Az Elveszett Raketa

June 9, 2018 | Author: kontarla | Category: N/A


Comments



Description

KOZMOSZ FANTASZTIKUS KÖNYVEK SZERKESZTI KUCZKA PÉTERHAL CLEMENT Az elveszett rakéta TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS REGÉNY KOZMOSZ KÖNYVEK BUDAPEST, 1978 A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: HAL CLEMENT: MISSION OF GRAVITY DOUBLEDAY AND COMPANY, 1954. PYRAMID BOOKS, NEW YORK, 1976. FORDÍTOTTA: BORBÁS MÁRIA AZ UTÓSZÓT KUCZKA PÉTER ÍRTA (c) Borbás Mária, 1978 Hungarian translation 1. TÉLI VIHAR A szél, akár valami élőlény, úgy száguldott végig az öblön. Foszlányokra szaggatta a víztükröt, nemigen lehetett megállapítani, hol végződik a tenger, hol kezdődik a légkör; akkora hullámokat korbácsolt fel, hogy úgy látszott, ha elérik a Bree-t, elsodorják, mint valami kis szilánkot. De még félméternyire se duzzadtak a hullámok, s már foghatatlan permetté szakadoztak. Csak a permet érte Barlennant, amint a Bree tatfedélzetén kuporgott. Hajóját már jóval előbb biztonságban partra vontatták; szinte abban a pillanatban, amint bizonyos volt benne, hogy télire itt marad. De azért akárhogyan is, kissé kényelmetlenül érezte magát. Tengeren feleakkora hullámokat se látott soha, de valahogy az se nyugtatta meg. hogy a súlytalanság, amelynek következtében a hullámok ilyen magasra emelkednek, megakadályozza, hogy komoly kárt tegyenek a hajóban, ha netán egészen idáig felcsapnának. Barlennan ugyan nem volt különösen babonás, de a Világ Pereméhez ennyire közel mit lehet tudni, mi történik. Még a bármiféle számítgatásra alkalmatlan, fantáziátlan legénységet is olykor-olykor mintha elfogná a nyugtalanság. Üldözi őket a balszerencse, suttogták – akármi lakozik is a Peremen túl, és küldözgeti ezer meg ezer mérföldnyire a világra a rémületes téli szélviharokat, aligha örül, ha megzavarják. Ahányszor baleset érte őket, mindig megindult a suttogás – márpedig baleset bőven akadt. A parancsnok jól tudta, hogy mindenki könnyen hibázik, ha egy kiló tíz dekát nyom a hetvenöt helyett, amihez világéletében hozzászokott; de ahhoz, hogy ezt felfogja valaki, műveltség kell vagy legalábbis logikus gondolkodás. Még Dondragmer is, aki pedig igazán tudhatná... Barlennan hosszú teste megfeszült, és már-már elüvöltötte magát, pedig jóformán fel sem fogta, mi történik két pallóval odébb. Az első tiszt úgy látszik épp most akarta ellenőrizni az egyik árboc tarcsköteleit, és hála a majdnem-súlytalanságnak, teljes hosszában felmagasodott a fedélzeten. Lélegzetelállító látvány volt, ahogy ott tornyosult, veszedelmesen ingadozva hat hátsó lábán, habár a Bree legénysége már nagyjából megszokta az efféle trükköket. Barlennant nem is ez hökkentette meg. Ha valaki egy kilót nyom, és nem kapaszkodik semmibe, elfújja az első szellő; márpedig fél tucat járólábbal nemigen lehet kapaszkodni. És ebben a szélviharban... De Barlennan hiába is ordított volna – hallani sem lehetett. Már mászott is át az első gerendán, ami a tett színhelyétől elválasztotta, amikor észrevette, hogy az első tiszt több szál kötelet is erősített a maga szíjszerszámához meg a fedélzethez, és legalább olyan biztonságosan oda van erősítve, mint maga az árboc. Barlennan megnyugodott. Tudta, miért csinálja ezt Don: egyszerűen így bizonyítja megvetését az iránt – akármi legyen is –, ami ezt a vihart kelti, és magatartásával a legénységre akar hatni. Derék fickó, gondolta Barlennan, és megint az öbölnek szentelte figyelmét. úgyhogy az anyagot a szél rátapasztotta a gép lapos felületére. mint a szikla. A legénység még idejekorán a védőponyvák alatt keresett menedéket – amikor a vihar istenigazában rájuk tört. Ha az az óriás szerkezet. körülbelül nyolc centi a hossza. A hajóval egyelőre mást nem tehetnek. de nem fog elszállani. körülbelül olyan erővel. amint a tucatnyi kábel jutott az eszébe. magassága. hogy a legénysége se legyen az. A szerkentyű ott hevert a maga külön kis védőponyvája alatt. hogy vihar közeleg. Maga a ponyva természetesen hátszél iránt nyílt. a "szem" kissé kidudorodott a védőponyva alatt. amelyet vezet. Vakító fehér permet örvénylett. hogy bármi valóban szilárd kerüljön akár csak átmenetileg is fölébe. melyek a hajót a mélyre süllyesztett horgonyokhoz meg a partot pettyező alacsony fákhoz erősítették. De legalább a fedélzet szilárd a lába alatt. még akár itt is. miután ennyire közel merészkedett a Peremhez. Sima felületének egyik végén áttetsző folt. De persze ha a Repülő el akarná őket pusztítani. kavarodott a majdnem fehér homokkal. könnyebben és biztosabban megtehetné. Tartalékuk persze bőségesen volt. Barlennan nem volt ostoba. hogy maradjon itt télre. Vajon meddig köti őket ide ez a vihar? – töprengett. amíg még látta az egész hajót. Azért a friss étel egészen más. Bajos is volna. A vadászok idejében visszatértek. Végtére is valóban ez a különös lény beszélte rá. hogy az vajon mit is tud.Senki meg nem tudta volna mondani. könnyű ugyan a hajó. már az első tiszt sem dolgozott. A tömb arccal felfelé hevert. aztán szétmázolódtak a szemhéján. négy-négy a szélessége. és mindent eltakart. Mindenki jelen volt. Különben nincs is más rajta. és nem ez volna az első hajó. nem kellett volna őket rábeszélni a dologra. Habár a Repülő talán tudja. méghozzá úgy. Az elmúlt tíz napban senki sem távolodott el öt mérföldnél messzebb a biztonságot jelentő hajótól. mint egy szem. kerek nyílás. és láthatólag úgy is működik. Bajos is volna – de nem lehetetlen. és ügyelt rá. ily csekély súllyal öt mérföldet megtenni semmiség. amit a Repülőtől kapott. Lassan már magát a hajót is alig látta. ha mégoly biztosan jelezték is magát a vihart. ami száz méternél messzebb volt. mert a szél metáncsöppeket vert az arcába. gondolta komoran a parancsnok. Ezt nem lehetett az előjelekből kiolvasni. az ép ösztönű meszklinita természetes borzongásával iszonyodott attól. mintha puskagolyók volnának. beszél inkább azzal a fura teremtménnyel. nem volt szükségük a Repülő figyelmeztetésére. ahol a súlynak oly csekély a jelentősége. Barlennan mellett. Barlennan még most is hitetlenkedve pillantgatott a szerkentyűre. a Bree fölé kerül. Barlennan megszámlálta a védőponyva alatt domborodó kupacokat. Talán a legénység nem is alaptalanul gyanakszik a Repülőre. amely eltűnik. Láthatólag tömör tömb. a tatfedélzeten. és szüntelenül igyekezett meggyőződni róla. pontosan hol van most a part. könnyen végezhet velük. csak az egyik hosszú lapján egy kicsi. . olyan. hogy nem is ígért semmiféle védelmet a hajónak meg a legénységnek. Barlennan gondolatai más mederbe tértek. Charles. Mintha navigációra próbálnának tanítani egy tíznapos gyereket. Élelmünk van elegendő. gondolom. mi az elgondolásod a világ természetéről? Vagy van talán térképed is? . de úgy tudom. mint ahogy nem ismert se hőelemes. mikor küldhetünk ki vadászokat. és ez napok óta terjed. leírnád nekem. hogyan kerülhetne bárki is közelebb. – Nem.. ahogy mondtad. és addig tapogatózott. míg a nyílást meg nem találta. visszanyeritek a súlyotokat. a tieid fölülről is látnak. ilyen közel még sosem voltam. és azért lenne jó előre tudni. – Ezt értem. miért nem akarod elhinni. hogy hallom a hangodat. hogy ő akármit csinál. amely Barlennan földrajzi ismeretei alapján nem létezett. Még nem sikerült ugyanis megegyezniük a vulkán tekintetében. ezt nevezitek „Perem"-nek. mire kikerülünk innen. – Tévedsz. hogy ha a nyílásba valami fényáthatatlant dugnak. a súly itt a legkisebb. – Aha! Sajnos. már ami a mennyiséget illeti. havat is hozott. Szerintem. mikor először került szóba a dolog. Most is rajta vagytok az egyenlítőn. ebben az évszakban jóformán szüntelenül dúl a vihar ezen a vidéken. – A parancsnok már elég folyékonyán beszélte a Repülő nyelvét. de ez nem zavarta – ugyanis hasonló szerkentyűvel még sosem találkozott. Mozgó része nem volt a szerkentyű belsejének. se hálózatról táplált adó-vevőt. se kapcsoló. ha ez megvigasztal.. igen. Nos. A vulkán körülbelül tíz köbmérföldnyit szórt a levegőbe. úgysem tudja kisütni. Úgy tudom. igazunk volt ezzel a szellőcskével? – Akkortájt jött. és kirepülünk a semmibe. tudniuk kell hát. Nem is vettem észre. mert az Meszklinnek olyan pontján volt. Azt hittem. se gomb. Charles. Most van idő. Ezer meg ezer nap. és tudta azt is. meddig tart a vihar. – Örülök. hogy mekkora..Barlennan a ponyva alá dugta karját. és nem tudom. Ezért jöttem én is ide. ha még messzebb kimerészkedünk a tengerre. abba aztán beillesztette ollóját. Jártál már valaha az egyenlítőnél? A minél? – Az egy. Értelmes lény – és ez a tudat olykor megnyugtatta –. Persze néha jólesnék valami friss. hogyan történik ez. – Máris baj van? Még csak most kezdődik a tél. gondolta néha fanyarul Barlennan. De port még nem látok. de jó pár évnyi tapasztalata hiányzik.. – Itt Charles Lackland – szólalt meg hirtelen a gép. ezt nagyon-nagyon óvatosan kell időzíteni. félbeszakítva a parancsnok gondolatmenetét. – Azon törtem a fejemet. a súlyunk maradékát is elveszítjük. Barl? – Itt Barlennan. Tapasztalatból tudta. Ha tovább mentek. Tavaly télen nem voltam itt. – Te vagy. Egy pillanat. Most már látom. Barlennan nem felelt. hogy messze északra föld van. arról a Repülő nyomban tudomást szerez. se fotocellás. csak a nyelvi nehézségek miatt nem érted. – Majd jön az is. mert a térképen a földmérők által megállapított távolságok megegyeznek az elméleti távolságokkal. nem adnak átfogó képet. minél jobban megközelítjük a Peremet. hogy két idom is van. nem észlelte a hangjában bujkáló nevetést.. és ez jó bizonyítéknak tűnik. mint kelethez és nyugathoz. de úgy éreztem. Csak itt kint. és nem csoda. befelé hajolt. az elmélet igazolást nyert. a Perem közelében látszik másnak. ott a legnagyobb a súly. elmondanád. és e pillanatban nem is tudom. Ennyit még én is értek. a távolságok biztosan összegabalyodnának mindjárt a kiindulópont után. Ezért tudják még a legprimitívebb törzsek is. – Én sosem jártam a felszínen távol a. Majd ha felkel a nap. mivel annál jobban eltávolodunk a laptól. hogy a világ kupa alakú.. mindegyik csak résztérkép. miért nem jöttek rá. – Kérdezted ezt már filozófustól? – Srác koromban láttam egy képet az egész micsodáról. miért kellene olyannak látszania. hogyan képzeled a dolgot? – Nem biztos. és személy szerint nincs is rá módom. Hát nem látod. ha minden egy kicsit furának hat. Csak azt nem értem. A fenék közelében a legsűrűbb a lakosság. mert a nap épp lement. Gondolom. Látom. De sajnos most nem látni... Hiszen úgy látszik. erről a kevésbé civilizált fajták körében jó néhány különös hiedelem él. A tanár azt magyarázta. .. hogy minden olyannak látszik. rendben van. Azt senki sem tudja. A síktérképeimmel nem megyünk sokra. és az óceánok mind lecsorognak a legmélyebb pontra – vélte Lack-land. Azt mondták. amilyennek hiszik. a Peremtől. Nem tudtam. megmutatom. a fény teszi. a filozófusaitok jártasak a mértanban. A tanárunk mutatott egy ábrát: soksok vonal jött fölfelé a lapról. mintha a. hogy ott is van.– Van itt egy Kupa a tatfedélzeten. – Barlennan nem ismerte kellően a Repülő beszédmodorát. Végtére a nap itt még nyáron is felkel és lenyugszik. amíg a napkeltére várunk. Ha az alakja nern olyan. ahogy az imént leírtad. nem függőlegesen a lap irányában. aztán pontosan Meszklin közepe fölött összetalálkozott. a látóhatár a fejetek fölött volna. akkor nektek fölfelé kellene másznotok. A fény teszi? – Hm! Erre pillanatnyilag kissé nehezen tudnék válaszolni. khm!. meglátom. hogy Meszklin felszíne lefelé hajlik? Ha az elméletetek helyes. és az Esstes fénye nem hatol át a felhőkön. mihelyt elviszed azt a rádió-videokészüléket a mi kis kirándulásunkra. amelyen Meszklin nyugszik. amely a megfelelő távolságokat adná. hogy is mondtad? A látóhatár közelebb volna északhoz és délhez. hogy meg tudom magyarázni a ti nyelveteken. – Na jó. Keletre és nyugatra sokkal távolabbról észre lehet venni a hajót. Nem értettem teljesen. – Helyes. Az iskolában azt tanultuk. – Ha a filozófusaitok nem tévednek. Remélem. annál kisebb a súlyuk. mély kupa. hogy maga a lap min nyugszik. A filozófusok szerint a súlyt egy nagy.. hogy a súly a vonalak mentén hat. Ehhez mit szólsz? – Azt. sík lap vonzása okozza. valahányszor távolodtok a középponttól. hogy Meszklin hatalmas. de megpróbálom. hogy egy bizonyos távolságot megtesz. mert a Coriolis-elhajlás szilánkokra tördeli őket. Barl. Az a lényeg. Emlékszel erre a szóra? – Nem. és csak akkor esik le a földre! – Értelmes országokban nem csinálunk ilyet. és elég világos is lesz. aztán hamarosan megfagy megint. vagy nagyon veszedelmes. – Ha jól meggondolom. – Barlennan lekuporodott a rádió mellé: körülötte vijjogott a vihar. miben tévednek filozófusaink – mondta udvariasan Barlennan. hogy fogsz egy tárgyat. amikor fenn jártál nálam látogatóban a kunyhómban. hát nem használtuk még ezt a szót?! Hisz láttalak ugrani – uramisten. – Mi az az „elhajított"? – Uramisten. de ezen a bolygón biztos. Néha elsöpörte a finom ammóniapermetet. míg adást kapok a tooreyi állomásról. méghozzá valószínűleg rám. A Bree nem afféle folyami teknő. – A micsoda?. mire megint megfagy. dehogyis! –. ha megmagyarázod. – Sajnos. de ez csekélység volt – eddig legalábbis. ha megmondanád. ami megült a fedélzeten.. Magasabb déli szélességeken azért követik egymást ritkábban. Hangja megint felhangzott a piciny hangszóróból. De közben nagyon örülnék. Tél derekára. amelynek hatására az elhajított lövedék észrevehetően balra tart. hogy balra tart. magasabb szélességnél sokkal komiszabbak. a nap felolvasztja az anyagot. „hajítani" annyit jelent. A Repülőnek ígérete szerint néhány perc kellett csak. és már meg is szerezte a kért tájékoztatást. hogy a folyadékot távol tartsa a hajótól. de a sarkokon közel hétszáz. De ha odahaza „elhajítanék" valamit. hanem jókora óceánjáró. úgy öt-hatezer nap múlva.. ez csakugyan veszedelmes. mihelyt elhagyják az egyenlítőt. hogy megmutathasd a Kupátokat. – Néhány percbe beletelik. – Persze ha hajlandó vagy megmagyarázni. igazam volt. Úgy napkelte táján megint hívlak. ami persze neked nem mond semmit. és erősen ellököd úgy. mihelyt az öböl fölött a felhőket megvilágította a felkelő nap. Itt sok mindent meg lehet csinálni. Akkor meg tudom adni az előrejelzést. mikor csillapul egy kissé ez a vihar. Nem várhatunk enyhülést. A ti körülményeitek között ugyan még sosem láttam. A három G elég komisz itt az egyenlítőn. különben Barlennan legénysége vagy kétszáz pallót tördelhet le a partról. Helyes? – Nagyszerű! Várok.– Boldogan meghallgatlak. – Ugyanaz az erő. Na mindegy! Ha találsz egy tárgyat. olvad a jégtakaró. felemeled. az igen valószínű. – Nos. Jóformán az egész északi féltekén. hogy ráesne valakire. . vagy megfordítva. a viharok egész télen kitartanak. ami ott vagy lehetetlen. A páncélos hátán csattanó metángolyók nem zavarták . Mint hallom. meg tudok felelni a kérdésedre. hogy láthasd. akár hajítják.amely elég kicsi ahhoz. hogy átszállítsa a fedélzeten. Hátrahúzta a ponyvát. hogy másmilyenek vagyunk. aztán visszament. egy szintben a fedélzettel. Szélvédett helyeken így is meggyűlt. Mintegy tizenöt centiméter volt az átmérője. hova akarsz elmenni. Azt hiszem.. és megkezdte a magyarázatot. Ő maga a Kupa túloldalán helyezkedett el. mint ahogy ezt várta is – a fő tévedés abban állt. hogy szinte a Kupát érintette. hogy ez emberközpontú elgondolás. nem mozdíthatták el. A gépet kell úgy elhelyeznem. legalábbis azt hiszem. négy kötelet megerősített a rádió körül. Mi nagyjából kész ténynek vettük. hogy el tudd hajítani. de hiába. a másik végét peckekkel feltámasztotta. akár nem. Várj egy pillanatig. hogy én hova szeretném. Barlennan átaraszolt a pallón egy kisebb ponyvával lefödött helyig. összhangban a bennszülöttek elképzelésével világuk alakjáról. A part viszonylag tiszta maradt. az ésszerűen hangzott. hogy elszálljon. Ha valamit elejtenek. és szívből remélem. mindegyiket egy-egy csomóponton elhelyezett kötélbakhoz rögzítette. Ez némileg gátolta Barlennant. de mindenáron meg akarta akadályozni. levette a rádió védőponyváját. hogy a Kupa belsejében levő térképet logikusan szerkesztették. kölcsönösen hasznos megállapodásra jutunk. Barlennan is el tudta képzelni. most már értem. ennek érdekében el kell hogy mondd. és mászni más. . A vihar egyáltalán nem hagyott alább. Mindenesetre nyilvánvaló. mert akkor a Kupát pillanatok alatt belepte volna az ammóniahó. földet ér. ha a kiterjedése jóval kisebb volt is. Hajlata szorosan követte a bolygóét. – Amit a szavadból megértettem. és a maga módján pontos. – Értem. de Lackland is. de azt hiszem. mi történik a parttal párhuzamos déli dombok túlsó oldalán.. A rádió lényegesen többet nyomott Barlennannál. azt valószínűleg sosem fogjuk pontosan tudni. miért nem tudod elkapni. Megjegyzem. hogy mennyire másmilyenek. mélysége a középpontban nagyjából három és fél centi. maga a fedélzet is bele-beleremegett. Barlennan titokban örült. ha elmennétek. Lackland akarva-akaratlan elismerte. de most már látom. hogy a Kupa homorú volt. nem lehet elmozdítani. – Persze! A Kupa a fedélzetbe van süllyesztve. A térképet átlátszó fedél védte – Lackland megítélése szerint jég –. Annyira semmiképpen sem különbözünk. és nekilátott. Mert nincs időm rá. hogy a Repülő föntről belelásson. vagy legalábbis miért nem tudsz ellenállni a becsapódási erőnek? – Nehéz elképzelni ilyen helyzetet. hogy ne tudnánk beszélgetni. A rádió szemét úgy állította be. hogy a ti reakcióidőtök arányos a nehézkedésctekkel. hogy a részleteket megmutogathassa. – Ebben egészen biztos vagyok. Felemelni és odébb vinni valamit más. nekem pedig meg kell mutatnom a térképeiden. hajítani és ugrani? – pedig egészen más. menet közben a fedélzeti kötélbakokba kapaszkodott. Megnézhetnénk most azt a Kupát? A videokészüléknek elegendő a fény. mielőtt még megakadályozhatnám. . – Minden bizonnyal – felelte udvariasan Bar-lennan. ha megkaphatnánk néhány gépeteket. azokat újra kellene szerkeszteni.hogy tengerész. De azért az út során erről még beszélhetünk. hogy egy darabig elcirkálgatok az alacsony súlyú területen. bár te azt mondod. hogy látsszék is. ennünk azt kell. és ebben a pillanatban élelmen kívül alig van valami a fedélzeten. Az adott körülmények között úgy látszik. hogy a mi körülményeink között működhessenek. Egyetlen hajórakományon szépen lehet keresni. s találunk rá valami lehetőséget. úgy tervezem. de nagy általánosságban meg tudom mutatni. hova akarok eljutni. Már szállítottam és kedvelem az ilyen árut. Még ezt a rádiót is erre a munkára konstruálták. akkor azt. könnyen meg tudom szerezni magam is. nem lehet különösebben veszedelmes. talán megtudunk egymásról egyet-mást. – Nos. hogy merre mentek? – Így van. s ha van. abból se sok marad. és ez remek! Minél délebbre megyünk. és növényi termékeket veszek fel. hiszen megállapodásunk értelmében segítesz nekünk. amikor letelepedett a Repülő szemével szemben. Adni-venni bárhol tudok. tehát más az élelmetek is. aminek az értékét nem annyira a haszna. A tieidnek. nagyjából mindegy. Valójában nem érdekel különösebben. Mire vége a télnek. nincsenek hozzá szerszámai. mint általában minden olyannal. természetesen nem említette. A Repülő aligha helyeselte volna. Fémekre vagy egyéb nyersanyagra nincs szükségem. – Úgy van! Akkor rendben! Bár örülnék. ha meg tudnánk állapodni a fizetésedben. hogy beszéltünk róla. ami itt nem kapható. hogy az út olyan hosszú. de amit a délebbre élők nagyra becsülnek. mert kedvező hatással van az étel ízére. olyasmit. – Ezek szerint mihelyt felveszed az árut. a ti testetek más. Azt mondod. – A Kupában nem is próbáltam változtatásokat eszközölni. mint a ritkasága határozza meg. Azóta. annál magasabb árakat érhetek el. s az. Azt a lehetőséget. hogy netán az õ tervei sikerülnek. – Fűszerféléket? – Ha így híják az effélét. úgyhogy mi nem tudunk a tieteken élni. mihelyt innen kikerülünk. – Igyekeztem naprakész állapotban vezetni a hajóutat feltüntető térképet – mondta a parancsnok. és nem is tudnátok megjavítani. Részletesen aránylag keveset mutathatok. Tudomásom szerint a te küldetésed a Középpont közelébe visz bennünket. hogy ne fecséreld az idődet fűszergyűjtögetésre. A legjobban azt szeretném. Aligha lenne jó mulatság pár ezer napig szárazföldön utazni ezen a vidéken. hogy az eddigi megállapodásunk a lehető legjobb. ha nem tévedek. – Igaz. mert a felfelé vezető úton feltérképezett terület nem elég kiterjedt ahhoz. és számos okból kellemesebb is volt. hogy milyen különleges és szabályos az életrendje. de kétségtelenül érdekes teremtmény jellegzetes tulajdonságát. – De hogy kapják meg a figyelmeztetésedet? Ha velük küldöm ezt a rádiót. arról nem is beszélve. és egy-két napon át általánosabb társalgással folytatta. hogy hajóval és szárazföldön mennyi. milyen lesz a szél. hogy elfújná őket a szél. Barlennan nem volt filozófus – maga is osztozott az általános meggyőződésben. először a „torony" szó jelentésével kellett megismerkednie. Kaphatsz tőlem még egy készüléket. hogy a maga erejéből bármiféle élőlény hogyan repülhet – hisz már a hajítás fogalmával is csak nehezen tudott megbirkózni –. és meglátogatta az öböl menti „Hegy"-en az előretolt állását. hogy az időjárásjelentés ezúttal kedvező volt. alig hinném. Barlennan ugyanis sehogy sem tudta elképzelni. – Gondoltam rá – szakította félbe Lackland. ha lenne nálad egypár. Arról már volt . amelyre készülsz. kellemessége pedig annak. hogy a Repülő nagyjából előre meghatározható időközben alszik vagy eszik. A különbség részben annak a ténynek volt tulajdonítható. amely mintegy nyolcvanszor hosszabb idő alatt fordul meg a tengelye körül. mint az övé. akkor pedig igazán nem tudom. Nem tudta biztosan. mihelyt egy kicsit csendesedik a szél. hogy váratlanul történt. tudta. azt még kiszámítani sem tudom. Azután úgy száz napig nagyon jó időnk lesz. A „légvonalban" szóval sem mentek valami sokra.2. most azonban rájött. amely a bölcselőket a gyakorlattól elszakadt álmodozóknak tekintette –. és a gondolat borzalommal töltötte el. – Néhány perccel ezelőtt jelentkezett a tooreyi állomás. Lackland ötödik jelentkezése eltért az előzőktől. mintegy nyolcvannapos ciklusokban. Viszonylag tiszta terület közeledik felénk. még nem észlelte. s hogy megértse. Ha a vadászaid ki akarnak menni. Ezalatt a Repülő öt ízben beszélt Barlennanhoz rádión. hogy hosszú. míg elvonulnak a felhők. persze ha várnak még húsz-harminc napig.. veszedelmes lesz az út. Barlennan természetesen sosem hallotta még a „toronyiránt" kifejezést. amikor megtanulta a különös teremtmény nyelvét. Úgy tudom. mindegyik alkalommal rövid időjárásjelentéssel kezdte. nem tudok veled beszélni a mindennapi dolgokról. Lackland hasonlata némi késedelmet okozott. Barlennan. mire a vihar érezhetően alábbhagyott. A REPÜLŐ A Repülő előrejelzése bevált. az lenne a legokosabb. – Barl! – A Repülő nem vesztegette az időt. ha feljönnél ide. Meszklini gondolkodásmódjával nem következtethetett olyan világ létezésére. – Azt hiszem. nem is ártana. a látási viszonyok tehát meglehetősen jók. és ezt a tényt egyszerűen úgy könyvelte el. Ha nem. Harminc-egynéhány ezer mérföld toronyiránt. hogy az embereid vissza tudjanak térni a hajóra. idejében értesitenek. de látja a földet.. mint egy furcsa. hogy a meszklinita mindig a rádió hallókörzetében tartózkodik. vagy négyszáz nap telt el. amikor leszáll. Lacklandnek ezzel számolnia kellett. és mindez a vihar közelgő középpontját jelezte. Távozásom után harminc nappal tervezzük az indulást. mert a Repülőtől kapunk még néhány beszélőgépet. Barlennan elfogadta az új szót. ha egyáltalán meghall ilyen magas rezgésszámot – a parancsnok felrezzentette legénységét. Ahhoz. – Lackland tréfálni próbált. magad is hallhatod. okos dolog. hogy látni akarom. Mihelyt kitisztul az ég. Én itt maradok a hajón. A taton kuporgó parancsnok mindössze tíz napkeltét számlált. – Mihelyt annyira kitisztul. kérdése nem volt szemtelen. mindketten kilenc-kilenc embert visznek magukkal. – Jól van. ha kupolán trafálna. mire a köd gyérülni kezdett. – De miért? Gondolod. hogy a legénységből bárki jelen legyen. még itt. A Repülő barátai Meszklin belső holdján pontosan jósoltak. Akkor egy füttyentéssel – Lackland dobhártyája megpattant volna belé. hogy rádión irányítom a pilótát. – Az első tiszt kipróbált jó barát volt. ezért a visszatérésemig mindenki a hajó közelében marad. hogy nem vehetnénk hasznukat? – Nem. Az egyiket Dondragmer vezeti. az fog engem a szárazföldön szállítani.alkalma megbizonyosodni. habár jó . és hidd el... A megjegyzés eléggé érthetőnek hangzott: – Megyek. – És még valami – mondta. ha lenne még egypár rádiónk. a másikat Merkoos. – Azt nem akarom. – De mennyire jön közel a fejünk fölé? – Meg se közelít. de ez annyira idegen volt számára. úgy megrémülnének. a szél csökkent. Vagy néhány óra múlva. Mi az a „lánctalpas". igazán meglepsz. Ha a kupolám fala mellett vársz. hogy a Repülő igazat mondott: a nyugalmas időszak alig százkétszáz napig tart csak. talán jobban hozzászoksz a repülés gondolatához. hogy Lackland tud a levegőben közlekedni. elmegyek értük a Repülő Hegyére. nemcsak a ti nyugalmatok. hogyan száll le a rakéta. amit az előbb említettél? – Egy gép. Nem szeretném. – Nem biztos. – Parancsnok. nyugodj meg! Az én biztonságom is attól függ. és én irányítom a vadászatot. ahogy benneteket a tengeren a hajó. jó volna. na. a beszélőgépeket meg egyéb szükséges holmit Fentről hozzák a Repülő barátai. Meglátom – hagyta rá. – Kapitány úr. hogy biztonságosan partra szállhatunk. hogy lássák. elhiheted. hogy jóformán nem is hitte el. és már osztogatta is a parancsokat: Két vadászegységet alakítunk egyidejűleg. – A meszklinita őszintén válaszolt. Megyek. hogy ezen a világon leszálljon. az egyenlítőnél is meglehetősen nagy a légnyomás. és. Ha látod. Azt mondod. A maga tapasztalata alapján hajlamos volt elhinni. Néhány nap múlva meglátod. megértlek. – Lehetséges – felelt bizonytalanul Barlennan. én mennyire megijedek. lehoznak egy lánctalpast. a rakéta nem röpül fölétek. legalább azt nem akarom. Egyszer már ugyanis láttam. – No mindegy. hogy olyan korán elhagyja a hajót? Erős lesz még a szél. nehogy olyan szokásaink alakuljanak ki. Terblannen és Hars. és a Repülő Hegye innen alig egy mérföld. így csináljuk. hogy nem tudok megállni a lábamon. vajon melyik őse hibáztatható azért a szokásáért. ha az alárendeltjei kétségbe vonják józan ítélőképességét. mielőtt a felhők felszakadoztak volna. és szomorúan tűnődött. hogy a megbízható tengerészkötelet is elszakítja. ahogy távolodom.. ám a part lejtése ezt hamarosan kiegyenlítette. elbocsátásnak tekintette a parancsot.. a napok jó részét avval töltötte. A Bree lehorgonyzá-sára szolgáló fák is mind jobban sűrűsödtek. Barlennan elengedte magát. sőt valószínű. kétségtelen. lassan utánam engedi a kötelet. de ha olyan erős volna a szél. – Dondragmer nagyon aggódott. Sok mérföldnyi kötelünk van a raktárban. – Igen. – De ha történetesen nem tud megállni a lábán. Egyelőre ez minden. Terblannen és Hars ellenőrizzék a köteleket.néhány parancsnok súlyos függelemsértésnek tartotta volna. A kötelek húzása kissé felfelé hatott. pontosan átlátta. De drága az időnk.. amelyek normális életre alkalmas földön ártalmasak lennének. gondolom. kettőt a páncélomhoz erősitünk. – Továbbá szélirányban van. amelyet készenlétben tartottak. a Bree már régen mérföldekre berepült volna a szárazföldre. amelyek az első tiszttel folytatott vitában fogantak. Barlennan megcsóválta az ollóját – nála ez volt a mosoly megfelelője. mivel járhat egy hirtelen olvadás. vagyis saját magán gyakorolta az érveket. és két emberünk. Elég soká fog tartani. – Igaza van. a fedélzeti őrség parancsnoka. – Pontosan. hogy eltakarítsák a havat a pallók közül. Voltaképpen nem is volt nehéz a járás. Ez nem lesz szokás. mert a fedélzet vagy egyarasznyival a földfelszín fölött volt. mert akárcsak a kapitány. itt az esésnek nincs jelentősége. ahogy beljebb hatolt a szárazföldön. hogy kellemetlen helyzeteket teremt magának. a Repülő szerint éppen rajta vagyunk. hogy közel vagyunk a Peremhez – sőt. hogy az ötlet szülőatyján. A kötélötletet ugyanis a pillanat szülte. hiszen normális helyen nem emelhetne fel a szél. ellenőrizze maga. . Don. és ezt el is hiszem. Még akkor sem volt egészen nyugodt. a maga ellenőrzése alatt. amelyekből nem tud szépszerével kikászálódni. Kirendelt néhány embert. A fedezékben az őrség pihenhet. és megszokott fürge. Dondragmer. de. azután nekivágott a szélfútta tengerpartnak.. amikor leereszkedett a szél alatti oldalon megült hóba. Mint néhányan már tapasztalhatták. ha a hegytetőről észak felé nézek. hogy viselkedjünk úgy. Mindegy. amikor Barlennan elindult. – De kapitány úr úgy rendelkezett. és Barlennan. és a kételyei mögött lappangó gondolat egy pillanatra a parancsnokot is elhallgattatta. A fedélzeti őrség ellenőrizze a horgonyokat és a kötélzetet. még egy utolsó pillantást vetett legénységének két legerősebb tagjára és a kötélre. határozott modorában sietett végrehajtani. mintha normális volna a súlyunk. – Hogy leesem? Ne feledje. ha a levegőbe emelkedik. Nem. Lehet. jócskán megrekedt itt a hó. A szövevényes síkság fölött magasodott a Repülő Hegye. mint már annyiszor. Barlennan maga nem ismert Meszklinen a maga fajtájánál nagyobb teremtményt. csak az örökzöld növényzet. úgyhogy a talaj jóformán nem is látszott. megállt. Biztos. Barlennan idővel kitűnő mászási technikát alakított ki: elülső ollójával kapaszkodott. amikor a Repülő nyelvét tanulta. Az ajtónyílás magas volt. a sarkvidéki nehézkedésnek itt még kétszázad része sem hatott. noha természetesen fogalma sem volt róla. és a súlyt az élete során belenevelt óvatosságból óhatatlanul fenyegetőnek találta. és Barlennan egy pillanatig eljátszott a gondolattal. Szívből remélte. Kezdetben. A Repülő maga szemmel láthatólag kétéltű lény – legalábbis sok időt töltött egy folyadékkal teli tartályban lebegve. lapos koronájú. a parancsnok sok időt töltött a pallón. nagyjából hasonlatosak a Meszklin déli félgömbjének mélyén növő fákhoz. mint a meszklinitáké. hogy szemügyre vegye az előtte elterülő tájat. hernyóforma testének hátulja jóformán gilisztamozgással tekergőzött előre némi üggyel-bajjal az ágszövedék közt. oly iszonyatos nagy volt. a kitűzött távolságnak mintegy felénél Barlennan körülbelül száznyolcvan centivel volt magasabban a Bree fedélzeténél. Innen jól lehetett látni a Repülő Hegyét. A kupola közelében nem volt más. hogy a Hegy túloldalán fog . A nagyság súlyt jelent. hogy mindez mire jó. jóformán földerítetlen területeken. ilyesmi létezhet a Perem közelében levő óriási. két hengeres kitüremlésén ajtó volt. és ők éppenséggel nem voltak tenger. a törzsük kurta. Az első kétszáz méter után meglehetősen meredek volt a part. amely remek fogózót kínált. nem akadt fenn köztük. s szabadon maradt.Alacsony növésű. mint művi úton létrehozott építményre. Méretét tekintve ez természetesen ésszerű volt. nagyjából olyan. A hátralevő fél mérföld fehér. legalábbis. még ha valakinek közel volt is a szeme a földhöz. meg aztán a teteje az ő számára merőben ismeretlen építészeti megoldással és ismeretlen anyagból készült: csillogó fémkupola. Itt azonban a koronák nem súrolták a földet. A meszklinita sehogy sem tudott úgy gondolni rá. és bekukkanthatott a táblán. vastag. A Repülő azt mondta. Az egyik alsó ablakból hevenyészett palló vezetett föl az ajtóhoz. az ágak is. viszonylag szabadon lebegtek. nem jut levegő a Hegy egyik oldalából a másikba. barna. ha valaki bemegy az ajtón. Idővel annyira megsürűsödött a bozót. hogy a fák ágai összefonódtak barna-fekete szövedékké. A rakéta nyilvánvalóan nem érkezett még meg. tanulmányozta a különös felszerelést és berendezést az építmény belsejében. kis híján tökéletes félgömb. A növényzet még annál is sűrűbb. és a parancsnok. amelyen egy Barlennan nagyságú és felépítésű teremtmény felmászhatott. hogy pusztán a súlyt tekintve. átmérője mintegy tizenkét méter. Jókora áttetsző területek pöttyözték. hogy nem találkozik ilyennel. hogy ott marad és megvárja. amíg ő a parton van. de mert az ő teste is sima volt. mint amelyen már áthatolt. fekete szövedék volt. vagy hat méter magas.vagy tólakók – de tudta. befért rajta az óriási idegen teremtmény. szerteágazó fák voltak. akkor is belátott volna az ablakon. habár útjának utolsó szakaszát megvilágította az ablakok fénye. . vagy inkább képeket mutatsz arról a helyről. Csakhogy semmi sem akadályozhatja meg a leszálló hajót. Némán várt. hogy kényelmesen nézhesse a vetítést. A felhők jóformán el is tűntek. Akkor vissza tudnálak vinni a hajóra. amikor odaért. egyik pár szemét az emberi lényre szegezve lekuporodott. Beletelik néhány percbe. ha felmegy egyenesen a kupolához. mire elkészülök. Nos. addig ne ereszkedjen le. ezen Lackland sem segíthet. bár persze nem nehéz. a nap közben lustán fölébe húzta ívét. amiről szó volt. Meleg volt a verőfényes napsütésben. A lánctalpasnak jó a szigetelése. hol van a meszklinita. amelyre a gép irányult. habár az olvadáshoz nem elegendő. ahonnan jöttél? – Van nálam egypár kép. nem. és még ha odabent nincs is világosság. noha kissé hátráltatta az időnként beköszöntő sötétség. Egy pillanat. míg befűzöm a vetítőbe. A Repülő hangja nyomban felcsendült a gomb melletti hangszóróból: – Örülök. két lábon járt. ha megvárnánk a lánctalpast. hogy az ő jelenlegi helye fölött elszálljon. Még javában tartott a vihar. Néhány pillanat múlva megjelent a Repülő. és Barlennan a szoba túlsó oldalán levő ajtóra szögezte szemét. hogy megjöttél. ha rátelepszel. Barl! Meghagytam McLellannek. úgyhogy kellően sötét lesz. – Jobb lenne talán. Elég körülményes cipelni. hatalmas fejét megbiccentette a pirinyó néző felé. Közeledett az ablakhoz. míg ide nem érsz. kellemes meleg. – Egyedül vagyok. alig hatszáz mérföld magasságban. hiszen nem is tudja pontosan. Viszonylag hamar odaért. – Most hol van? Tooreyn? – Nem. a mankónak nevezett mesterséges végtagok segítségével. és a mozivetítő felé fordult. habár még erősen fújt a szél. A hangszóró elnémult. fél mérföld távolságban. ha most csak egy rádiót hozol. A parancsnok folytatta útját. mint rendesen. kihozom a többi rádiót. Mire azonban a köteleket rögzítette. ahogy a Repülő tanácsolta. mindjárt kimegyek az előcsarnokba. baloldalt már a látóhatár fölé emelkedett a nap. és kényelmes helyre mászott föl az ablak külsején. A vetítővászon. úgyhogy nem lesz ártalmadra. beesteledett. mit szólsz hozzá? – Remekül hangzik. közben egyre vonszolta maga után a köteleket. Amíg meg nem jön. Lackland nem volt a szobában. és csak aztán hoznám ki a rádiókat. úgyhogy elég lesz. úgyhogy nem miattad várt. Gyakoroljuk a nyelvet várakozás közben. Mire célhoz ért. Barlennan. ha Barlennan addig nem érkezik meg. amely vízszintesen mászik át a kusza növényzeten. Nem. De most már indítom. az ablakkal szemközti falon volt. és a meszklinita megnyomta a pallóra szerelt pici gombot. és holnap napkeltére ideér.leereszkedni – a Repülőnek majd gondja lesz rá. Kevés földlakó tudja megállapítani egy negyven centi hosszú és öt centi átmérőjű test helyzetét. a gyűrű belső peremén lebeg. jobb lesz. onnan eredt. A fém fényesebben villant. a vetítő működésbe lépett. Barlennan láthatta a hengeres hajótest ablakait és fúvókáit. karját oldalához szorította.. Végtére. Visszatartotta volna a lélegzetét. az irány jóformán tökéletes volt a rakéta szinte hajszálpontosan a kupola felé tartott. aztán vagy húsz fokkal a kelő nap fölött fém Villant. nyilván befejezi a leszállást. – Mire lejár a tekercs. és már fényképeket is készített. ahol a tízcentis esés már a hihetetlenül szívós meszklinita szervezetre is többnyire végzetes. Lebegő helyzetéből Lackland felnyúlt egy kis kapcsolótáblához. ha észreveszi. de talán okosabb. ha hozzászokom a repülő dolgokhoz. hogy a folyadék felszínén rugalmas hártya van. és ahogy a Belne kimozdult az egyenesből. hogy a fémburok eltűnik szem elől. érzelmeit nem volt könnyű fegyelmeznie. A szobavilágítás kialudt. amikor Lackland kénytelen volt megint feltápászkodni a mankóival. Barlennan figyelmét elkerülte. Értelmével tudta. és még nem ért egészen a végére. miközben Lackland befűzte a filmet a gépbe. Közölte. A rakéta egy pillanatig egy mérfölddel kissé keletre az állomás fölött lebegett. ha lett volna az emberéhez hasonlatos légzőszerve. Barlennan elbóbiskolt. – Akarod nézni a rakétát. hogy a földön pillantja meg újra a felismerhetetlenségig szétlapulva. átsántikált a pihenőtartályához. és beleereszkedett. teste minden egyes szeletében vadul lüktetett a szive. ollóját úgy összezárta. keletről. A viharos szél jóformán elült. – Befogtam a távcsőbe. de mivel olyan környezetben élt. – Magasság tíz. de a rakéta még negyven mérföld magasan van. vagy inkább végignézed a filmet? – kérdezte.. Sajnos. a naptól nem elég jó a rálátásod. A következő percben már pontosan lehetett látni. hogy nem eshet le. hogy az a valami nem esik le – szüntelenül azt mondogatta. Jelenlegi helyzetéből abból az irányból közelíthet meg aránylag a legkönnyebben. de ő csak bámulta a lassan megülő fémtömeget. amely olvadó ammónia szagával volt terhes. és felkattintott két kapcsolót. – Szívesebben nézném a képet – mondta –. ha a felkelő nap fénye nem tűz éppen szembe. . Igyekeztem alaposan leírni Wade-nek a hely fekvését. hogy az az acélhuzalt is elvágta volna. A félfolyékony anyag cseppjei bepermetezték Barlennan szemhéját. még most is vagy száz méter magasan van. Melyik oldalról jön? – Gondolom. most azonban meleg áramlat támadt. Hosszú testének minden izma pattanásig feszült. Tizenöt perces tekercs volt. hogy a rakéta leszállt. Nézz a nap fölé! Barlennan követte az utasítást.ennek útját állta az északi jégtakaró felől szüntelenül süvítő szél. illetve lehetett volna. vízszintes távolság körülbelül ugyanannyi – jelentette ugyanabban a pillanatban Lackland. Vagy egy percig semmit sem látott. és azért nem lesz vizes az ember ruhája. ahol a füvókák földet értek. Berlennan nem szívesen vált meg a filmtől. Tudat alatt szüntelenül arra várt. és várt. talán módosult volna az emberi lények kétéltűségéről alkotott elképzelése. Persze meglehet. persze ha nincs telerakva gépekkel. ahogy a lánctalpas odahajt. Barlennanba szinte belehasított a fájdalom. Végtére még fényes napvilágnál is messze volna ahhoz. hogy elment. A lánctalpas éles fénypászmát vetített maga elé az útra. ahonnan eltűnt a hó. Barlennan mit tehetett: várt. Akárcsak a kupolán.A földön. mi is az – úgy gondolta legalábbis –. Akármi hajtotta a gépet nem hallhatta így. és napkeltére biztosan a Hegyhez ér. Esstes. maga a föld is fölizzott egy kurta pillanatra. amikor kinyitotta görcsösen összezárt ollóit. míg jön. következésképpen egyenesen a kupola felé. de csak amíg a villogó henger könnyedén le nem ereszkedett a kiégett folt közepébe. a rakéta alatt. Nézd csak. és ez bizony nem segített. de Barlennan látása véges volt. . Hatalmas szerkezet volt. hogy még akkor is várnia kell. de a Repülő már nem volt a szobában. és a jármű előbukkan. hogy alaposan-szemügyre vegye. mint a Föld teliholdja. ezen is szép számmal volt ablak. hogy felfoghatta. Annyit látott. én addig belebújok a páncélba. és jobban fényeskedett. csak azt nem tudta. de már jól látszott. Fekete hamu szállt a becsapódás helyéről. – McLellan mindjárt ide kormányozza a lánctalpast. A távolságnak csak egy kis részét tette meg napszállatig. mi mozgatja hernyótalpait. Barlennan csak részben láthatta. hogy a rakéta rakodóterének zsilipje kinyílik. hirtelen lángra lobbant a fekete növényzet. ha alaposan meg akarná vizsgálni a masinájukat. Látott annyit a lánctalpasból. a kisebb nap még fent volt az égen. mérföldnyi távolságból. a Repülők talán nem volnának elragadtatva. – Egy pillanatra állj félre. mindjárt viszem a rádiókat – mondta Lackland. Néhány másodperc múlva a meszklini orkán üvöltését is meghaladó robaj egy csapásra elült. A parancsnok észre sem vette. jó néhányan elfértek volna benne a Repülő fajtájából. az egyik elülső ablak mögött a parancsnok a Repülőhöz hasonló páncélos alakot pillantott meg – nyilván ő irányította a járművet. akár a parton. Meg aztán ő maga meglehetősen veszedelmes helyzetben van. és ha közülünk itt van valaki. Nem. szabadhajózást folytat. az sokat számít neki is. és még elég vakmerőek is ahhoz. Az az érzésem. Az pedig. hát még mi. gondold csak meg. Persze ha el akarod játszani az esélyünket. – Nem egészen értlek. ezen az óceánon hajóznak leggyakrabban. hiszen Barlennan hajója körülbelül tizenhárom méter hosszú. és feküsznek le. hatezer mérföld hosszú. nos. amolyan szabadúszó felderítő-kereskedő. amelyen Barlennan kuporgott. hogy fentről megpillantsunk egyet akár a tengeren. Mindenesetre érdemes a kedvéért vagy öt hónapon át. vajon miért nem mennek be a kupolába. hogy azt csak az tudja elképzelni. és talán négy méter széles. a két férfi a meszklinita mellett állt és beszélgetett. FÖLD FÖLÖTT A tank megérkezett. 3 G-n maradni. Szeretnék minél többet megtudni Barlennan népéről. míg be nem köszönt a déli tavasz. hogy mi összeakadunk még eggyel? Tegyük fel. és jó volna megtudni. Még egy ilyen véletlenre nem számíthatunk. és a Belne felkelt – mindez lényegileg ugyanabban a pillanatban. És ha van is ilyen száz. amelyen a népe lakik és közlekedik. – Nem akarok barátságtalan lenni – mondta –. mennyi esélyünk van újabb személyes kapcsolatra! Ne feledd. Aligha követhetjük hazáig. Itt marad a déli tél folyamán. Ha vele bármi történik. akik ugyanezt a mesterséget űzik. és kétezer széles – és a partvonala erősen szaggatott. mit tehetnénk értük. aki átélte itt. kevesebbet adunk neki. ez a nyúlvány. mint feltétlenül muszáj? – Nos. amikor az északi sarki jégréteg elpárolgása olyan viharokat okoz. miután kutatást . hogy ilyen messzire elmerészkedjenek az otthonuktól. Barlennan azon tűnődött. Lackland kibukkant a kupola fő légzsilipjén. mi a valószínűsége. hogy megmentsünk közel kétmilliárd dollár értékű felszerelést. Mellesleg alig tíz centire emelkedik a víz fölé. Wade. De szerintem a személyes kapcsolat mindennél fontosabb. – Barlennan teherhajó-kapitány. mint amennyit várunk tőle. itt maradnál ezen a rémséges sárgolyón egy perccel is tovább. A tank vezetője is előbukkant. Messze kívül került a megszokott területen. hiszen láthatólag mindketten ugyancsak vesződnek a meszklinita nehézkedéssel. Ilyen viharokat még ő se nagyon tapasztalt.3. de most mondd meg őszintén. az új jövevény azonban elhárította Lackland meghívását. hogy megismerkedjünk a rokonságával! Azonkívül: a fajtájából bizonyára százan sem akadnak. amelynek ez az öböl aprócska része. és ez az egyik legnagyobb óceánjáró hajójuk. nekünk is. nagyjából ugyanezt a munkát el tudnám végezni Tooreyról is vagy éppenséggel egy szabadon keringő hajóról – felelte Lackland. az egyenlítő vidékén. hogy Barlennannal találkoztunk. szinte a lehetetlenséggel határos véletlen. az képtelenség. hogy Barl normális körülmények között a Földénél kétszáz-hétszázszorosan erősebb gravitációs térben él. A jármű alig kétméternyire állt meg a pallótól. az. Charlie. végeztünk egy ezer mérföld széles és körülbelül százötvenezer mérföld hosszú bolygósávon... – Nyertél! – ismerte be a másik emberi lény. – De azért örülök, hogy te vagy itt, és nem én. Persze ha jobban ismerném Barlennant... – mindkét férfi a pirinyó, hernyóforma lény felé fordult, aki a dérékmagasságú pallón kuporgott. – Barl, bocsáss meg, még be sem mutattam Wade McLellant mondta Lackland. – Wade, ez itt Barlennan kapitány, a Bree parancsnoka, világának kiváló tengerésze. Ezt nem tőle tudom, de a puszta tény, hogy itt van, kellő bizonyíték. – Örülök, hogy megismerhetlek, McLellan Repülő – mondta a meszklinita. – Nem kell mentegetőzni, a beszélgetésetek nyilván nekem is szólt. – És ollóját a hagyományos meszklinita üdvözlésre nyitotta. – Jól tudom, milyen szerencse mindkettőnknek, hogy találkoztunk, és remélem, hogy én is olyan jól tudom teljesíteni az alku rám eső részét, mint bizonyára ti a magatokét. – Kitűnően beszélsz angolul – jegyezte meg McLellan. – Csakugyan alig hat hete kezdtél tanulni? – Nem tudom, mennyi az, amit ti „hét"-nek neveztek, de annyi bizonyos, hogy alig háromezer-ötszáz napja találkoztam a barátoddal – válaszolt a parancsnok. Persze jó nyelvérzékem van, kell is az én szakmámban; de nagyon sokat segítettek a filmek, amelyeket Charles mutatott. – Szerencse, hogy a hangod alkalmas a mi hangzóink képzésére. Néha még magunknak sem sikerül. – Ezért tanultam meg én angolul inkább, minthogy Charlest tanítsam meg a mi nyelvünkre. A mi hangjaink nagy része túlságosan éles volna a ti hangszalagjaitoknak. – Barlennan óvakodott említeni, hogy beszédének jó része az emberi fülnek túlságosan magas rezgésszámú. Végtére Lackland talán még nem vette észre, és akármilyen becsületes egy kereskedőhajó kapitánya, azért kétszer is meggondolja, hogy kijátssza-e valamennyi ütőkártyáját. – Azért azt hiszem, Charlesra is sok ráragadt a mi nyelvünkből, amikor a Bree-n rádión nézett és hallgatott minket. – Igen kevés – ismerte be Lackland. – Amennyit láttam, abból arra következtetek, hogy jól képzett legénységed van, a dolguk java részét utasítás nélkül végzik, de a beszélgetésből, amit néha valamelyik embereddel folytatsz, már egy szót sem értek. – Vagyis amikor Dondragmerrel vagy Merkosszal beszélek. Az az első és a második tisztem, és velük beszélek leggyakrabban. – Kérlek, ne érts félre, igazán nem akarlak megbántani, de sehogy sem tudom a tieidet megkülönböztetni. Egyszerűen, mert nem ismerlek titeket eléggé. Barlennan kis híján elnevette magát. – Nálam még rosszabb. Én még csak azt sem tudom biztosan, mesterséges borítással vagy anélkül látlak-e benneteket. – Alaposan elkanyarodtunk a lényegtől, és mindjárt ránk sötétedik. Wade, gondolom, vissza akarsz térni a rakétára, és kimenni valahova, ahol nincs súly, és az ember léggömbnek érzi magát. Amikor odaérsz, ellenőrizd, hogy ennek a négy adó-vevőnek a frekvenciája eléggé közel van-e egymáshoz, hogy egymással tartani tudják a kapcsolatot. Nem hiszem, hogy érdemes lenne azzal vesződni, hogy teljesen összehangoljuk őket, de az itteniek egy darabig használni fogják a készülékeket, hogy összeköttetést létesítsenek a különböző részlegek között, és a készülékeknek más-más a frekvenciája. Barl, a rádiókat a légzsilipnél hagytam. Azt hiszem, az lenne a legésszerűbb, ha téged meg a rádiókat feltennélek a lánctalpas tetejére, visszavinném McLellant a rakétához, aztán téged meg a készülékeket átvinnélek a Bree-hez. Nyilvánvaló, hogy ez volt a helyes eljárás, Lackland tehát válaszra sem várt, hanem már tette is a dolgát, minek következtében Barlennan kis híján megtébolyodott. Az ember páncélba bújtatott keze kinyúlt, és felemelte a meszklinita pirinyó testét. Barlennan egy lélegzetállító másodpercig érezte és látta, amint egy méterre vagy még magasabbra is fölemelkedik a földről; azután lerakták a tank lapos tetejére. Ollói kétségbeesetten és hiábavalóan kaparták a sima fémfelületet, hogy segítsék a szívólábak tucatjainak ösztönszerü kapaszkodását; szeme vad borzalommal meredt a tetőt körülvevő űrre, amely alig néhány testhossznyira tátongott minden irányban. Hosszú másodpercekig – megvolt tán egy perc is – nem jött ki hang a torkán; és amikor végre megszólalt, nem hallotta senki. Olyan messzire került az adó-vevőtől, hogy akárhogy kiabált volna, úgysem értik – és különben is tapasztalatból tudta, és még ebben az iszonyú pillanatban sem felejtette el, hogy a tébolyult félelem üvöltése, amit legszívesebben kibocsátott volna, pontosan hallható a Bree fedélzetén, mivel ott is van rádió. És akkor a Bree-nek új kapitánya lenne. Csak a parancsnok bátorsága iránt érzett tisztelet indította arra a legénységet, hogy kimerészkedjen a peremvidék viharaiba. Ha vége a bátorságának, nem lesz többé se legénysége, se hajója sőt, nyugodtan mondhatja, élete sem. Nincs óceánjáró, amelyen gyávát megtűrnének; még hajósinasnak sem. Hazája ugyan itt van, ezen a szárazföldtömegen, de gyalogszerrel megtenni a parton negyvenezer mérföldet – még gondolatnak is lehetetlen. Természetesen mindez nem tudatos gondolatok formájában villant át Barlennanon, de a tényeket ösztönösen felfogta, hallgatott hát, míg Lackland felszedte a rádiókat, és McLellannel beszállt a tankba. Barlennan alatt megremegett a fém, mikor az ajtó odalent becsapódott, és a következő pillanatban mozgásba lendült a jármű. S ezenközben sajátos dolog történt nem emberi utasával. A rettegéstől megtébolyodhatott volna. Helyzete nagyjából olyan volt, mintha egy emberi lény fél kézen lógna az ablakpárkányon, negyvenemeletnyi magasságban az aszfalt fölött. És Barlennan mégsem tébolyodott meg. Legalábbis nem a szó közkeletű értelmében; továbbra is ésszerűen gondolkodott, és barátai semmiféle változást nem észleltek volna a személyiségében. Egy röpke pillanatra talán egy olyan földlakó, aki Lacklandnél jobban ismeri a meszklinitákat, élt volna a gyanúperrel, hogy a meszklinita felöntött a garatra; de a következő pillanatban már ennek sem volt semmi nyoma. És a rettegésnek sem. Csaknem hat testhossz magasságban a föld fölött jóformán nyugodtan kuporgott. Persze kapaszkodott teljes erejéből; később még arra is emlékezett, milyen szerencsésnek találta, hogy a szél alábbhagyott, noha a sima fém szokatlanul jó kapaszkodót kínált a szívólábaknak. Az egészben az volt a legmeglepőbb, hogy élvezte a kilátást. Igen, élvezte. Ha az ember lenéz a dolgokra, nagy könnyebbség; remek képet kap meglepően nagy területről. Mintha térképet nézne; és Barlennan mindeddig sohasem úgy nézte a térképet, mint a táj felülről látott képét. Valósággal megmámorosodott a diadaltól, míg a lánctalpas a rakéta felé közeledett, azután megállt. A meszklinita vidáman lengette ollóit a kibukkanó McLellan üdvözlésére, akit jól megvilágított a tank lámpáinak visszfénye, és roppantul megörült, amikor az ember visszaintett. A tank nyomban balra fordult, és elindult a Bree felé; McLellannek szerencsére eszébe jutott, hogy Barlennant nem védi semmi, és tapintatosan várt, míg egymérföldnyire eltávolodtak, s csak akkor emelkedett gépével a levegőbe. A régi rettegést kis híján felélesztette a látvány, amint a gép lassan felfelé lebegett, láthatólag minden támasz nélkül – de ez csak egy pillanatig fenyegetett; Barlennan komor elhatározással legyűrte rémületét, és kényszerítette magát, hogy addig nézze a rakétát, míg el nem tűnt szem elől a lebukó nap fényében. Lackland is nézte; amikor azonban a fém utolsó villanással eltűnt, nem vesztegette az időt: a tankot nyomban a veszteglő Bree-hez vezette. Vagy százméternyire a hajótól megállt, de a fedélzeten a döbbent legénység jól láthatta a jármű tetején kapaszkodó parancsnokukat. Ha Lackland póznára tűzve hozza Barlennan fejét, az sem lett volna döbbenetesebb. Dondragmer, a Bree legénységének legértelmesebb, legjózanabb tagja – a kapitányt is beleértve –, hosszú másodpercekre valósággal megbénult; azután is csak a szeme rebbent; sóvár pillantást vetett a külső pallókon álló lángportartályok és a „szórók" felé. Barlennan szerencséjére a lánctalpas szél ellen közeledett; a tartályok hőmérséklete ugyanis, mint rendesen, a klór olvadáspontja alatt volt. Ha a szél kedvez, az első tiszt tűzfelhőket bocsátott volna a járműre, tekintet nélkül arra, hogy a kapitánya esetleg életben van. Halkan, dühödten felmorajlott az összegyűlt legénység, ahogy a lánctalpas ajtaja kinyílt, és előbukkant Lackland páncélos alakja. A kereskedőbe oltott kalózéletmód alaposan megszűrte a legénységet; az maradt csak közöttük, aki a legcsekélyebb fenyegetésre is gondolkodás nélkül harcba szállt, ha egy társát a legkisebb veszedelem fenyegette; rég kihullottak közülük a gyávák, az a parancsnok mellé. Szerencsére! Régóta tudta ugyanis. akkor is. és Lackland a rádió fülhallgatóján mély basszustól cérnahangú cirpelésig terjedő hangzavart hallott. hogy nem voltam veszélyben! – De kapitány úr. Lackland persze látta.. Lackland életét. és közeledtek a parton az idegen gép felé. de most a legénységnek egy árva szavát nem értette. ha puszta megszokásból meggondolatlanul efféle veszedelmes dolgokat művelnénk. Ő olyan helyről jön. a Repülő nem tudja. Azután benyúlt a tankba. de ő félbeszakította a szóáradatot. elővette az ígért rádiók egyikét. mikor a szemük elé került. ahol jóformán nincs is súly. . emelte le Barlennant. Vitatható.. s addigra végre felderengett a legénységben. az ő testhosszának sokszorosát kitevő mélységbe eshet. s nem tették meg a százméteres ugrást. Amikor visszatérünk a súlyosság és a normális életmód viszonyai közé.. – Tudom. hogy megemésztették-e vagy hogy egyáltalán elhitték-e parancsnokuk szavait. hogy én tiltottam meg az effélét. hiszen megtiltotta. ugyanúgy. amely megfékezte őket. – Nyugalom! – Valójában Barlennant nagyon is emberi melegség töltötte el.. csupán a megszokás mentette meg – a kondicionálás.. Feltett engem oda. ahogy a szemetek láttára levett: gondolkodás nélkül. mintha jobban meg akarnának kapaszkodni. baj lenne. azt is megmondtam. – Mindannyian tudjátok. mi játszódik le emberei agyában. azt hiszem. – Azt hittük. hogy még a meszklini nyolc atmoszféra felszíni nyomásnak ellenálló páncél sem jelentene komolyabb akadályt a meszklinita ollóknak. és szemmel láthatólag sértetlen. tudhatnátok. – Ollóban végződő karjáva] a tank teteje felé intett. annyi bizonyos: megfeledkeztek a Lackland ellen tervezett akcióról. de tökéletesen félremagyarázta az indítékaikat. amint nézte. amint közelednek. míg parancsnokukat hallgatják.. Izgatott moraj tört fel a legénység soraiból. – Eleget játszadoztatok már itt a súlytalanságban. nem a harag. de az uralkodó érzelem a meglepetés volt. Kúszva-mászva özönlöttek a pallókon. hogyan reagál a legénysége az ő vélt veszedelmére. de most igazán nem óhajtotta bátorítani őket. ott. – zúdult a kapitányra a tiltakozás. Barlennan hallgatói belevájták vaskos lábaikat a homokba. tétován gomolygott félúton a hajó meg a tank között. – Hisz fent volt. A zuhatag zavartan megtorpant... mit tesz a normális súly. és helyezte a földre. miért. ha nem érkezik egyenesen a fülébe a rádió hangerősítőjén át fülsiketítőre felerősödve. s még csak nem is sietősen nyúlt fel a lánctalpas tetejére. A parancsnok nagyon jói tudta. hogy a kapitányuk él. Barlennan jól sejtette: Lackland valóban igyekezett a hajón hallottakból felcsipegetni valamenynyit a meszklinita nyelvből.individualisták. és nem óhajtotta Lacklandet miszlikbe tépve látni a parton. holott leggyengébbjüknek is csak egyetlen izomrebbenésébe került volna. mint holmi piros-fekete zuhatag. és a homokra rakta. Barlennan egyetlen kurjantással elvágta a hangzavart: ezt Lackland alighanem a páncélján át közvetlenül is meghallotta volna. és nem történik bántódása. hogy a Repülő közlekedő gépének tetejéről nagy távolságra el lehet látni. milyen messziről meg lehet látni! És különben is. hogy egy-két méteres esésnek alig van jelentősége itt a Peremen. Don. hogy első tisztjének pontosabb.Csak Dondragmer hallgatott. hogy vitába szálljon velük... Nos. hogy lássátok is egymást.. a szakács.. kissé távolabb állt a többiektől. hogy közeledik. de látni nem fogtok. kapitány úr? Mi történt önnel? Hiszen tudni én is tudom. és másról sem tudom elképzelni. de jól tudta. hogy én milyen messze vagyok a földtől. elrontja az egészet! Száz méterről meghallani. Rádió-összeköttetésben maradunk. Valószínűleg igazad van. valamit. hogy nem is olyan régen még ő maga sem hallgatott volna a „józan ész" szavára. nem foglalkozom a gondolattal. – Vagy netán valaki más ellenőrizte a felső kötélzetet anélkül. jócskán. ha közben látják. – Készen állnak a vadászegységek? – Barlennan kérdésére megint elnémult a hangzavar. – Nemrégiben mintha magát is egy testhossz magasságban láttam volna az árbocon – mondta szárazon Barlennan. Nem tudta. hiszen ha meglátják azt a. A készülékek segítségével az ollóközlésnél hatékonyabb kapcsolatot lehet tartani. – Elhallgatott. amely nem is olyan régen még azonos volt az övével. igaz? – Az első tiszt ollója némán bólogatott. ki tud a vadászatra figyelni. hogy a hajóról fogom végezni az irányítást. Merkoos! Mindegyikőtök kap egy rádiót. de esze is. ezt még ráérnek megbeszélni. és a műveleteitek közelében leszek.. de semmi áron nem tudnám magam rávenni. A legénység is csatlakozott. – Don. Nem tudott ugyan visszahelyezkedni az emberei nézőpontjába. Láttátok. ahogy eredetileg terveztem. hogyan hathatott Bárlennan idegrendszerére a kiállt kaland. – Hiszen. Dondragmernek nemcsak fantáziája volt. Barlennan a segítségére sietett. – Különben is... – Még nem ettünk – válaszolt kissé kényelmetlenül Merkoos. alaposabb beszámolót kell adnia a történtekről. Don. de nyomban ráébredt. Felfedeztem. csak beszélni a készülék közelében. hogyan kezelem a készüléket a hajón. a fegyverek. hogy szándékosan előidézzek egy ilyen esést. és nyílt terepen isten tudja. – De kapitány úr! – Dondragmer alig jutott szóhoz megdöbbenésében. és a kapitány tudta. a pillanatnyi problémát a legénység jelenti. és a hajó felé indult. – Rendben. a hálók. úgyhogy vele tartok. hogy hiába vesztegetné az időt.. hogy az árbocot előbb megdöntötte volna? . Még csak azt sem. – Az étel is? – Egy napon belül kész. nem vagyok benne biztos. mivel nincs szükség arra. Nincs más dolgotok. – De minden egyéb elkészült. hogy én magam másszak fel annak a holminak a tetejére. további parancsra nem várva sarkon fordult. kapitány úr! – Karondrasee. A parancsnok egy pillanatig kísértést érzett. hogyan foglalja szavakba legfőbb ellenvetését. – De ön ott lesz azon a gépen. és nyilván már azon töri a fejét. szavak. én megvetettem a lábamat a fedélzeten – felelte Dondragmer kissé kényelmetlenül. váltottunk is erről néhány szót. és kapitányuk sarkon fordult. amikor erre hajóztunk. az iménti szóváltás nyomán merőben új képzetek támadtak az agyában. hogy. Mostantól fogva ki-ki hallgasson a maga józan ítéletére. és magukra vessenek. – De azért jókorát bukfencezhetett volna. – Igen. ezek ma is érvényesek. – Készüljenek fel a portyára! Tartom a kapcsolatot – bocsátotta el legénységét a parancsnok. – Eltekintünk a parancstól – mondta végül lassan. – Annak idején ésszerű okokkal támasztottam alá. amihez Dondragmer is csatlakozott. hogy megfelelőképpen szelídített formában előadja a történteket Lacklandnek. Azok engedelmesen visszaözönlöttek a Bree-re..– Az egészen más. de nem is volt szükséges befejeznie a mondatot. annak ellenére. no de ezekkel majd lesz még ideje bőven foglalkozni. Akar valaki velem jönni? A tagadó morgások. kapitány úr! Az akkori parancs még érvényben van. Most szeretett volna minél hamarabb visszakerülni a tank tetejére. ha megfeledkeznek róluk. Ha van ehhez való szerve. . felkiáltások valóságos kórusa tört fel.. Masoktól is láttam már ilyesmit. – Az első tiszt megint elhallgatott. Barlennannak így is volt min gondolkodnia. amikor visszakerülünk a súlyosság állapotába. Barlennan bizonyára elmosolyodik. noha kissé kimértebben a többinél. Nem volt egészen nyugodt. Ha emlékezetem nem csal. két mérföld széles torkolat volt. Mögöttük a part nagyjából olyan volt. hogy mekkorák lehetnek idekint a . amikor a mögött a fok mögött kerestem télre menedéket. A nyílt tengeren különösebb baj nélkül meglovagoltuk volna. mintegy húsz mérföld hosszú. ez azonban újabb százmérföldnyi utat jelentett volna. aligha maradt volna belőle valami. ez a szoros pedig hatalmas tengerbe torkollt. Nem volt egészen puszta. Lackland bizony megdöbbent. Szívesen vette volna szemügyre a tájat arról a fokról. Egy hatalmas tömeg a parttól vagy félmérföldnyire terpeszkedett. ahol a partot már a legkülső félsziget sem védelmezte. BALESET A déli part öble. hisz nincs súlyuk. Jobbra a tenger terült el. a legnagyobbak talán viszonylag ártalmatlanok lettek volna. hogy mitől óvta meg őket még ez a keskeny nyak is. amikor hatvanmérföld-nyi nyílt tengeren űzheti a hullámokat. fogalmam sem volt. némelyik még a kusza növénytömkelegnél is hatalmasabb. a kisebbeket a nagyobbtól északi oldalukon viszonylag keskeny félszigetek választották el. – Gondoltam ilyesmire. elpusztult tengeri állatok teteme. mint ahol a hajó vesztegelt: enyhén lejtő homoksáv. Itt ellaposodott a homokos táj. ezúttal azonban a rádiót is szorongatta. A kapitány megint ott kuporgott a tank tetején. amelyben lebegtek –. Előttük azonban szinte nyoma sem volt növényzetnek. Barl. és Barlennan meg Lack-land felmérhette. Barlennan igazából nem is tudta. miféle hullám lett volna. imitt-amott kötélfonadékra emlékeztető fekete növényzettel tarkitva. és valósággal a végtelenbe nyúlt. mire képes a meszklini szél még ilyen nehézkedésnél is. ha a hullámok elérik és rázúdulnak? – Attól függ. hanem hogy milyen messzire sodródtak be a szárazföldre. Bevallom. habár még a mélyen gyökerező növényeket is hiába kereste a szem: imitt-amott azonban a hullámbarázdás síkon a nemrégiben pusztító vihar sötét. messze túl az öböl védőfalán. és hogy épp hol vagyunk. – Mi történt volna a hajóddal. mintegy kétszázötven mérföld hosszú nagyobb tengerszoros déli partján nyílt. az első következtetésed volt a helyes. Magam sem tudtam. Nyugat felé tizennyolc mérföldre azonban a közelebbi és alacsonyabb fok adta védelem megszűnt. amely véghetetlen távolságra terjedt az északi félgömbön – észrevehetetlenül olvadt össze a sarki jégtakaróval. – Sajnos. és a földlakó lassanlassan felfogta. hisz mindkét félsziget óvta az északi viharoktól. de ha jobban utánagondolok. ahol a Bree-t partra vontatták.4. A három tengerrész kelet nyugati irányban terjedt ki. Nem annyira az állatok méretétől – azokat életükben nyilván a folyadék táplálta. milyen kedvező a hajó helyzete. nem a súly a döntő. mint most. milyen magasra csapnak a hullámok itt a Perem közvetlen közelében. mozdulatlan nyomait láthatták. egészen a távoli látóhatárig. Akadt ezek között óriási tömeg összekuszálódott vízinövény. azt hiszem. valósággal felismerhetetlen eredetű. Egy nagyjából hasonló formájú. amely oly jellemző volt Meszklinre. ha parton vesztegel a Bree. de ha meghúznánk egy egyenes vonalat hazai kikötőnkhöz. Nem tudom. mit jelent az. Barlennan is hajlandónak mutatkozott. amikor megpróbálta felbecsülni. de a súlya még így is megdöbbentette Lacklandet. ehhez hozzájárult a földi gravitáció háromszorosa is. hogy hajót támadtak volna meg. mint valószínűleg tudod – csak most kezdem felismerni. Nyugat felől közelítettétek meg a part mentén a fokot. és közeledett az iszonyatos tömeg felé. Nem nagyon szabályos. a földlakót a zeug-lodonra emlékeztette. olyan volt. Az a bizonyos második fok. de valószínűleg mélyen a felszín alatt keresik. Míg beszélgettek. igaz? – Igen. Ezek után igazán nem meglepő. ami meglehetősen hegyes vidék. – És ez még csak nem is a legrosszabb hely. amely az ő világának tengerét háborgatta vagy harmincmillió esztendeje. Alakja nem lepte meg egyiküket sem. Lehetett szokatlanul áramvonalas bálna vagy kiváltképp dagadtra hízott tengeri kígyó. hisz eddig jóformán semmit sem látott Meszklin élővilágából. amelynek nyoma fennmaradt. és természetesen jócskán kellene még a part mentén haladni. mint egy viaszfigura. hogy kikerült éltető eleméből. mit esznek. körülbelül tizenhatezer mérföld volna délnek. ez miféle lehet. teste életében láthatólag hengeres lehetett. mint ez itt. A nyílt tengeren átvágva nyugatnak. a folyadékból. amelyet kivetett a tenger. Ott persze ismerős vizeken hajóznánk. Úgy érted. amelyet a minapi vihar kivetett. – Fogalmam sincs – hangzott a meszklinita lakonikus válasza. míg a tengert szántotta. Ez a tenger jóformán ismeretlen. az nem más. ha jól emlékszem a fényképekre. amelyet kint felejtettek a tűző napon. hogy ezen a szélességen minduntalan eltűnnek a felderítők. ha ilyesmivel találkozol a tengeren? – kérdezte Barlennant. mint egy újabb öböl? – Az bizony! Elfelejtettem. Sok tengeri szörnyeteget látott. hogy amit a félszigeten túl látunk. nem közelítette meg ennek a micsodának a méreteit. ha az ember felülnézetből látja a dolgokat –. – Mit csinálsz.Peremnél a hullámok. Egyszer láttam csak felmerülni egyet és vagy négy olyat. Lackland természetesen szerette volna alaposan megvizsgálni. védi ezt az egész szakaszt. mint a földi vizek lakóié. A húsa feleolyan tömör. . ezerkétszáz mérföldet kellene megtennem hazáig. aztán nagyjából délnek kanyarodik. a tank távolodott a tengertől. Csaknem kétszáz méter hosszan nyúlt el a homokos talajon. de nem tudta. ha ritkán is. Ez a partvonal körülbelül háromezer mérföldre nyúlik nagyjából nyugati irányba. mint a tenger szokásos megpróbáltatásai. Most. Rendszerint kint maradnak a mély. – Azt elhiszem – mondta némi éllel Lackland. Csakhogy a Földnek semmiféle hajdani lakója. átmérője vagy két és fél méter. hogy az ember tanulmányozhassa. hogy ti rendszerint földközelben maradtatok. és nem várna ránk más. – Láttam már ilyesmit. Sosem hallottam. van egy hely. ahol megint keletnek lehet haladni vagy kétezer mérföldön. – Második fok? Arról nem is tudtam. állandó tengeren. Az év folyamán az óceánok újra összezsugorodnak. Barl – mondta végül Lackland. de abból. Itt a Peremen. és így jutott el nagy nehezen a helyes következtetéshez. amikor a viharok.– Nehezen tudom ugyanis elképzelni. hogy azt bárki is túlélte volna. elülnek. átvitorlázott az . amióta elpusztult? – A mi számunkra még tökéletesen ehető. nagyon megromlott ennek a jószágnak a húsa. arra kell következtetnem. Mit gondolsz. csakhogy ha bordák. már ami az étvágyát illeti. amelyek a téli viharok beköszönte előtt is óceánok – felelt Barlennan. vagy ha másképpen nem tartósítják. amit elmondasz. az egész visszajön. Annak idején ugyancsak megleptek ezek a viharok. hogy sok hasznát venné bárki. az volt a szívem vágya. ahol annyira meredek a partfal. és alighanem csak olyasmit venne észre. de az utóbbit alaposan bezúzta a tulajdon súlya. Alaposan elszámította magát. – Az efféle jószág nem is álmodna róla. hogy a segítségével Lackland módosíthatta a szörnyeteg táplálkozásáról alkotott feltevését. fagyott metán csapódik le az északi sarki jégtakarón. mint az én világom bálnái. megkóstolom. de most már mindent értek. hogy megtámadjon titeket. nem nagy a különbség. akkor bízvást egy szuszra beszippantja a hajóitokat. és belőled mégsem vehetek metszetet. és ezalatt fokozatosan megváltozik az íze. és még csak észre sem veszi. Figyelj csak! Az előbb említettél valamit az állandó tengerekről. Annyi mindenesetre maradt belőle. amelyek a tél folyamán megtöltötték az óceánmedreket. hogy vajon a legénységből valaki nem tévedt-e arra. Ha ez a jószág ugyanúgy táplálkozik. még csak körül sem nézett. – Barl. Egyetlenegy hajó meg sem érné az erőfeszítést. Lackland füttyentett. hogy szert tegyek némi itteni szerves anyagra. ha nem szárítják meg. a partvonal kétszáztól kétezer mérföldnyire is változhat tavasztól őszig. Először fel sem ismerte. de feljebb. ahol tisztességesebb a súly. és az irdatlan tömeg fejéhez kormányozta. – Bár nem hiszem. – Megindította a tankot. A hús néhány száz nap elteltével rendszerint mérgezővé válik. akkor meglehetősen fura helyen vannak. Ha akarod. én kiszállok ebből a konzervdobozból. Barlennan leereszkedett a tank tetejéről a mellette heverő hatalmas tömeghez. hogy a ti szervezetetek nem tudná megemészteni. – Vagyis – mondta félig-meddig magának – a ti óceánjaitok szüntelenül párolognak négy földi éven át. Hogy érted? Van másféle tengeretek is? – Azokra a részekre gondoltam. – Ahogy mondod. Ezekkel a fogakkal csakis húsevő lehetett. Jócskán úszkál hús a mélyebb tengerekben – felelte elgondolkodva a meszklinita. hogy Meszklin létezik. amíg az északi féltekén tavaszból ősz lesz. vélte az ember. – Feleletre nem is várt. volt holmi koponyaféléje. hogy ezek – fogak. – Az óceán szintje kora tavasszal a legmagasabb. aztán az alatt a nagyjából öt hónap alatt. ami százszorta nagyobb a Bree-nél. – Lackland időszerűbb kérdésekre tért át. Volt szája. Nézzük csak a száját. – Aránylag biztonságban lennétek. Amióta tudjuk. mint amennyit bárhol máshol szerezhetnek. néhány pillanatig elgondolkodva rágott. de Lackland sehogy . miután bezárta a sisakját. mielőtt újra feltámad a vihar. hogy a maga módján mintát vegyen. figyelme java részét az a probléma kötötte le. Lackland páncélján egy külső fémzsebben volt egy csomó műszer. nehezen tompult volna el bármin. hogy mihelyt áthatolt. már vége a nehézségeknek. – Bizonyára így volt. Nyomban hátraugrott. Fehér kristályok kísérték gomolyogva: jég és szén-dioxid. míg ormótlan páncélkesztyűjével matatott közöttük.irtóztató tetem fölött. – Ha nem kell a kísérleteidhez az egész. Másodszorra már jobban felmérte a távolságot. visszaugrott és várt. Most aztán rájött. Számított némi nehézségre. az ember még most is a nyomáspáncélt viselte. és egy pillanatra elfogta az ismerős vakrémület. hogyan hathat rád. amikor elhagytad a Hegyet. és szaporán mentegetőzött. és a szájába továbbította. Négy pár ollója lemetszett egy darabka bőrt meg az alatta rejlő anyagból is valamennyit. tökéletesen visszanyerte önuralmát. ha puszta izomerőt alkalmaznak. minek tulajdonítható ez. ha a húsuk csak annyira ellenálló. amit te lélegzel. ahol élsz. – Gondolnom kellett volna rá. No de szerencsére nem esett bajod. hogy a meszklini atmoszféra behatoljon. és előbukkan. amint a halvány oxigénfuvalom elérte. Egyszer már tapasztaltam ilyet. de lélegzőnyílásaiban égető érzés támadt. – Nem is rossz – állapította meg végül. – Jó ötlet – motyogta Lackland. Csak felületesen figyelt a másikra. – Semmi. Barlennan nekilátott. Emlékszel. és számtalanszor el is mondtad már. A szike extra kemény ötvözetből készült. hogyan illessze a szike hegyét az előtte heverő irdatlan tömegbe. a benti földi levegőből fagytak ki. mekkorát tévedett. hogy az oxigén. Az én hibám. Ezért szeretnék metszetet venni ennek a jószágnak a húsából. semmi – mondta a kapitány. de azért aligha várhatjuk el valakitől. Barlennan meg az emberei pirinyók. hogy az egész iszonytató testet felhasználhatná laboratóriumi vizsgálatra. Barlennannak nem volt szaglóérzéke. mihelyt megcsípte őket a meszklini ádáz hideg. fogalmam sincs. aki nem szokta meg a különböző világok és különböző atmoszférák gondolatát. hogy nem figyelmeztette idejében. talán át is irányíthatnánk ide a vadászegységeket. amikor a nyelveteket tanultam. de többé-kevésbé ösztönösen feltételezte. akkor. Azt persze tudta. de mire a túlsó oldalán földet ért. nem tudok még eleget a meszklini életfolyamatokról. különbözik a mi hidrogénünktől. hogy ezen a bolygón az élő szövet nyilván nagyon szívós. és egyszerűen hagyta. és itt mindenesetre több a hús. Még az a gondolat sem téríthette el – meg kell hagyni. ha a műszerrel át akar hatolni a szörnyeteg bőrén. mint a földlakóké. Lackland pontosan felmérte. hogy észben tartsa ezt a lehetőséget. Még bőven ideérnek. míg Lackland kinyitja a jármű ajtaját. A tankon nem volt légzsilip. a meszklinitának van humora! –. a hús ellenállása körülbelül az indiai tölgyével vetekedett. de pacallá mázolta volna őket a meszklini sarkvidéki gravitáció. fölösleges épületek vagy tereptárgyak elmozdításánál. A palackok így is hamarosan megteltek. különben nem tudok annyit kivágni ebből a tetemből. – Az micsoda? – tudakolta Barlennan. és eközben nagy zajt és megrázkódtatást okoz. lepecsételte az utolsó palackot. – Csak arra vigyázz. ahogy felpillantott munka közben. amelynek lakói nem ismerik a robbanóanyagokat. ám jöjjenek. – A földlakó még egyszer megpróbálkozott a szikével. – Nagyon úgy hangzott – felelte némi késéssel a meszklinita kérdésére. mint az előző helyeket. ha ennyire végszóra durran. miközben már elindult nagy nehézkesen a döglött tengeri szörnyeteg feje körül. de hát a friss hús mégiscsak friss hús. mert egyszerre hallotta Barlennan rádióján és a maga fülhallgatóján. ahhoz legalábbis robbanó zselatin kéne. . és ahol az emberfajnak több képviselője nem tartózkodik. Barlennan pedig eközben engedelmesen harapdálta le a kívánt méretű darabokat. Egy igen tisztes erősségű „bumm!". Lackland egy pillanatig nem válaszolt. – A szájában belül talán valamivel könnyebben enged – vélte Barlennan. ahol a gravitáció torzította ajkak közül kibukkant a fogsor. hogy itt egyáltalán áthatoltam-e a bőrön. és a nyelvet valamivel kevésbé ellenállónak találta. csak mondd meg. Ha a nagyfejűeknek nem tetszik. csak rajta! Különben megpróbálkozhatunk a szájával. Egyébként nagyon köszönöm. hogy Lackland megdöbbent. ugyancsak enyhén fejezzük ki magunkat. kiváltképp. és ha azt mondjuk. egészen addig. és néha harcban. és végül kénytelen volt kapirgálással beérni. – Van ennek a jószágnak puhább része is? kérdezte a meszklinitát. – Nagy keservesen megkerülte a partra vetett behemót fejét. – Ez a hang robbanóanyag volt? – kérdezte Barlennan. hogy könnyen beférjenek a palackokba. aztán sóvár pillantást vetett az oszlopszerű fogakra. egykét másodperc elteltével azonban felettébb kellemetlen gyanú fészkelte be magát az agyába. mekkorát és honnan. Lackland felegyenesedett. Jó lesz úgy? Vagy a tudományos eljárásotokhoz csak fémszerszámokat szabad használni? – Nem hinném. én szívesen lecsípek neked egypár darabot.sem tudott áthatolni vele ezen a tömegen. és farigcsáljanak kedvükre – mondta Lackland. olyan bolygón. nem volt ugyan éhes. – Gondolom. Néha-néha be is kapott egyet-egyet. az íny meg vélhetőleg a nyelv. Ilyen anyagokat használunk ásásnál. így aztán szert tett néhány foszlányra. és ezeket gyüjtőpalackba pecsételte. – Tessék. elég kicsi darabkákat szedj le. – Robbanóanyag: olyan anyag. amely hirtelen gázzá változik. – De ha akarod. hogy a tooreyi okos fiúk is meg legyenek vele elégedve. bizony meglehetősen zavaró körülmény. hogy ezekből egyet kiszedjünk – mondta búsan. nem is tudom. Nem tudta pontosan felbecsülni a robbanás távolságát vagy nagyságát. – Kénytelen leszek elektromos szerszámokat használni. hogy engedjen itt maradni. akárhogy vizsgáljuk. a tankod padlója alatt volt. – Első kérdésedre az a válasz. hogy mit talál. hogy megszerezd az élelmet. elég nehezen tudtam rábeszélni. azaz mászva követte. hogy nehezeket kérdezz – mondta Lackland. de az alatt a padló alatt semmi sem volt.vissza a tankhoz. hogy nem volt a tankban robbanóanyag. Csakhogy errefelé nincs elegendő energia. teljes egészében eiőtárult. és ha született a világra földlakó. az végtelenségig kitart ezekkel az algakopoltyúkkal és elegendő napfénnyel. – De mégiscsak olyasmi okozhatta. Barl. hát annyi bizonyos: nem én vagyok az. ami így hatna. hogy akármi volt. Lackland egy pillanatra megkönnyebbülést érzett. hármas gravitációnál. Ahogy megpillantotta a tankot. éhen pusztulok. de mielőtt odaérnék az állomásra. menjek vissza télre Tooreyra. Barlennant mélységesen érdekelte az egész jelenség. te pedig nem tudsz bejutni az állomásra. vékony fémrongyokból állt. – Azt még én is látom. – Mégpedig? – Tizennyolc mérföldre vagyok az élelmiszeremtől. szerezni ebből az állatból? És mi hozta működésbe. Barlennan. és megkérni. . amiről elképzelhető. ami a tankban volt – erősködött Barlennan. amit a páncélomban hordok. mint valaha. de ez éppoly mélységes megdöbbenéssé változott. hiszen jóformán egy darabka se került ki a tankból. ha a rádiószobában valaki hallgatja a beszélgetésünket. de az állomásról akarom közölni vele. hogy ha kénytelen vagyok ilyesfajta segítségért folyamodni. amely a padló alatt helyezkedett el. – Villanymotorok és akkumulátorok nem robbannak. ahova a segítsége nélkül óhajtok visszajutni. némelyik még a falak aljához tapadt. a maga természetes módján. Értesíteni fogom a tankról. De egyelőre komiszabb problémával kell megbirkóznom. – Nem tudod hívni a barátaidat a gyors holdon. azt leszámítva. mint te. legfeljebb a nyomát találjuk meg. A levegőm. és ki akart szabadulni. aki tizennyolc mérföldet tud gyalogolni nyolcatmoszférás. máris látta. hogy küldjenek érted rakétát? – Megtehetném. kíváncsibban. Ami a tank padlójából megmaradt. fűtött páncélban. – Ezek szerint bizonyára hoztál a tankodban robbanóanyagot – jegyezte meg. ami visszavigyen. a többi a műszerek és a belső felszerelés közé keveredett. és minálunk nincs olyasmi. Ha volt is itt valami tartály. – Miért nem használtad. ami ott volt még a tankban? – Nagyon értesz hozzá. valószínűleg már tudják is. felkunkorodott. hogy reménytelenül tönkrement. akkor Rosten doki egész biztosan arra kényszerít. mihelyt a jármű ajtajához ért. – Tisztelet-becsület a logikádnak. hogy felrobbant volna – felelt az ember. ha anyagot akartál. és a kétségbeesett földlakónak elég volt egyetlen pillantás. Csak az a baj. A tanknak vége. a másodikra én magam körülbelül ugyanannyira tudok megfelelni. Ugyancsak rettegett. A hajtómű. – Nem bánom. – Ők fel tudják használni az itteni élelmet. . és elvigyorodott. és fizikai lehetetlenségnek bizonyult. – Megyünk. és ott vagyunk. mint a Repülő gépe. hogy úgy rendelkezett: mindegyik rádió vegye a másik adását.. Barl. amennyit el tudnak vinni. – A meszklinita elmosolyodott volna.. nagyjából ugyanannyi. Mintegy hatvan centi széles és közel két méter hosszú volt: egyik végét Barlennan erőteljes ollójával felfelé görbítette úgy. hogy remek szánkó vált belőle. Ez a súly alig egynegyedével haladta meg Barlennanét a bolygó sarkvidékén. De Barlennannak itt az egyenlítőn egyszerűen nem volt meg a kellő vonóereje. Csakhogy Barlennan súlya bolygójának ezen a részén mindössze másfél kiló volt. ezúttal Lackland szolgált megoldással. De a következő pillanatban magához tért. A meszklinita eközben odamászott a lábához. hogy elhúzza a szerkentyűt és a legközelebbi növény. – De mi az a másik ötlet? Segít rajtam valamennyire? – Egy kicsit. – Néhány nap legfeljebb. amely csörlőül szolgálhatott volna. és Lackland további habozás nélkül megtette volna a kért lépést. Azonkívül van még egy ötletem. nos. mert elfelejtette. A kísérletet szerencsére meghiúsította a geometria. A meszklinita a tudománya végére ért. és Lackland irányításával Barlennan nagy erőfeszítéssel egyet valahogyan kiszabadított. – Lennél szíves rám lépni? Lackland másodpercekre megdermedt meglepetésében. hogy a páncélos földlakó egyensúlyba kerülhessen rajta. Lackland tömege mintegy hetvenkét kiló volt.. ahol a meszklinita könnyűszerrel elbírt volna ennyi súlyt.. – Az utóbbi tájékoztatás a maguk nyelvén hangzott el. és ha az ember rálép egy hernyóra. aki maga sem tudta. A meszklini egyenlítőn tehát az ember és a páncél együttes súlya megközelítőleg négyszázharminc kiló volt – egy lépést sem lehetett megtenni a lábakba beépített szellemes szervoszerkezet nélkül. ha a szája rugalmasabb. hogy te aztán nem éhezel meg egyhamar – mondta az ember. azt hiszem. Lackland megdöbbent. és megdöbbent a parancsnok is. A tank alsó részének néhány oldallemezét megrepesztette a belső robbanás. Páncélja. de adódott egy kis nehézség a méretek miatt. legalább negyedmérfoldnyire volt. kapitány! – hallatszott Dondragmer hangja a rádión. mert Barlennan teste negyven centi hosszú és öt centi átmérőjű henger volt.– Mindenesetre hívjuk a legénységemet ajánlotta Barlennan. Barlennan lefordította Lacklandnek. Indulásnál azt az irányt követtük. – Azt tudom. és bánatos pillantást vetett az irdatlan húshegyre. annyit legalábbis. a maga nemében valóságos műszaki csoda. hogy az első tisztje ennyire ért angolul. Végtére Barlennan a legjobban hernyóra hasonlított. Négy nap múlva a tank valamennyi leszerelhető lemezéből alkotott szánkósor visszaindult a Bree-hez Lack-landdel és az irtóztató húsrakománnyal. – Gyönyörű! Ez a bolygó egész szép kis pénzűnkbe kerül. Ezek összekötve kellően hosszúnak bizonyultak. és amikor Dr. Legfőbb ideje volt. ami megmaradt belőle. egy kis hézag van a tankkal. amikor egyszer csak rádöbbent a megoldásra. mi történt a tankkal. befellegzett a masinának. és ezeknek a gyökere. hogy elérjék a legközelebbi növényeket. megadta a kellő támogatást. Rostén barázdált arca megjelent a képernyőn. és nagyjából egyenletesen haladva. . amelyekkel rendszerint a vadászhálókat húzták. amely általában a leghevesebb meszklini szélnek is ellenállt. némán kitekerte és összeerősítette a köteleket. és alapos fáradságába került. Elektromos vagy műszaki hiba? Komoly? – Alapjában műszaki. de amíg ezt a kísérletet végezték. hogy megmozdítsa a megterhelt szánkót. Barlennan arra gondolt. Szerette volna szebben kikerekíteni a jelentést. hogy hivatalosan jelentse. nyugatnak. hogy ekkora gravitációnál páncélban elsétáltál volna tizennyolc mérföldnyire. Természetesen nem az jelentette a segítséget. Amikor végre sikerült. Lackland már tudta. hiábavalónak bizonyult az erőfeszítés. viteti velük úgy. hatvanegy nap múlva el is ért a hajóhoz. csak azután szánta rá magát. hogy a bennszülöttek száma gyarapodott. a legénység még több tagjának segítségével sikerült Lacklandet páncélostul átpréselni a hajó és a kupola közötti növényzeten. – Doki. tudnia illenék. óránként egymérföldes sebességgel. Kissé bajos lesz azzal vádolni valakit Tooreyn. Sajnos. habár az elektromos berendezésnek is része van benne. és annyira meghajlott a páncélos ember súlya alatt. hogy tömör tárgy alá álljanak. míg leküzdhette a rendes meszklinita ellenállást. Még kétnapi munkával. hogy minden sarka alá a legénységnek egy tagját állítja. Már megnyomta a hívógombot az állomást a mesterséges bolygóval összekötő készüléken. Lackland előbb evett. Mégis mi történt? És te hogy kerültél vissza? Alig hinném. a part közelében. hogy véletlenül a tank padlója alatt felejtett egy adag robbanó zselatint. és Lackland problémája jóformán egy csapásra megoldódott. és újra felhők száguldottak az égen. – Hallom. Dondragmer nem szólt sokat. hogy maga a legénység is csak kötelek segítségével tudott visszakecmeregni a Bree-hez. TÉRKÉPEZÉS Néhány nap múlva megérkezett a legénység.5. hogy a sarkok kivételével az egész lelógott a földre. a szél már annyira megerősödött. ott áll tizennyolc mérföldre innét. úgy érezte. azt hiszem. huszonegy meszklinita együtt sem képviselt elegendő vonóerőt. mi történt valójában a járművel. és biztonságba helyezni a légzsilipjénél. mit mondjon. a fémlemez ehhez nem volt eléggé vastag. fogta a palackokat. Mivel tartósítottad a mintákat? – Semmi különössel. Majd később beszélgetünk. hogy megkaphatod-e. – Feltétlenül ki kellett szállnod? Lackland áldotta szerencséjét. már persze a ti szempontotokból. a vezetőfülke és a motorház között a padló nem volt légmentesen szigetelve. nyomban látta. Amennyire meg tudom ítélni a tank dolgot. ha valaki. úgyhogy gondolom.. A szokásos tartósítószereitek alighanem tönkretennék. Alatta – nos. hogy minimálisra csökkentse az oxigénártalom veszélyét. a robbanás nyilván aztán következik be. Szövetmintákat vettem egy kétszáz méteres bálnából. – Csodálnám is. és beindítom a motorokat. úgyhogy már nem volt veszedelmes. A kormányszervók. a meszklini atmoszféra – nagy nyomású hidrogén – beszivárgott. Viszlát! – És már csapódott is mögötte a légzsilip ajtaja. szikra pattant. amikor talán már emlékezni fogsz rá. egy pillantást vetett Lacklandre. – Rosten több szót nem vesztegetett a tönkrement tankra. ha nem volnának. amit mondtam. milyen állapotban van. nem árt. pár száz nap elteltével mérgező lesz a húsa..– Nem is.. ami egyáltalán nem volt meglepő. Rosten maga jött le. van még egy tankunk. elvégre közel huszonnégy órája nem aludt egy szemhunyást sem. Nem ártana. de onnan az ajtón át jóformán valamennyi oxigén kizúdult és felhígult. – Talán. Majd akkor veszem fontolóra. ha már végére érünk a télnek. és elkeveredett a padló alatti normális levegővel. amikor kiszálltál? – Igen. amelyeket Lackland a légzsilipben hagyott. mert ha nem járnak. Ugyanez történt persze a vezetőfülkében is. – Nálam. mire bármi történhetett. Aminek szívből örülök. Lackland mérhetetlenül megkönnyebbült. És mellesleg. nem kellett volna feltétlenül. a dinamotorok és a többi. mielőtt az oxigén kiszabadult. – Az anyag alighanem megér egy tankot – mondta Rosten. Gondoltam. Még csak ki se kászálódott a páncéljából.. hogy Rostén biokémikus. Addig alighanem nagyobb biztonságban vagy a kupolában. hogy vizsgálatokat végezzek. amelyet a vihar partra vetett a közelben. . – Hm! – A Rakéta-visszaszerző Különítmény vezetője kissé kedvetlennek látszott. és ellentmondást nem tűrő hangon visszaparancsolta az ágyba. Barlennan meg a legénysége vontatott be. Amikor kiszálltam. két órán belül ott leszek. ha minél hamarabb érte jönnétek. bontotta a vonalat. amit magaddal hozhatnál? – Van. vannak itt mikroorganizmusok. – Nálad vannak a minták? – vágott a szavába Rostén. – Most pedig aludj! Meg kell még oldanod egypár problémát. – Aha! És mi okozta a szikrát? Járt valamelyik motor. Bármikor érte jöhetsz. Barlennan azt mondja. hogy beszállok a tankba. Hidrogénnel. A rakéta érkezésére ébredt – félig-meddig. Lefeküdt. vagyis az itteni levegővel. Maradj. Rengeteg segítségét nem tudtuk mással viszonozni. és a rakéta nem tudja elhagyni a sarkot. amikor Barlennan nem is remélheti. Ezért vagy idelent. készítsetek használható térképet. Csakhogy azon a rakétán kétmilliárd dollár értékű speciális felszerelés van. mi csak véletlenül kerültünk az útjába. és tervezzétek meg az útvonalat. Az óceánon nem volt különösebben rossz a hajózás. – Tudom. már megtalálták. És a benne levő tudományos anyag a szó legszorosabb értelmében felbecsülhetetlen!. állítólag diplomata vagy. de olyankor nem hajlandó otthagyni a hajóját meg a legénységét. és igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt – vágott közbe Lackland –. amelyen Barlennanék a lehető leggyor sabban eljutnak az anyaghoz. mint Einstein óta bárki. csak egyszerűen nincs meg a megfelelő előképzettsége. mintha lebecsülném Barlennan felfogóképességét. hogy ülj össze Barlennan barátoddal a fotók fölött. amikor csak lehet. Nos. feljöhessen. még három és fél hónapig tart – kezdte jóformán bevezetés nélkül. sok óra elteltével azonban.. és megint jóllakott. – Töméntelen mennyiségű telefotónk van idefent. és tanulmányozhassa a fényképeket. Ez a „viszonylag közel" is sajnálatos módon mintegy négyezer mérföldet jelentett. és a mentőexpedíció már viszonylag közel kerülne a tehetetlen géphez. – A tél. ha már elfelejtetted volna. közel a felét olyan vízen. mint folyamatos időjárásjelentéssel. s a helyét bemérték. amelyeket még nem illesztettünk össze szabályos térképpé. A nyelvi nehézségek miatt nem tudtunk valódi térképet készíteni.Lackland csakugyan nem emlékezett Rosten búcsúszavaira. Más dolog volt azonban a Bree téli kikötőjének közeléből megtalálni az oda vezető tengeri vagy szárazföldi útvonalat. amelyet Barlennan emberei már ismertek. a téli munka elkezdődött. maga Rosten emlékeztette rá. hogy Barlennan. Ő felderítő-kereskedő útra indult. tégy meg mindent. A bolygóra leszállt kutatórakétát. de igyekeztünk a tényleges elhelyezés szerint összeállítani. nem kell magyaráznom. A te munkád az lesz a tél hátralevő részében. hogy rossz időben is ott maradhasson? – Egyszer ajánlottam. Meg is értem. – No persze.. egyikünk sem. Figyeljétek. és ezen a partszakaszon . de a dolog fontosságát nem tudom a bennszülöttekkel megértetni. – Csakhogy Barlennan nem akar gyorsan odaérni. és amely az adatok valószínű rögzítése után nem tudott felszállni. hogy utazhat. amikor kialudta magát. és mindannyian jó viszonyban akarunk maradni Barlennannal. amelyet meg akarunk menteni. mikor hagy alább a vihar. miről van szó. Ez nem azt jelenti. amelyet távirányítással tettek le Meszklin déli sarka közelében. – Rosten bontott. Nem várok csodát. negyvennegyvenötezer mérföldet kellene megtenniük a part mentén. Az összegyűjtött anyagból többet tudhatunk meg a gravitációról. – Ezt tudom. – Nem tudnál holmi menedékfélét összeeszkábálni neki az egyik ablak előtt. a Bree számára könnyen hajózható folyó a kiszemelt hely ötvenmérföldes körzetében volt. de az az én időszámításom szerint még négy év. amelyen Barlennanék hajóztak. Barl – jegyezte meg egyik nap Lackland. mi keleti irányban követtük több ezer mérföldön. és te azt mondod. – Biztos. amelybe a rakéta közelében található folyó ömlött. hogy az ősz folyamán innen délre nincs ilyen átjáró. ahol végül elvegyült az északi jégtakaróval. amelyek lényegesen megrövidítették volna a szárazföldön megteendő utat. még nem terjed odáig. és némán bólintott. szélesebb volt. Az áru sok kézen megy át. A térképünk. – Se ősszel. Az egyik. a jóformán még felderítetlen területen. a sarktól az egyenlítőig húzódó földnyelv választotta el tőle – a „keskeny" természetesen ismét meszklini értelemben értendő. amelyet említettél. amikor én láttam. és láthatólag keskeny. a szóban forgó folyótorkolat nagyjából a legdélibb pontján nyílt. ahogy gyors ívét. Túl voltak már a tél derekán. Ahogy a fényképeket lassan összeállították. hogy ez a part átnyúlik a másik tengerig. Végighajóztam ősszel az egész partvonalat. Nem lesz könnyű hasznavehető térképet készíteni a világotokról. Az utóbbi hosszú. és partvonala szabályosabb. de persze ez is ősszel voft. az egyenlítőtől valamelyest északra kezdődött. se tavasszal nem ismerünk semmiféle átjárót – válaszolt a kapitány. szabálytalan tengerláncolat volt. amit te meg én csinálunk. hogy az elkészült térképnek hasznát is vegyük. azon túl mennyire megy. a nagyobbik nap észrevehetően halványult. Barl. – Emlékezetem szerint kétezer mérfölddel a külső fok után megint észak felé kanyarodik. itt kell hogy legyen a Perem közelében. sőt még azon is túl. és az is az egyenlítőig terjedt. Olyan sokáig nem maradhatok. és mire a földnyelv nyugati tengeri kikötőiben a kereskedőhajókra kerül. Szívem szerint jövő őszig várnék. már nehéz megállapítani az eredetét. hogy tavasszal jóval magasabb az óceán szintje. hogy a földnyelv szélessége kétezertől közel hétezer mérföldig terjed. amelynek semmiféle látható kapcsolata nem volt azzal a tengerrel. hogy nincs valahol ilyen átjáró? Végtére is ezeket a fényképeket javarészt ősszel készítették. végighúzta észak felé az égbolton. és nem tudjuk. – Egyet-mást tudunk az óceánról. ne feledd. Útja meglehetősen közel haladt el a déli sarkhoz – már meszklini viszonylatban meglehetősen közel. Nagyon is sokat változik. Persze lehetséges. és majdnem az egyenlítőig nyúlt a bolygó túloldalán. keskeny. itt azonban olyan óceánba ömlött. . Ha ilyesféle átjáró egyáltalán létezik. míg odaér. Lackland arra a következtetésre jutott. A másik tenger. és általában nem mennek el olyan messzire.nem voltak nagyobb folyók. de nagyon keveset. Lackland állomásának környékén. Túlságosan sokféle nép él a két óceán közötti szárazföldön. A meszklinita kényelmesen nyújtózott pallóján az ablak előtt. nemigen lehet velük kapcsolatot teremteni. Annyi biztos. Egyetlen karavánnak két évbe telne az út. Az első óceánláncolattól keletre feküdt. – Jó hasznát vehetnénk egy átjárónak az egyik tengerből a másikba. az én világomra nem lehet odalátni. mert a fényképek sehogy sem akartak összeilleszkedni. és a tiéteknek a megfelelő oldalán leszünk. és az ember máris türelmetlenkedett. Alig fél év múlva. – Nem voltam benne bizonyos. de mint mondod. hogy kellően áthidaltuk-e már a nyelvi nehézségeket. A rendes fényképezési eljárást valósággal felborította. s még ahol vannak is hegyek-völgyek. – Meglehetősen hosszú út lenne. – Nemigen boldogulunk. és gondolataiba merült. – Tehát a ti világotok olyan messze van. mihelyt vége a télnek. szinte gondolkodás nélkül alkalmazta volna a megfelelő vetületkorrekciót a kisebb térképen. az egymás mellé rakott fényképek más-más árnyalata ugyancsak megnehezítette az összehasonlítást. hogy a Bree Kupájának arányai nagyjából helyesek. Lackland már rég rájött. Barl – mondta fáradtan Lackland. alig van kiemelkedő topográfiai jellegzetessége. Az utolsó megjegyzés magas volt Barlennan-nak. de nem egyenletes. Barlennan. Nézzük csak. nyár derekán a kettő egymás mellett lesz az égen. amíg remélhettük. de a napunkat megmutatom. mint amilyen a Föld vagy a Mars. Ő csak két napot ismert: a fényes Belne kelte-nyugta hozta a nappalt és az éjszakát. Barlennan érdeklődve figyelte. Hanem azért még messze voltak attól. vagyis a tietek szerint körülbelül két és egy negyed év alatt érne innen az én hazámba. amelyet Barlennan legjobban ismert. Nem. Lackland letette a fényképet. – Addig érdemes volt próbálkozni... . hogy a bolygó felszíne viszonylag sima. hogy át lehet vágni valahol. hogy az ember előretolt állásának térsége is szerepeljen a térképeken. a ti mértékegységeitekkel nem megyünk sokra. A szoba padlóját lazán összeillesztett képek borították. de Barlennan sosem törte a fejét ezeken a változásokon. – Milyen hosszú? Nos. hajlata sima. azt a vidéket. habár igazán sajnálnám. ha elmennél. és akkor a halványabb alig látszik. A Kupa átmérője tizenöt centiméter. – Ezt az időtartamot órájával érzékeltette. és ott maradhatnál addig. hogy nem lehet odalátni? Erről még sosem beszéltél. amelyen dolgozott. de nem kérdezett semmit. Ha gömb alakú vagy megközelítőleg gömb alakú világgal lenne dolguk. és amely a helyiség egyik oldalán álló asztalt beborította. mondjuk. A fénysugár. amelyet épp nézett.– Visszamehetnél a ti világotokba. Ugyanaz a sugár az én időszámításom szerint tizenegy év. egyetlen sorozat egymást követő fényképei olykor szinte ellenkező irányból kapták a megvilágítást. négyötöd másodperc alatt kerüli meg Meszklin „Perem"-ét. hogy a fényesebb nap nem egészen kilenc perc alatt tette meg útját a keleti és a nyugati látóhatár között. a mélysége három és fél. már elég pontosan feltérképezték. Meszklin azonban megközelítőleg sem volt gömb alakú. A fényképek összeillesztésének nehézségéhez járult az is. a halványabb Esstes pedig e pillanatban is látszott az éjszakai égen. és jóformán teljesen gömb alakú. A rakéta hajtóművét talán megértenéd. nem változtatja meg a súlyodat? – Nem – mosolygott Lackland. és a meszklinita lenyűgözve figyelte. amellyel repülni tudsz. hogy találkoznak – felelte Lackland. A sík ettől keletre. – Idővel. Mi épp abban az irdatlan gravitációs térben akartunk méréseket végezni – mindenféle mérést. bár amúgy sem látszana. ha a tenger befagy. – De hat miféle szerkezeteket szállított az a rakéta? – kérdezte Barlennan. ha leolvashatjuk a műszerek eredményeit a rakétán. ahol a Bree-t partra vontattátok. Van sok egyéb világ. Számodra semmit sem mondanak az ilyen szavak: „elektron". Barl. Ez még az állomás felépítése előtt készült. hogy miért ez a nagy kíváncsiság. itt meg. Te tengerész vagy. hogy tökéletesen ismerem az egész területet. Itt kell lennie. még ha csatornát kell is ásnunk.. Barlennan. amely a déli sarkotokon vesztegel.. de kibírjuk. – Az a képességed. Itt láthatod a fő partvonalat. a nagy öböl déli oldalán. közelebb is van hozzánk. épp ahol a legnagyobb a gravitáció. nem firtatja a kérdést. kis látószögű teleobjektívval. – Lackland szemmel láthatóan tökéletesen gyanútlan volt.. – Nem volna jó kikeresni azokat a képeket. most rakosgassuk megint össze. Barl. a ti világotok sarkain van a világegyetem általunk elérhető pontjai közül a legszörnyűségesebb felületi nehézkedés. amelyeket erre az útra terveztek és küldtek. tíz bolygó kormányzata rendült meg. és még a végén gyanút fog a kapitány indítékait illetően. A Repülő talán eltűnődik. „kvantum" meg egy sereg egyéb. – Sajnos nemigen tudnám megmagyarázni. Milyen hideget bírnak el az embereid? – Rossz. ami még a tiéteknél is tömörebb.. nem karavángazda. „mágnesesség". amikor a rakéta nem reagált a felszállási jelzésre. aztán előhúzott egy vékony köteget. Épp ez volt a rakéta célja. csúnyán bead nekünk. – Megvan! Ezt a gyűrű belső széléről vették fel. már persze ha nincs sokkal hidegebb. Barlennan mégis úgy határozott. azt az öblöcskét. – Nem állítom. az a négyezer mérföld szárazföldön. a jégtakaró közelében. Talán lent. hogy átjuttassuk a Bree-t arra a másik óceánra. No.ilyen átjáró nincs. Miért? – Mert előfordulhat. mint Meszklin. – hangja megint motyogásba fúlt. több mint hatszáz mérföld magasságból. amelyek az innen keletre eső partot és szárazföldi területet mutatják? – Azt hiszem. de nem forog úgy. Számokkal nem is lehet kifejezni azoknak a műszereknek az értékét. majd erről is megtudunk egyet-mást. – motyogta. Lackland azonban természetesnek tartotta a kérdést. – A Repülő végigpergette a képhalmot. arra van némi esély. amint az általa még el nem ért tájak olvasható térképe kibontakozott előtte. Muszáj megszereznünk az adatokat. mint most. És szinte az elhangzása pillanatában vissza is szerette volna szippantania kérdést. de nem biztos. majd meglátjuk. amelynek magassága még most is meghaladta Barlennan hosszúságát. hogy meg kell közelítenetek az északi jégtakarót. a nagy öblöt. . Na. – Ne hagyd abba! – kiáltott fel. amelyek a hatalmas folyam felső szakaszáról készültek. pontosabban mintegy ezerkétszáz mérföldre nyugat és négyötszáz mérföldre észak felé az óceán mintha véget ért volna – majd a part újból nyugat felé kanyarodott. amennyire meg tudták állapítani. csalódás vár rájuk. A térkép nyugati szélén világosan látszott a nagy öböl meg a piciny bugyor. mit jelent ez a mozdulat. amilyenre a meszklinita számított –. Csak addig rakd még tovább a képeket. és a földlakó bánatosan csóválta a fejét. hajóval elérhető pontjától . A fényképmozaikot ebbe az irányba folytatva. mintegy ötszáz mérföldnyire északra az egyenlítőtől. tekintélyes hegyláncra bukkantak. Lackland ugyan nem volt derűlátó – nagyon is jól emlékezett a maga bolygóján a dél-amerikai szárazföldre. Nekifogott tehát. hogy összeillesztgesse a fényképeket. de eleget tett Barlennan kérésének. nem pihent. A főfolyam. hogy ez a szoros talán kivezet a keleti tengerhez. és a szoba padlóját hamarosan új térkép borította – négyszög. Felpillantott. Csak dolgozott. Hatalmas folyó ömlött itt belé. ezektől keletre meg a jókora folyó egyre rohamosabban zsugorodott. hogy meg lehessen állapítani. és az ember ugyancsak meglepődött. és a remény újból szárba szökkent. ahogy Lackland gondolta. A folyás irányában ötszáz mérföldnyire érte el tetőpontját. amire pedig az embertelen meszklini gravitáció ismeretében ugyancsak nagy szüksége lett volna. a hatalmas torkolat észrevehetetlenül elvegyült a keleti óceán „vizével". kissé megváltoztatta irányát: valamelyest délnek tartott. nyilvánvalóan ez volt a bolygó egy hatalmas vízgyűjtő területének főága. amely kelet-nyugati irányban mintegy kétezer mérföldet. Lacklandnek feltűnt. és Lackland kezdetben abban reménykedett. milyen irányban folynak a folyók a hegyek túlsó oldalán. És közbül helyezkedett el a sorompó: a szárazföld. – Az én országom meglehetősen keskeny félsziget. mintegy kétszázötven mérföldnyire hatalmas zúgósorozatra bukkant. amikor a túlsó oldal számtalan „vize" hirtelen egyetlen hatalmas folyóban egyesült. Lackland eszeveszetten dolgozott. menet közben kiszélesedett. jóformán abba sem hagyta. ezért aztán kelet felé rakta össze a térképet. mert a folyón felfelé haladva. De hamarosan kénytelen volt felhagyni a gondolattal. Ez hosszúhosszú mérföldeken át nagyjából párhuzamosan futott a hegylánccal. ahol a Bree vesztegelt: a másik oldalt jórészt a keleti tenger jellegtelen felülete foglalta el. Barlennan már tudta.Egy darabig úgy látszott. és még ez a távolság is lényegesen csökkent. Számos kisebb folyó ömlött belé. ha az ember a főfolyók legfelső. hogy a folyam hamarosan apróbb folyókra ágazik. hogysem afféle szimmetriát tételezett volna fel. Barlennan lankadatlan érdeklődéssel figyelte. nem evett. legkeskenyebb pontján. és annak a közepén is ilyen hegylánc vonul végig. mert a partvonal fokozatosan észak felé kanyarodott. Keskeny volt. parttól partig alig nyolcszáz mérföld. A meglehetősen keskenynek bizonyuló hegylánc nagyjából kelet északkeletről nyugat-délnyugatnak tartott. hosszában pedig körülbelül feleannyit képviselt. Választ nem várt. mint egy lépés.mérte. . aztán közölte észleleteit pirinyó társával. Lackland hosszú percekig némán meredt a kirakott mozaikra. legjobb esetben fél szívvel adott beleegyezést. Talán ha háromszáz mérföld. amin téged meg a húst elhoztunk – vágta rá gondolkodás nélkül Barlennan. megállapítása oly nyilvánvalóan megfelelt a tényeknek ám a parancsnok meglepő kijelentéssel válaszolt: – Semmi baj. meszklini szemszögből mindössze egyetlen kurta lépés. Meszklini tengerésznek sajnálatos módon határozottan több volt. amely részben egy hegyláncot szelt át – mindössze ennyi terült el a Bree és a földlakó erőfeszítésének távoli célpontjához vezető. viszonylag könnyű út között. Háromszáz mérföld. ha van még abból a fémből. A Bree a másik óceán mentén vesztegelt. hogy visszafelé ugyanúgy áthozol a földnyelven. Barl. Isten látja lelkemet. . – Ez tisztességes alku. ha vagyonnal kecsegtetik.6. Országunk keleti óceánjának partjáról sok kereskedelmi áru a szárazföldi hosszú karavánútvonalakról származik. hogy az enyéim készséggel belemennek. a fölébük magasodó hegyektől s az állatoktól. hogy az út hasznán a rangok arányában osztozunk. a tengerész szemébe. Barl! Biztos vagyok benne. A SZÁN Lackland újabb hosszú percig bámult ki az ablakon. még a tankod tetejét is. Na jó. míg végre felfogta az aprócska teremtmény szavainak értelmét. mit csinálunk. ugyanolyan problémánk lenne a vontatóerővel. A hajó sokkal súlyosabb nálunk. Mert félúton már nem lehet visszafordulni. majd emlékeztetem. – Értem. te vontatnál minket egy másik tankkal. amelyek akkorák. Charles! Most vissza kell mennem a hajóra. hogy a legénységed megijed az ismeretlen földtől. hajlandók lennétek átvohtatni a Bree-t a szárazföldön úgy. – Igaz.. és ha bárkinek inába szállna a bátorsága. de ne félj. mint az eredeti tervünk. mint ahogy magad mondtad. oly mérhetetlenül megdrágulnak. és csak aztán vágnál bele. Persze meg kell ígérned. amit mi tehetünk értetek. gyülekeznek megint a felhők. nem akarlak lebeszélni. De hogyan képzeled magát a szárazföldi utat? Arról a vidékről nem tudsz semmit. aki a félelemre hallgatna. nekem ugyancsak megérné a fáradságot. Nincs az embereim közt egy se. Én úgy képzeltem. Csakhogy hajlandók volnátok-e te meg a legénységed ilyen útra? Az a kevés. Ami meg az állatokat illeti. a Bree tűzzel van felfegyverezve. hogy tisztességes kereskedőnek alig van rajtuk haszna.. mire elérnek a mi tengeri kikötőinkbe. Értem! Természetesen lehetséges volna. – Úgy érted. hogy pontosan hogyan is értse a szavait. ha alaposan meggondolnád a dolgot. – Hát te? – kérdezte mosolyogva Lackland. – Értem. és szárazföldön sem sétálhatnak nagyobb példányok. Elmondom a legénységnek. így pedig közvetlenül vehetnem fel az árut – nos. hacsak olyan terepre nem jutunk. megérné-e a külön fáradságot. ahogy engem ideszánkáztattatok? – Nem egészen. és hogy még messzebbre kerültök hazulról? Barlennan mosolyra nyitotta ollóját. – Nekem volt alkalmam megszokni a magaslatokat. Azután éber figyelemre kényszerítette magát. ahol a tank nem tud áthaladni. én nem félek! – A meszklinita már el is tűnt az éjszakában. Nem lehet. – Sokkal jobb lenne. hogy tifelétek olyanok talán nem is honosak? – Néztünk már szembe épp elég veszéllyel –felelt a meszklinita. mint amilyenek az óceánban úsznak. és Lackland nem tudta. mint a múltkor. – Ó. de azt szeretném. de az is bizonyos. miféle szánt építsünk a barátod óceánjárójának? Mármint mekkorát? – A Bree körülbelül tizenkét méter hosszú. – Valószínűleg.Amikor Rosten értesült az új tervről. s azt fel lehet húzni. Amikor Barlennan legközelebb. mert megeshetik. négy és fél méter széles. ami Barlennant ily messzire csalogatta az ismeretlen területre. . – Akkor meg kérdezd a meteorológusokat. Egy méter hosszú. ezen a világon. húsz-harminc pallón árboc van. hogy miért. fent. hogy a vízszint emelkedik. ha azt akarja megindokolni. hogy nagyjából szabadon mozognak. – És mégis. elvész a hó alatt. Nem nehéz kitalálni. némelyikükön tőke is van. jó néhány epés megjegyzést tett. fél méter széles pallókból készült. valakinek esetleg le kell buknia érte. és a déli féltekének innen látható részére fantasztikus mennyiségű csapadék hullott. Legénysége lelkesen fogadta az utazás hírét. – Nem hinném. tudják. lehet. – Még bőven lesz hó a földön. – Minek olyan sokáig várni? A tél derekán túl vagyunk. ezeket kötél tartja össze úgy. hogy mindannyiukban bőségesen volt kalandvágy. – Mihelyt elül a vihar. Azt hiszem. És ha ezt is felrobbantod. hogy a haszon reménye csábította őket. ahogy Barlennan számít is rá. De ezt még nem kérdeztem meg Barlennantól. – Akkor hozzátok inkább. hogy a tank számára olyan sokat jelentene a különbség – jegyezte meg Lack-land. tizennégy-tizenöt centi. hogy a nyílt óceán hatalmas részét átszelik. Ha ilyen hosszú hajó két végét a hullámok emelnék. amikor már vége a télnek. ha ellenszélel találkoznak. itt. Ha szárazföldön marad. de mivel Barl csak olyan félvállról emlegeti. gondolom. hacsak meg nem zavarta az agyukat ennek a bolygónak a tanulmányozása. mert legközelebb csak a Földön akad utánpótlás. Nos. Nem tudom. – Hm! Értem. miszerint Lackland-től mindig kitelik néhány nagyszerű ötlet. hogy minek neki egy újabb tank. indulunk – mondta Lacklandnek. úgy hiszem. merülése. hisz az útvonal nem a parti laza homokon vezet. a közepe meg szabadon lógna. ennek a holdnak a könnyűféméből majd összeeszkábálunk valamit. – Megvalósíthatónak látszik – ismerte be végül kelletlenül. hiába bőgsz másikéit. mitévők legyenek. néhány száz nap elteltével odalátogatott és meghallotta a beszélgetés lényegét. Van nekem magamnak is elég bajom. Mi hajtja? – Vitorlák. valójában mennyire jártasak a világnak ezen a részén a vitorlázás tudományában. ha meg a tengerparton dobjátok le. és ez segít. ha a hajót a partra teszik. Mikor kapom meg a tankot? – Amikor használni is tudod. és leszállítjuk. ugyancsak meg volt elégedve. ugyanaz. a sark közelében hamarosan darabokra törne. miután gondosan áttanulmányozta a térképet. látod? Vörös vonallal jelöltem meg. – Csakugyan ez látszik a legjobb útnak – mondta Barlennan. amikor az óriás világ napközeibe került. de gondolni se merek rá. amilyen a tengerésznép szerint minden szárazföldi utazás. hogy a terep meg az élővilága ellenséges lesz. nem számítva a folyó apróbb kanyarulatait. úgyhogy a pálya menti mozgás ősszel és télen igen gyors volt. – Az ember elővette fáradozásainak gyümölcsét. Lackland elégedetten hallgatta a magyarázatát. hogy az egész úton csak szárított eledelt fogyaszthatnak. A vízen vontatás valószínűleg gyorsabb lesz. – Igaz. a déli féltekén a tél dereka majdnem pontosan egybeesett azzal az idővel. Lehet. Ezt az útvonalat dolgoztam ki. Mindkét évszak csak valamivel volt hosszabb két földi hónapnál – a tavasz meg a nyár ellenben különkülön vagy nyolcszázharminc földi napig. Nem tudom. amivel meg kell birkóznom. amelyet együtt fedeztünk fel. mint a vitorlázás. de étkezés közben. A folyó mentén halad. hogy a folyó jó darabon három-négyszáz mérfölddel az egyenlítőtől délre folyik – még egy fél G. valahogy majd csak elbánok vele. Ez utóbbira számítva a fegyvereiket tőlük telhetőleg rendbe hozták. ugyanúgy lehetséges az is. ha akartok. miközben Meszklin a következő napéjegyenlőség felé sodródott pályáján. Az a legkomiszabb. és . ahol bizonyára nincs hely lavírozni. Úgy látszik. Azután. ha a rázkódástól lepotyognánk a fedélzetről. Ez bőségesen elég kell hogy legyen magára a hajóútra. azután eléri egy másik folyó forrásvidékét. Talán megoldható. hogy egy hegyláncon kellene átvontassalak benneteket. s ez annál bonyolultabb volt. amelyeket valószínűleg nem kell követnünk. a térképet. amelyeknek a szára klórkristályt tartalmazott. nem lenne veszélyes. Eldöntötted már. amely a foknak ezen az oldalán a nagy öbölbe torkollik. – Az utolsó szót a maguk nyelvén mondta. mondjuk. azaz nagyjából huszonhat hónapig tartott. Lackland kényszerpihenőjében a Bree legénysége nem osztozott. esetleg én vontathatlak a partról – ahogy gyorsabb vagy kényelmesebb nektek. mert a legénységnek egyetlen tagja sem tudta pontosan. Erre nem kellett sokáig várni. csontokat is vihetnek magukkai. valószínűleg le lehet vitorlázni. körülbelül ezerkétszáz mérföldön át. de ezen a világon minden magasság sok. No. – A legrövidebb út. milyen magasak a hegyek. nem lenne kellemes.– De a mi számunkra igen – felelte Barlennan. A szárazföldi átkelés hosszas előkészületet igényelt. hogy még Hars vagy Terblannen se igen tudta volna meglóbálni nagyobb gravitációnál. Ezután vagy négyszáz mérföld toronyiránt. mi lesz a legjobb útvonal a szárazföldön? – Dolgozom rajta. de még cserecélokra alkalmas bőröket. s akkor nemcsak hogy elláthatják magukat. hogy megegyeztek az útvonalban. azzal a hátránnyal járna. legalábbis a folyón. Akkora bunkósbotokat fabrikáltak. hogy ez milyen hatással lehet a legénységedre. de az is elképzelhető. növényeket gyűjtöttek. hogy az úton elegendő friss táplálékot találnak. mivel is kell a hajónak szembenéznie. helyesen taksálta meg Barlennanék hajózási tudományát. Az utazás oly biztonságosnak bizonyulhat. Lacklandnek nemigen akadt dolga. Azon. Lackland jelentette a belső holdon épült állomásnak. amely íjat. Ellentétben Barlennannal. részben mert a bolygó ellaposodása az északi sarki jégtakarón tél dereka után igen gyorsan csökkentette a sugárzást. kikérdezi a Repülőt. Fémlemez volt bőven. és nyomban megkezdődött a tank. adjanak 40 milliméteres ágyút termit. már hetek óta készenlétben volt minden. a szerkezet sem volt bonyolult. éss a meteorológusok eleinte barátságtalan megjegyzéseket tettek Barlennan szavahihetőségét és nyelvtehetségét illetően. miféle fegyvert lehetne erre az elvre alapozni. amelynek lakói sosem láttak tömör. sőt. és új fényképek készültek. mert ahhoz nagyon is hamar leesett.és szánszállítási hadmüvelet. legfeljebb magukban motyogtak valamit. és egyes megfigyelők szerint némán bolyongtak az állomás körül. Lackland tanácsára nem szállították el a szánt azonnal Meszklinre. nyilat használ. megmarad a hagyományos fegyverzetnél.és robbanógolyókkal. és most is napról napra emelkedett. Lőfegyverük természetesen nem volt. ha a földnyelven átvezető útjukon olyan néppel találkoznak. Az egyenlítő mentén még nem emelkedett lényegesen az óceán szintje. A viharoknak már rég csökkent az ereje. Lackland meg azon tűnődött. hogysem láthatták volna. az időjárás-szakértők már alább adták. hanem amint tavasz közeledtével a napvilág mind mélyebben érte a déli féltekét. hogy a vontató tankhoz. pontosan ahogy Barlennan megjósolta. amikor a nap útjának napi íve az egyenlítőtől délre csökkent. útjának első száz méterén több mint harminc métert esik. hogy egyazon bolygón egyazon időben a tengerszint ennyire különböző lehet. mi lesz. amelyeket össze lehetett hasonlítani az ősziekkel. és semmi aggodalom jelét nem mutatta a napéj-egyenlőségi viharokkal kapcsolatban. már volt némi fogalma a „hajítás"-ról. és az expedíció nem emberi tudósai közül egy sem tudott semmiféle magyarázattal szolgálni. szabadon lebegő tárgyat. ő nem érte be spekulációval: előadta elgondolását Rostennek. mert a viharok még javában hordták az ammóniával vegyes metánhavat. meg is ritkultak. Amikor Barlennan véleményét kikérték erről a kérdésről. részben pedig mert ugyenezen idő alatt Meszklinnek a naptól való távolsága több mint ötven százalékkal nőtt. A szán könnyen és gyorsan elkészült. Amióta Barlennan megismerkedett Lacklanddel.feltöltötték a lángtartályokat. Az időjárás-mókusok keservesen törték a fejüket még akkor is. már-már arra gondolt. és kérte. . A földi meteorológusok tapasztalatait bizony jócskán megcáfolta az a jelenség. ennek még a gondolata sem foganhatott meg olyan világban. de aztán úgy döntött. hogy a bennszülöttek készen állnak. hajlandónak mutatkozott a csillagászati tavasz beköszöntével nyomban útra kelni. Ha a meszklini sarkon egy ötvenkaliberes golyót vízszintesen kilőnek. Rosten a szokásos morgás után beadta a derekát. és Meszklin déli féltekéjén hivatalosan is elkezdődött a tavasz. A nagyobb szélességeken a tengerszint máris vagy száz méterrel magasabb volt. Barlennan téli igyekezete. Terv szerint. fel a villogó fémlapra. Nem bánnám. Ezt a gondolatmenetet Barlennan közeledése szakította félbe: a parancsnok jelentette. akárcsak délebbre. gondolta. bár a szán könnyű volt. nem szeretek sötétben vezetni hómezőn. Az utóbbit máris hozzáerősítették vontatókötéllel a tankhoz. bizonyára kiolvasztotta volna a Bree-t. A manővert csak a legszükségesebb esetben szándékoztak végrehajtani. de persze. A távoli Tooreyn a szán építői kellő mennyiségű kampót és horgot szereltek rá. ha kicsit hosszabb volna errefelé a nap. A mind feljebb hatoló fohadék.A teherszállító rakétának kétszer kellett fordulnia. és a hidrogén-vas lövedékek tolóereje fantasztikusan nagy. hogy a hajó oda ne fagyjon a parthoz. A meszkliniták az alig 3 gravitációnál tökéletesen alkalmasak lettek volna arra. úgyhogy az otromba szerkezetet ott hagyták a kupola közelében. hogy felemeljék és odébb vigyék a hajójukat. hogy a Bree legénysége rárakhassa a hajót. Előbb a szánt hozták le. kis barátom –válaszolt Barlennan jelentésére. – Hát akkor indulhatnánk is. könnyedén siklott a homokon. Lackland azonban figyelmeztette a pilótát. míg a rakéta visszatér a tankért. meghozta gyümölcsét. de nem tudták leküzdeni a beléjük oltott félelmet. ha kellett. hogy testük bármelyik részét ilyen tömeg alá helyezzék. begöngyölt vitorlákkal. úgyhogy addig jó darab utat megtehetünk felfele a folyó mentén. hogy ne keltsen túlságosan nagy zavart a hajón utazó meszkliniták soraiban. Még a te legénységed se nagyon tudná kihúzni a tankot a lyukból. ha ez elkerülhetetlen. hogy a tengerészek könnyen lekötözhessék a Bree-i. felhúzott tőkékkel. míg a tank meg nem érkezett. az utóbbi két hétben meg itt is emelkedni kezdett az óceán szintje. a rakéta kellő távolságban előttük száll majd le. hisz a földlakó megállapította: olyan viharok során tartotta hajójukat a parton. ha úgy hozza a szükség. szükség esetén rakétával biztosítják majd Lackland élelmiszer-utánpótlását. A Bree. De nem volt szükség emberi segítségre. amelynek közeledtére már kétszáz méterrel beljebb kellett vontatniuk a hajót a szárazföldön. hogy átvontassa a partra. Talán érdemes volna megvizsgálni. amikor ő maga talpig páncélban sem járkált volna szívesen. Lackland nagyon vékonynak látta a kötélzetet. hogy a meszkliniták kötélzete és szövete állná-e a földi hőmérsékletet. A tankot Lackland vezette. . joggal. – Még jó néhány óra hosszat nem leszek álmos. Mint kiderült. ne szálljon le a hajó mellett. Viszont kötelekkel könnyedén átvontatták a parton – természetesen mindegyik tengerész egy vagy mindkét pár ollójával szilárdan egy fához horgonyozta magát. ha történetesen megvolna is a kellő vonóerő. hajlandók voltak segédkezni a rakodásnál is. és beengedni a külső levegőt. magába a tankba berakták az egyszemélyes legénység több napi ellátmányát. az első balesetből okulva Lackland csak akkor óhajtotta kinyitni a tankot. de a bennszülöttek szemmel láthatóan tökéletesen megbíztak benne. hogy a hajó és a szán készen áll. a rakéta legénysége meg ott állt és bámult. amelyeket a meszkliniek öleb gyanánt tartottak. Ilyen esetekben a vizsgálat szokásos módja az volt. lezárta az ajtót. néhol valósággal elborította a havat egy füfajta. Meszklin vegetációjának java része félelmetes biztonsággal. amit a parsk vagy a ternee megevett. No. még kevésbé. Ugrásra még egyikük sem szánta rá magát. mire Lackland elálmosodott. mihelyt erről meggyőződött. de a hóban imitt-amott apró nyomokat pillantottak meg. amelyet már előzőleg tartályokba sűrítettek. de a meszkliniták sosem láttak még ennyire a föld fölé magasodó növényt. ahogy a keringtetek buborékokat kellettek benne. Állattal eddig még nem találkoztak. abban nem volt semmi ártalmas. Sajnos. de a – számukra – csekély gravitáció hatására a legénység némely tagja lemerészkedett a szánról. A növényvilág észrevehetően megváltozott. hogy a levegő hidrogéntartalma elhanyagolható. A dombok magassága a száz-százhúsz métert is elérte. és lankás vidéken jártak. – De nem hiszem. amelyek a Lackland által „fűszer"-nek nevezett termést hozták. de portyáik fő mozgatórugója mégiscsak az elcserélhető javak szerzése volt. Barlennan legénysége között egy sem volt oly elhamarkodott vagy gyermeteg. mindegyiknek voltak levélforma kinövései és gyökerei is. Lackland. hogy a legénység élvezi az utat. mindenféle méreggel védekezett. vajon ezek ehetők-e. Apró „szimatoló" spektrométer tudatta. a legénység azonban kedvére létáborozhatott a környező vidéken. – Hacsak teljesen meg nem telt. hogy élvezhetők-e.Szerintem sem. és kieresztette a földi levegőt. Lackland nem valami kényelmesen aludt a szűk skatulyában. hogy befedjen egy nagy lyukat. de úgy látszott. hogy rábízták a dolgot azokra a piciny állatkákra. és hogy a szokatlan tétlenség egyelőre senkit sem zavar. Friss ele-ségre is szert akartak tenni. s ez jóval gyorsabb volt a meszklini mászásnál. a . csak éppen senki sem tudta. Sok magtermő növényt találtak. de addig megtettek ötven mérföldet. Mindannyian számos növényt ismertek. hamarosan többen is magukévá teszik Barlennan friss-sütetű közönyét az eséssel kapcsolatban. habár itt a Peremen nemigen tudom a súlyt felbecsülni – felelt a kapitány. könnyű volt vontatni is a szánt. de ilyen nem nőtt a környéken. hogy nagy volna a kockázat. amikor egy különös növényt pillantott meg – Lackland meglehetősen csökött fának nézte. Mintegy negyven nap telt el. A tank és az utánfutó óránként mintegy öt mérföldet tett meg. A levegő tisztítására szolgáló algák kis tartálya villogott. késlekedés nélkül beinditotta a főmotorokat. kiszivattyúzta a meszklini atmoszférát. utazni is rajta. Mindenki a fedélzetre! – Beszállt a tankba. A bugyor körüli lapos táj képe fokozatosan megváltozott. Eddig eseménytelen volt az útjuk. Barlennan rádión jelentette. nyilván olyasfajta lényektől származtak. amilyenekre a Bree legénysége a tél folyamán vadászott. és megpróbálkozott az utazás más módjával. és egy alkalommal a legénység majd kővé dermedt. ezen még ráérünk töprengeni. a hó még nem tapad annyira. és a tankot meg az ormótlan utánfutót kelet felé irányította. hogy akár csak megkóstoljon is ismeretlen növényt. Bree fedélzetén mindössze egyetlen állatka volt, és az sem vészelte át a telet – jobban mondva az egyenlítőt; az egyik téli vihar előszele elfújta, mert a gazdája nem kötözte le idejében. Ennek ellenére a tengerészek jócskán gyűjtöttek reményteljesnek látszó növényeket, fel is hozták a hajóra, de egyiküknek sem volt épkézláb ötlete, hogy mit is kezdjen a lelettel. Dondragmer volt az egyetlen, aki sikeresnek mondható felderítést végzett; több fantázia szorult bele, mint a társaiba, arra is gondolt tehát, hogy a tárgyak alá is benézzen, és meg is mozgatott jó néhány követ. Eleinte kissé kényelmetlenül érezte magát, de a szorongása hamarosan nyomtalanul eltűnt; hatalmába kerítette az újfajta sport láza. Sok mindent lehetett találni még a nehezebb kövek alatt is; és Dondragmer hamarosan olyasféle tárgyakat vitt vissza a hajóra, amelyek, a többiek egybehangzó állítása szerint, csak tojások lehettek. Ezeket Karondrasee-re bízták – állati eredetű élelemtől senki sem tartott –, és a sejtésük hamarosan igazolódott. A talált holmi valóban tojás volt – méghozzá nagyon ízletes. Hamar felfalták valamennyit, és csak azután jutott eszükbe, hogy néhányat meg kellett volna tartani és kikeltetni: vajon miféle állaté. Ennek hallatán Dondragmer azt a gondolatot vetette fel, hogy a kikeltetett állat talán megtenné az elveszett ternee helyett. Az ötletet hatalmas ujjongás fogadta, és már indultak is a tojásvadászok. Mire Lackland felébredt, valóságos keltetőgéppé vált az egész hajó. Lackland ellenőrizte, hogy mindenki visszatért-e a hajóra, aztán újra elindította a tankot, és folytatták útjukat kelet felé. A következő napokban már magasabb dombok szegélyezték az utat, és kétszer is metánfolyamon keltek át, de mindkettő oly keskeny volt, hogy a szán jóformán áthidalta. Szerencsére a dombok csak fokozatosan magasodtak, mert a kényelmetlen érzés azért még felébredt a tengerészekben, ha magasból kellett lepillantaniuk; de ez az érzés, mint Barlennan jelentette, fokozatosan alábbhagyott. És azután, az út második szakaszának mintegy huszadik napján a magasságtól való félelmüket egy csapásra feledtette valami, ami mindkét jármű utasainak figyelmét megragadta és meg is dermesztette. 7. SZIKLA VÁR Mindeddig lankásak, simák voltak a dombok, az időjárás rég lekoptatta valamennyit. Indulás előtt Lackland attól tartott, göröngyös, szaggatott lesz az út, de ennek mindeddig semmi nyomát nem találták. A dombtetők mind szépen gömbölyödtek; még ha sokkal sebesebben haladnak, akkor is simán átkeltek volna valamennyin. Mikor azonban megint elértek egy dombtetőre, és kitárult előttük a táj, valamennyien észrevették, hogy a következő domb már egészen más. Hosszabb volt, mint az eddigiek; inkább gerinc, mint halom; hanem az igazi különbség a tetőn várta őket. A sima, szélkoptatta hajlat eltűnt; ez a tető sziklásnak látszott, s közelebbről észrevették, hogy egyenletes távolságban hatalmas sziklák sora szegélyezi – oly egyenletesen, mintha előre megfontoltan rakták volna fel őket. A sziklák nagysága változott; akadt köztük idomtalan nagy, szinte Lackland tankjának méretével vetekedő, meg pingponglabda nagyságú törmelék. Első pillantásra darabosnak látszottak, de közelebbről már jól láthatták, hogy mindegyik kő nagyjából gömb alakú. Lackland nyomban megállította a tankot, és megragadta távcsövét – páncélt viselt, de a sisak nem volt a fején. Barlennan, feledve legénységét, átugrott a Bree-ről a tankra, vagy húszméternyire, és megtelepedett a tank tetején. Oda már rég rádiót szereltek, és Barlennan jóformán még meg sem vetette a lábát, már beszélt: – Mi ez, Charles? Város, amilyenről meséltél? Nemigen hasonlít a képeidhez. – Én azt reméltem, majd te megmondod, mi a csuda ez – hangzott a válasz. – Városnak nem város, a kövek meg nagyon is távol vannak egymástól, aligha lehetnek fal vagy erődítmény. Látsz valami mozgást? Én a távcsövön semmit se látok, de tudom, a te szemed milyen éles. – Annyit látok csak, hogy a dombtető egyenetlen; lehet, hogy azok ott kövek, de ilyen messziről tisztán nem látom. Mozgást én sem látok. Gondolom, ha valaki ekkora, mint én, nem is lát el olyan messzire. – Én ki tudnálak venni téged szabad szemmel is, de a szemeidet vagy a végtagjaidat már nem tudnám megszámlálni. Annyit mindenesetre majdnem biztosan meg tudok állapítani a távcsövön, hogy a dombtető elhagyatott. De jóformán bizonyos, hogy azok a kövek nem véletlenül kerültek oda; nem árt, ha nyitva tartjuk a szemünket, talán azt is észrevesszük, aki odarakta őket. Figyelmeztesd a legénységet! Lackland megjegyezte magának, hogy Barlennan nem lát messzire. Két-három perc múlva már elég magasra hágott a nap, hogy az előzőleg árnyékos részeket is megvilágítsa. Megálltak és figyeltek; de nem mozdult más, csak az árnyék, és végül Lackland újra elindította a tankot. Lefele mentek a lejtőn, amikor lenyugodott a nap. A tanknak egyetlen fényszórója volt, ezt Lackland az ösvényre szögezte, úgyhogy nem láthatták, odafönt a kövek között történik-e valami, és ha igen, mi. Napkeltekor megint patakon keltek át, és a feszültség nőttön-nőtt, ahogy újból hegynek fel vezetett az útjuk. Egy-két percig semmit sem láttak, mert épp előttük volt a nap; de csakhamar feljebb hágott, és megvilágította az előttük elterülő tájat. A dombtetőn szemmel láthatólag semmi sem változott az éjszaka. Lackland halványan úgy érezte, s mint kiderült, ebben az érzésben a mesz-kliniták is osztoztak, hogy az éj folyamán szaporodtak a kövek; de mert előző nap egyikük sem vállalkozott rá, hogy megszámolja, most nem volt módjuk ellenőrizni. Látható mozgás pedig sehol semmi. A tank ötmérföldes sebességével öt-hat perc alatt mászták meg a dombot, így mire felértek, mögéjük került a nap. Lackland észrevette, hogy a nagyobb kövek között elég nagy a hézag, átfér a tank meg a szán, úgyhogy a gerinc pereméhez közeledve, az egyik megfelelőnek látszó nyílást célozta meg. A tank szétmorzsolt néhány kisebb követ, és Dbndragmer, hátul, a hajón, egy pillanatig arra gondolt, hogy valamelyik alighanem kárt tett a járműben, az ugyanis hirtelen megállt. Barlennan a tank tetején kuporgott mozdulatlanul, valamennyi szemét az alant elterülő látványra szögezte; a Repülő persze nem látszott, de a következő pillanatban a Bree első tisztje már arra gondolt, nyilván Lackland érdeklődését is annyira megragadta, amit a völgyben lát, hogy megfeledkezett a vezetésről. – Kapitány! Mi van ott? – kiáltotta el magát Dondragmer, de ugyanakkor már intett a fegyveres különítménynek: a lángtartályokhoz! A legénység többi tagja nem várt parancsra: készenlétbe helyezkedett a külső pallókon, ki bunkós-bottal, ki késsel, ki lándzsával. Barlennan egy hosszú másodpercig nem felelt, és az első tiszt már-már azon volt, hogy megparancsolja egy egységnek: szálljanak ki, és fedezzék a tankot – nem tudta, hogy Lackland keze ügyében ott a végszükség esetére tartogatott gyorstüzelő ágyú –, amikor parancsnoka megfordult, észlelte a hadikészültséget, és csillapítólag intett. – Semmi baj, azt hiszem – mondta. – Mozgást nem látunk, de az ott odalent alighanem város. Várjanak egy pillanatig, a Repülő mindjárt előbbre megy, úgyhogy maguk is láthatják majd, nem kell kiszállniuk. – Aztán angolra váltva megkérte erre Lacklandet, s az nyomban teljesítette is a kérést. Lackland először csak azt látta – Barlennan ugyanazt, kevésbé tisztán –, hogy széles, sekély, tálforma völgy terül el előttük, amelyet dombok öveznek. A völgy közepén tónak kell lennie, gondolta Lackland; máshova nem szökhetett az esővíz meg a hóié. Azután észrevette, hogy a hegyek belső lankáján nincs hó; tisztán látszott a domborzat. Méghozzá ugyancsak különös domborzat. Nem lehetett természetes képződmény. A gerinc alatt valamilyen széles, sekély csatornák húzódtak meglepő rendszerességgel; akár az óceán hullámai. A csatornák lefelé, a völgy közepe felé tartva, mindjobban keskenyedtek, mélyültek, mintha céljuk esővíz-elvezetés volna a középső víztárolóba. Ezt a feltevést azonban megdöntötte a tény, hogy a csatornák nem találkoztak a középpontban – el sem érték, noha mindegyik lejutott a völgy viszonylag sík padlójára. A csatornáknál is érdekesebbek voltak a köztük emelkedő válaszfalak. Ahogy a csatornák mélyültek, ezek egyre magasodtak, a lejtő felső felén még simán legömbölyített gerincek voltak, de lefelé egyre meredekebbek, míg végül már hogy az alakok élőlények. inkább centrifugáiszivattyú bordáira emlékeztetett. akkor állt meg. vajon miért nem a dombok külső lankáján élnek. Idáig jutott gondolataiban. hogy lakóhelyül szolgáljanak. az nagyon is arra utalt. hogy valóban azok. Barl. a végtagok pedig nagyon hasonlók vagy éppenséggel ugyanolyanok. amikor Barlennan megkérte. hernyóforma a testük. csak annyit. de nem hiszem. Néhány ilyen kis fal lenyúlt majdnem a völgy középpontjáig. A lakosok nyilván a közfalakban laknak. A távcsövön látszott. hogy itt bármelyiket beszélnék. nyilván figyelték a jövevényeket. mihelyt északra kerülnek attól. és azért építkeztek így. míg a város az esthomályba nem burkolózott. több pár szemük van – hogy mennyi. Az már nem jutott Lackland eszébe. Te jobban . Én jó néhány nyelvet ismerek. kivált meszklinitáknak. Lackland ellenállt a kísértésnek. hogy a figurák ugyanahhoz a fajtához tartoznak. az ajtónak vélt nyílásában tucatnyi sötét figura bukkant fel. hogy ha zavarja őket a folyadék. míg be nem fejeződött a vontatási manőver. mint kerékküllőkre. A jószágok nem mozdultak. vonaluk ívben hajlott. amit te egyszer „100 G-vonal"-nak neveztél. Lackland becslése szerint a csatornák és a válaszfalak szélessége egyaránt öthat méter lehetett. Barlennan mindezt nem látta. az természetesen ilyen messziről nem látszott-. Kár is lett volna sietnie. Maguk a falak tehát kellően vastagok. Alig mozdult meg a tank. vagy vágjunk át rajta nyíltan. Amikor Lackland elhallgatott. felületük alsó részén a számos kis nyílás is arra vallott. a napnyugtáig hátralevő néhány percben aztán Lackland kedvére szemlélődhetett. a szemek a legelső testszeleten helyezkedtek el. de amit látott. hogy vontassa át a Bree-t a tetőn. hogy a nem egészen a falak alján elhelyezkedő nyílásokhoz pallók vezetnek fel. de tudta. az utóbbi az uralkodó árnyalat. vörös-fekete. Hosszú. ilyen messziről nem vehettek ki részleteket. mint Barlennanék ollóban végződő karjai. Némely részletet még távcsővel sem látott jól – valószínűleg nem bújtak egészen elő a lakóhelyükről –. és nyúlt a távcső után. mielőtt lemegy a nap. Lackland még egyetlen élőlényt sem látott. Lackland ezután megkérdezte: – Hallottál már arról. hogy a ti nyelveteket beszélik? – Alig hinném. – Hát akkor mit tegyünk? Kerüljük meg a várost lopva. de Lackland igyekezett hűségesen tolmácsolni mindent. Nem mutattak mind egy irányba. hogy a Perem közvetlen közelében is él egy nép? Elképzelhető. Mint tudod. hogy megszabaduljanak az esővíztől. Színük. de hát fontos dolog vár ránk. és nem akarom kockáztatni az utunk sikerét. hátha békés a lakossága? Bevallom. mint Barlennanék. akárcsak a Bree legénységéé.függőleges falakká váltak a csatornák mentén. hogy várossal van dolga. a kapitány a maguk nyelvén röviden összefoglalta feszülten várakozó legénységének a hallottakat. szívesen megnézném közelebbről. és csak amikor már megfelelő kilátópontra vontatta a Bree-t. az enyéim igen kényelmetlenül érzik magukat. melyikük akar lejönni velünk? Barlennan mindjárt vissza is tért a Bree-re –ott halkabban beszélhetett. és felmérjük a terepet. és a tank orra lefelé irányult. ha elrejtjük szem elől a fegyvereket. – De abban egyetértek. megint fejek bukkantak fel a piciny ajtókban – ezúttal még több. aki még hajlandó a tetején utazni. A legénység is egyetértett abban. mit gondolsz. átfér a szán odalent a csatornák között? – Erre nem gondoltam – ismerte be kis hallgatás után Lackland. és elindult a völgy karimáján. nem kell felülni rá. Valamennyien szerették volna megnézni. Néhány nap múlva el is jutottak a völgy túlsó oldalára. de egyetlenegynek sem akaródzott a tank tetején utazni. Mit gondolsz. hogy a kapitányuknak nem esett tőle semmi baja. és kirakjuk az áruinkat. most már bizonyos volt benne. mint amennyire én valaha is megismerhetem. Szeretnék lemenni. mielőtt erőszakhoz folyamodnának. a maguk erejéből is könnyedén tudják tartani a jármű eddigi sebességét. noha nemigen hitte. hiába győződtek meg róla. épp csak a gerincen belül. Lehet. Indulás előtt egy pillantást vetett a városra. Igen. amikor nyugodtabban szemügyre veheti őket. hogy holtra rémülnek a tankodtól vagy attól. hanem ahogy a tank és a szán mozgásba lendült. és megkérdeznéd. így békésebb utasoknak látszanánk. Megmondanád a legénységnek. talán ez lenne a legokosabb. kivéve a Bree őrzésére hátrahagyott tagjait. A vita alig néhány percig tartott. Barlennan jeladására tehát a földlakó kilencven fokkal elfordította a tankot. Valószínűleg észrevették már az embereid fegyvereit. ha mi megyünk le először. Lackland a vezetésre összpontosította figyelmét. néha alkut tudtunk kötni. De azt hiszem. hogy bárki is meghallaná és megértené.. és ha őket itt hagyjuk. hogy jobb. veled meg azzal. mit határoztunk. és nem átvágni rajta. – Mondasz valamit. kövesse gyalogszerrel a tankot. – Nem láttak egy fia fegyvert sem. hogyan fogadnának minket? – Arra nincs szabály. de az sem lehetetlen. de mire véget ért. hacsak a szemük nem százszorta jobb a miénknél – jelentette ki Barlennan. ha csak a tankkal mennék le. de az egyetértés csak eddig tartott. máskor meg kénytelenek voltunk megverekedni velük.ismered a fajtádat. előbb alaposabban megnéznek. – Előbb jobban szemügyre kell vennem a terepet. de nem látott semmiféle életjelet. akkor ledobták a vontatókötelet. . A fogas kérdést végül Dondragrner oldotta meg: a legénység. hogy tanácsosabb a hajóval megkerülni a várost. Talán az lenne a legjobb. hogy a kíváncsiskodók még akkor is ott lesznek. a Peremnél. és onnét leruccanni? Talán nem kellene a Bree épségét kockáztatnunk azokban a keskeny csatornákban. már fel is bukkant a nap a látóhatár peremén. hogy én a tetején utazom. hogy nem alakult ki normális ösztönük a magassággal kapcsolatban itt. Jártunkban-keltünkben sok fura néppel találkoztunk. vagy talán még jobb lenne a hajót átvontatni a túloldalra. Sem Lackland. Meg is tették. milyen a lakosok mindennapi élete – míg Barlennan cselekedete el nem vonta a figyelmét. Ha nem a tulajdon szemükkel látják. mellette a cserére szánt árukészlet tornyosult. ő kereskedni fog ezekkel ha nem hajlandók. sem Barlennan nem hallotta. hogy Barlennan a tank tetejéről lehajigálta a magukkal hozott csereárukat. úgyhogy jól láthatták a völgyet. Az általuk ismert hajlék nyolc centi magas fal volt. amint a fémszörnyeteg lekúszik a csatornán. Barlennan legénysége soha nem látott természetes alakulatnak nézte volna a házakat. nézett és gondolkodott. A jószágok vártak és figyeltek. hogy valaki tömör anyagot rakjon a feje fölé. ezt elképzelhetetlenül furcsának tartották. és ráparancsolt embereire. szemeik és végtagjaik száma – mindez egyezett. hogy sem Lackland. csakhogy a városlakók vagy háromszor olyan hosszúak voltak. arányaik. Hasonlóak. hogy ezek mind a nyílt tér túlsó oldalán voltak – a közeledő utazók oldalán mindenki fedezékben maradt. hogy az óriás városlakók bent vannak a különös építményekben. De ezen az alig észrevehető mozgáson kívül néma nyugalomban figyelték. aztán a szűk sikátorból kibukkan a város tág. Nézte a várost. Látnivaló akadt bőven. szélességük-vastagságuk is arányos volt ezzel. csakhogy tevékeny elméje egy pillanatra sem maradhatott tétlen. Lackland figyelmét az ragadta meg. Lackland csak ült a vezetőfülkében. még a meszkliniták beszédének nagy részét kitevő ollómozgatás is hiányzott. Néhányan magasan felemelték hosszú testük elülső harmadát – nyilvánvalóan jobban akarták látni a közeledő tankot –. a többi a másodtiszt parancsnoksága alatt a hajót őrizte. kis hiján eltűnik a két oldalán emelkedő falak között. Barlennan természetesen a tank tetején utazott. védekezésül az időjárás szeszélyei ellen. akkor odébbáll. egyvalamire fény derült: a kezdeti benyomás ellenére a városlakók nem tartoznak Barlennan fajtájához. és megpróbálta elképzelni. a város sok lakója elhagyta házát az idegenek közeledtére.Kormányozni jóformán nem is kellett. mint a messzi dél küldöttei. A felemelkedő fejek ide-oda ingtak. hát oly halkan beszéltek. A kapitány nem volt híve az időfecsérlésnek. és magától tartott a térség felé. hogy bármi logikus következtetésre juthatott volna. igaz. mint a bennszülöttek. sem Barlennan nem tulajdonított jelentőséget a ténynek. a jármű követte az útjába akadó első csatorna vonalát. és maga . ahogy elnyújtóztak a csatornák kőpadlatán. ponyvatetővel. Valójában időveszteség volt ez. A tengerészek átférkőztek a tank melletti keskeny résen – Lackland épp kibukkant a sikátorból –. valahogy úgy. Mögöttük volt a kelő nap. hisz nem volt elegendő adat a kezében. Hosszuk a másfél métert is meghaladta. mihelyt valamennyi csomag lepotyogott. A tank nyomában sereglett a Bree fele legénysége. Ha a városlakók beszéltek is. alakjuk. Ahogy fogyott a távolság. s ebben a képességükben is különböztek Barlennan népétől. amelyet Lackland – minden alap nélkül – a város piacterének tartott. hogy lássanak dologhoz. mint a földi kígyóké. Barlennan maga az utolsó köteg után leugrott – ez a tett szemmel láthatólag a legkevésbé sem döbbentette meg a némán figyelő óriásokat. és majdnem olyan némán bámultak. középponti terére. milyenek. hogy ugyanannak a fajtának egy másik tagja automatikusan felfogja. Kiszemelt valakit a tömegből – a földlakó semmi okát nem látta. mint a Bree eredeti rakománya. Az óriás városlakók felépítése. aki . változatos árukészlet. amire szemet vetett. Minden figyelmüket a cserebere kötötte le. de hogy mi mire szolgált. Mire végeztek az előkészületekkel. csak azt az egyet nem. A földlakó nagy érdeklődéssel várta a fejleményeket. A tengerészek az aggodalom legcsekélyebb jelét sem tanúsították. oly pirinyó volt mind a kettő. Persze az volt a baj. azt Lackland csak találgathatta. pirinyó fedeles kancsók. apró csomagokban szántott gyökerek – vagy talán kötéldarabok –. és a csereárut felrakták a tank tetejére. hogy a városlakók megértenék a nyelvét – és most mégis beszélt. Szelídnek látszottak. ha megfeszült. amerről Lacklandék jöttek. Ennek javarésze éppoly idegen volt Lackland-nek. hogy kíváncsian-e vagy fenyegetően. úgyhogy Lackland egyre kényelmetlenebbül érezte magát – Barlennant azonban ez vagy hidegen hagyta. és amikor valamelyikük szabadult a portékájától. Viszonylag hamarosan mind több és több teremtmény bukkant elő a házakból különféle tárgyakkal. ott kuporogtak annak a tengerésznek a két oldalán. figyelmét azonban csakhamar két élőlény vonta magára. de nem tudta megállapítani. Állatok lehettek. A kapitány előzőleg azt mondta. Hogy hogyan. amelyeket nyilvánvalóan el akartak cserélni. hogy Lackland az idegen teremtményekkel való néhány havi ismeretsége során alig egy szemernyit értett meg a pszichológiájukból. márpedig Barlennan tagadhatatlanul ért el némi eredményt. a bennszülöttek szoros gyűrűbe fogták a tankot. A kirakott holmi láttán a bennszülöttek közelebb húzódtak. ám Barlennan kérésére Lackland felgyújtotta a tank fényszóróját. azt bizony Lackland nem tudta megállapítani. visszatért a házába. azt Lackland. Barlennan legénysége pedig lelkesen vetette be magát a csereberébe. nagyobbak üresen. S ezért aligha hibáztatható – a szakemberek még hosszú évek múltán is értetlenül álltak előtte. ügyes. A nap közben lenyugodott. sem értette. és átengedte a terepet a következőnek. és nekilátott kereskedelmi programja megvalósításának. vagy igen jól palástolta érzelmeit. eléggé hasonlított az övékhez. vagy megszerezte. Az idegen szemlélő számára kibogozhatatlan rejtély volt. A meszklini cselekvés és taglejtés jó része egyenesen a testük fizikai működéséből fakad úgy. hogyan értik meg ezek egymást. Volt ott néhány vég tarka kelme. Barlennan egész készlete alig néhány nap alatt gazdát cserélt. A hosszú testek minden utat eltorlaszoltak. habár Barlennan jócskán gesztikulált. mozdulataiból Lackland semmit sem értett. úgyhogy a kölcsönös megértés nem okozott áthidalhatatlan problémát.is nekilátott a csereáru kiteregetésének. A mesterséges világítás láthatólag egyáltalán nem zavarta és nem is lepte meg az óriásokat. habár nem voltak közeli rokonságban a Barlennan-féle alfajjal. nem hiszi. És a különös teremtmények továbbra is csak hallgattak. miért épp azt. még Barlennan sem tapasztalta ennek semmi jelét. és embereinek megparancsolta: hajigálják fel az újonnan szerzett javakat. akkor visszajövök. Lackland – mint utóbb kiderült. – Nem hiszem. vagy induljunk vissza? – Nagyon szeretném tudni. és nyilvánvaló kíváncsisággal szemlélték a kis skatulyát. és nem is igyekeztek szabadulni. mind több és több városlakó tért vissza és figyelte. és eltünedeztek a keskeny ajtónyílásokban. Barlennan kényelmetlen érzése egyre fokozódott. – Mondjuk talán így: ha a tank visszaér a völgy karimájára. hogy szándéka megmásíthatatlan: feldobta a rádiót a tank tetejére. és bekukkantok magam. hogy okos volna. és a beszélgetés nyilvánvalóan véget ért. – Nincs több árunk – felelte Barlennan. amelyet még a tank sem tudott megingatni. hogy a tengerészek a talált növényi eledel kipróbálására akarják használni ezeket az állatkákat. és ha közben ezek itt nem csinálnak semmi galibát. Ahogy a beszélgetés folytatódott. Barlennan végül a rendelkezésére álló leghatásosabb módon nyilvánította ki. – Van valami terved. – Vége a csereberének? – kiáltott oda Barlennannak. Igazából semmi alapja nincs a rossz érzésemnek. hogy bármikor indulhassunk. sarkon fordultak. és íme. miközben felrakta az újonnan szerzett árut a . sem Lackland nem figyelte a bennszülötteket.. amelyből Lackland hangja hallatszott. Hajlandó volüál te vagy valamelyik társad bekukkantani? Barlennan kissé tétovázott. helyesen – arra következtetett. még ha le tudnám is vetni a páncélt. – Úgy érted. milyenek ezek a házak belülről. ami nyugtalanít. Mindegyik igyekezett túllicitálni a szomszédját. hogy vissza akarják szerezni az eredeti holmijukat? – Nem mondanám ilyen határozottan. A közelebbi óriások megfordultak. és nyomban elő is bukkantak mindenféle holmival. amikor az utolsó bennszülött is elvonult a tank közeléből. Talán mert nem vitatkoztak eleget az árakon. hogy értelmes lényt rejthessen. a hallgatók közül jó néhányan visszasiettek a házukba. maga is utána ugrott. a doboz kicsiny volt ahhoz. Jó lesz így? Beszélgetésük során sem Barlennan. én persze nemigen férek be az ajtón. és hajlandók voltak érte minden árat megadni. Az óriások másodpercekig valósággal megkövültek: azután. és megint összekötjük a hajóval. Nem tudnám pontosan meghatározni.. de van bennük valami. Amikor az apró hangszóróból felharsant Lackland „igen"-je Barlennan ajánlatára.. hogy nem bízol bennük? Attól tartasz.megszerezte őket. igyekezett minél több ajtónyílást szemmel tartani. Barlennan elutasító válasza megdöbbentette őket. amazok azonban most először levetették közönyüket. Ezeket a tengerészek számára immár jól érthető mozdulatokkal felajánlották – az óriások a rádióra vágytak. mintegy jeladásra. valaki mégis beszél hozzá – ez a csoda végül áttört tartózkodásuk falán. Ezek itt elég békésen cseréltek.. miért ilyen furán épült ez a város. mint a tank. A völgy karimáján elszabadult egy óriás szikla – jó feleakkora. Hars az üvöltést szóözönnel folytatta.veszedelem azonban nem a házak felől érkezett. amelyen leereszkedtek. amely Lacklandet még most is mindig megdöbbentette és meg is ijesztette. amelyből a földlakó semmit sem értett. Barlennan azonban nyomban felfogta. és a lassan emelkedő falak egyenesen végigvezették a jármű útján. s a következő pillanatban Hars azt a hihetetlenül harsány kurjantást hallatta. A nagy Hars pillantotta meg. amelyen ők leereszkedtek. ahogy a bennszülötteket utánozva felmagasodott. Még vagy félmérföldnyire volt tőlük a völgy meredek oldalán.fel kapitányának. és csak annyit kiáltott angolul. felpillantott. és abban a pillanatban megértette. ami a leglényegesebb volt: – Charles! Oda nézz! Fent! Mozogj! Lackland odanézett. Épp annak a csatornának a torkolatában helyezkedett el. Szeme történetesen arra a csatornára tévedt. de másodpercenként növekedett a sebessége. és épp egy nagyobb csomagot dobott. ahogy soktonnás tömege engedett a földénél há-romszorta erősebb gravitáció vonzásának! . de a robbanások oly sűrűn követték egymást. hogy közvetlen támadáshoz folyamodnak. – Igen. és a szikla a porfelhőbe zúdult. Lackland azonban nagyon közel járt hozzá. de már megközelítőleg sem volt gömbölyű. Valószínűleg éppoly könnyen feljuthatnak a tank tetejére. egy lövedék elől kitért. de a legvalószínűbb az volt. már feleúton fent járt volna a dombon. hogy tud valaki elkerülni egy ütést. ha épp úszik a levegőben. Ezt az aggályát nyomban közölte is Barlennannal. Lackland gyorsan körülpillantott. Ezen a csatornán is száguldott lefelé már egy hatalmas szikla – Barlennan úgy látta. hisz csupa lapos meg homorú felület volt. mennyi idő múlva ér oda a szikla: sebességbe tette a tankot. de a támadók számítottak erre. mielőtt még elérhette volna a tankot. és rájöttek. Ezúttal vagy féltucatnyit ugatott. mi egyébre képesek. hogy majd leszakadt az egyik lánctalp. megpróbálhatják – hangzott a válasz. ha ugranak. hogy ezzei a módszerrel nem tudják megsemmisíteni a tankot. hogy megdöntsön minden rekordot. Az ő fajtájának reakciója azonban rémület esetén az volt. Ha Barlennan idegrendszere úgy reagál. Azt már észrevette. – Csakhogy ha megpróbálnak felmászni. a többit elintézte a súrlódás. ahogy Barlennan feljutott. ami meghaladta a meszkliniták legharsányabb kurjantását is. és már repült is lefelé a többi kő. A töltények energiája jóformán teljesen megállította. és kivergődött a csatorna szájából. A MAGASSÁGISZONY GYÓGYMÓDJA Hús-vér élőlények sebessége véges. vajon a Repülő megzavarodott-e. hogy mozdulatlanná dermedt. és zsákmányul ejthetik a rádiót. ám hiába keresett olyan helyet. itt vannak a bunkós-botjaink. A meszklinita már ugrásra készült. Ekkor a tank orrát az egyik csatorna felé irányította. miért épült így a város. visszaverjük őket.és porfelhővé robbant. És csak ekkor fogta fel Lackland. valamennyi közül a legnagyobb –. mint legtöbb földi állaté. és megindult felfele a domboldalon. A gyorstüzelő megint elbődült. hogy a tengerészek útjukat állhatnák. Négyszáz méternyi távolságban. és igazán nem tudom. Nem bajlódott semmiféle differenciálegyenlettel. ekkor azonban olyan fültépő bődülés hallatszott. hogy a csatornák nem torkollnak egyenesen a térbe: olyan az elrendezésük. Aligha gördülhetett. a jármüvet kilencven fokkal elfordította. ami nem esett volna az iszonytató lövedékek útjába. Lackland nem tudhatta. gázt adott. nehezen hitte.8. és másodpercenként mintha még növekedett volna. hogy legalább kettő vezethet át egy sziklát a piactér valamely részén. visszaszerezhetik a holmijukat. Amikor elfordította a tankot. közvetlenül a legördülő szikla előtt a csatorna egy szakasza láng. nem számítgatta. . Készenlétben állt odafent persze még sok szikla – de nem indult útnak. A sziklának vagy a fele bukkant elő a porfelhőből. Az óriások nyilván sietősen kielemezték az új helyzetet. és azon törte a fejét. amely egyenesen feléjük vezette az óriás lövedéket. méghozzá akkora helyen. úgyhogy a következő néhány másodpercben csak ágyúval lehetett volna Barlennant elmozdítani a tank tetejéről. hogy a hangjuk jóformán összeolvadt. ha ugyan nem komiszabb. Barlennan. A meszkliniták védő „páncélja" a földi rovarok kitinjével egyező kémiai és fizikai tulajdonságokkal rendelkezett. ott kész a test. A földlakó úgy vélte. az a tény. arra nem is gondolhattak. ha felkukkant az áttetsző kilátókupolába. Tárgyak – méghozzá nehéz tárgyak – estek rájuk. Hars maradt csak a tengerészek közül a küzdőtéren. Tüdeje nem lévén. azután dörömbölve vágódott faltól falig. habár szívólábaik. ő még lent volt a földön. Kettő kivételével valamennyi tengerész ugrott. szívóssága és rugalmassága pedig megfelelt a meszklini életfeltételeknek. mi történt a tengerészekkel. Akármi volt is az oka. sem Lackland. de alaposan összevissza horzsolta és ugyancsak elkábította az ütés. míg annyira visszanyerte mozgásképességét. átzúdult a falon. mintha egy Hars tömegével azonos méretű gumibabára zúdult volna. Nagyjából ugyanolyan eredménnyel. Ezek a szerencsétlenek olyan döbbenetes helyzettel találták magukat szemközt. sem maga Hars nem tudta volna megmagyarázni. hogy ez alatt a perc alatt miért nem támadták meg az óriások. itt is szakasztott olyan jól beváltak volna. A szikla nyolc métert ugrott a levegőbe hármas gravitációnál. visszapattant. hogy ilyen ütés után Hars még egyáltalán mozdulni tudott. hogy megpróbálta követni a tankot. mint a többiek. és ahol a lélek erőtlen. amely rendes körülmények között megállásra kényszerítette volna. nem kapkodott levegő után. elriasztotta a városlakókat minden efféle kísérlettől. Földi mértékkel mérve Hars hihetetlenül szívós volt. – És megint az ismerős meszklini ollómozdulat: a mosoly megfelelője. ha levette volna sisakját. vagy úton voltak hozzá. a kettő közül az egyik felmászott – gyorsan és jól – az egyik „ház" falán. a túlsó oldalon a csatorna falának ütközött. amikor először került fel a tank tetejére. A másik Hars volt. amikor egy kosárlabda nagyságú és csaknem éppoly gömbölyű szikla zúdult rá. még a mászva közeledő tengerész is áttért a lényegesen gyorsabb ugrásra. Következésképpen nem látta a rövid „csata" eredményét. mégis nyomot hagyott rajta az iménti megrázkódtatás. sem Barlennan. Utólag visszapillantva az eseményekre. Talán hatalmas testi ereje miatt nem esett oly gyorsan pánikba. amelyek oly jó szolgálatot tettek a meszklini orkánban. mint ahogy azt sem. akik elkísérték a városba. mint annak idején a kapitányuk. Lackland csak akkor láthatta volna tankja tetejét. Egy perc is beletelt.– De hát hogy tudnál egyedül visszaverni több irányból érkező támadást? – Nem vagyok egyedül. míg ki nem adta az energiáját. De fizikailag lehetséges volt. a hadművelet már lezajlott. aki a veszedelmet elsőként észlelte. ugrani – amit pedig oly gyakran láttak az utóbbi időkben a kapitányuknál – majdnem olyan komisz lett volna. Mire – lényegesen lassabban – visszatért a nyílt térre. A többiek bizonyos rendszerbe terelték a kezdeti vad ugrándozást. és vagy elértek már a tank tetejére kapitányukhoz. talán a rendesnél több szorult belé a magasságiszonyból. és csak úgy. a meszklini alkat alaposabb ismeretében arra . Hogy megmásszak. ők pedig függőleges falakkal körülvett szűk csapdába kerültek. Lackland most már késedelem nélkül megindult felfelé. mint a vérengzés. és jóformán felhajították a tank tetejére. míg a Bree el nem éri a keleti óceán partját. ott nyomban elsősegélyben részesítették. miféle hasznuk származnék abból. a gerincen azonban semmi sem mozdult. amikor jelentette. hogy azért nem egészen úgy lesz az: a legénységnek akad némi dolga. és egyszerűen nem látták be. hogy többet elő sem bukkannak. sokan oly közel'kerültek a peremhez. olyan zsúfoltság volt a tank tetején. és a fegyvert előre irányozta. és hamarosan utol is érte társait. a tank azonban elég magas volt. Figyelmeztette a tengerészeket: tartsák távol magukat az ágyú torkolatától. A hajó őrzésére hátrahagyott legénység ott volt. amikor megtudta. Mihelyt elindultak. ha Rosten küld érte konténereket. mint várta. s így a Bree-t már azelőtt megpillantották. s mind látható szorongással figyelte a völgyben zajló eseményeket. mert a Bree és a legénység közvetlen közelében nem használhatott nagy erejű robbanóanyagot. következésképpen nem jutottak egyenesen a szánhoz. dühöngött. megfordult. és megvárta Harsot. hogy veszélyben forgott a tengerészek újsütetű biztonságérzete. Ezt a határozatot Barlennan elé terjesztette. hogy véget vet a további felderítésnek. és zavartalanul sikerült összekapcsolni a kettőt.gondolt. mielőtt a tetőre fölértek volna. Amikor végre mindenki biztonságba került. akiért aztán a legénység két tagja leszállt. ahol nyilván a kőgörgetők voltak –. Bármi volt is az oka. több szikla nem zúdult alá. Lackland tehát kénytelen-kelletlen úgy határozott. de mint előzőleg. a fegyverrel nem értek volna semmit. Lackland arraa következtetésre jutott. Persze ez még nem volt biztosíték arra. tisztelettudóan végighallgatta Rostent. nem lát-e mozgást vagy egyéb életjelet. a kaland során szerzett holmit a meszkliniták átszállították a tank tetejéről a hajóra. Dondragmer a maguk nyelvén motyogott valamit: micsoda ostobaság. s a kapitány bele is egyezett – csak magában gondolta. melyek bizonyára a városból vezettek fel a dombtetőre. . Lackland pedig Tooreyt hívta. és a tank tetejéről mindenki éberen figyelt. aki. Amikor Lackland értesült a történtekről. Harsnak kellő ideje volt visszanyerni öntudatát. hogy nem őrködnek minden irányban. a tank odaért a veszteglő szánhoz. ha megtámadnák a magányos tengerészt. Az aggodalom azonban alaptalannak bizonyult. mint amin lefele mentek. ezt aztán Barlennan bővített formában elismételte angolul. Útra kelt tehát ismét az expedíció. hogy bőségesen áll rendelkezésre növényi szövet. mit müvelt a beosztottja. míg a Repülő alszik. most is sikerült elhallgattatnia. Másik csatornán kaptattak felfelé. megállt. hogy az óriások alighanem túlbecsülték az ágyú képességeit. A sziklahajigáló bennszülöttek alighanem visszahúzódtak az alagutakba. ha közvetlen közelből éri őket támadás – mondjuk a rejtett alagútnyílásokból. az óriásokat jobban érdekelte a préda. sem termitlövedéket. a derék kapitány azonban nem volt az elméletek embere. és nem tudom. míg találkoznak. Úgyhogy talán. és nem is volt túlságosan meglepve. nem is szeretném megtudni. úgyhogy Lackland nem sokra jutott vele. megvárta őket. és csak azután szállt fel: addigra megint jó néhány nap telt el. – Ugyancsak különös növényevő volna. A védekezés ugyancsak gyakorlatíatlan módjának látszott ez.. és az óriás városlakók. vaskos. nem merészkedtek ki a falaik közül. felszedte a gyűjtött mintákat.Mire a rakéta leszállt – kellő távolságban. csak nyitva tartotta a szemét. A vezetés egyhangú munkája nem kötötte le gondolatait. – Barl. míg a tank biztonságos távolba került. de nyomban válaszolt. Még csak nem is hallottam róla. Barlennan ezúttal nem megszokott helyén.. és megint csak várt. Lackland akárhogy törte a fejét. De persze: hús. hisz azokat aligha érheti a dolog meglepetésként. veszedelmes-e. Egyetlen lehetséges ok kínálkozott. tucatnyi szemével egy hosszú pillanatig farkasszemet nézett velük. Hisz nem szolgált magyarázatul arra. Őszintén szólva. úgyhogy számtalan feltevést gyártott a különös teremtményekről. Ezeket időnként kifejtette Barlennan-nak. Néhány mérföldenként meg-megpillantottak egy-egy sziklákkal körülrakott dombtetőt. húsevő-e avagy növényevő? Én az előzőre szavazok – mondta Lackland. beletelik egy kis időbe. és abban a pillanatban nekiront – hacsak nem olyan ostoba. Feltevés volt csupán. Egy gondolat nem hagyta nyugodni. nem is láttam ilyet. A rakéta látogatásától eltekintve eseménytelenül. hogy ilyet még sose láttál. amikor Lackland szólította. ha a szörnyeteg tartja a tempóját. A földlakó megállította a tankot – volt még néhány percük haditanácsra. úgyhogy maga is bizonytalanul forgatta a gondolatot. hatméteres nyakán ülő fejét felemelte. – Úgy érted. hogy a tankot a maga fajtája nőstényének nézi. a tetőn utazott. honnan szerezhetik az óriások az ennivalót. hogy idáig zavartalanul eljuthattak – ha az elgondolás helyes. Vajon miért építették így a városaikat az óriások? Aligha várhatták a tankot vagy éppenséggel a Bree-t.. és Barlennannak meg sem említette. lefogadom. mostanáig már a gyorstüzelő muníciójának nagy részét elhasználta volna.. ha a maguk fajtájának támadását akarják visszaverni. úgy látszik. s hogy miért nincs semmi szántóföldféle a városok környékén. amikor egy szép reggelen. tekintettel a meszkliniták idegrendszerére. Ebben viszont . nem tudod. Ezért aztán nem szólt semmit. mintegy kétszáz mérföldnyire az emlékezetes várostól. – Igazad van. elefántforma lábakon felágaskodott. A ti bolygótok ugyan nagyon szívós szöveteket terem. de magyarázatot adott a város sajátos tervezésére meg arra is. amelyik megpillant egy még nála is nagyobb micsodát. ezeket nagy ívben elkerülték. Lackland okoskodásában jó néhány „ha" szerepelt. sehogy sem jött rá. aztán imbolyogva megindult a közeledő tank felé. egy előttük magasodó dombhát egyszer csak megmozdult. miért nem látni bennszülötteket a városokon kívül. de ez aligha tudná a tulajdon súlyát nagyon messzire hurcolni az egyenlítőtől. Egyébként. A dombtetőn felbukkanó szörnyetegnek. de még idejében eszébe jutott. Elkurjantotta magát. valószínűleg megölné. hosszú nyaka jobbrabalra lengett. és gyorsan tájékoztatta a legénységet a fejleményekről.erősen kételkedem. nagyon közel volnánk. hogy továbbra is szembenézzen a közeledővel. mihelyt a lekapcsolt szán a szörnyeteg jobb oldalára került. Valahogy a teste meg a lábai köré kellene kerítenünk. Egyébként a hatalmas húsevők jelenléte a legkézenfekvőbb magyarázata. gondolta Lackland. amelyik a sziklát összetörte. és hogy miért építettek ilyen kiváló csapdákat. míg sok szemével minden irányból fel nem mérte a helyzetet. ha akarod. de minket pillanatnyilag nem ez érdekel. hogy Lackland tudja. lecsusszant a fedélzetről. hogy hálókkal mennétek egy ekkora micsoda ellen?! – Hát persze! A háló elég erős. most már csak egy-méternyire volt a földtől. gondolom. volt. így becsalogatják a völgybe. még lesz időtök félreugrani. miközben a tank és eleven ellenlábasa kontra táncot lejtett. aki meg is lepődött. elkészült. de nem maradna belőle jóformán semmi hús. hogy akkor a Bree egyenesen a tűzvonalba esik. meg aztán időnk sincs ilyesmire. hogyan tudjuk rávetni. Egy-két másodpercig nagy érdeklődéssel szemlélték.. . azután összehúzni. Amikor a gép előrébb hatolt. megmutatják magukat. – Mit kezdjünk itt ezzel? A fegyvered. mire a fegyvert elsütöm. ha bajba kerülünk. mint az előtte levőket. már láthatták maguk is. de félelemnek semmiféle tanújelét nem adták. Az a baj. vagy meg se látta a pirinyó meszkliniták mozgását. vagy a tankot tartotta sürgetőbb problémának. oldd el a szánt. – Ezek szerint arra gondolsz. Fejét leszegte. úgyhogy niába vetnénk az útjába. Barlennan vita nélkül követte az ajánlat első részét. a nagy test elfordult. A földlakó egy pillanatig arra gondolt. – Ugorj le. Előreviszem a tankot. mert a Repülő előrevitte a tankot. mindjárt itt lesz. és egyetlen ügyes mozdulattal eloldotta a szánt a vontatókötélről. nem használhatnád a fegyvert. . Mire befejezte. hogy így van. Ahogy Lackland a szörnyeteg egyik oldalát közelítette meg. ezzel a szemberendezéssel az valószínűleg éppúgy látja a mögötte mozgó tengerészeket. Ha viszont kimennénk a hálókkal. Ha neki akartok menni. ha történetesen az ágyút kell használnia. – Lehet. hogy a lába túlságosan nagy. hogy az óriások miért nem merészkednek ki soha a városaikból. A Bree-re ügyet sem vetett. nem megy keresztül a háló szemein. úgyhogy a fordulási manővert befejezte. úgyhogy valamennyien láthatták az óriási bestiát. aztán felugrott a Bree fedélzetére. – Barlennan kissé türelmetlennek látszott. csak az a kérdés. száznyolcvan fokos fordulatot ír le. Praktikus módja a hús házhoz szállításának. és kissé félreállt. ahogy általában szoktuk. – Mi az elgondolásod? – Nem is tudom. a szörnyeteg megtorpant. és elfoglalom a derék jószágot egy kicsikét. aztán sziklákkal megölik –ahogy a tankkal is végezni próbáltak. és bajba keveredtek. hasa a földet érte. és közben eloltotta a vezetőfülke világítását. hogy figyelme a tehetetlen Bree-re és legénységére terelődik. hogy ennyire közel van – illetve. Az már nem forgott. Addig-addig cselezgettek. pislogni kezdett. Teste nagyobb volt valamivel a földi elefánténál. még ha hajlandó is szembenézni a bizonyára új és ismeretlen körülménnyel. hol lát még ellenséget. Amikor a fényszóró a szemébe tűzött. hanem letelepedett. és egy lámpára sújtott. és sietve néhány felvételt készített az állatról. . rövid és iszonyúan vaskos lábán. de nem vesztegetett időt e lehetőség elemzésére. amint az óriási pupillák összeszűkülnek. megvilágítva a színteret. ide-oda lengette. hogy a szörnyeteg hajlandó vagy képes lesz-e a sötétben is felvenni a harcot – módosította a helyzetet: felgyújtotta a tank fényszóróját. A hatalmas agyarak egyike visszhangzó csapást mért a tank páncéljára. ő is csak elnézte egy-két percig. a fej megbillent. amit a tetőhangszóró felfogott. hogy a fényt szolgáltató áram a szörnyeteg fejébe hatolt. hogy a szörnyeteg ilyen messzire elér.Megint az állat felé haladt. azután. Nyomban kiderült. alul égtek a mélyen beágyazott lámpák. Az állat bátorságra kapott Lackland hátrálásától. hogy a fény mögé lásson. Lackland úgy vélte. mind rövidebb időközökben. azután. élesebb sziszegés tudatta Lacklanddel. amit a felső páncéllemezre pazarolt. mert akkor vaktában kellett volna hadakoznia. fejét jóformán behúzta idomtalan törzsébe – szemmel láthatóan védekezni készült. Ez vélhetőleg majd megakadályozza a bestiát abban. hogy az agyar a fülke ablakára sújtson ugyanolyan erővel. Lackland látta. Lackland megint megállt. míg a nap le nem hanyatlott a nyugati dombok mögé. és ugyanabban a pillanatban kihunyt a fényszóró. a szörny egy-két méternyit előrecammogott és támadott. Lackland attól tartott. mint amennyire első látásra becsülte – most teljes hosszában kinyúlt. úgyhogy vagy egy méternyit előbbre ment a tankkal. Most már csak a jármű elején. Újabb. A nyak hosszabbnak bizonyult. és tisztán továbbított a tank belsejébe. A földlakó nem merte eloltani. megint előrelendült. ellenfele nyomban visszatért védekező helyzetébe. A súly nagyjából egyenletesen oszlott el tíz pár. és oldalvást lesújtott. elnyújtott sziszegéssel. Nem akarta. Lackland – mivel nem tudta. Egy-két percnyi várakozás után a szörnyetegen a nyugtalanság jelei mutatkoztak. az állat nemigen képes az iméntinél nagyobb sebességre. inkább vad vészjelzést küldött rádión. Ahogy elérte teljes hosszát. majd megint fölemelkedett számos lábára. Lackland nem tudta. hogy az állatnak nincs ínyére a fény. mivel ellenfele láthatólag nem volt támadó kedvében. előre és kissé féloldalra lökte a tömör fejet. Ez a játék többször is megismétlődött. ahogy elsötétült az ég. súlya a földön nyolc-tíz tonna lett volna. fejét kissé előbbre nyújtotta. felkapta fényképezőgépét. mintha azt kutatná. pontosabban. Sietősen hátrált. hogy Barlennan fegyvere veszélyeztethetné a tank épségét. A földlakó ismételt és sietős hátrálással távoltartotta a tank páncélzatát az agyaraktól. A láng másodperceken belül kihunyt. Két-három percnyi manőverezés elég is volt Barlennannak. vagy a füst éppoly gyilkos hatású. amelyből a fújtató keltette légáramlatba finom por ömlött. négy. A harmadik tengerész az adogatót táplálta. majd másik oldalra tántorodott. őrajta ne múljon. Az adogatót kezelő tengerészek egy mozdulatára robajló lángözön zúdult a bajvívók felé.– Barl! Mi lesz azzal a hálóval? Ha nem vagytok készen. de ha a visszavonulás megfelel a kapitány szándékának. Ő sem tétlenkedett ebben a két-három percben. és erősen kételkedett a hathatóságában. hogy a robbanóanyag kárt tenne a tankban. és a bajvívók felé sodorta. fehér füst gomolygott. A hajó legénysége idejekorán a védőponyvák alatt keresett menedéket. A Bree legénysége kitódult a hajóról a fehér havon a feketére égett folt felé. hogy esetleg elreped a tank ablaka?! – A kapitány a hajón maradt. úgyhogy a rádión nyomban felhangzott a válasza: . Teljes gázzal hátratolatott a lángfelhőből. – A háló még nincs kész. és eldőlt. a fúvókájuk fölé adogatót szereltek. Lackland olyan szavakra fakadt. a fújtatok kezelőit külön e célra szerkesztett védőköpeny oltalmazta. a párviadalt vívó szörny és gép felé irányozva. Napkeltére már épp csak hogy meg-megrándult a feje vagy a lába. fekete port látott a havon. Lackland ugyan nem tudta. és néhány pillanatnyi pumpálás után hirtelen más parancsot kiáltott. A gyilkos fehér felhőt már elfújta a szél. Barlennan sem. lába vadul kapált. mi a csudából keltettétek azt a tűzfelhőt? Eszedbe se jutott. hús oda. úgyhogy másképp tudjuk ellátni a bajái. A sötétben nemigen lehetett követni az útját. nyomában sűrű. szél ellen lesz a hajótól. Egy pillanatig sem gondolt rá. hogy előre lássa az ember hadmozdulatait. és eközben hő fohászt rebegett a fülkeablakok kvarcüvegéért. muszáj lesz az ágyút használnom. és nyomban nekiláttak a hússzerzésnek. nyomában Lackland. hisz kénytelen vagyok termitlövedékkel lőni. Ezt szárnyára kapta a szél. mi lesz az a „másképp". amelyekre Barlennant nem tanította meg. azután elcsöndesedett az iszonyú szörnyeteg. hús ide. Előbb egyik. az állat nyilván nem volt kellően értelmes. mert a szörnyeteg egyre jobban elbizonytalanodott. – Barl. Mindegyik fújtatót két tengerész kezelte. tántorgó lábai már-már alig bírták ormótlan tömegét. Akkor pedig táguljatok. nagyjából fújtatóhoz hasonló szerkentyű állt. végül elvesztette egyensúlyát. a kapitány jelére teljes erőből pumpálni kezdtek. akármi légyen az. de kevesebb sikerrel próbált a lángok elől kitérni. Ellenfele csakoly igyekezettel. A szél alatti oldal pallóin. Hanem vagy a tűz volt kellően hatékony. meg kell hagyni. – Rendben. Barlennan azonban pontosan becsülte fel a szelet. olyan közel van. de ha még egypár méterrel hátraviszed a szörnyet. nagy meglepetésére. Tétova léptei megrövidültek. mint Barlennan tüzének első áldozata. Igen óvatosan kell a kristályokat porrá törni. a Bree-t el kellett oldani a szántól. Meszklin hőmérsékletén megszilárdul a klór. majd így folytatta: – Ezzel a fegyverrel maximum negyvenöt méterre lehetne lőni a sarkotokon. húzta-vonta terhét. fénytől távol. A folyók azonban most már annyira elkeskenyedtek. hogy veszélyeztettem a tankodat. ha felforr. kicsapódik a hidrogén. Időnként megpillantottak egy-egy szikla védte dombvárost. nagy sokára. amelynek partján immár több száz mérföldet tettek meg. akadt köztük olyan is. miből vannak az ablakaid. Legközelebb majd jobban vigyázok. teltekmúltak a napok. Vadász és prédája közt termetre nagyobb volt a különbség. hidrogénnel vegyülve robban. elkeskenyedett. néhány pillanatig tanulmányozta. a folyók iránya egyértelműen egybeesett az útirányukkal. Két ilyen kis mellékfolyón csak nagy üggyel-bajjal tudtak átkelni. és vontatókötélen átúsztatni. és mintegy háromszáz mérfölddel az egyenlítőtől délre – ahol is Lacklandnek újabb fél G-vel kellett megküzdenie –. úgyhogy emiatt nem kellett késlekedniük. Lackland nagy bámulatára. amit a rakéta tett le előzőleg. ha Rosten legközelebb begurul. mint a rádiót? – Nem. vagy talán minket is megtaníthatnál a kezelésére. a ti országotokban aligha lehetne hasznát venni. Itt is egész jól működik. – Borzasztóan sajnálom. Napokig faragták a húst az elhullt állatról. Útjuk során mind dombosabb lett a vidék. Barlennan csalódottan hallgatott. de akadt más fajta is. a hidrogénklorid por alakban fehér. – Felvett egy logarlécet. Azt is egyenesen Meszklin használatára szerkesztették. – Talán mégis jobb volna. a földet borító metánhóból meg. Charles. Végül. Két ízben ejtettek el hálóval óriás növényevőket. inkább arra az esetre tartogatja a csemegét. Lackland bólintott. a havon fekete foltok – mindez csak egyet jelenthet. a hidrogén táplálja. A felhő anyaga egy bizonyos növényből származik. de sajnos. Vegyésztudománya igen szerény volt. és a karaván folytatta az útját. a folyó. Különös növényvilág él ezen a világon! Küldheti az újabb beszámolót Tooreyra – azaz nem. Fényre gyullad. . egy percig se gondoltam. hogy sejtette a por természetét. és szén marad a helyében. – Barlennan nem győzött mentegetőzni. Lackland eltette a koponyát – jó lesz Rosten valamely majdani dühkitörése ellen –. nem tudtam.– Ne haragudj. de ahhoz mindenesetre elég. mint a földi elefánt meg az afrikai pigmeus között. az ágyút nem kellett átalakítani. hogy mindegyiket át lehetett hidalni a szánnal. és apróbb patakokra szakadozott. vagy kétszer-háromszor Lackland élelmiszeradagja várta őket. Ment-ment a tank. ezerkétszáz mérföldnyire a Bree téli pihenőjétől. megváltoztatni. ha te bánnál el az ilyen állatokkal a puskáddal. míg a tank meg a szán víz alatt gázoltak át a folyómedren. hogy a nagy gépedben kárt tehet a tüzfelhőnk. fehér felhőt kelt. gyakran találkoztak vadállatokkal. Barlennan is hallgatott erről néhány napig: alaposan meg akartak győződni felőle: de végül már nem fért hozzá kétség – elérkeztek a keleti óceánhoz vezető vízgyűjtőhöz. Lackland is feledte fáradtságát.Lackland is. amikor minden előjel nélkül egyszer csak egy szakadék peremére értek. széltében pedig elhúzódott. Hangulatuk ugyan kissé megsínylette a hosszú utat. csak annál nagyobb volt a megdöbbenése. s ahogy nőttön-nőtt megkönnyebbülése. de most érezhetően felvidult. . jó néhány tengerész kapaszkodott fel a tank tetejére. hogy minél hamarabb megpillanthassák a tengert. ameddig csak ellátott a szem. jóformán függőlegesen zuhant alá vagy húszméternyit a partfal. – A barátod megpróbálkozhatnék az angol beszéddel. hogy hogyan folytassuk utunkat. Barl. ahol leereszkedhetünk. de ha arról a pontról nézzük. Barlennan szólalt meg elsőnek. mindegyik fénykép több négyzetmérföldet fog át egyetlen fényképre rákerült itt ez az egész táj előttünk. s ez el is tartott egy darabig.. hogy két-három felvétel készült a határos területekről egyetlen délelőtt folyamán.9. pompásan érti minden szavunkat. Mivel ez itt szemmel láthatólag létezik. és nem is kell nagy kerülőt csinálni. hogy akad könnyebb lejtő. Emlékezz csak vissza. és ezt tartom valószínűnek. ugyanígy azonban az is lehetséges. és az első tiszt suttyomban megtanult angolul. A legénység máskor oly sok kezdeményezőerővel megáldott tagjai hallgatólag úgy döntöttek. akkor is árnyékot kellett volna vetnie a napnyugta előtti percekben! – Pontosan. Dondragmer angol tudását. nézzék meg a magasból. Erről a részről bizonyára napkelte és dél között készült a felvétel. s most megdöbbenésükben elállta szavuk. meddig terjed mindkét irányban ez a sziklafal? Lehet. Barlennan lefordította Dondragmer szavait. Barl. talán készíthetnénk másikat. Vagy talán te közvetíted neki valamely általam ismeretlen módon? Barlennan csodálkozva és zavartan meredt első tisztjére. Úgy veszem észre. hogy ezúttal kapitányukra és idegen barátjára bizzák a probléma megoldását. – Ezután újabb csönd lett. A SZAKADÉK Hosszú percekig egyikük sem szólt. amikor nincs árnyék. noha a jelenség okát nem sikerült kiderítenie. – Hogy lehetett itt? Látom. azt latolgatta. Sajnos nem tudom. Ha kelet-nyugati irányban haladt. hogy nem magas. ahonnan lefényképezték. No de ezt most hiába feszegetjük. Lackland megemelintette szemöldökét. . Lackland és Barlennan oly gondosan készítették el útjuk térképét a fényképfelvételekből.. mit lenne okosabb elárulni: közlési módszerüket. milyen útvonalon szállt a fényképező rakéta. hogy a meszklinita hangok földi fül számára nem mind hallhatók. A beszélgetés eddigi két résztvevőjének meglepetésére ezúttal'az első tiszt törte meg: – Nem lehetne a Repülő barátait megkérni. Zavartan hallgatott néhány másodpercig. és még ezenkívül is jó nagy terület. igaza. Ha az első térképről hiányzik ez a sziklafal. könnyen megeshetett. Ő nem közölte a mondottakat Dondragmerrel – nyilvánvalóan a Repülőnek van. És csak egyetlen elképzelhető oka van. hogy ugyanabban a napszakban többször is elszállt a szakadék fölött. a mi gondunk az. – Vagyis ez a szakadék nem terjed túl egyetlen fénykép határán? – Lehetséges. Ennek ellenére Lackland második feltevése sem járt messze a valóságtól – Barlennan már rég megbizonyosodott felőle. amiért nem vettük észre. mint gondoltam. hogy ő ne hallja. Téged is éppoly szívesen tanítottalak volna. hogy értesz valamennyit a Repülő beszédéből. A tengerészekben még éltek a gyerekkori emlékek. A rádiós jelezte. Dondragmer okosabb. bámulok. és körülbelül az 5 G-s szélességnél tűnt el. Charles Lackland. Kurta volt és vigasztalan. ennél gyakorlatiasabb ötletük is. Nem tudtam. végy részt a tárgyalásunkon. s csak mindezek után érkezett meg a felmérő rakéta jelentése.. hogy amilyen gyorsan lehet. nagyon örülök. Egy-két tengerész hajlandónak mutatkozott leugrani. ha a sziklafalat viszonylag rövid úton nem tudnák megkerülni.. így hát kérlek. várakozás közben Lackland és a két meszklinita más terveket igyekezett kovácsolni. csak egyszer ébredt fel közben. hogy az élete során belesulykolt mérték szerint a legénysége csupa háborodottból áll. – Sokat megtanultam a nyelvedből. A kapitány a történteket utóbb átgondolva rájött. és Lackland úgy érezte. leplezni akarom a tényt. Don? – ezt angolul kérdezte. ha tud. ideje volna ezenközben egy kicsit aludnia. és mi tagadás. – Egyáltalán nem haragszom. A hold nyomban vette a hívást. felmérik a helyzetet. hogy érti a problémát.. ezúttal azonban úgy vélte. hogy a sziklafalról húszméteres magasból leesni. egy ponton élesen elkanyarodott az óceántól. csupa olyan hanggal. ha megannyira osztozik is már a legénység az ő mászási és ugrási hajlandóságában. . Az előbbi javaslatod nagyon ésszerű volt. hogy haragudni fogsz érte. Ez az „amilyen gyorsan lehet" is eltartott jó néhány meszklini napig. ameddig lehet. hogy jóllakjék. úgyhogy letettek a gondolatról. A sziklafal jelenlegi tartózkodási helyüktől mintegy hatszáz mérföldre északkeletre. – Úgy látszik. egyenértékű egy otthoni harminccentis eséssel. hasznukra válik az eszeveszettség. ha átjöttél volna az állomásra. összehasonlítottad a beszélgetéseinket a kapitánynak a beszélgetést követő tevékenységével. Jót aludt hát a priccsen. Don: sőt. s ezt el is érte. Majd a maguk nyelvének élesebb hangján hozzátette: – Mondja meg az igazat. segítsen észhez téríteni a vakmerő népséget. a tank épp itt ütközött belé. De hát ha magadtól is megtanultad. már hívom is Tooreyt. Feleljen az ő nyelvén. a földlakó kiszámította ugyanis. fokozatosan alacsonyabb lett. amit Lackland is meghallhatott. Igaz.. Az ellenkező irányban körülbelül ezerkétszáz mérföld volt a hossza. hogy némiképp pótolja a mulasztást. a tank fő adófrekvenciáját ugyanis a Meszklin külső gyűrűjén keringő továbbítóállomások segítségével szüntelenül figyelték. Nem volt egészen egyenes.mind a kettőt vagy esetleg egyiket sem? Barlennan igyekezett a legésszerűbben megoldani a kérdést. akkor is azért. és megígérte. mint Barlt. magát sem kivéve. Barlennan nagy aggodalmára – helytelenítette. Támadt más. Lacklandet is megkérte. hogy a természetes magasságiszonyt a magasság tökéletes semmibevétele kövesse. Gondolom. majdnem pontosan az egyenlítőnél ért el a tengerhez. hogy úgy is tudunk beszélni. a maga nemében az egyetlen az egész bolygón. – Hm! Átcipelni! Te persze nem szó szerint értetted. megfelelően könnyű ahhoz. Beszéltem a geológusokkal. mielőtt ennek nekivágtam. megmondanád-e. Akkor tehát Eackland odaállhat a szakadék peremére. ennek a világnak ezen a pontján. – Igazad lehet. mert eszébe jutott valami. milyen magasan lebeg a hajó. amikor megismerkedett Barlennannal. ő maga jórészt a felszín alatt töltötte az időt. Ezért nem is tudta. hogy metánon lebegjen. és hogy elbírja a hajó legénységét. akad belőlük még egypár a tengerig? Vagy ahhoz újabb felmérést kell végezned? – Nem. miután mindezt végighallgatta. a tankban. – Lackland elhallgatott. mikor elmeséltem nekik. hiszen a metán sűrűsége fele a vízének. hogy átvontassák a Bree-t. a másik erre azt mondta. a tank majdnem pontosan a kettő közé került. minden rendben – a barátod hajóját vízre teheted a fal lábánál. Vízre bocsátva sosem látta még a Bree-t. pedig muszáj átjutnunk rajta. Talán valamelyik vízesés közelében lehetne megkockáztatni. legfeljebb ha egy kilót. Annyi bizonyos: ahhoz. A hajó még csak nem is üreges – tehát nem a benne levő levegő által lebeg. és meg is néztem. hogy mit láttam. úgyhogy egyáltalán nem lepődött meg. a másik körülbelül százmérföldnyire északkeletnek. a sziklafal kanyarján túl. Az egyik vízesés harmincmérföldnyire volt dél felé. Hank. de lehet. – Ezernyolcszáz mérföldnyi gerinc. Szerencséd. hogy az egyenlítőtől távolabb jócskán lehet ilyenre számítani. A rakéta jelenlegi kényszerű magasságából természetesen nem tudta az egész szakadékot részletesen megvizsgálni. – A fiziografikus fiúk majd a bőrükből bújtak ki örömükben. mint a földi acélhajóké. Lefogadom. hogy eltávolodjanak a félelmetes zugoktól. hogy a tank bárhol is lejuthat a falról. hátradőlt priccsén. de a közvetítőtiszt erősen kételkedett. hogy az utunkban legyen. ott valószínűleg létrejött járható ösvény. rendkívül könnyűnek kell lennie. Csak az a probléma. A „fa". ha az út során vontatásra került a sor. és lázasan gondolkodott. – Csak ne fogadkozz – válaszolt a földmérő. Az egyikük szerint az a csoda. Egyetlen palló tehát valószínűleg néhány dekát nyom. hogy fogod átcipelni a vitorlást a peremen. a többi az ő dolga. Még akkor is ezzel játszadoztak. a hajó már partra vontatva vesztegelt. méghozzá valóságos egérfogóba – józan ésszel nem is gondolhattak arra. – Ha ezek a kitüremlések oly gyakoriak. Ha ezen lekecmeregtek. amelynek révén csökkenne a sűrűsége.Az öböl szélén két folyó zúdult a szakadékba. most pedig. hogy a folyékony metán óceánján lebeghessen. és leeresztheti a . hogy fején találtad a szöget. amikor otthagytam őket. Kösz. hacsak sok mérföldet nem tesznek meg felfelé a folyón. öregem! Majd később talán megint hívlak. és ahhoz épp eléggé magas. amelyből a Bree készült. – Hogy a csudába alakul ki egy ilyen sziklafal? – kérdezte nyűgösen Lackland. Ahol talajkopás látható. meg a tekintélyes rakományt. hogy az utazás nagy részét kis barátod fogja helyetted lebonyolítani. – Lackland elfordult a rádiótól. hogy előbb bele nem ütköztél egybe. – Azt hiszem. Az ő küldetése kis híján véget ért. csak az. Nem is maradt más probléma. hogy őket is leeresszék hajóstul a sziklafalon. és a műszerfal elé telepedett. Mi lenne. hogy ne engedjék a sziklafalhoz koccanni. meg lehet majd ezt is oldani. ha az embereid kötélen leengednék a hajót a sziklafalon pallónként. amíg vízre bocsátjátok a folyón. úgyhogy nem törődnek a magassággal. A tengerészek nyilván tudnak csigát szerelni. de érthető előítélettel minden iránt. még annyira sem. Én átvontatnálak benneteket a vízesésig. Lackland nehézkesen felült. Egyszerre irtózatos fáradtság fogta el. – És mi lesz a legénységgel? Mit szólnak majd ahhoz. ahogy megállapodtunk. segítek. Innen délre vagy harmincmérföldnyire van egy nagy folyó. ami emeléssel. azzal a paranccsal. és kis barátját hívta. De hát ez nem probléma. Hanem azért csak meg kell kérdezni Barlennan véleményét. ahol mindenki tele van meglepő. megvárom. rátaláltál a helyes megoldásra. magát a hajót két tengerész is elbírja – ha rá lehet beszélni őket.. illetve. és odalent összeraknák? – És te hogy jutsz le? – Sehogy. Charles. ami elbírja a palló súlyát? – Van hát! Ezen a vidéken a közönséges kötél elbírja akár az egész hajót. csak időjárás. hamarabb. hogy le tudjátok engedni a Bree-t. Különben is. az egész legénység együttvéve sem tudna elegendő húzóerőt kifejteni.. ha hihetünk Hank Stearman jelentésének. ugrással. Indulunk is mindjárt a zúgóhoz? – Mehetünk.és navigációs tájékoztatást adunk. neki is részt kell vállalnia a megoldásában. van elég köteletek. Lackland súlyos karjával kinyúlt.pallókat. Akkor nem néznek le ereszkedés közben. hogy vajon hajlandók-e megengedni a tengerészek. Lacklandnek más kötele nem volt. megoldjuk. Ugye. Lackland azonban úgy érezte. nem olyan biztos. és lesz elég dolguk. Azután már mást nem tehetünk értetek. törtem a fejemet. és senki sem fél. De hát csomót kötni mindenesetre tudnak Barlennan tengerészei.. az egészen a tengerig hajózható. hogy alája álljanak. de Meszklinen. talán itt más a helyzet. hogy leesik. A Földön mindenesetre a hajósok elemi tudnivalói közé tartozik. Fákhoz vagy a tankodhoz kell erősíteni. és most már a vontatás eszméjétől sem idegenkednek. Majd a pallókon küldöm le őket. hajítással vagy a magassággal kapcsolatos bármilyen egyéb tevékenységgel jár – nos. mint várta. és a teste már keservesen áhítozott a szabadulásra az utóbbi . csak amivel a szánt vontatta.. felkattintotta kisebbik adóját. itt mindenki olyan könnyűnek érzi magát – Lackland némán felnyögött –. a Bree-n viszont akadt jócskán. Azt hiszem. – Barl. Legtöbb ember a kapitányra bízta volna a kérdést. hogy így eresztjük le őket? Barlennan egy percig gondolkodott. amennyire ajánlatos volna. és jó szerencsét kívánok a további úthoz. menni fog. Nem lesz semmi baj. a fő kötelet a hurokhoz . mégsem bánta. Még ilyen gravitációnál. és helyre vontatták az első pallót. Fél mérföld széles volt a folyó. Simán átgördült a peremen. sem egyéb szabálytalan képződményt nem rejtene a medre. hogy vízszintesen szálljon alá. és hamarosan valamennyi palló levált a hajótestről. Néhány tengerész a még szabadon heverő holmit kötözte a pallókra. de Lacklandben épp most alakult ki. Végül mégis kiderült. párhuzamosan a kétszáz méternyire levő sziklaperemmel. s csak a szakadék alján ritkult. hogy biztosabban megbecsülhessék a sziklafal magasságát.két hónap során vonszolt súly alól. Lackland megkönnyebbülten figyelte. amint csigaszerkezetet erősítettek az állványzathoz. Szél annyi volt csak. a folyó zordnak. először csak a levegő rezgett. Barlennan és első tisztje a peremre lépett. örvénylő felszíne. amikor a meredély szélére ért. Amikor javában folyt már a munka. és sima. De akármennyire belefáradt is. és a mélybe ömlött. ahogy simán gördült az óceán felé. amint kötélen ólmot eresztettek le a peremen. A tank jobbra kanyarodott és elindult. Amint a tank megállt. Húsznapos kitartó úttal érték el a zugot. Fodrozódás nem sejtette. és ellenőrizték a pallók közti ütközőket. de a mélyből felcsapódó tajték hevessége már annál többről árulkodott. Messziről hallották már a hangját. még ha vízen akarták is újra összeszerelni a hajót. Lackland érdeklődve figyelte. Barlennan visszaparancsolta őket a hajóra. A vízesés kimarta üreg már első pillantásra is alkalmatlannak tetszett. A meszkliniták talán leküzdötték magasságiszonyukat. lehetőleg minél közelebb a vízesés torkolatához. amennyit a vízesés támasztott. Nappal volt. hogy nem lesz semmi baj a leereszkedéssel. és nem szándékozott csökkentett világítással vezetni éjszaka a szakadék szélén. Az esés jó egymérföldnyi mélységben kimarta a sziklafalat. hogy kiszemeljék a leeresztéshez legalkalmasabb helyet. milyen sebesen zuhan a folyadék. és ahogy elözönlőitek a sziklafal peremét. majd mennydörgéssé erősödött még a mészklini hangképző szervek csúcsteljesítményén is túltett. nem tudták egészen távol tartani a sziklafaltól a pallókat. és kitűnt a folyó alsó folyásának zavaros. úgyhogy a két tiszt gyorsan kijelölt egyet. már látszott. amikor látótávolságba kerültek. mint az üveg – mintha se sziklát. Meg aztán a meszklini állatvilággal való emlékezetes találkozása során megsérült fényszórót azóta sem javította meg. Gyorsan. azután fokozatosan tompa robajjá. a szirtről pompás látvány tárult elébük. a Bree legénysége kiszállt a hajóból. Talán mégsem kellett volna itt áttelelnie. és már kezdődött is a munka. Kötélhurokba erősítették.. ebben az atmoszférában is párafelhőbe burkolózott a simán leomló lemez. és a folyam hamarosan elcsitult. Az újra összeszerelt hajót vagy a részeit odalent a tank segítsége nélkül kell a folyóhoz vonszolniuk. hogy a szilafalnak bármelyik pontja megteszi. és Lackland önkéntelenül megállt.. ügyesen dolgoztak. és nem akarták feleslegesen meghosszabbítani sem megnehezíteni az utazást A peremen árbocokból állványt eszkábáltak hogy kinyúló függesztékkel óvják a kötelet a súrlódástól – csakhogy az árbocok rövidek voltak. azután eloldották a pallókat összetartó köteleket. és a pallót áttolták a peremen. hogy . nézze. Minden remekül működött. és odalent igen sziklás a talaj. nem biztos. a második viszont a sziklafalat mutatta – egy geológus megnyalta volna a tíz ujját. Feszült várakozással figyelt mindenki. de a meszklini kötelek látványa csak még fokozta rossz közérzetét. Az első kis csalódást okozott. mert az észlelőlencsén a tartókötélből mindössze vagy egyméternyi látszott. Lackland gyanút fogott. hogy felhívja Tooreyt: akit érdekel. Lackland közben átkapcsolt a másik készülékre. rohangálás jelezte. hogy erősítse az egyik készüléket az állványzatra úgy.erősítették. onnan figyelték az alászállást. és Dondragmer végre megadta a jelet. majd egy fa köré tekerték. a tengerészek megragadták a kötelet. és megkérte. és nem vitték le a többivel. hogyan eresztik alá a pallórakást. Szeretnénk lehetőleg az egész felszerelésünket megtartani. és Lackland csak pislogott. utasított egy tengerészt. Izgatott kurjongatás. Amikor félig leeresztették már a terhet. – Már csak két rakományunk van hátra. mind a peremhez rohant. és ádáz figyelemmel kísérte a műveletet. ha láthatja. hogy felesleges: elernyedt. vagyis le kell szerelni és leküldeni a csigaszerkezethez használt árbocokat is. hogy a „szeműk" befogja a művelet színterét. Hajlandó volnál bebújni a páncélodba. egy másikat pedig a pallószállítmány tetejére. Lacklandnek eszébe jutott. Nem akarjuk ledobni. állítson be egy-két kis közvetítőállomást. amikor Barlennan végre hátat fordított az események színterének. Már-már felöltötte páncélját. de hirtelen úgy döntött. de semmi sem történt. de nem mert sem a tankkal. de Dondragmer és a kapitány minden egyes alkatrészt nagyon-nagyon alaposan végigvizsgált. míg felhúzzák a kötelet. egyhangúan ismétlődött a művelet. ha le kellett néznie. Charles – kezdte a beszélgetést a kapitány. bekapcsolódott a vételbe. A geológusrészleg nyomban válaszolt. – Az utolsóval lesz egy kis bökkenő. Akit nem a kötélhez szólitott a parancs. hogy ereszthetik. Maga is kényelmetlenül érezte magát. Lackland is szívesen figyelte volna. amelyet épp akkor erősítettek a kötélhurokra. amikor eszébe jutott. s csak akkor mászott az első tiszt és a legénység egy tagja a perem alatt vagy féltenyérnyire kissé ferdén függő lapra. földi fűszeressegéd nem kötözne meg ilyen hitvány madzaggal egy kilós zacskós cukrot. Láthatólag nem akarták fecsérelni az időt. és az utolsó rakományt kézzel leereszteni? Majd úgy intézem. Itt állandóra szerelték fel a rádiót. hogy el tudnák kapni. A kapitány nyomban teljesítette a kérést. mert a legénység nagy része már leereszkedett. hogy a tengerészek egymás tetejébe rakják a pallókat. amikor meglátta. hogy az első palló épségben leért. sem tulajdon páncélos személyével a perem közelébe merészkedni. A manőver vége felé hosszabb kötelet alkalmaztak. és lentről húzták. hívta Barlennant. Sorra szálltak alá a rakományok. miáltal a teher látszólag szabadon lebegett. hogy a „szeme" jóformán egyenesen lefelé irányult. megnézi. és felugrott a tank tetejére. Lackland bízott ugyan Barlennan ítéletében. Barl. azután a kapitány szándékosan az ingatag egyensúlyú palló túlsó végére lépett. holott tudod. egy-két kiló lesz az egész.csak egyetlen palló legyen. és még ott lesz a páncélom súlya is? – Hát persze. igazán nem szeretném. Mindjárt megyek. megnyugtató szót: szemmel láthatólag bízott nagy barátjában. a hozzá tartozó szerkezet meg jómagam. amennyire ormótlan öltözéke engedte. Az ember lassan közeledett. – Az én erőmre mered bízni magad. öszszecsomagolva. Azután ezek is aláereszkedtek az utolsó előtti rakománnyal. Barlennan nem várt biztatást. s ez elegendő is volt. – Akkor nincs baj. amelyet biztonságosan meg tudsz fogni? – kérdezte végül. mert minden pillanattal csak fokozódott az iszonyú kimerültség. A meszklinita elégedetten leugrott a földre. majd átcsúszott a peremen. hogy még kacsintott is! Rajta. hogy horgonyul szolgáljon. kinyúlt. de van ám még valami. Hát talán egy árbocotok. nagy sokára azonban vagy háromméternyire közelítette meg a peremet. Az utolsó tétel kissé meglepte Lacklandet. hogy biztonságosan rákötözték a rakományt. és elvette az árbocot kis barátjától. Mi lesz. hogy nagyon óvatos leszek. Barlennan már várta. Lackland vállat vont. – Te tudod. ha apróbb tárgyakat kell megfogni. megtaszította a pallót – az ott billegett a szakadék peremén –. hurokba erősítve. . ha eltörik az árboc. Visszatért a pallóhoz. még egyszer megbizonyosodott felőle. Utána meg kötelestül ledobod. Egy szál palló hevert a meredély szélén.. fokozatosan tudod engedni. Mondanom sem kell. A páncél kellően súlyos. – Mi a legkisebb tárgy. és az én páncélom kézvégződése kissé ügyetlen. a ti súlyegységetekben kifejezve. és használhatod csörlőnek. és a néhány utoljára maradó tengerésznek elkezdett parancsokat osztogatni. aki igyekezett minél jobban felágaskodni. aztán maga is felmászott. – Hogy mi?. ha bajod esne. Charles! hangzott fel Barlennan hangja a rádión.. az a néhány árboc. búcsúpillantást vetett Lacklandre – a földlakó meg mert volna esküdni rá. ha a kötél kicsúszik a kezemből? Erre már Barlennan is nagyot hallgatott. A kapitány Lackland felé húzta a kötéllel körültekert árbocot. és ha magad köré tekered a kötelet. amint az megint megbillent. Rajta a rádió meg a szétbontott állványzat. hogy rajta maradjon a pallón. és néhány másodperc múltán előbukkant a tankból a földlakó. A ti köteletek nagyon vékony. hogy máris három és félszer a normális gravitációm alatt vagyok. Nem látok semmi nehézséget. – Úgy talán nem is. kivált az én hibámból. az sem olyan nagy veszteség. A kötelet egy árboc köré tekerjük. mit kockáztatsz. útra készen. Ollóját beakasztotta a hevederekbe. Hátrafordult. ez az! Lent vagyok. amikor az összeerősített pallókat a széles folyamra taszították. elhessegette e gondolatokat. Dondragmer és a legénység búcsúszavait – a tengerészek nem beszéltek ugyan angolul. hogy maga is velük tartson. A művelet vagy két órát vett igénybe. A videokészüléken nézte. Azután már nyugodtabban merte ereszteni. Tartsd még egy pillanatig. mintha sárkányt eregetne. el is tűnt mindjárt a szeme elől. miféle szorongással küszködik Lackland. Lackland némán üdvözlésre emelte kezét. hogy a kötél köréje csavarodjon. és visszatért a tankhoz. hogy a kötél kitart. mint gondolni rá. Lackland most tapasztalhatta. amely valójában a Bree egyik főárboca volt. és kikerült a tank látószögéből. hogy látni. amint a tárgyak a háromszoros gravitációnál leesnek. Nagyjából olyan érzés volt. azután felrezzent álmodozásából. és nézte. csakhogy ha ezt a sárkányt elveszíti.Lackland kezében kellően laza volt a kötél. hisz az első másodpercben mintegy két mérföldet tesz meg! Habár meglehet. Lackland vállat vont. amint a Bree gyorsan távolodik. – Odébb vittünk mindent. mégis értette. Éles rándítás tudatta. eltávolodott. Halványan megrezdült benne valami vágy. – Eresztheted! – hangzott az utolsó mondat. Időnként fel-felhangzott Barlennan bátorító szava. a palló vagy félméternyit eshetett. csak azután változtatott fogást. légy szíves. a botra tekert madzag is ezt a képzetet sugallta. de még páncélba bújtatott kézzel sem birkózott meg vele. amint összeszerelik a hajót.. majd eltűnik útján a távoli tenger felé. Charles. és hívta Tooreyt: – Eljöhetnétek értem. Talán a sarkoknál jobb volna. no még egy kicsit. Emlékül megpróbált vagy félméternyit leszakítani a kötélből. . amikor akarod. hogy a hirtelen eltűnés éppúgy vagy még jobban megviseli az idegeket. csak azután teljesítette szövetségese többi kérését. és az így nyert emléktárgyat a karjára csavarta. és Lackland engedelmeskedett. Visszatértek gyermekkori emlékei.. Aztán a folyó sodra felkapta a hajót. Lackland követte az útmutatást.. ha dobhatod. azon nehezebben sikerülne túltennie magát! Nem valami biztosan markolta az árbocot. majd szólok. mintha az aprócska lény pontosan tudná. mit akarnak kifejezni. már egész jól le tudok nézni ilyen magasból is! Mindjárt megérkezünk. Nagy sokára a páncél egyik rögzítő kapcsának élén sikerült elnyiszálnia a kötelet. – Már fele úton vagyok! Szép simán megyünk! Tudod-e. most már dobhatod a kötelet meg az árbocot. ott már nem is lehet látni a lehulló tárgyat. és amint hallgatta Barlennan. és lassan megfordult a tengelye körül. sokkal komiszabb. A vékony kötél nyomban le is csusszant. s a következő percben Barlennan vidám hangja erősítette meg az információt. Hosszú percekig csak ült és hallgatott. majd nyomon követte a húszcentis ágacska.. A felszínen többet már nem tehetek. 10. Dondragmer mondta ki hangosan ezt a véleményt. A fegyverzet ezúttal csakis dárdákból állt. de úgy határoztak: nem kockáztatnak. és a súlyosság vidékéről érkező látogatóknak megint csak lövedékekkel gyűlt meg a bajuk. kötélágú növényeket. és várták. Az eltalált tengerészek merő reflexből nagyot ugrottak. Még az erdő mélyén is meglehetősen világos volt. és mindketten a hajótól több méternyire . Talán nem tartottak éppenséggel attól. és Barlennan parancsára megfelelő irányba állították a vitorlákat. mint a földi erdőkben – hanem azért ugyancsak különös volt. ÜREGES HAJÓK A nagy esés után a folyó kiszélesedett. és Barlennan már azon törte a fejét. s az erdő messzire benyúlt a szárazföldre. kettő lepattant a tengerészek védőpajzsáról. vajon fennmaradna-e a Repülő által „fenyőtoboz"-nak nevezett holmi kereskedelméből. Lehet. hogy a Bree legénysége el akarja rabolni az erdejüket. A szárazföldi kaland érdekes és hasznos volt. és általános helyeslés fogadta. A folyóban nyüzsgött a hal. Barlennan. hogy egészen elnyomják az ismerős. Kezdetben lenyűgözve bámulták. és meghallották közeledésének tompa dübörgését – de aztán valamennyien előre néztek. Amíg csak látszott. terpeszkedő. mert a fák koronája nem volt terebélyes. vagy félreértették a szavait. A lezúduló „víz" fogságába került levegő szellőt támasztott. amikor a kapitány intett a kormányosnak. és a hajót a folyó sodrának kénye-kedvére hagyta. aztán a nyugati égre pillantottak. elrendelte. kíváncsiságától ösztökélve. Azután mindkét oldalt fák szegélyezték a folyót. de nem volt egy sem akkora. mit hoz a közeli jövő. s már-már azzal fenyegettek. Ötven teljes mérföldön nem észleltek értelmes élőlényt. Szárazföldi útjuk során már megszokták a Repülő által „fa" névvel megjelölt képződményeket. hogy ennek a vidéknek van lakossága – hát csak tartsák meg maguknak. az útközben gyűjtött növényi termékeket otthon nyilván szép pénzért eladhatják – de senki sem bánta. amikor szilárd tárgy került a fejük fölé. és fúródott remegve a Bree fedélzetébe. hogy ez is csak egyik forrása az odahaza eladható élelemnek. a légáramlat azonban csakhamar elült. hogy veszélyeztethette volna a Bree-t. A parton hallgatók azonban vagy nem hallották. amikor felvillant a rakéta. Mivel azonban a megfelelő irányba sodródtak. Mind több figyelmet igényelt kétoldalt a part. és mindenki megkönnyebbülést érzett. Most azonban mindjobban elszaporodtak a fák. hogy vigye a hajót távolabb a parttól. azután elpihent. amelyek néhány naponként fel-felbukkantak. hogy a hajót kormányozzák közelebb a parthoz – alaposabban szemügyre akarta venni az erdőt. nagy csattanással a pallókra vágódott. azután hamarosan rájöttek. nézték a vízesést. hogy ha idetelepítenének egy kolóniát. noha állatot jócskán láttak a part mentén. Hat dárda szállt némán a partról. Az idegen növények árnyában sodródva a legénység nagy részét megint elfogta a régi rettegés. hogy megint úszik velük a hajó. ellustult. senki sem panaszkodott. mint az emberé. hogy kenuk.pottyantak a folyóba. Meg aztán jobban is érdekelték azok a másfajta tárgyak. és a maguk erejéből kecmeregtek a fedélzetre. nem Lackland volt az egyetlen. vörös-fekete testek tömege zúdult a partra. Egyelőre azonban nem szólt. legutóbbi élményük óvatosságra intette Barlennant. hogyan reagál Barlennan az övéktől olyannyira különböző hajóra. mint a Repülő? A hangja nem volt olyan – motyogta maga elé Barlennan. kihúzta a fedélzetből. Lackland a videokészüléken nyomban észrevette. és vajon gépezetet használt-e hozzá. mindegyikben tucatnyi teremtmény. tovasodródnak a folyón. Terblannen megcsavarintotta az egyik dárdát. A tuskóforma tárgyakat a folyóra lökték. A Bree vitette magát tovább. hogy a tisztáson vannak vizsgálatra érdemes tárgyak. A dárdaeset után alig néhány nappal a folyó bal partján kis tisztást pillantottak meg. amelyek részben a folyóban. ha a felépítésük olyasféle. mert nem akadt senki. Az erdőlakókkal adódott egyetlen találkozás után a Bree óvatosan középen maradt. Ugyanolyan volt az alakjuk. nagyságuk. Mivel Barlennan szeme alig egyarasznyival volt csak a felszín fölött. hogy a földfelszin felett kis nyílások vannak a tárgyakon. de annyit meg tudott állapítani. s bizonyította. Hogy mik valójában. Ha Barlennan magasabb. – Vajon ki lőtte ki ezeket. és a dárda hengerbucskázva ért vissza az erdőbe. Fatörzsek is lehettek éppenséggel. és nem firtatják a dolgot. hogy ezek a micsodák az afrikai bennszülöttek kunyhóihoz hasonlítanak. Érdekes volna látni. s az incidensről tudósítás szállt Lacklandhez a távoli Tooreyra. Mint kiderült. hogy a földlakó helyesen következtetett. Beletelt azonban némi időbe. aztán. ahogy szeretett volna. de még így sem menekülhettek meg minden bajtól. nyilvánvalóan azonos fajtájú. csak kurtábbak és vaskosabbak voltak. hogy a hajó megállás nélkül továbbússzon. s a . mint a Bree legénysége. visszadobta a távolodó partra. aki segítsen: minden szem a rejtelmes támadás eredetét kutatta. azt is meglátta volna. mire a Bree fedélzetén bárki is rájött. a falunak vélt hely előtt. színük. hogy a „tuskók" valójában kenuk. Száz mérföldön át kísérte útjukat az erdő. azt nem tudták Barlennanék megállapítani. részben a parton hevertek. Visszaúsztak. mit sem törődve azzal. Terblannennek kurta volt a karja. A láthatatlan támadóknak tehát nem volt szükségük semmiféle ágyúhoz hasonló gépezetre. de krokodilusok is – olyan messziről nem láthatta pontosan. Barlennan választ kapott az egyik kérdésére. mintegy kísérletképpen. és a kapitánynak nem is akarózott firtatni a dolgot. de azt tartotta a legvalószínűbbnek. hogy válaszol-e valaki. A kormányos nem várt újabb parancsra: a hajót még élesebb szögben vitte a folyó közepe felé. a többi rejtelmes tárgy pedig hajlék. úgy dobta. A tárgyak fára emlékeztettek. Némi habozás után megparancsolta a kormányosnak. mint a gyerek a botot. A hajítás merőben új mesterség lévén a számára. és alaposan szemügyre vette keményfa hegyét. a fegyver mégis könnyen partot ért. Lackland egy darabig attól tartott. hogy vigye közelebb a parthoz a hajót. aki nem akarta. nem látott olyan jól. s ahogy a Bree elért a faluval szemközti pontra. a folyó meg fokozatosan szélesedett. hanem alig pár méternyire a parttól. ehelyett azonban még most is ott vesztegelt. – Mit tehetnék? Mással. az nem volt számára hozzáférhető. Senki sem sejtette. ugyanis akármi hangzott is el. ahogyan Lackland megszokta volt kicsiny barátainál. és ő jobban fel tudja becsülni a helyzetét. hogy az éjszaka mégsem telt eseménytelenül. hogy sikerrel használhatják a lángszórókat: a kenuk ugyanis legyező alakzatba fejlődtek. hogy ők sem találtak közös nyelvre. Mi több: már nem a folyó közepén. ha már az első néhány száz után feltartóztatják. hát nem örülök. bár Barlennan úgy vélte. Jobban látja. hogy a nyílt tengeren tökéletes szélcsend uralkodott. Krendoranic. Lackland kissé bosszús arckifejezéssel fordult a mellette ülőkhöz: – Barl máris bajba keveredett. és a maga fajtájával van dolga. üregük kellőképpen mély volt. miért vállalt ekkora kockázatot. no meg azt is. Nem is remélhették. de ha teszem azt kannibálok. ilyen körülmények között aligha lehetne a fegyvert használni. a muníciós tiszt lázasan tevékenykedett az egyik lőszeresláda körül. mert huzamosabb beszélgetésféle nem hallatszott. Tudom. ilyen esetre nem volt elfogadott eljárásuk. hogy a csónakban halszálka alakzatban helyezkedtek el az utasok. hogy látszólag ugyanahhoz az alfajhoz tartoznak. a barátod ugyancsak kényes helyzetben van. mint tanáccsal nem szolgálhatok. Az evezőket a legelülső pár olló kezeltt. mint a déltengeri szigetlakók Cook kapitányé. hogy a kapitányt sem kevésbé lepte meg az események ilyetén fordulata. nem beszélve jó néhányunk szakmai becsületéről. úgyhogy a további eseményeket nem láthatta.hajóhoz közeledve fültépő kurjantásokra fakadtak. hogy hogyan sikerült odébb vinnie a hajót. Lackland éppen meg akarta kérdezni Barlennant. A sötétség leple alatt a Bree-nek már tovább kellett volna sodródnia. és körülvették a Bree-t. – Nem segítesz neki? Ne feledd: kétmilliárd dollár forog kockán. mint én. a szemben állók nyilván először szóbelileg akarják kitapogatni egymást. A kenuk láthatólag kivájt fatörzsből készültek. Elismerem. A jelek azonban arra vallottak. Egy bizonyos: erőszakos cselekményre utaló hangot nem hallott. A Bree szél alatti oldalán két-két tengerész állt a lángszórók mellett. de még több mint harmincezer mérföldet kell megtennie. szakasztott úgy. hogy dörzsölt fickó. de a kísérlet kudarcba fulladt. miben sántikál. Napkeltekor azonban azt kellett tapasztalnia. megálltak. – Amennyire látom. Lackland kimondhatatlan bosszúságára ekkor lement a nap. szemközt a faluval. mint őt. s egy-két percig csend volt. körülbelül annyira a maga fajtája. A következő nyolc percben egyre csak igyekezett a maga számára lefordítani a rádión érkező baljós hangokat. amikor kiderült. Amikor két-három méternyire megközelítették. hogy a bennülőknek csak a feje látszott: a helyzetükből Lackland arra következtetett. A hajó rendes védekezési módszerét ugyanis aláásta az a szinte példátlan tény. . Néhány tengerész felragadott egy-egy tartalék árbocot. kultikus táncot lejtenének. a hajót fogva tartó karók . nem is tudom megjósolni. ami idegen. Ahogy elhaladt az élelmiszertárlók előtt. Ezt a hajó szélére vitte. hogy vajon minek ezeknek a hajó. aztán elgondolkodva bólintott. és a nyitott negyedik előtt gyülekeztek. Fáradozásukat azonban nem koronázta siker. és kivett egy darab húst. Barlennan felbátorodott. sőt még áldozatot is mutatnának be egy doboznak. Barlennan egy pillanatnyi gondolkodás után a legénységet egy mozdulattal a hajó túlsó végébe parancsolta. – Nem vagyok gondolatolvasó. és felmutatta mozdulatlanul hallgató foglyulejtőiknek. az egyiknek felhajtotta a fedelét. Lackland elrágódott ezen a kijelentésen egy darabig. majd jelentette. hogy adott helyzetben esetleg kellően megijedne. hogy istenesen jóllakjon. a tengerészek meg. akik az első tiszt jelentésének hallatán már készültek a rudakkal a sodor ellenében hajtani a hajót. a sötétség beálltával az evezősök közül néhányan alighanem csendesen kimásztak a kenukból. és a hús után nyúlt. amelyek a földig hajolnának. mint az imént. ő maga is jó darabig kibírta folyó vagy tenger felszíne alatt. amikor a másik érte nyúlt. hogyan vihették odébb a hajóját. Nem volt ebben semmi meglepő. de feltételezem. ezúttal azonban. ha még csak a nyelvén se tudok. Barlennan nem adta oda. akadnak primitív népek. most megálltak. hogy a hajó kalitkában van: körülöttük karókat vertek a folyóágyba. azután a főnök – ha ugyan az volt – leszakított belőle egy jó darabot. és megpróbálták a hajót visszalökni a folyó közepére. és személyesen nem is beszélhetek vele? Gondolod. hogyan reagálna. hogy a Bree elfért benne. A prédát megtapogatták megizlelték. és várták kapitányuk parancsát. hogy bármire hajlandó legyen. Csak az aggasztotta. hogy a falubeliek elérték a társadalmi fejlődés bizonyos fokát. az orrában ülő bennszülött felegyenesedett. a többit odaadta társainak. maga meg elgondolkodva elfogyasztotta a részét. mivel a főnök nem tartotta meg magának az egészet. a Bree alá úsztak és kedvükre odébb tolták a hajót. Alig hangzott el az első tiszt jelentése. Hogy lehet egy kannibált lebeszélni. Barlennan hagyta.– Akkor sem tudok segíteni. Etnológus lévén biztosíthatlak. A kalitka – véletlenül-e vagy szándékosan – épp akkora volt. nyelven szól hozzá? Lackland kollégája felvonta szemöldökét. Már rég kiokoskodta. ez hamarosan elült. beleértve a Földet is. és visszafordult a képernyőhöz. és ugyanúgy feléjük tartotta. ebből arra következtetett. hadd vegye el. csak a folyással ellentétes irányban szabad az út. a kenuk lassan elsodródtak a kalitka három csukott oldalától. hogy figyelne egy kis dobozra. amelyik beszél hozzájuk. Amazok közt érthetetlen hangzavar támadt. hogy jó sok bolygón. hisz a folyadékban rendszerint jócskán akadt feloldott hidrogén. hanem a háta mögé rejtette. Dondragmer szemügyre vette a külső pallókat. maga pedig az összegyűlt kenukkal szemközti oldalra kúszott. Előszedett még egy darab húst. az egyik kenu lassan előbbre úszott. körbepillantott. A főnök azonban meg se moccant. és Lackland alig állta meg.legközelebbikéhez kúszott. – Charles! – szólalt meg angolul. amelynek hangszórójából Lackland hangja hallatszott. és látszólag mélységes alázattal a rádió elé helyezte. A földlakó pedig e pillanatban újra megszólalt: – Gondolod. hogy megőrizze önbecsülését. azután a Bree-re. és a főnök hátrálni kezdett a lármás skatulyától. aki szemben állt a rádiókkal. hogy mégiscsak lehet valami segítség a bajban. hogy fel ne kacagjon. amint a húst végigvonszolják a fedélzeten. nyomban válaszolt: – Igen. hogyan reagálnak a megszólalására a Bree foglyulejtői. s ennek hallatán mindegyik kenu fele legénysége előreugrott. s csak most jutott eszébe. noha egyetlen szó sem hangzott el emberi nyelven. A következő pillanatban a főnök holmi parancsfélét vakkantott. Biztos volt benne. hogy rájuk lehetne ijeszteni rádión. és kereste a hangforrást – mindezt hihetetlenül emberi rémülettel. és nem kellett csalódnia. az azonban ellenállt minden behatolási kísérletnek. és végezetül megint kinyújtotta a húsdarabot. és el is ernyedt kissé az éberségük. amikor Dondragmer odakúszott a húshalomhoz. mint a kaméleon nyelve. és a nyelvi akadályok ellenére is nyilvánvaló volt az elégedettségük. dárdával is a dobozt. látom. Barlennan még nem is válaszolhatott. Barlennan elkeseredetten figyelte. hogy jóformán észre . hogy kielégítse önfenntartási ösztönét. mint egy felriasztott csörgőkígyó. de csak a maga társadalmával kapcsolatban. hogy a főnök elért már a társadalmi tudatnak bizonyos fokára. tévedés történt. Lehet. Barl. Figyelte. hogy esetleg beleszalad néhány késbe. és Lackland cseppet sem igyekezett mérsékelni hangerejét. már el is rántotta előlük. Vállalta a kockázatot. Barl? A főnök feje ezúttal vagy öt centire volt a hangszórótól. és mire a döbbent tengerészek felocsúdtak. amikor kapitányuk tárgyalni kezdett az ellenséggel. A főnök megpiszkálgatta késsel is. rámutatott arra a készülékre. végül a folyóra. Láthatólag igyekezett kellően fékezni mozgását. azzal a látható célzattal. mi folyik nálatok. Következésképpen ezúttal kétségtelenül megállapíthatták a hang forrását. de kissé mulattatott is az incidens. de ahhoz eléggé gyorsan hátrált. A főnök vezette egység nyomban szemügyre vette az élelmiszertárlókat. egy dárda nyúlt ki. akit aggasztott is. A főnök háttal állt a fedélzeti rádióknak. kiválasztott egy ínycsiklandó darabot. előbb arra mutatott. hisz Tooreyn az emberek pontosan követték a logikáját. hogy érthető a mutogatás – az is volt. most megfordult. ahogy ugyanis a kapitány másodszor is felmutatta a húsdarabot. felszúrta a húst. – Figyelsz? Lackland. A tengerészek merőben járatlanok voltak a légitámadás terén. Az egyik embere. hogy átszállítsák a kenura. Barlennan elismételte a mutogatást. ám az új helyzet annyira lenyűgözte őrzőit. Következésképpen alig öt másodperc alatt a Bree jóformán ellenállás nélkül a támadók kezére jutott. kitépte Barlennan ollójából. olyanformán. mire a főnök láthatólag úgy döntött. és a legközelebbi rádió elé tette. a földlakó tehát engedelmesen csökkentette a hangerőt. Barlennan megnyugtatta. maga köré intette társait. Barlennan tehát egy darab húst helyezett a készülék elé. és gesztusaival azt igyekezett érzékeltetni. – A hasonlóság a tieid és az enyémek között még a legszélsőségesebb helyzetekben is döbbenetes – állapította meg Lackland. – Értem. ha felingerlik őket. Don! Ahányszor valamelyikőtök ilyesmit csinál. akik nyomban villámot szórnak. – Jól van! – Ez megint az első tiszt hangja volt. – Derék dolog. A tengerészek nyomban vették a lapot. Mindent megteszünk – válaszolt az első tiszt. amire reagálnom kell. és megvitatta velük a helyzetet. mert sötétben nem látom. hogyan értelmezte az első tiszt az ő kezdeményezését. mint a veszedelem. – Gondoltam. úgyhogy maximális hangerőre kapcsolt.sem vették Dondragmer mozdulatait. hogy így talán a kenusok nem hallanak ki természetfeletti haragot a hangjából – szívből helyeselte az első tiszt manőverét. Az engesztelő áldozat adományozója vad rémülettel hátraugrott. úgyhogy igyekezz velük elhitetni. akár az oroszlán. A folyó mentieket ez kellőképpen lenyűgözte. és elüvöltötte magát. mi a megfelelő eljárás. Egy pillanat telt el. úgyhogy folytatta a játékot. éjszaka szünetel a mulatság. A kapitány már visszanyerte lelki egyensúlyát. de bízott az első tiszt ítéletében. Te jobban tudod. – Remélem. úgy vélte. rájuk dörgök. és ollójukkal elfedték szemüket. nyilvánvaló kísérletképpen. A főnöknek sikerült megint kellő bátorságot gyűjtenie. felszedte a megvetett áldozatot. a dárda fahegyére gyakorolt természetes hatás is kellőképp meggyőző lesz. Lackland épp nyájas köszönetet akart rebegni. Lackland hallgatott. szóljatok! – A nap ugyanis megint alászállt. és azt helyezte a haragvó hatalom elé. – Mi baj volt az előbb? – kérdezte halkan. Végül a főnök egyik tanácsosa. . a főnök kissé hátrább húzódott. hogy mindenről tájékoztatják. és ha új ismerőseink valami nemtetszőt művelnek. amikor meghallotta Dondrag-mer hangját: – Ne fogadd el! Nem értette a felszólítás okát. majd a főnök kurta parancsára megint előrekúszott. az ég szerelmére. és hirtelen dárdával támadt a legközelebbi rádióra. – Én az ellenségem ternee-jének sem hajítanék oda egy ilyen cafatot – közölte Dondragmer. igyekszem helyeslést kifejezni. hangerejét kellően mérsékelve – abban a reményben. hogy ezek a rádiók felsőbbrendű lények. de nem történt semmi. hogy a tudatlan idegen életéért könyörög. másik darabot választott ki a halomból. Ha bármi történik. és megint többé-kevésbé ura volt a helyzetnek – már amennyiben ezt egy fogolyról elmondhatjuk. A szent borzalomnak megfelelő érzelem kifejezésével fordultak el a szentségtörő jelenettől. mi folyik nálatok. Lackland megértette. felemelt egy darab húst. hogy ilyesmin jár az eszed. Azt akarja talán. – Az ég szerelmére! – A Lackland mellett ülő etnológust majd szétvetette a düh. Lackland is arra következtetett. a földlakó fülébe tisztán elérkezett a hangjuk. Hajnalra nyilvánvalóan elhatározásra jutottak. Barlennan nagyon határozottan nyilatkozott. – Ha szerencsénk van. – Azért csináltad végig ezt a hókuszpókuszt. Rövid parancsot adott embereinek. majd. hogy „nem!"-et jelent. hogy táguljanak. A válasz ugyanis egyetlen szóból állt. hoz még ezt-azt a partról. s egy mozdulatból. vajon miféle természetfölötti erőt tulajdonít a főnök a készüléknek. de nem biztos. A főnök – az egyik néző nagy megkönnyebbülésére legalább nem tanúsított harcias magatartást. lényegtelen a kérdés. mit csinál. csak azután szólalt meg. Lehetséges. Barlennan is. de a gesztusait még a távolról figyelő emberek is pontosan leolvashatták. mit mond. tegye meg. Lackland azon tűnődött. Most megtanulhatta meszklini nyelven a rokon értelmű szót is. Amikor a fele élelmiszert már visszarakták. hogy ne engedj ki a karmaid közül egy olcsó. vagy hozzon szerencsét a vadászainak? Mindegy. Nyilvánvalóan egy rádiót akart. talán arra utasítja. amelyről Lackland már rég tudta. vacak videókészüléket?! . hogy visszarakják a zsákmányolt élelmiszert a tárlókba. ha most is elutasítod? – kérdezte halkan. és letette fegyvereit. mit csinál. odaadnám neki. az ismételt elutasítás hallatára meglepően emberi lemondó gesztussal utasította alárendeltjeit hogy rakják vissza a többi eleséget is.A főnök egész éjszaka tanácskozott kísérőivel. Barl. hogy megtoldja az árat. és kockáztattad a magad életét meg az embereidét. Azok nyomban letették fegyvereiket. és nyugodtan várt. Barlennan felé közeledett. hogy ennyire kitart a szerencsénk. A főnök néhány ujjnyira Barlennantól megállt. ha elutasítják a kérését. amit a foglyulejtője kíván. amikor a kelő nap megint megvilágította a fedélzetet. természetesen. A kapitány nagyjából sejtette. mi ellenfelének szándéka. – Nem tudom. A tengerészek. s intett az őreinek. nem értették. hogy védelmezze faluját az ellenségtől. A főnök kissé félrehúzódott tanácsosaitól. Ha a rádió nem volna annyira fontos. a főnök megismételte kérését. hogy módfelett antiszociálisán viselkedik. ha mégoly hevesen felébredt is benne a mohóság. és nekiláttak. és Lackland bizony aggódott egy kicsit. Csak az az érdekes. – Mit gondolsz. szavai több bátorságról. hogy a fickó most már nem mer erőszakhoz folyamodni. a nagyobb hatás kedvéért egy darabig hallgatott. Barlennan kurtán válaszolt. mint józan észről tanúskodtak – legalábbis Lacklandnek ez volt az érzése. megkockáztathatok-e jövendölést – felelt a meszklinita. A főnök reményteljes pillantást vetett a dobozra: talán vitatkozik a gazdájával. Lackland egyre kényelmetlenebbül érezte magát. a kapitány már határozott is. Barlennan a végsőkig vitte a játékot: legénysége néhány tagját szólította és gyors parancsokat osztogatott. és szerintem ebben a helyzetben a döntés joga őt illeti. és most közbeszólt: – Elfelejted. Biztos. s közben meg sem kisérelte megismételni a kérést. Dolguk végeztével a hurok egyik kötélvégét tiszteletteljesen átnyújtották Barlennannak. Barl. a többiek hátrább húzódtak. A rádióhordozók nagyon lassan. – De miért? Mi köze ehhez Rostennek? Nem ő kockáztat. és én ajánlottam. ha nem arra. keskeny láthatólag papírvékonyra kivájt kéreg. meg kell szereznünk Rosten jóváhagyását. átnyújtotta neki a kötélvéget. még ha elkerülhetetlen események révén a többit elveszteném is. meszklini bennszülöttek használatára. néha igazán csodálkozom rajtad! – Akkor csak három marad Barlennan kezében. Charles barátja. A főnök szerencsére lenyűgözve hallgatta a beszélgetést. A kapitány intett a főnöknek: jöjjön közelebb. – Mire jók azok a skatulyák odalent. te ismered a világodat meg a népét. hagyjuk itt. Lackland habozás nélkül válaszolt: – Cselekedj belátásod szerint. csak akkor hagyhatunk itt egyet. és nagy üggyel-bajjal betaszigáltákböködték a hurokba. Én megértlek. mint hallhattad. hogy a rádió nem az enyém. Ő maga még csak tutajforma vízi járművön hajózott. Én úgy érzem. – Mesebeszéd! – förmedt rá a néprajztudós. és ha úgy határozol. hogy Barlennan is itt akarja hagyni. Charles! – Amint a Repülő elhallgatott. A tengerészek óvatos mozdulatokkal kötélhurkot készítettek. nem az enyém. eredetileg az erdő egyik fatörzse. . Odasiklott a főnök kenuja: hosszú. a főnök sietősen kijelölte hármukat a megtisztelő feladatra. Charles adta ide használatra. és nem őt érdekli ez a társadalom. nagyon óvatosan haladtak terhükkel a Bree legkülső pallójának széléig. Azután a társai felé intett. Aztán "biztos" távolságból vitorlafákkal óvatosan felemelték a rádiót. és egynek feltétlenül el kell jutnia a déli sarkra. s jelezte hogy a másik végét fogják meg ők. mint ahogy mi valaha is megismerhetjük. – Köszönöm. – Meszklini viszonyokra konstruálták.– Olcsónak éppen nem olcsó – motyogta Lackland. hogy eközben meg se érintsék egyik rádiót sem. A kapitány természetesen végighallgatta a vitát. Hisz még csak a kezdet kezdetén vagyunk. hogy biztonság kedvéért hadd vigyek többet. hanem minket! Én azt mondom. Néhányan óvatosan előbbre kúsztak. hogy egy mindenképpen épségben célhoz érjen. hanem Barlennan. de azt hiszem. s vigyáztak. hogy egy rádiót otthagysz ezeknél. az ő szava dönt. Barlennan bizalmatlanul méregette. hogy információkat szerezzünk? Add oda annak a kannibálnak! Hol lehetne jobb helyen? És hogy tanulmányozhatnánk jobban egy tökéletesen ismeretlen fajta mindennapi életét? Charles. s mint aki igen-igen kényes és módfelett értékes tárgyat bíz rá. még abból is hasznuk lesz a barátaimnak. a kritikus helyen. Te vagy ott. jobban. nyilvánvalóan érdemes megtanulni: ha lehet olyan hajót készíteni. Következésképpen meg kell szerezni az egyik kenut. Barlennan mindig megragadta a kinálkozó alkalmat. még ha vissza kell is jönnöm és ellopnom. Barl. hogy a folyó menti törzsnek még a Bree-n tartózkodó néhány tagja is vonuljon biztonságos távolba. hogy a csónak és terhe egyszerűen elmerül – de nem történt semmi baj. nem elegendő a terhelést ennyivel csökkenteni. Azt a gondolatot akarom elültetni ezekben. légy szíves. Amikor meglátták közeledtét. mit jelent ez a szó. hogy az időközben odasodródott kenu húzódjék hátrább. nagyon tiszteletteljesen megérintette a rádiót. Ez is új dolog. hogy fordítja a maga hasznára a meszklinita ezt a néhány mondatot. hogy ne merészkedjenek a dárda hosszán belül megközelíteni a kenut. amely a méretéhez képest aránytalanul nagy súlyt cipel – nos. és jelezte. már nem alkalmas közönséges használatra. amikor pedig a főnök kiparancsolta a csónakból a legénység egy részét. szólalj meg. Nagyon óvatosan. vártak az indulással. mit mondasz.üreges hajóval most találkozott először. amikor a kenu épp csak egy hajszálnyit süllyedt a belehelyezett súlytól. és iménti foglyulejtői számára napnál is világosabb volt. egyszer majd megmagyarázom. hogy tagadólag ne rázza meg a fejét. de azért. és megtanulja a nyelvét. Ugyancsak meglepődött hát. hajós nemzetnek feltétlenül érdemes megtanulni a titkát. amely nagyon hasonlított a földlakók „Aki mer. de nem volt benne bizonyos. Amikor elhallgatok. Először gondosan szemügyre vette a kenut. hogy ítéljem el a szélhámosokat. mit akar kifejezni. . Azután felemelte a dárdát. hogy nem is fog. de csodálom a hidegvéredet. hogy sikeresen végre is tudja-e hajtani a tervét. ha tudod. mindegy. az nyer!"-ére. hogy a kenunak sok lesz a rádió súlya. mit akar. Helyes? – Engem arra neveltek. mert nem tudták. Volt azonban az ő népének is egy közmondása. Ahogy a főnök és három társa beszállt a csónakba. Csináld csak. mozdulatait azonban még az emberek is kapiskálták. Barlennan maga nagyon is jól tudta. eközben áthajolt a hajót és a kenut elválasztó másfél centis nyílt folyófelszín fölött. és várta. és látszott. – Lackland elhallgatott. hogy társul a földlakóval. ezt bizonyította néhány hónappal azelőtti gyors elhatározása. és félreérthetetlenül tudtára adta mindenkinek. de láthatólag alkalmasnak találta. mit akar. Azután intett. meg akarom szerezni ezt a kis hajót. Bizonyos volt benne. Barlennan alig állta meg. Úgy érezte. ha lehet. arra számított. Néhány másodpercig feszülten figyelt. Aztán megszólalt: – Charles. a bőrödet ne kockáztasd. és Barlennan nem voltgyáva. Barlennan követte őket. és el kell foglalnia a rádió helyét a Bree fedélzetén. Ezúttal sem folyamodott beszélt nyelvhez. amelyet a főnök tanácsosa pottyantott le sürgős hátrálása közben. hogy a rádiót szállító csónak megváltozott. és kelletlenül bár. Néhány pillanat múlva megjelent maga a főnök. Ott maradtok holnapig. Barlennan még abban a pillanatban. amióta a falut megpillantották. aki a rádió partravitelében segédkezett. – Nyertél. hogy a többi rádiót óvatosan vigyék odébb. míg végeznek a művelettel. A főnök nem várta meg. s nagy sokára siker koronázta türelmét: hosszú sor fekete-vörös test bukkant fel az emelkedőn. amikor a kenu eltávolodott a parttól. két tanácsos. most eltaszította s nyomban a Bree felé irányította a kis járművet. Barlennan nagy megelégedésére azonban az értékes rakományt rejtő kenut nem merték megközelíteni. a fegyvert odavitte a rádió iménti helyéhez ? és tüntetően tisztára takarított egy akkora területet. és az imént kiszabadított helyre húzták. Barlennan aggodalmasan figyelte. amelyen elfér a csónak. Egyikük a kenu felé közeledett. Barl! Bárcsak belém is szorult volna valami a diplomáciai képességedből. a törzs népe tisztes távolból figyelte őket. majd megint összezárult az ünnepélyes menet mögött. amikor ismét a látóhatár fölé emelkedett a nap. és nézte a hajót. Szemét le nem vette a partról. A főnök a rádió átrakásának helyén a pallóhoz vitte a kenut. alig néhány csellengett a Bree körül. a folyón maradó néhány kenu legénysége jóformán ügyet sem vetett a hajóra – csakhogy a kapitány nem adta fel egykönnyen a játszmát. és csináljanak helyet a Bree leendő tulajdona számára. feszülten figyelt. Sok bennszülött tolongott a parton. sietős tanácskozás következett. de a napnyugta véget vetett a további tevékenységnek. majd megparancsolta tengerészeinek. Tisztes távolságból egy másik kenu követte. s a kicsiny hajót most felvontatták a fedélzetre. nem volnék ilyen ágrólszakadt. Számos kenut partra vontak. és visszatért szállására. mint a Barlennan kiszabta távolság. a tömeg szétvált. A bennszülött megtorpant. Ekkor könnyen kitaszíthatták volna kalitkájából a Bree-t. és figyelmeztető kurjantásra fakadt. míg megvirrad. A folyólakók nem vártak. kiadta parancsait. a rádiót hordozó kenut már kivonták a partra. Barlennan hamarosan észrevette. és egyenesen a kenuhoz tartott. csak néha vetett egy-egy pillantást a hajóra. hogy nem a főnök. és nyomban kiszállt. és utat engedett. Hatvanöt. Lackland hátat fordított a sötét képernyőnek. több dárdahossznyiról. a mély tisztelet minden jelével.Majd lemérte dárdával a csónakot. Úgy látszik. hogy végre egyszer alaposan kialudja magát. perc meszklini mértékkel kis híján négy nap telt el. amely dallamos. de Barlennanénál cseppet sem halkabb kiáltásokban csúcsosodott ki. A rádiót felvitték a partra. és megpróbáltok még valamit kicsikarni tőlük? – Azonnal indulunk! – hangzott a kapitány határozott válasza. Talán egyéb rábeszélő manőverekkel is megpróbálkozott volna a kapitány. s hosszú percekig nem történt semmi más. . A főnök és társai óvatosan kirakták az értékes zsákmányt. Partra szálló alakját azután beburkolta az éjszaka. beszállt a másik kenuba. és visszatért a partra. sikerült hatnia a bennszülöttekre. hogy az öveik miért nem használnak ilyen járműveket. jókor figyelmeztetik őket a gondosan őrködő idegenek. Barlennan már nagyban tervezgette. mint a nyílt tengeren. a hajó egyik legfontosabb navigációs műszerére. De elégedett volt a kapitányuk is. akár az ólom! – kiáltott fel. mint egy jó öreg kocsis az újmódi. ló nélküli kocsi láttán. Részben a maga vizsgálódása és tapasztalata. mi lehet az az ok. mihelyt magunkra szedünk egy kis tisztességes súlyt. végül már éppúgy használhatták a vitorlákat. Dondragmer felderült. – A Repülőnek nem ez a véleménye – válaszolt Barlennan. Amikor végre délnek fordultak. Ha az első tisztnek történetesen van nyaka. abban bizonyos volt. kapitány úr. hogy a peremvidékieknek jó. Dondragmer nem felelt. ahol a kenu vígan himbálózott a Bree nyomában. gondolta. de az ízét érezték már. egész biztosan történik valami. Hpgy mi lesz. mint a hazai vizeken. ha nem volna benne semmi bökkenő. – Figyelje csak meg. . – Annyira egyszerű – magyarázgatta. ha nem tudta is. úgyhogy tíz útjuk haszna is elfér rajta. sem a távolban a Repülő nem számít. amíg el nem érik a gazdag mélytengeri területeket. mert új gondolata támadt. A folyó kezdetben méterekkel. mert a Repülő közlése szerint dél felé hosszú félsziget zárta el az utat. amire sem a kapitány. egy szál kötélen. mert a metánnak is kisebb a súlya. úgy elmerül. kitart. Még „tiszta vízen" hajóztak – vagyis nem volt nyoma annak a nyüzsgő életnek. A hajón még bővében voltak az élelemnek. Dondragmer borúlátása sem zökkenthette ki rózsás álmaiból. de hogy valami lesz. A szél napról napra erősödött. úgyhogy a fedélzetről nem is látszott a part. Amint ez megereszkedik. részben Lackland hevenyészett magyarázata megtanította. hogy az újonnan megismert elv alapján hatalmas hajót épít – akkorát vagy talán nagyobbat is. de normális viszonyokhoz derék. A legénység boldog volt. Még most is keletnek tartottak. – Valaki már rég rájött volna. mint a Bree –. csak épp önelégült mosolynak megfelelő kifejezéssel pillantott a rugós mérlegre. tömör hajó kell. hogy senki sem tudta pontosan. holott élelmiszerkészletük nagyobbik felét abba pakolták. amely az óceánokat ezernyi színárnyalatra festette –. mikor történt a változás. – Maga is éppúgy tudja. azt persze nem tudta. – Barlennan ilyenkor némán a hajó mögé mutatott. az első tiszt szentül hitte. és ez eléggé ésszerűen hangzik. mint sorra valamennyi tengerész nagy elégtétellel megállapította. mint én. valami oka csak van. végül már mérföldekkel szélesedett. hogyan vihet a tutajforma vízi járműnél aránytalanul több súlyt egy üreges hajó. nyilván ugyanúgy ingatta volna a fejét. – Lehet.11. hogy a Bree itt a Peremnél sem lebeg magasabban. A Repülő szerint azért. Ha borúsra fordul az idő. VIHARBAN A Bree oly egyenletesen siklott át a keleti óceánra. Méghozzá nem Lacklandé. nem tudom. milyen az a vihar. Barl? – kérdezte nyomban Lackland. Előbb még egykét közönséges ciklon fog áthaladni fölöttetek. amelyet eddig megfigyeltem. Az a tengerész. amilyen gyakran képződik szigetek felett. és a meszklinitáknak merőben új. – Hogy kerülhetem ki? – Épp ez a bibi. és erős elszíneződés maradt a nyomában a tengeren. A tényleges súly mintegy hétszerese volt a földinek. lelemerülő mozdulatokkal közeledett. – Ez nekem elég – felelte rá Barlennan. amikor vége szakadt az egyhangúságnak. mint a víz. a kenu azonban továbbra is szépen lebegett. amit még ti is sokalltok. és nem vagyok benne száz százalékig biztos. Hanem a különös esemény mégiscsak az égen következett be. az első tiszt is már-már arra gondolt. mind az eget fürkészi. akit már jól ismertek a meszkliniták. hogy felkavarta a tenger mélyét. még meszklini viszonylatban is hurrikán erősségű. s madarak sem figyelmeztették őket. Hanem a napok múltával a felszín fölötti tíz sem csökkent. nem tudom. azok is megváltoztatják kissé az útvonalat. és mire meglátták. gondolom. Látni csak annyit láttak. hogy keresztezi az útvonalatokat. megrakott állapotban. annyira heves volt. fekete pötty jelent meg messze a Bree előtt. Kis átmérőjű ciklon. a szokásos rémült kurjantásra fakadt. és az első tiszt szinte csalódásfélét érzett. esetleg többszázszorosa a földi normálsúlynak –. mert odaföntről a földlakók sem látták már a szigeteket.A súly növekedett. – Mi van. ám bárki emberfia szemében igencsak ismerős. hogy Barlennan és a Repülő mégsem tévedett? A rugós mérleg alig látható mértékben elmozdult a nulláról – olyan világ számára szerkesztették. hogy talán az összes megmaradt rádió elromlott – amikor végre megszólalt a hang. körülbelül fele magasságban volt a gerinc és a hajóperem között. Kezdetben senki sem vette észre. Persze nem oly magasan. de aligha pillantanák meg az eget borító párán át. hogy a Bree legénysége. Meszklinen nincs part menti áramlat. Talán száz mérföldről is látszanék egy magas go-molyfelhő. hogysem a videokészülék befoghatná. de sokkal okosabbak nem lettek tőle. Tooreyról késett a szokásos hívás. Lehet. amit én nem szívesen töltenék odakint egy tizenkét méteres tutajon. eléggé magas nálatok a mérce. . mintha a Föld vizeit szántaná. hiszen a folyékony metán feleolyan sűrű sincs. hernyóteste felső harmadát felfele meresztgetve. hanem a meteorológusé. és az ezermérföldes pályán. amikor elkalandozó figyelmük visszatért a képernyőre. s ez ugyancsak kellően megijesztette a Tooreyn figyelő embereket. mint Kolumbuszt. – Barl – kezdte minden teketória nélkül az időjós –. Barlennan puszta számítás és remény alapján hajózott. és a kapitány is. úgyhogy teljes tíz centi maradt láthatatlan a felszín alatt. ahol a súly hússzorosa. Még elég messze van tőletek. és nagyon magasan. már nagyon közel volt. Pirinyó. le-lecsapó. a kenu „vízvonala" így. aki észrevette. de most alighanem olyan közeleg. – Nem tudom – válaszolt a kapitány. idegen nyelven meg kiváltképp nehezére esett megfelelő hasonlatot találni. A rejtelmes tárgy azonban a vártnál hamarabb feltűnt a képernyőn. megbillen. Ennél jobban nem tudom megmagyarázni. Angoltudományában pedig nem szerepelt a „repülőgéptörzs". és már vetített is.. nyilván már ment is kifelé a szobából. nem is álmodta. elkészítette a kópiát. mielőtt Lacklandet megismerte volna. lehet. úgyhogy mindannyian szemügyre vehették. csak éppen nagyon egyenletesen repül. A fényképész pillanatok alatt előhívta a filmet.. ha jól akarok exponálni. néha egyenes vonalban. és a szigeteket keresi. – folytatta a leírást. és szupervillanóval kell dolgoznom. Barlennan beszélt. hogy mi is megnézhessük? – Megpróbáljuk. A nézők feszülten figyeltek. de más változást nem látni. Megpróbáljuk szemügyre venni. – De repül? – Igen. De már látom. a „szárny" vagy a „vezérsík" kifejezés. mint amilyen hosszú. közöttük pedig igen vékony vitortaféléket feszítettek ki. – Felfelé tudnád irányítani az egyik videókészüléket. Olyan.. mintha egy árbocot fektettek volna keresztbe egy vitorlarúdon. mint a rakéta.a hosszú rúdra kisebb botokat raktak keresztbe. – Egy pillanatra azt hittem. Lackland már hívta is az állomás telefonján az egyik biológust. nem kérdezett semmit. és egészen más az alakja. a rakétátok az. hogy segítsen nekünk. Ahol a két rúd találkozik. s elmondanád. és ellenkező irányban. – A biológus hangja a mondat végén elhalkult. és az ő nyelvében nem is volt rá szó. – Lánce. Lejönnél a vetítőbe. Nem szólt.... hogy Barlennan nem tudja leírni a repülő tárgyat. Megint közeledik felénk. mit látunk? – Mindjárt ott leszek. Senkit sem lepett meg. hunyjátok le a szemeteket – vágott közbe az egyik technikus. Ha bekerül a látótérbe. néhány hónappal ezelőtt. a fényképész megmarkolta a kamera kioldózsinórját.. A tárgy mozgását ötvenszeres lassításban vetítették – kiki kedvére bámészkodhatott. A tengerészek még fel sem támasztották a videokészüléket. ő már ott volt. hogy kisebb. Tizenöt másodpercbe sem telt az egész müvelet. . Nem tudom. De nem csinál olyan zajt. úgy hiszem. és készenlétbe helyezte a villanót. de az észlelt tárgy nyilván kívül esett a kapitány minden eddigi tapasztalatának körén. némán belesüppedt egy karosszékbe. mintha teste volna. és olyasféle. most nagyon alacsonyan. – Nagy zársebességű kamerát irányítottam a képernyőre.. – . hogyan írjam le. szélesebb. máskor körben. Barlennan valami repülő állatba ütközött. – Oda-vissza száll a hajó fölött. hogy repülés egyáltalán létezik. Amikor fordul. mielőtt a villanófény elvakította volna őket. mintha a szél fújná. hogy mindjárt meglátjátok. amit a szél befújt. ahonnan megpillantották. úgyhogy kényelmetlenül szemlélték a lebegő micsodát. amikor még a csillagok sem szolgálhattak útmutatással. Megpillantották az első szigetet. az emberek is váltig törték a fejüket: a múltkori vitorlás repülő hogyan tájékozódott olyan párás éjszakán.A tárgy nem volt állat. s ez jól látszott a szárnyat borító. A szél erősödőit. Barlennan áttanulmányozta a földlakó magyarázata alapján készített vázlatát a szigetvilágról. Barlennan a maga módján igazán kiválóan írta le a jelenséget. vagy a hullám otthagyott. – Olyan valaki bocsátotta fel. Zavarta őket. mint a zsákmányolt kenu. majdnem átlátszó anyagon keresztül. – Nincs légcsavarja. Hát csak vitorláztak tovább. és Barlennan irányt változtatott. senki sem szereti. ha szemmel tartja valaki. s megtartotta az útirányt. és nevén sem tudta volna nevezni. ott is maradt. s csakhamar felhők ereszkedtek alá. ez tartotta a vezérsíkot. s menten eltűnt a felhők között. és Barlennan szerint hangot sem ad. Senki sem tudta. Könnyen elbír Barlennan fajtájából akár kettőt is. A szárny fesztávolsága hat méter is megvolt. törték a fejüket. hogy az időjárás nem alkalmas repülésre. alig tizenöt méternyire a tenger színe fölé. Végül már csak az e célra kijelölt őrök pásztázták állandóan az eget. Hátul mintegy másfél méternyire karcsú rúd nyúlt ki. Teltek-múltak a napok. amikor fel virradt a másnap. Szélirányban volt attól a ponttól. ami épp a fedélzeten hevert. Néhányan szívesen kipróbálták volna újsütetű dobótudományukat bármely kemény tárggyal. De ő is. hirtelen emelkedett ki a tengerből. aki a tengeri sirály módjára érti a tengeri hullám keltette légáramlatok törvényét. és két emberét odaállította meregetni – holott erről a fogalomról soha életében nem hallott. és fent tud maradni a levegőben. és fölöttük az ég párás boltozatát újra sötétbe vonta a naplemente. fele olyan hosszú. északkeleti irányból szinte egyenesen keresztezte a Bree útvonalát. – Mi hajtja? – kérdezte hirtelen az egyik néző. A vitorlázórepülő nem tanúsított ellenséges magatartást. de még elevenen élt bennük a városlakók támadásának emléke. Teste – vagyis a törzse körülbelül egy méter lehetett. már felbukkant közvetlenül előttük a következő. Most tapasztalta Barlennan először a kenu hátrányát: a metán. egy főrúdból és számos bordából szerkesztették. úgyhogy a kapitány megszüntette az őrséget. és nyomát sem látták a repülő masinának. A földlakók közölték Barlennannal. hogy a . A Bree legénysége bizony már idegeskedett egy kicsit. meglehetősen magas volt. de Barlennan szigorúan megtiltott minden ilyesmit. A pára még sűrűbb lett és elsötétült. – Vitorlázórepülő – szólalt meg az egyik meteorológus. örüljön-e vagy aggódjék. meg hogy nem látták: kicsoda-micsoda van benne. Várakozásának megfelelően még el sem tűnt az első sziget. A kapitány még napszállta előtt felhúzatta a kis csónakot a külső pallókra. sem látható fúvókája. akit ő nem láthat. a hullámok egyelőre nem követték. ezért ugyancsak dobálták a hajót. míg ők leszállnak enni meg aludni. hogy a repülő gépezet tökéletesen néma. a vitorlázórepülő többé nem bukkant fel. amelyet szemügyre vettek.szélárnyékos oldala mentén hajózhasson. mi több. . hogy érdemes volna egy darabon behatolni a fjordokba. óceántól élesen elkanyarodott. mihelyt a Bree a szélárnyékos oldalra került. Megfelelő part csak a két nyílás között kínálkozott. Barlennant nem sikerült meggyőznie. amelynek révén a felhők megsűrüsödnek. hogy a kikötő valójában egy levesestál formájú völgy alján van. hogy a Bree mégsincs annyira biztos helyen. Bőségesen volt idejük kikötni a hajót. hegytetői felhőbe burkolóztak. és a szél is érezhetően alábbhagyott. További vizsgálattal felfedezte. habár a viharos szél nem ült el. valamint egy kisebb nyílásnál. hanem a meteorológusok által ígért két „közönséges" ciklon mellékjelenségei. mélyen be lehetett látni a szigetre a folyócska vágta hasadékon. Barlennan szándéka eredetileg az volt. A part vonalát fjordok szabdalták. azonkívül Barlennannak esze ágában sem volta szél felőli oldalon haladni jó néhány éjszaka – hisz annyi mindenképpen rámegy a keresésre. és biztonságba helyezni a rakományt. Dondragmer azonban csökönyösen kitartott amellett. Alig néhány napja vesztegelt a Bree a kikötőben. Barlennan most már láthatta. amikor megint kitisztult az ég. Meredek partja ködbe burkolózott. Hanem a többi viszonylag új keletűnek látszott. amennyit hasonló mennyiségű víz adna ki. hogy mindez a jelenlegi tengerszintnél tíz méterrel magasabban is még fellelhető. részben már be is lepte a növényzet. Barlennan kellemetlen felfedezést tett: tengeri kagylók. úgyhogy használható kikötőhellyel biztatott. kivéve a torkolatnál. ha efféle vihar van a Meszklinen. ahol egy kis patak folyt a tóba. az óceánból felszippantott metán viszonylag rövid idő alatt véget vet a viharnak. és nagymértékben hozzájárul a ciklon kifejlődéséhez. és ez a hő a ciklon fűtőanyaga. Ha az ember felkapaszkodott egy kissé a partfalon. A fenti megfigyelő tájékoztatása szerint ez az oldal szaggatott volt. méghozzá egyenletes mennyiségben körös-körül a völgyben. hogy elhajózik a torkolatuk előtt. a völgy fala nem haladta meg a harminc métert. ezeket talán a mindig változó magasságú óceán vetette partra. A Földön a vízpára könnyebb a levegőnél. mint hitték. mint a hidrogén. az elsőtől alig néhány méternyire. A meszklini viharokat mindössze egyetlen tényező korlátozta. Sajnálatos módon az első fjord. lehetséges tehát. Hamarosan azután. A maradványok egy része régi volt. félmérföldnyire az. Szerinte bármelyiknek a partján biztos menedékre lelnének. ahol a Bree beúszott. moszat és meglehetősen nagy tengeri állatok csontjai hevertek tömegestül a domboldalt borító növényzet között. Ez a sziget is meglehetősen magasnak látszott. szinte semmivé foszlott. mindössze negyedrésze annak. a kapitány kifejezetten azért engedett első tisztje unszolásának. hogy bebizonyítsa: nincs igaza. hogy kitisztult. és nem volt különösebben meredek. Ennek nyilvánvaló volt az oka – bizonyos alkalmakkor a tenger jóval a mostani szintje fölé emelkedik. A kifejtett hő. távol a nyílt tengertől. és jóformán tóvá szélesedett. s ez tette lehetővé a tengeri hajózást: a metán párája sokkal sűrűbb. majdnem szabályos kör volt. vagy száz méter átmérőjű. a felhők még nem a nagy vihar előhírnökei voltak. vagy húszméternyíre a tó szélétől. s ahogy ismét erősödött a nyomás.. Barlennannak vérbeli meszklinita létére most kellett ezt megtanulnia. hat méterre. vagyis inkább a szigeten vegigzúduló. mi lenne. és a sötétségben a hajó megfeneklett. akik történetesen a hajón voltak. hogy egyetlen palló sem úszhatott volna rajta. A tengert. Körülzúdult a völgy fala mentén. magasabbra. de elpattantak. Keményfából készültek az árbocok. Az új szél megragadta az árboca vesztett hajót. csakhogy a nap épp ebben a pillanatban hanyatlott alá. És a szél nem engedett. mindig két pár ollóval. míg vissza nem értek bajtársaikhoz. hogy magáyal ragadja a folyadéközön. Néhány pillanatnyi késlekedés is elég volt. a kapitány pillantása tehetetlen pallók tömegére esett. mintha öntözőcsőből zúdítanák. mely oly sekély volt. s ahogy a fjord torkolatánál elérte a tengert. Hosszú percekig verte őket az eső. s már az első körben felkapta a Bree-t. Alacsony nyomású zóna volt. és a szél sebessége annyira fokozódott. óránkénti sebessége hatvan-hetven mérföld. aki meg parton volt. Épp idejében. . hogy azok a tengerészek. Fontolóra vette. Senki sem merte eloldani kötelékeit.a dombok elrejtették szem elől. csak a kis folyón át. A tenger színén mintegy három mérföld lehetett a vihar centrumának átmérője. s magával ragadta a hajót. hogy térjen vissza mindenki a fedélzetre. mintegy varázsütésre. Napvilágnál Barlennan a Bree-t már jelen állapotában is visszavezette volna a folyócskán. feltámadt a dagály. ha a Bree-t feljebb felvontatnák. vagy nem hallották. csaknem kör alakú menedékében. s a hajót ott hagyta partra vetve. az eső is. gyorsult a sodra. odaerősítették magukat a hajóhoz. a tó vize éppoly sebesen visszavonult. akár a faforgács. Emelkedett. hogy a ciklon középpontja elérte a völgyet. Akármilyen nagyokat kurjantott a kapitány. mert a tó vize döbbenetes gyorsasággal visszahúzódott. vagy nem akarták meghallani a völgy falának. a fedélzeti kötélbakokba kapaszkodtak kétségbeesetten. és az örvény falához vágta. s a folyadék már visszavonult. ekkor azonban megszűnt a döntés lehetősége. akik. ahogy az imént megáradt. egy hatméteres tengeri szörny hevert élettelenül a folyó túlsó partján.de az a része. Amikor újból felkelt a nap. elült a szél is. igyekeztek a hajóra. s úgy ömlött a völgybe. amennyire tudták. akár a fogpiszkáló. hét méterre. magasabbra szállt. a növényzetbe. amíg egyáltalán lebegni tudott. vagy húszméternyire a most már keskeny folyótól. A szél csak pillanatokra ült el: azt jelezte. talán gondatlanul kötözték oda magukat. Két tengerész eltűnt.Mindezek ellenére a meszklini ciklon nem gyerekjáték. amelyet a szél már ugyancsak emelgetett. Néhány pillanat múlva kilencven fokkal megváltozott a szélirány. nem talált más utat. de a lemaradt tengerészek most aztán ahogy csak tudtak. viharűzte permet – aztán. azután megint lecsapott a szél. Bokorról bokorra kapaszkodtak. ahogy a hajó az örvény közepe felé vonzódott – öt méterre. tehetetlenül tűrte.. s híven ábrázolta az expedíció reménytelen helyzetét. amelyen most a Bree lebegett. – Valószínűleg igaza van. hogy a hajó teljes hosszának megfelelő tutajaink legyenek. Dondragmer megragadta az alkalmat. de kár nem esett benne – persze nem úszta volna meg ilyen sértetlenül. – Ez a javaslat Harstól származott. Faanyaga éppoly rugalmas volt. – Ez biztatóan hangzik. nem szabadult el a viharban. nézzen utána. A hajó még csak fel sem borult. hála építésmódjának – Barlennan ezt önként elismerte. márpedig nekik tudniok kell. és a szél is erős – mondta. és még most sem jelentékeny a súly – vélte hosszas fontolgatás után Barlennan. Élelmük még volt bőségesen. – Ha a Repülők nem tévednek. hamarosan megint látunk egyet. Azokat áthúzhatnánk vagy vontathatnánk a folyón. hogy újra vízre bocsássák hajójukat. – Még alacsonyan járnak a felhők. A meszklinitáknak sem volt sok mondanivalójuk. de csak hosszában kellene szétszedni a pallókat. ahogy Hars javasolta. Barlennan felpillantott. csak a kenu rakománya veszett el. mint a magasabb szélességek alacsony növésű növényeié. menjen. De azért nem árt néha fel-felnézni. mint a múltkor. Hars. a rádió. hogy a tutajféleségek előnyeit ecsetelje. – Legbiztosabb volna szétszedni. Nem nagyon meredek a hegyoldal. hogy hajójuk szárazföldön vesztegel. aki már kiheverte a sziklával történt összeütközését. A többiek pedig nyomban nekiállhatnak a szétszerelésnek. SZELEK SZÁRNYÁN Tooreyról jóformán mindent láttak. és átvinni a hegyen. bizony nem sok jót tapasztalt. míg az első tisztje az orra alá dörgöli. és a szükséges kirakodásnak. még csak nem is az elveszett rakományt siratták – csak épp sehol nem volt elérhető közelségben óceán. – Vajon még most is rossz az idő azoknak a repülő masináknak? – tűnődött fennhangon Dondragmer. . akár a Bree fedélzetén a többi laposabb tárgy. Megszokták. körülbelül hol tehetnénk megint vízre a tutajokat. ha a völgy körfala netén csupa-csupa szikla. Barlennan és első tisztje. Remélem. Amíg a Bree az örvény játéka volt. és nem tett benne kárt a vihar. Nem is a hajóval volt baj. természetesen nem sokat láttak a megfigyelők jelenlegi helyzete azonban siralmas pontossággal rajzolódott ki előttük. és hamarosan vízre is lehetne őket bocsátani. csak a formája volt kevésbé ellenálló. nem várta meg. csak arról feledkezett meg. hogy a tenger visszahúzódott – csak az volt szokatlan. És a megfigyelőhelyiségben tartózkodó emberek közül egyetlenegy sem tudott semmiféle ésszerű tanáccsal szolgálni. hisz nyárutón. hogy ennyire hirtelen történik. túlságosan bíztak ugyanis a csónak magas oldalában. hogy a kenuban nem megfelelő módon rögzítették a rakományt. A kis lélekvesztő még most is ott volt vontatókötele végén. s ily sok magas szárazföld választja el őket az óceántól. felmérve a helyzetet. kapitány. ősszel gyakran megesett az ő szélességükön is. Maga a Bree is hasonló anyagból készült.12. az idő még rossz. rajta megint a rakománnyal. felbukkantak a repülő masinák. egymáshoz meglehetősen közel. Barlennan azonban épp eleget látott. Karondrasee pillantotta meg a vitorlázórepülőket. Mikor a pallók részben elmerültek. kioldott egy tárgyat. úgyhogy tevékenysége kevésbé kötötte le a figyelmét. mert a videó-készülékek beállítási szöge nem volt megfelelő. üresen. majd megfordult. hogy beszálljak a kenuba. Abban azonban tévedett Barlennan. hasonló a folyó menti nép fegyvereihez. – Gondolom. csak a hegyük jóval súlyosabb. ahol a legmeredekebb volt a part. A Repülők derült időt jósoltak. alig egy pár száz méternyire a tó felé a meder már kellően mély volt. Nyolc vitorlázórepülő siklott feléjük. Barlennan nem válaszolt.. és . hogy a megnövekedett súly nem jelent sokat – minden egyes alkotóelem kétszer olyan nehéz volt. A hulló tárgyak iránt érzett hajdani félelem megint elfogta őket. keskeny tutaj oszlopot. ám az előbbiek most sem látták a közeledő látogatókat. eddig még nem foglalkozott a gondolattal. épp a fedélzeten készítette az ennivalót. azonkívül ők egyáltalán nem szoktak hozzá. úgyhogy ezután már jóformán gyerekjáték volt az egész. Már ami a repülést illeti. Vészkiáltására a földlakók s a meszkli-niták egyaránt felriadtak. Ahogy a hajó fölé értek. de nyomban megragadta a fantáziáját az ötlet. egy ásókülönítmény kiszélesítette a medret. de amolyan repülő masinára csak derült téli délelőttön vagyok hajlandó. és visszalendült a szél alatti oldalra. Alig néhány száz nap elmultával a hosszú. Akármennyire javultak is a látási viszonyok. míg jóformán a hajó fölé nem értek. megváltozott ugyan sok mindenről a véleménye. nos. Volt egyéb dolguk bőségesen. már egyszerűbb volt a dolog. és csak úgy tudták őket. hogy holmi dardafélék. amikor mind a két nap fenn van az égen. mint amikor Lacklandtől elváltak.. A hulló tárgyak nem látszottak tisztán. és a felhők valóban ritkultak a következő néhány nap során.– Egyet magam sem bánnék – vágta rá fanyarul az első tiszt. de aztán látták. noha nem szabályos kötelékben. hogy megint felemelkedhessen. hogy bármit is felemeljenek. míg a többiek húzták a Bree pallóit. hogyan szerezhetne a gyűjteményébe egy vitorlázórepülőt is. Hanem azt már most megmondom: végszükség esetén talán vállalkozom rá. közvetlenül előtte azonban megváltoztatták útirányukat. kis híján a Bree nyugvóhelyéig. Hars terve megvalósíthatónak bizonyult. a legénység bizony nemigen pásztázta az eget. és egy-egy pallót már alig néhány méternyire tőlük is a víz sodrára bízhattak. áthúzni-vonni a folyón. azt meg tudták állapítani a tengerészek. hogy a lövedékeket nem rájuk irányozták: kicsivel előttük hullottak le. Egyenesen közeledtek a kis völgy szélárnyékos oldalának légáramlatán. ismét a tó felé vontatták. de azért mindennek van határa. kapitány úr a kenu mellé szívesen szerezne egy repülő masinát is. Erősek voltak ugyan. Néhány másodperc elteltével megint alábuktak a vitorlázórepülők. hogy kénytelenek voltak lerakni a terhet a pallókról. Alig ért a hajó a folyónak arra a részére. mindegyik lebukott. hogy a tutajokat úsztassák rajta. de ez az új gravitáció annyira igénybe vette emelőképességüket. vagy váltás érkezett a sötétség perceiben – ezt senki sem tudta megállapítani. erős keretbe helyezve. és ne távolithassák el az akadályt. A legénység néhány tagja. és jó fele hosszáig behatolt az agyagos mederbe. A dárdasövényt ugyanis semmiféle erő el nem mozdíthatta. vagy ott maradtak éjszaka. ásással próbálkozott. folytatják. és legtöbbjük nemigen hordozható. Minden egyes lövedék az itt még keskeny folyóba hullott. – Csakhogy ez fa. úgy tudom. A vitorlázórepülők ezenközben mindvégig ott kerengtek fölöttük. de mint Barlennan utalt rá. – De hát csak van veletek valami szerszám. de jó ideig nem mozgott a környéken más. a legénység pedig ahány éles szerszámot csak talált. közel harmincméteres magasságból dobták le. hogy vélhetőleg köny-nyebb volna csatornát ásni az akadály körül. hogy a lomha ár elmosta. felváltva lemerültek a fenékre. senki sem tudta megállapítani. ám a dárdák nagyjából ugyanoda hullottak ezúttal is. hogy ilyesmiről szó sincs. végül kiderült az akció célja is. 7 G-s térben. mint százhúsz centis mélységből kiásni két tucat karót. akinek nem jutott szerszám. – Az ollóitok jó erősek. megszűnt a bombázás. azzal megpróbálkozunk. Dondragmer egy darabig figyelte munkálkodásukat. és csak erőgép mozdíthatta volna el. hogy sok időt hagynak rá. – Tűzzel nem tudjátok távol tartani a támadókat? – De igen. A harmadik fordulóra már nyilvánvaló volt. de amikor odaértek. Ahogy a Bree közeledett az akadályhoz.a tengerészek menedéket kerestek – hátha most pontosabban céloznak . fellazították az agyagot. Csakhogy aligha lesznek olyan ostobák. Barlennan vizsla szemmel figyelte a folyót szegélyező dombokat. – Ha volna nálunk olyan kemény fémfűrész. s ezzel aztán fűrészelték is a hihetetlenül kemény fát. és aligha tehettek kárt a dárdákban. meglátta. vagy pedig valami masina. Barlennan azt hitte. Késeik keményfából készültek. Javaslatán kapva kapott a vágószerszámmal nem rendelkezők hada. azzal nekiesett a karóknak. ami kicibálná ezeket. nem fém – felelte Barlennan. hányan s hogy milyen fajtához tartozók utaznak a masinákon. hajszálpontos irányzékkal. Terblannen és Hars nekiveselkedett. Lackland elhallgatott. hogy szándékosan céloztak oda. mint a Bree legénysége meg a vitorlázórepülők. és a munka jó iramban haladt. amilyen szerinted még a mi fánkkal is megbirkózik. hogy ők ne közeledhessenek. de ötpercnyi hasztalan cibálás után feladta a harcot. de alig hinném. ami elvágná?! Mivel végzitek a hajójavítási munkát? A pallókat nyilván nem így szakasztottak a fáról! – Vágószerszámaink állatok fogából készülnek. mert minden pillanatban szárazföldi erők felbukkanására számított. Amink van. A harmadik forduló végeztével két tucat karó állta a hajó útját. – Nem tudnátok elvágni? – kérdezte távoli megfigyelő pontjáról Lackland. volt náluk néhány csont és elefántcsont vágószerszám.. . aztán rámutatott. A repülő masinák legénysége továbbra is láthatatlan maradt. noha . ha szél ellen jönnek. Új eljárást kell hát kieszelni. de annyi végül kiderült. Ennek ellenére tekintélyes iramban haladtak a jövevények.az emberek is. hogy csak Barlennanék népéhez lehetnek hasonlatosak. akkor méltatták figyelemre a Bree-t és legénységét. újabb bombázás kezdődött. akármennyit ásnak. A tengerészek kellő távolságban. voltak egymástól. amikor amazok akcióba léptek. mire lement a nap. Ekkor megálltak. nyilvánvalóan ez adta hírül a munka elvégzését. Azután vagy tucatnyi újabb könnyű légi alkotmány jelent meg a messzeségben. míg megvirrad. nagyságra. Ezúttal nem ugrottak. míg a legelöl haladó új jövevény egyméternyire meg nem közelítette a legközelebbi tengerészt. Elnyújtott süvítés szállt egyik dombtetőről a másikra. Az akció azonban éppolyan morális hatással járt. színre szakasztott másai voltak a Bree tengerészeinek. földet érésüktől néhány méternyire álltak meg. hogy a legénységben ne tegyenek kárt. hogy most a vitorlázórepülők legénységén a sor. Láthatólag gondosan megmérték a távolságot a szerkezet meg a legközelebbi vitorlázórepülő között. és a siklófelületet a közeli bokrokhoz horgonyozta. Napkeltével folytatták az előnyomulást. és csakhamar dobótávolságba kerültek – a tengerészek borúlátóbb elemeinek megállapítása szerint –. és megvárták. Mint a Repülő megjósolta. Barlennan nyilvánvalóvá akarta tenni. a szárnyakra ugrott. a szél segítette a siklórepülésben a masinákat. hanem azzal a hernyóforma mozgással közeledtek. és csakhamar éppúgy elzárták a hajó útját. a társai pedig vagy egy méterrel hátrább . két csoportra oszlott. hogy ne alkossanak nagy csoportokat. és a foglyul ejtett hajó két oldalán leereszkedett a dombokra. hogy ha az ellenség netán mégis támadást indít. most azonban a hajó köré rendelte őket. mint a földre szállást követő művelet során. a két hold épp elegendő fényt adott. mint először. Amazok azonban jó néhány napon át nem csináltak semmit. láthatólag semmi haszna. Mihelyt járműveiket biztonságba helyezték. Háromnegyed részben elvégezték már a munkát. Akárkik voltak. s ehhez kampóval felszerelt köteleket erősítettek. Ezután a szélárnyékos dombon leszállt vitorlázók legénysége leereszkedett a lankán. Mindegyikből négy lény bukkant elő. nem tanúsítottak különösebb aggodalmat a tengerészek ásási manővere láttán. hisz napok munkáját semmisítheti meg néhány percnyi bombázás. mintha gyilkos támadás lett volna. hogy a művelet nem kerülte el a figyelmüket. és mindkét folyóparton laza kordont állított fel párhuzamosan a tutajok sorával. mindkét fél láthatta. a meszkliniták is szentül hitték. Csak amikor ezzel végeztek. közeledett. A földlakók tanácsára Barlennan már rég megparancsolta embereinek. alábukott. amit Barlennanék nemrégiben még a helyváltoztatás egyetlen módjának ismertek – mielőtt még a Peremvidékre merészkedtek volna. Eddigi feltevésük helyesnek bizonyult: a jövevények alakra. Arra most is vigyáztak. segíthessenek egymáson. hogy a másik nem ragadtatja magát semmiféle gyanús mozdulatra. összehajtható szerkezetet állítottak fel szél ellenében. Ott maradtak. de érthető volt. hogy a videokészüléket állítsák be pontosan a találkozó helyére. az ő országa a tenger túlsó partján terül el. – Barlennannak nem volt ideje hihető hazugságot kisütni. szívesen ráállunk. amilyen nektek nincsen. amit mondok? – Eddig tökéletesen – felelte Barlennan. – Régóta nem hallottam a te nyelvedet – mondta az idegen. . majd a következő pillanatban valamivel lassabban és hallhatólag más nyelven folytatta. Amaz – Barlennan nagy meglepetésére – nyomban átváltott a tengerészek nyelvére. nincs meghatározott úticélunk. Reejaarenen meg is látszott. – Ezen a tengeren a mi hajóink és siklógépeink kereskednek. honnan jöttök. sosem láttunk mást – felelte Reejaaren. hogy a feltevés helytálló. – Helyes. és olyan ettől az óceántól északra nincs. és a mi tengerünk meg a ti óceánotok között a szárazföldön keltünk át. de a kémekkel könyörtelenül elbánunk. ha nem. és ti mégis észak felől közeledtek. – A tolmács magatartása alapján a kérdés nem volt annyira jó. azt mondta. hogy derítsem ki. akitől a nyelveteket megtanultam. hogy az igazság alighanem hihetetlen lesz. elhallgatott. a kiejtése sem volt jó. hogy végigszimatoltátok ezt a tengert.maradtak. A különítmény láthatólag fegyvertelen volt. mint Barlennan remélte. távolodni igyekeztünk a Peremtől. megszólalt. mert épp elegünk van belőle. – Hogyan? – Ti hogyan repültök? Sokan ezt nem hinnék el. Én Reejaaren vagyok. engedjetek utunkra. – A ti hajótokat nyilvánvalóan nagy szerszámokkal készítették. és földet kerestetek. – Egy dolgot nem értek. amit mondott. – Északról jöttünk. a nyugati szárazföldön. Azt akarod velem elhitetni. megtalálta a megfelelő kibúvót. Az a messze délről idevetődött kereskedő. Hogy vág ez egybe a meséddel? Mi nem szeretjük a kémeket. A vitorlázópilóta nem vesztegette az időt: amint Barlennan odaért. A kapitány egyetlen szavát sem értette. csak azt kérjük. a Külső Kikötők Tisztjének tolmácsa. Ha kereskedni akartok velünk. – Kereskedelmi úton vagyunk. Érted. hogy nem érti. Barlennan nem akarta az időt hasztalan találgatásra fecsérelni. és Barlennan elébük ment – előzőleg azonban utasította két tengerészét. hogy erre válaszoljak. A közönséges területsértőket talán eltűrjük. és milyen céllal hajóztok e szigetek körül. és oly rengeteg szárazföldön átvonszoltátok? – Igen. Ez arra vall. úgyhogy ezúttal szavakkal adta a másik tudtára. hogy a mi óceánunkról nincs átjáró innen a jéghez. bár jól tudta. – Barlennannak esze ágában sem volt említeni kapcsolatát a másik világ lakóival. amikor megpillantottunk benneteket. lassan beszélt. – Nem tudtunk ezekről a szigetekről. – Remélem. Tudjuk. Tehát hajóépítő műhely kellett hozzá. érthetően beszélek. – Barlennan úgy érezte. Megbíztak. hogy szétszedtétek a hajót. – Igazán nem kívánhatod. Marreninek. kik vagytok. Néhány mondat után a szónok is rájött erre. hogy Reejaaren gyanúja alábbhagyott. – De mennyire hogy megkérdezem! Idegen. Úgy vélte. igaz? Lehet. mielőtt közelebb kerülnétek a tengerhez? – Mint mondtam: ha szükséges. – Most tehát itt vagytok. egy szál hajó legénysége? Miért féltek tőlünk annyira? – Nem félünk tőletek! – csattant a határozott válasz. és olyat ti már a repülő masináitok segítségével bizonyára bőven szereztetek. csak egy rakomány élelmiszer a földszorosból. Pillanatnyilag nincs más csereárunk. ha a beleegyezésetek nélkül akarnánk elhagyni a partot. de alighanem itt kell könnyítenetek a hajótok terhén. te nem fogod fel a helyzetedet. hogy a hangja durcás legyen. hogy te hogyan vélekedel felőlem. és igyekezett. – Nem is vártam. – És hogy mi kárt tehettek? Egyetlen személy is – hát még egy egész hajó legénysége! – értékes információ birtokába juthat. meg kell győznöd arról. de ez az utolsó kérdés új életre keltette. ha vigyáztok magatokra ! Barlennan semmiféle nevetést nem észlelt. ugyancsak nagy lehet a rábeszélőképességed. . hogy én hogyan vélekedem felőled. – Hajlandók vagytok most a cserére. Sürgetőbb ügyekre fordította a szót. ezért nevettem a kérdéseden. – Barlennan megkönnyebbülésére Reejaaren nem firtatta tovább a kérdést. de csak a fele igazságot mondja el. ami menthető. amelyet mi nem akarunk közkinccsé tenni. Mindössze igyekszem tapintatosan rámutatni. hogy a barbárok csak úgy tanulhatnák meg a repülés tudományát. – Élelmet rendszerint el lehet adni – felelte diplomatikusan a tolmács. Nem jutnánk nagyon messze. és baljós sejtelmei támadtak a tolmácsról és népéről. és kereskedni akartok velünk. ha nagyon alaposan elmagyaráznák nekik. hogy ártalmatlanok vagytok. Lényegtelen. hogy talán neked sem illett volna megkérdezned. Mi még csak lövedékeket kaptunk tőlük. A kikötővámot mindenképpen le kell rónotok. az lesz a legokosabb. miért volna szükséges. és ennek megfelelően válaszolt: – Itt akarunk kereskedni. de ez nem az én dolgom. hogyan keltünk át a szárazföldön. Miféle csereárutok van? És persze le akartok menni valamelyik városunkba? Barlennan megszimatolta a csapdát. Tudjuk természetesen. A döntés természetesen Marreni kezében van. semmi mást. – De hát hogyan árthatnánk nektek. habár nem látom. ha látszólag enged. De azért jobb. – Segítséget kaptunk a hajó átvontatásában – mondta. – A sziklahajigáló városlakóktól? No. Egyszerűbben kifejezve: ha szépszerével szabadulni akartok. de az már annál lényegesebb. – Talán utolérnénk.A kapitány igyekezett menteni. és utolérnének a repülő masináitok. hogy válaszolj rá. vagy bárhol. de nem szívesen távolodnánk el a tengertől. ahol óhajtjátok. minél többet meg akarok tanulni a Repülők tudományából. de nem hiszem. móresre taníthatnánk ezt a fickót. – Nem akarom én megharagítani. ha magunkra haragítanánk. Helyénvaló volna hát egy kis udvariasság. aki Bree-nek akár a közelébe merészkedne. nem lesz tengeri vagy szárazföldi kalóz. Kérte valaha már azt a tudományos információt. Ha megszerezzük. és láthatólag sikerült is a haragvó tolmácsot némileg megengesztelnie. – . – Sejtettem. „Barbárok"? Ezt még megkeserüli! Minden attól függ. hacsak el nem felejtették még. . Most már valószínűleg maga is tudja. és Dondragmer mélységesen együtt érzett vele. hanem partra vetett az ár. amire maga kíváncsi. Mindenesetre további fenyegetőzés nélkül távozott. és kikötővámot sem fizetünk soha többé. és Charles azt mondta.. csak megijeszteni. és a kampók beleakaszkodtak a siklórepülő orrába. fennhangon azonban csak annyit mondott. hogy a vám összegét a Külső Kikötők Tisztje szabja meg.. Ezt a véleményét hosszasan fejtegette. mi jár az eszemben. Barlennan nyomban heves vágyat érzett az ilyen rugalmas kötél után. Nem szeretném ha akár most.– Kikötővámot? Hol itt a kikötő? És nem is szálltunk partra. tudják-e a Repülők. Két társa elkísérte. és meghúzta. a többiek ott maradtak. elárulják-e. mit remélek én ettől az expedíciótól.. hogyan működnek ezek a masinák. Ezért akarok odaérni a rakétájukhoz a Középpont közelében. és megmondják-e nekünk is? – Valószínűleg tudják. míg jó messze nem járunk innen. – Kapitány úr. hogy Reejaa-rennek igaza van. lehet. – Ezért nem tudom. Meg is mondta. azt hiszem. az még jobb a tervemhez. hiszen annyival különb repülőgépeik vannak. hogy megmondják-e. – Talán már kapitány úr is túlságosan gyanakvó lett. akár máskor a Bree-re potyogtatnák a dárdáikat. aki az én tájékoztatásom alapján fog megítélni benneteket. – Idegen hajóknak mindenképp meg kell fizetniük a kikötővámot. hogy megsejtették. Barlennan nehezen fékezte haragját. és a kötél visszapattant eredeti hosszúságára. Azután már mi diktálunk mindenkinek. hogy tanácsos volna. A kötelek hihetetlenül rugalmasak voltak. – Nem baj. a vitorlázórepülőt pedig felbocsátotta. és osztozott kapitányának a Külső Kikötők Tisztje tolmácsa iránti érzelmeiben.. hogy a legfejlettebb tudományos felszerelésükkel van megrakva. amit el akar lopni? – Igen. maga Charles mondta. A többi siklórepülő személyzete gyorsan megragadta az összecsukható szerkezethez erősített két kötelet. Megpróbáljuk? – Nagyon szeretném. igen hosszúra nyúltak.de azt már nem tudom. nehéz volna megmagyarázni. A repülőt akkor eleresztették. Hadd hívjam fel a figyelmedet. Hallotta az egész beszélgetést. végül kettesben elindultak a rádiók felé. de aztán egyre jobban fellelkesült. . talán ő maga sem tudja.Talán igaza is volt. A kapitány kezdetben kétkedett. amint Reejaaren a porban kúszik előttünk. De ezekről a siklórepülőkről azért megkérdezném valamelyiküket. – Mit forgat az eszében? Dondragmer elmagyarázta. szeretném látni. mint a türelmetlen élőlények. Dondragmer azonban nem mozdult a rádiótól. hogy nagyon együgyű látvány vagytok. nem volt ritka jellemvonás honfitársai között. de a dombtetőkön mind sűrűbb lett a nép. és jóval mielőtt a tolmács visszatért volna. kényszerítenélek. hogy átalakítsák a gépeiteket? – Barlennan angolul mondta a „csürőlapot". Miért nem inkább azzal foglalkoztatjátok az embereiteket. hogy a kívánt hatás érdekében ők is megteszik majd a magukét. ezeket bizonyos értelemben ki kellett hagyni a tervből. de tervük megvalósítása érdekében nem vitatkoztak. és szentül elhatározták. hogy hagyjátok abba.13. Barlennan és Dondragmer addig közeledett a masinákhoz. Néhány tengerész nem tudta kellő gyorsasággal elsajátítani a szükséges tudnivalókat. sem azt. Egyelőre a törött árbocokat javíttatta velük. a siklórepülők rángatták kábelüket. Ezúttal nyilvánvalóan segíteni akart. míg élesen „Megállj!"-t nem kiáltott valaki. mert másfajta tervet is készített Néhány napig fékezték magukat. – Csodálkoztok. mint Barlennan sejtette. ha csürőlapot is alkalmaznátok. mivel az ő nyelvükben erre nem volt szó. hogy mi a rangja. Megálltak. s maguk a tisztek is már türelmetlenül várták. segítette és akadályozta is a repülést. mikor próbálhatják ki. hogy ha kell. NYELVBOTLÁS Szerencsére Reejaaren jó néhány napig nem mutatkozott. amikor megkapta. de még ők is felfogták a helyzetet. Nem tudták. úgyhogy ez a hajóhoz kötötte őket. úgy látszik. míg az őrök ugyancsak harciasán méregették őket. csak az örök meszklini tengeri szél fújt. Odafent a földlakók lelkesen csatlakoztak Dondragmer tervéhez. – Ha azt hinném. A többiek ott maradtak. be is gyakorolták. és néhány szigetlakó a kilövőszerkezet mellett gubbasztott a dombtetőkön. és Barlennan bizonyos volt benne. ki adta a parancsot. és harminc-negyven méterről vették szemügyre a gépet. Könnyebben megbirkózhatnátok a széllel a jelenlegi helyzetben. Reejaaren dölyfös magatartása. Az idő már rég kitisztult. nagy élvezetüket lelték benne. – Barlennan nyelvén beszélt. ezzel is hatásosabban tudják visszafogni a tartóköteleket. bármit megtudhattok a gépeinkről nézelődés útján. és a mellettük álló kezelőszemélyzet a környező bokrokba kapaszkodott. de aztán a kapitány meg az első tiszt egy délelőtt felballagott a domboldalon a kikötött siklórepülőkhöz. noha egymásnak egy szóval sem említették ebbéli szándékukat. barbárok szólalt meg az egyik őr rövid hallgatás után. A terv érlelődött. négy-öt vitorlázórepülő mindig ott kerengett a Bree fölött. hogy a gyakorlatban is kipróbálják az elgondolást. sőt. A másik magvarázatot kért. A repülő masinák száma nem változott észrevehetően. egy pillanatra megrendült a gőgje. így csak annyit mondhatok. kiejtése megközelítette a tolmácsét. – Nemigen van mit tanulni a gépeitekről. – Láttál már siklórepülőt? Hol? . mert semmiféle rangjelzést nem viselt. hogy elhitte? – Nem tudom. míg vissza nem tér a főnöke.. Talán még a kikötővámodat is csökkenti. Reejaaren a mosolynak megfelelő gesztussal válaszolt: – Dicséretes a magatartásod. úgyhogy félretett minket. – A Külső Kikötők Tisztje úgy határozott. – kezdte az őr. nem ment el rögtön a Bree-hez. hogy Barlennan helyesen ítélte meg a helyzetet – annyi azonban bizonyos. hogy a probléma megoldását átruházza feletteseire. mi is volna itt a megfelelő magatartás. Addig is nekiláthatunk a dolgunknak. és ezek az ingatag tákolmányok alighanem öszszeroskadnának a többletsúly alatt. Nagy megelégedéssel töltötte el őket az elért hatás. – Gondolod. – Reejaarent bizonyára érdekelni fogja minden apróbb változtatás. az őr ugyanis valószínűleg beszámolt előbb a beszélgetésről.. túlságosan sokat mond. De azt hiszem. amely a 200 G-s térben is fel tud szállni?-érdeklődött Lackland. amelyektől tudatosan a világ minden kincséért sem vált volna meg. Azt hiszem. – A tiszted nem akarná maga is megnézni a rakományunkat. visszatértek a Bree-re. amit ajánlhatsz. a megfelelő csapáson indultunk el. Szavai . Lehet. amikor engedély nélkül szálltatok partra. Amikor leereszkedett a domboldalon. tartsátok távol magatokat a gépeinktől! Esetleg felfedezitek valami értékesebb tulajdonságukat. de el is hallgatott nyomban: rádöbbent. – Sohasem jártam még ilyen közel a Peremhez. bizonyára örömmel elfogadja ajánlatodat. hogy civilizált lény nem így viselkedik barbárokkal. hogy szemléljem meg rakományotokat. és esetleg elfogadni hálánk apró zálogát a szívességéért? – Barlennan igyekezett a gunyorosságot elnyomni a hangjában. és elnézi vétségeteket. elöljáróm a szigetvilág egy másik szigetén van elfoglalva. ha kellő értékűnek ítéli a javaslatot. de tudja. – Hogyan. Egy pillanatig azon morfondírozott. Kijelentése fedte ugyan az igazságot. és akkor sajnálattal kénytelenek leszünk benneteket kémnek tekinteni. vagy túlságosan sokat hall. hogy a visszatérő tolmács viselkedése nern erről árulkodott. hogy a kérdéses időpontban nehéz helyzetbe kerültetek. Sajnos. ha délebbre próbálnátok felrepíteni őket. aztán elhatározta. hogy van olyan vitorlázógépetek. Reejaaren dölyfének nyoma veszett. hogy békés szándékkal jöttetek – kezdte.– Soha nem láttam még ilyen repülő gépezetet – felelte Barlennan. Barlennan és első tisztje nem vitatkozott. amikor elmerült a Bree rakományának vizsgálatában. Addig azonban azt ajánlom. – Hogyan reagált arra a célzásra. sőt. A beszélgetést részletesen ismertették a földlakóval. és határozzam meg a szükséges kikötővám és bírság összegét. öntudatlanul olyan információkhoz juttatta Barlennant. és csak sok nap múlva jön el. Reejaaren azonban ezt nem említette. Természetesen megszegtétek szabályainkat. Ha akkor még itt lennétek. egyelőre feltételezi. csak a hangsúly volt megtévesztő. úgy érezte. Felhatalmazott. és bizonyára igen jól boldogulunk majd egymással. de a legénység a kapitány parancsára erre ügyet sem vetett. Volt közte kötél is. a romlandó élelmiszerek pedig nem bírnák ki az utat hazáig. és hogy valójában nem is annyira a teremtés urai. Barlennan kezdetben nem szívesen vált volna meg az egész rakománytól. hogy a szigeten nem láttam még ennél megfelelőbb árucikket. Akadt közötte élelmiszer is. A tartós „fűszer"-félék alkottak csupán kivételt. szüntelenül hangoztatta mindeddig láthatatlan főnöke „irgalmasságát". és a legénység megfelelő módon segédkezett. tengeren túli kalmár szemében az ilyesmi jószerint értéktelen. hisz a távolsággal könnyen megbirkóztak a vitorlázórepülők – mi több. és bőségesen hozott magával csereárut. a tolmács néhány megjegyzéséből kiderült. de díszítő célra valószínűleg megfelel. amilyenből a vitorlázórepülők szárnya készül Az árustól megtudta. hogy hazájában igen magas árat kérhet el érte. hisz útra való eleséggel bőségesen ellátja az óceán. úgy érezte. a rostja növényi eredetű – a ravasz kalmár érinél többet nem volt hajlandó elárulni róla –. . ilyesmit pedig nem kínáltak a helybeli kereskedők. hogy ilyesmit is tartalmaz a kínálat. és a kész szövetet egy bizonyos folyadékban áztatják. Mindenesetre jókora mennyiséget eltulajdonított a „fenyőtobozokból". hogy a fenyőtobozhoz hasonlatos termést valóban nagyra becsülik. bebizonyosodott. amit látott. végtére is. Minden ügyességét latba vetette hát. mint amennyire el szeretnék magukról hitetni az idegenekkel. Mihelyt lerótták a bírságot. Néhányuk azonban érdekes árut ajánlott. otthon ezt jól el tudnám adni. pórázon vezetheti Ree-jaarent. Bevallom. a domboldalból csak úgy zúdultak lefelé a szemlélők. például tetőnek aligha elég erős. hogy ismerik annak a vidéknek a bennszülötteit. mint egy ternee-t. csak ne kerüljön hátrányos helyzetbe a Bree „barbár" legénységével szemben.természetesen igyekeztek fitymálni mindent. A kereskedők ezt természetesnek találták. Barlennan kedve ugyancsak felvidult. ami Barlennant ugyancsak érdekelte. hogy szakasztott ugyanaz az anyag. mert remélte. Ha tehát Reejaaren értékesnek tartja ezt a termést. A kelmét kínáló árussal maga alkudott. Gyakorlati célokra. habár jó kereskedő sose tesz ilyet. míg elhitte végre. Pedig az itteniek könnyen tudtak volna ilyesmit szerezni. hogy a földnyelv „barbárjaivál" nem mernek kikezdeni a tolmács fensőbbségesen kulturált honfitársai. Vagyis: az első tiszt terve sikerrel kecsegtet. A kapitány hosszasan tapogatta ezt a hihetetlenül vékony és még hihetetlenebbül erős szövedéket. A vásárlók nagy része maga is hivatásos kereskedő volt. hiszen a tolmács valószínűleg mindenre hajlandó. különösen a színes változata. és az anyag hézagait ily módon kitölti. kelme is. hogy hazafelé menet úgyis át kell megint haladniuk a fenyves vidéken. – Tehát az anyag tökéletesen ellenáll a szélnek? Azt hiszem. de azután eszébe jutott. és meg is lepte. amely a szálakat részben feloldja. nyilvánvaló. amelyeket a földnyelven át tett útjukon szereztek. hogy a látszat ellenére ez igenis szőtt anyag. legfeljebb arra. Nagy kár érte a hajótokat a ciklonban. – Barlennan majdhogy szó szerint nem idézte egyik emberi barátja szavait. mint látom. ilyen fegyver holt súly volna. A tenger csak ezeken a kis súlyú szélességeken emelkedik ilyen magasra. módfelett hasznos volt. miért nem látni délebbre fekvő vidéken vitorlázórepülőket. csak a súlya növekedne. mint az enyémet? Sosem láttam még a tengert ilyen magasra emelkedni. – Természetesen a mi szélességünkön igen kicsi a siklógépek terhe – helyeselt Reejaaren. Kellő hatással volt rá. hogy ellenfele a szellemi párbajra nincs nagyon jól felfegyverezve. s az egyik ember hamarosan meg is jelent az alkudozás színhelyén. mihelyt a levegőbe emelkedett. – Milyen a ti hajótok fegyverzete? Egy pillanatig sem számított rá. csak a fegyverzetünk eltérő. aki azt magyarázta. amikor Reejaaren gyors egymásutánban három tizenöt centis. hogy a siklógépeink szárnyát ebből készítsék. hogy kisebb tekercsekben adja. és ez az egyetlen olyan anyag. ezt a kelmét csak itt lehet szárnynak használni. egy köteg nyílvesszővel egyetemben. Ha veszel belőle. egy növény kemény törzsébe. A tieteket nem ismerem. vagy már nem tartotta . Inkább kísérletképpen ajánlotta csak fel Barlennan. Barlennan természetesen sosem látott még íj-puskát. Ezt a kelmét sehol máshol nem készítik. ami arra a célra nem felel meg. Reejaaren azonban ezúttal meglepően nyájasnak és segítőkésznek bizonyult. természetesen csak kisebb tekercseket kaphatsz. amely "elég erős és elég könnyű.– Hogy nem elég erős? – Nem is a kereskedő méltatlankodott. – Mi sem természetesebb – helyeselt. hogy ostobának nézik. hogy a tolmács válaszol a kérdésre. mire a Bree útja egynegyedét megteszi hazafelé. hanem maga Reejaaren. a tolmács pedig egyszerűen neki ajándékozta. Ha olyan erős a szél. már amennyire megfigyeltem. hogy ismét felöld minapi dölyfös modorát. sem egyéb lőfegyvert. kvarchegyű nyilat röpített vagy negyvenméternyire. hogy ilyen szélességnél az nem volna megfelelő. ahol annyira kicsi a súly. A mi hajóink. – Vihar közeledtével megtesszük a szükséges óvintézkedéseket. nyomban foszlányokra tépné. Ezúttal örült. Felkurjantott a dombtetőre az őrségnek. ahol ilyen viharok járnak. hogy bárkit felemel. ollójában különös tárggyal. magasabb szélességen merőben alkalmatlan volna efféle célra. amely ide sodort benneteket? – Meglehetősen – lódított Barlennan. Kétségtelenül úgy találták a hadifilozófusaink. Hidd el. –Gondolom. Ez pontosan megfelelt a kapitány céljainak. – Gondolom. – No persze – helyeselt buzgón Barlennan. Barlennan arra a következtetésre jutott. – Semmi értelme nem volna erősebbre építeni. Csak a bolond alkalmazna varrást egy repülőszárnyon. Hihetetlen mennyiségű repülőszárnykelmére tett szert – Reejaaren vagy megfeledkezett róla. Már nem csodálkozott a tolmács előzékenységén. voltaképpen nagyon hasonlatosak a tiédhez. Azokat is behajítja a szél a szárazföldre. hogy megveszi az egyik íjpuskát. a hajóitok nyilván erősebbek. ahol kikötöttetek. visszahívja a szigetlakót. Márpedig erről szó sem lehetett. A tengerészek – szerepük szerint – semleges válaszokat adtak. hogy a Bree jóformán megtelt. – Még találkozunk a parton – szólt vissza. hogy azonnal induljanak útnak a tenger felé – a szerzett árukat még a csere folyamán berakodták –. és meg akarom szemlélni. végül csak a siklógépek és kezelőik maradtak a. – Azt hiszem. hogy az Övéi tudnak repülni. mindössze néhányan maradtak posztjukon a masinák mellett. de még idejében ráébredt. hogy a szigetlakók – vagy legalábbis hivatalos képviselőjük – azt hiszik. mihelyt sikerült magára vonnia Reejaaren figyelmét. kötetlenül elbeszélgetett a tengerészekkel. Barlennan visszatért hajójához. hogy szedesse ki az akadályt. megsérültek a viharban. hisz úgy tudta. hogy követelésekkel álljon elő. ha el akarunk menni? – Hova készültök? – Délnek. és épp meg akarta parancsolni. mint rendesen. hogy a siklók által lehajigált karók most is az útjukat állják. Barlennan viszont túladott minden nélkülözhető holmiján. Egyáltalán nem ismerjük ezt az óceánt. csak a lángszórókat tartotta meg. habár nyilvánvalóan felismerte fegyver voltukat. aki most már maga volt a szívélyesség. Szeretném kissé jobban megismerni azt a vidéket. – A tolmács. Ezek azután beszámoltak róla. A cserebere végeztével a helybeliek szétszéledtek. Óvakodtak persze elárulni. mily friss keletűek ezek az ismeretek – s a forrásukról sem nyilatkoztak. ha meg igen. hogy hazugságon kapják. Egy pillanatra arra gondolt. sőt a gyakorlatban is bemutatni. – Nincs több csereárum – mondta végül Barlennan. Van valami ellenvetésetek. az őrség jó része lent ácsorgott a hajó körül. Őrizze csak meg a jó hangulatát Reejaaren. és megkéri. a díjakat is leróttuk. amelyek azonban „véletlenül" a légmozgástan meglehetős ismeretéről árulkodtak. Barlennan az előzők közt találta a tolmácsot is. de aztn meggondolta magát. – A fjordnak az a része.szükségesnek –. Barlennannak motoszkált olyasmi az agyában. színen. csak néhány kalmárunktól kaptunk kósza híreket. akik átkeltek a szárazföldön. ő aztán nem fogja velük megismertetni. ha ezek itt nem ismerik a fegyvereit. hogy akkor meg kellene magyaráznia a fegyver működési elvét. hogy Reejaaren a várakozásnak megfelelően óvatosan igyekezett kiszedni belőlük. jócskán vett ruganyos kötelet is. valószínűleg kikötőrangra emelkedik. Reejaaren ezeket nem is említette. tud-e az ő népük repülni. épp csak a napi teendők ellátására maradt hely a fedélzeten. magam is leruccanok néha délre. – Jól van. ahol normálisabbak a súlyviszonyok. Nem volt abban a helyzetben. Óvakodjatok a viharoktól. Barlennan ekkor már nagyjából bizonyos volt benne. Mehettek kedvetekre. és Reejaaren a kérés hallatán megint . hogy ad egyet a tolmácsnak. amikor rádöbbent. a domboldal felé fordult. Kétségtelenül találkoztok majd a mieinkkel útközben. és megfelelő mennyiségű élelmiszernek a tárlókban. és annyi helyi terméket. nem akarta. – Majd folytatta útját a vitorlázórepülők felé. természetesen muníció nélkül. amikor itt elakadtunk. meg is mutatom mindjárt. van. működnie kell – hangzott a felelet. ezen is kampó volt. a Repülők valamennyi gépe fémből készül. – Jól van összerakva? – kérdezte. hogy azután mi a teendő. . A Bree legénysége majd kiássa magái a bajból. a végüket pedig összecsatolták. A fedélzeten ki is adta a megfelelő parancsot. a szíjakat a fogaknak megfelelően kilyuggatták. de Barlennan megparancsolta. – Ez az. tudom. de Dondragmer félbeszakította a készülődést. hogy várjanak. amit alá kell támasztani – felelt a földlakó. amely kihúzza a karókat – ez adta az ötletet. hogy mi is megérthessük. – Tudom. Később megkérdeztem őket. és újra befűzném a szíjat. hogy nem értem rá utánanézni. amelyet ki akartok húzni. amikor már szorosan fel van húzva. ami nem túlságosan bonyolult. hogy az elmúlt negyven-ötven nap során valamiben mesterkedett. A legénység nyomban elindult az eredeti karócsoport felé.csak elővenné dölyfös magatartását. és ha a szíj elég erős. A másik csigát pedig a háromláb tetejére kell erősíteni. hogy folytatólagos dupla hurkot képeztek. – Miféle gépezet az? Azt hittem. Azt már elmondtam. – Az első tiszt két tárgyat mutatott. van-e ilyen gép. – A szimpla csigaszerkezet kampóját ahhoz a karóhoz kell erősíteni. hogy ez a munka nem bizonyult elfecsérelt időnek – mondta. ha közben nem emeltek olyan súlyt. Ha egy háromlábat szerelünk az egyik karóhoz. aztán összeillesztették. Arra gondoltam. pecekforma fogak álltak ki mindkét kerék kerületén. és egy kis gondolkodás után egyikük azt mondta. – Micsoda? – kérdezte a kapitány. ezenkívül bőrszíjat fűztek át mindkét kerék fölött egy vezetőgyürűn. Magunk is lebonyolítottuk az árucserét. Don. kapitány úr mondott valamit a Repülőnek holmi gépezetről. annak a megmunkálásához túlságosan sok hő kell. És maga közben mit csinált? – Akkor jutott eszembe a dolog. hogy sok időbe telik megfordítani a gépezetet. Oda vitte az egyik rádió elé. de annyi dolgom volt. hogy egyáltalán működni fog. hogyan működik. A másik hasonló. és azóta azzal foglalkoztam. – Igen. Magukat a kerekeket keményfa hasábból faragták. Akárcsak az első csigaszerkezeten. hogyan kell elkészíteni. de dupla. mi az. Elmondta. – Ez is jó. még Dondragmer sem tudta elképzelni. A meszkliniták semmit sem tudtak kiokoskodni az egész szerkentyűből. bizonyára meg tudjátok csinálni kötéllel. mert amelyik kellően kemény. – Örömmel látom. s előkerültek megint a vágószerszámok. Az egyik egészen egyszerű széles csigaszerkezet volt. és kiteregette a fedélzeten. rajta kampó. – Okos gondolat. amit mi nem tudunk megmunkálni. inkább kicsatolhatnám a csatot. – Igen. egy-két nap megy rá mindegyikre. mennyi ideig tart.– A csatornát. mert nem tudja. Barlennan megelégedésére a hegyük is velük jött. Gyorsabb. hogy mindent láttak. A földlakók odafent megkönnyebbülten felsóhajtottak. ennyi elég is volt. – De negyvenötven nap múlva kiértek a szigetek közül. amit nekünk adnátok? Már előbb is kérhettem volna. A csigasornál két tengerész váltogatta egymást néhány perces időközökben. nem mondta a Repülő. – Igazad van – helyeselt Barlennan. Mint kiderült: korán. Különben milyen néven nevezte a Repülő a szerkezetet? – Differenciál-csigasornak mondta. – Ismeretlen tengerekkel az a baj. – De még annál is gyorsabban megy. amikor a fjord torkolatának közelében tucatnyi vitorlázórepülő várta őket – megparancsolta a kormányosnak. hogy milyen sebességgel tudjuk hajtani a gépet. mert hamar kiderült. Elsőnek a csatorna készült el. Barlennan természetesen remélte. Mihelyt leküzdötték az akadályt. igencsak veszedelmesnek látszó dárda birtokosának mondhatta magát. Talán elmondanád. A vitorlázórepülők egész idő alatt ide-oda siklottak a Bree fölött. Gyorsan végeztek a munkával – most már igen nagy jártasságra tett szert a legénység ebben a műveletben –. hogy az ember nem tudja. Amikor a Bree néhány méternyire a parttól horgonyt vetett. hogy ott vigye parthoz a hajót. ha befejezzük a csatornát. Nem lehetett tudni. és akkor néhány ezer napi . hányadán áll. hogy a karók lassan kiemelkedjenek a mederből. Reejaaren üdvözölte őket elsőnek: – Tehát vízre bocsátottátok megint a hajótokat? A helyetekben nem szeretnék a szárazföldtől messze viharba kerülni. miközben maga kellő számú emberrel kihúzza a csatornát elzáró karókat. No. ha vihar tör ki. amit ástunk. milyen mélyre hatoltak a karók. – A szigetekről készített térképeink természetesen titkosak – hangzott a válasz. sem pedig. A második szó érthető. míg a szerkezettel kihúzzuk őket? – Nem tudta biztosan. de az elsőt nem tudom lefordítani. merre találunk ezeknek a vizeknek mentén földet? Vagy van talán térképetek. de úgy gondolja. itt aztán megálltak. meglepi-e legénységüket a karók eltávolításának módja – semmi sem vallott rá. Hát akkor legyen differenciál. úgyhogy a művelet végeztével nyolc. kevesebb állja el. viszonylag rövid utat kellett megtenniük a tóig. ezért Barlennan igen nagyra becsülte a kvarc dárdahegyeket. hogy épségben megszerezte a dárdákat. hogy a Bree-t összerakják eredeti formájára. és a hajó megint aránylag mély vízen úszott. hogy a legénység nagy része áshat. Don. Nem volt meglepve. Az ő népe nem értett a kő megmunkálásához. és ezt az információt is csatolták az ő népének nagyszerű képességeiről alkotott véleményükhöz. mintha elfűrészelnénk őket. munkára: a maga emberei a csigasorhoz. – Én sem. az enyémek a csatornához! A legénység lelkesen nekilátott. Talán észreveszik a szigetlakók. meg is találjátok. – Köszönjük a jó tanácsot és a tájékoztatást. körülbelül a. amilyet ő maga szokott alkalmazni. és a szárazföldi erők is készerilétbe helyezkedtek. amit érdemes ellopni. amire a magasban cirkáló négy vitorlázórepülő nyomban a Bree felé lendült. – Parancsot adott a horgonyfelvonásra. gyakran használjuk a készlet szállítására. s eközben a szigetlakó riadókiáltást hallatott. amelyen átkeltetek.hajózásra délnek nincs szárazföld. mint verekednek. ezt magunkkal hoztuk. Reejaaren az öbölbe vetette magát. de nem látott benne semmi veszedelmet. hogy benézhessen a kenuba. Végtére is a kenunak épp az alakja a legfontosabb. én még sosem láttam délen ilyet. aki igyekszik majd nem fizetni az áruért. – Hogyan szereztétek ezt a bennszülöttektől? Barlennan ekkor követte el az első súlyos hibát a szigetlakókkal való tárgyalás során. Megnézhetném? Vagy nincs már időtök? Mi sosem vesződtünk ilyenekkel. nem lesz sokkal okosabb tőle. Inkább ők próbálják majd ellopni a tieiteket. hogy van titkotok. és a kis hajó felé úszott. mikor fogtok odaérni. és a várakozó szigetlakó felé taszította. Nem ajánlom. hogy ott a repülésről beszéljetek. milyen gyors a hajótok. azután annak a földnek a tengerpartja. – Nem is akarunk – biztosította Barlennan. Gyanította. – Sokat mesélhetnék nektek annak a partnak az országairól. Először csak szigetekkel találkoztok. Ez közönséges fából készült. és azt bárki láthatja. Barlennan habozott. – És itt olyan kifejezést használt. olyan az alakja. a vontatókötélen maga után húzva a kenut. hogy könnyen lehet vontatni. Nem tudom. miután a kenu a birtokukba került. – Lesz. aki kémnek néz minket? – kérdezte nyájasan Barlennan. A tolmács testének elülső része felívelt. úgyhogy nem tudom megbecsülni. és ha tartjátok a déli irányt. – Az áramvonalra vonatkozó elemi ismereteit Lacklandtől szerezte. hogy az utóbbi megállapítás szakasztott olyan manőver. – Természetesen. keletnek kanyarodik. de ahhoz sok idő kellene. – Ezek szerint a ti országotokban is építenek ilyen hajót? – kérdezte kíváncsian a tolmács. ollóban végződő karja a kis csónak oldalát tapogatta. erőteljes.. Mint láthatod. – Ó. nehezen leplezett vidámsággal. habár kévésüknek van olyan titka. amely élelmiszerrel megrakva ismét a kötél végén himbálózott. – Ezt már észre kellett volna vennem – mondta a tolmács. és rugalmasan engedett a nyomásnak. ha enged a kérésnek. – Ez igazán érdekes. habár nyilván lesz köztük. Most csak annyit mondok. amely földi viszonylatban a mintegy 45 G-s szélességnek felel meg. amely egy arasznyi mély folyadékban megfeneklett. Közelebb vitte hát a Bree-t a parthoz. ha feltételezik. hisz Reejaaren akármilyen alaposan szemügyre veszi a kenut. .. hogy szívesebben kereskednek. és Reejaaren csak ekkor pillantotta meg a kenut. de most a hazugságaid börtönbe juttatnak! . ha ugyan ez a valódi neved. Ügyesen hazudozol. Barlennan.– Kémek! – süvített Reejaaren. – Hozd nyomban partra a hajódat. mire képesek ezek a lövedékek. Lehet. Reejaaren már parancsokat osztogatott a vitorlázórepülök legénységének. Amit látott. Nos. úgyhogy a siklók addig maradtak fent. a hegye épp a tolmácsra irányult. és kiúszott a Bree-hez.14. menj tovább. hogy megfordult a fejében. Ezt érezte most is. Mozgás! – Az utolsó szó már hatalmas ordítás volt. hogy a sok beszéd egyszer még olyan bajba viszi. míg Barlennan fontolgatott. hogy a vitorlázók valószínűleg nem képesek nagyon magasra felszállni – csak annyira. hogy egyetlen támasztékán nyugodva. s ez véget vetett a tolmács tétovázásának. és ugyanakkor sértette az a tudat. és szélsebesen a part felé irányozta a fegyvert úgy. és csakúgy rázta a düh meg a félelem. most is egyik embere cselekedett. hogy nem találnálak el. A metán még a hajónál is csak arasznyi mély volt. ha villámgyorsan elindulnál felém. hogy negyvenméteres röppálya végén nyolc centi mélységben behatoljon a fába. nem bízhatott a kedvező áramlatokban. hogy vajon mit akar az első tiszt. mivel árulta el magát a szigetlakónak. Magam is kíváncsi vagyok. – Nyilván azt gondolod. beleillesztett egy nyílvesszőt. mi volna a legokosabb ebben a helyzetben. hogy legközelebb óvatosabb lesz. de Reejaaren egy pillanatig tétovázott. hosszú testéről folyadék csöpögött. de messze volt a nyílt tengertől. hogy lebukik úszás közben. megtorpant. BAJBAN A KENU Barlennannak sokszor mondogatták süvölvény korában. nem tudta. és aligha nyújtott volna Reejaarennek védelmet egy nyílvessző ellen. Nem volt azonban ideje hosszú elmélkedésbe bocsátkozni. vajon tudok-e bánni vele. Kedvező volt a szél is. Reejaaren ugyan nem ezekkel a kifejezésekkel fogalmazta meg magában a dolgot. – Nono. és nem bízta hajóját a véletlenre. aki kifelé indult az öbölből. semmiféle kétségre nem adott okot. és a parton a kilövőszerkezetek sorra bocsátották fel az utánpótlást. mert különben még azt találom hinni. Nyilván nem akarta kipróbálni. méghozzá gyorsan. Pályafutása során többször is vészjóslóan közelgett ennek a jóslatnak a beteljesülése. Felmászott a fedélzetre. Mint már annyiszor. hogy hatásosan dobhassák le a lövedékeket –. elülső felét visszafordította a hajó felé. Barlennan a földlakóktól tudta. Dondragmer felragadta a Reejaarentől kapott íj puskát. hogy szökni próbálsz. amiből aztán semennyi beszéddel nem tudja magát kimesélni. de nagyon is jól tudta. ért-e a fegyverhez az első tiszt vagy sem. – A szigetlakó. amíg csak akartak. Reejaaren! Rossz irányba tartasz. mert még sosem bántam efféle jószággal. hogy voltaképpen nem tudja. Már volt alkalma megbizonyosodni a siklók célzási képességéről. úgyhogy visszafordult. mihelyt gyanús mozdulatot tesz a nyílt tenger irányába. és mindannyiszor megfogadta. amelyet elegendő erővel hajítanak ahhoz. hogy szögezzék a Bree-t a mederhez. . de nem volt meg hozzá a mersze. itt cselekedni kellett. ha úgy tetszik. Mindenesetre okosan tennéd. – Már a folyó menti falu óta szeretnék valamit kipróbálni. Úgy vélem. amit a Repülőktől hallottunk. míg meg nem egyezünk valahogyan ebben a csacskaságban a mi partraszállásunk tekintetében – hacsak időközben el nem látjuk odafent azoknak a siklóknak a baját. hogy most kénytelenek legyünk ártalmatlanná tenni. No de most már mindegy. hogy nem hoztunk magunkkal valami modernebb fegyvert. amíg láthatólag a hatalmatokban vagyok. hogyan szabaduljunk ezektől a nyavalyás vitorlázórepülőktől.– Gondoljátok. Ismét magához ragadta a kezdeményezést. Kár. ha nem tévesztesz meg bennünket. – Ellenük fordíthatnánk az íjpuskát. egyelőre a vitorlázókra kell bízniuk a dolgot. inkább megmutatnám. a barátunk füle hallatára beszélnék róla. hogy hazudtam? –Azt nem mondom meg. Ha kapitány úr hozzájárul. – Nos. egyelőre hiszek neked. mint mindig. hogy kapitány úr örülne. ha mozdultok. mint a többi déli vad népnek. a Bree muníciós tisztje. egy darabig megtévesztettél. – Emlékszik valamire. már nem viseltetett oly megvetően az ötlet iránt. habár még ez sem biztos. Beismerem. – Csináljuk! – mondta lelkesen. – Csak még jobban elrontottátok a dolgotokat. csak amit a földre szállt vitorlázórepülőkből vettek. kapitány úr. – Abbahagyhatod a csacskaságaidat – vágott vissza a fogoly. – Micsodát? – Nem hinném. . – Dondragmer itt átváltott angolra. hogy megszabaduljunk ezektől a nyavalyás masináktól? Barlennan említette a siklók korlátozott magasságát a nyílt tenger fölött. akkor óvatosabban kezeltük volna titkos adatainkat. – Barlennan a maguk nyelvén tette ezt a javaslatot. Jobban járhattál volna. Egyszerűen itt kell hogy tartsunk. és Reejaaren leplezetlen gúnnyal fogadta. – Miből gondolod. de azt egyikük sem tudta. hogy ez pillanatnyilag hogyan lehetne hasznukra. akár a fedélzeten vagyok. Krendoranic. aki a legénység többi tagjával egyetemben feszült figyelemmel kísérte az eseményeket. ez is csak azt bizonyítja. hogy nem tudod. a partiaknak meg nincs más fegyverük. A sikló repülőgépek nyomban lecsapnak. ha volna haderőtök. és nem tudtál volna meg annyit. hogy adjuk meg magunkat – vágott közbe Dondragmer –. Az a kérdés. akár nem. ha a dolgok végre elindultak meghatározott irányba. ha itt. Semmiféle felszíni járművet nem látok. hogy ez majd megment benneteket? – kérdezte. ezt tudnátok magatok is. még rávehettél volna. – Majd te megparancsolod. De nem tévedek. – Nincs nektek se más fegyveretek. de az imént elárultad magad. – Semmi parancsomnak nem engedelmeskednek. – És ha ezt az utolsó mondatot nem mondod el. hogy ne csapjanak le. ami aggodalomra adna okot. – Sose volt dolgom katonákkal – vetette oda Barlennan. és hasznunkra lehetne. Kurta parancsot kiáltott segédjének. Krendoranicra is mély hatást tett ennek az új képességnek. amikor a fegyvert felfelé irányítja. A lövedék egy hajszál híján célt tévesztett.Barlennan egy keveset tétovázott. és füstcsík jelezte az íjpuskából kirepülő lövedék útját. min mesterkedett esténként. Fényellenálló anyagba burkolt kis csomagot emelt ki a tárlóból – most már értették. és mindkét végét. Krendoranic utasítására a lángszórók egyik kezelője odalépett mellé egy gyújtószerkezettel. Amikor az tüzet fogott. nem csekély aggodalommal figyelte. vagy négyöt méterrel az öböl fölött. mennyi idő telik el a siklórepülők felbocsátása és lecsapása között. és a klórporcsomag vadul lángolt. A lövedék a fő szárnyfelület legeslegszélső pontját érte. Krendoranic ollója megrántotta a ravaszt. hogy mozdulatlan célpontot meglehetősen nagy távolságról is eltalál. A repülőgép orra a föld felé . ahogy posztja megkívánta. A folyón lefelé tett rövid útjukon és a Bree szétszerelése folyamán is igyekezett minél alaposabban megismerkedni a fegyverrel. egy réteg kelmét csavart a csomag és a nyílvessző szára köré. amennyire csak tudta. nyilvánvalóan hajításra szánták. odakúszott a legközelebbi rádióhoz. Azután. Mint mindenki másra. Megfogta a csomagot. a feszülten figyelő földlakók kimondhatatlan bosszúságára. Igaz. de a következő másodpercben leégett a siklórepülő farokfelületének irányítószerkezete. de azután beleegyezett. és szél ellenében hengeredtek. Krendoranic és segédje azonnal a fedélzethez lapult. hogy elkerüljék a keletkező füstfelhőt. majd egyenesen a Bree fölé szálltak. Még Krendoranicnál jóval kevésbé tapasztalt lövész sem véthette volna el őket. a lövész alábecsülte célpontja sebességét. a hajításnak felfedezése. A vitorlázórepülők még ekkor is viszonylag alacsonyan köröztek. így aztán odafent az emberek semmit sem láthattak a történtekből. amióta elhagyták a folyó menti nép faluját. de azt tudta. alaposan hozzáerősítette az íjpuska egyik nyílvesszőjéhez. Mozgó célpont tekintetében nem volt ennyire bizonyos. Azután behelyezte a lövedéket a fegyverbe. és tudta azt is. és az íjpuska lábát a rádió tetejére állította. Most azonban még tovább fejlesztette az elgondolást. már jóformán vége is volt a légelhárításnak. Mire biztonságban érezték magukat. A lángfelhő a siklórepülő fara körül terjengett. de a többi masina nem igyekezett elkerülni a nyomában maradt füstcsíkot. hogy adott jelre bombazáport bocsáthassanak rá. és várt. hogy neki ez az időköz éppen elegendő. és a fegyverrel nyomon követte a sikló útját. szorosan megkötötte. de a muníciós tiszt értette a dolgát. hogy biztosabban álljon. Amint kellő pontossággal célzott. A csomag csaknem szabályosan gömb alakú volt. a tüzelési pont közelében levő tengerészek szanaszét szóródtak. ahogy az egyik masina közeledett. amint Krendoranic kinyitja az egyik lángtárlót. és a segéd a gyújtót a lassan emelkedő nyílvessző végén a csomagocskához érintette. kiadta a tűzparancsot. és meggyőződött afelől. A célpontul szolgáló repülő legénysége sértetlen maradt. a Bree pedig háborítatlanul siklott a fjordon a tenger felé. A masinák nagy körökben lebegtek. a rádió még beleköp a levesedbe. hogy a parti fegyveresek a hajó ellen fordítják íjpuskáikat. és elkezdték a manőverezést kifelé a fjordból. hanem elrendelte. és Barlennan szíve megesett a szerencsétlenen. de a közelében elhúzó füstcsík hamarosan kedvét szegte. mert a hidrogénklorid párája harcképtelenné tette a legénységet. hogy légitámadást intézzen a hajó ellen. aki eddig nyilván még sosem kért szívességet idegen nép fiától. Egy pillanatig attól tartottak. úgy vélte. Amint kivilágosodott. napkeltekor pedig a hajó már majdnem elérte a fjord torkolatát. de Krendoranic nyomban készenlétbe helyezte a következő iszonyú lövedéket. míg egy kicsit meg nem . úgy vélte. de nem tudta kiszámítani. kiváltképp ami a beszélgetések során hangzott el. Lezajlott tehát a légelhárítás történelmének egyik legnagyobb csatája. és nem is alaptalanul. hitetlenül és egyre növekvő kétségbeeséssel hallgatta a kapitány és a rádió párbeszédét. – Mi a csuda ment végbe odalent. hisz javarészt értelmes lények voltak. A tolmács döbbenten. mert attól tartottam. olyikuk megpróbált magasabbra hágni. és mindkét masina kényszerleszállást végzett az öbölben. szintén kormányozhatatlanná vált. Reejaaren némán figyelte a fejleményeket. de kellő vízmélység volt a tőkékhez. hisz a parti tömeg már alig látszott a messzeségben. hogy hogyan. a masina a partra siklott. hogy beugorjon a vízbe. hogy vonják fel a vitorlákat. – Barl! – szólalt meg néhány percnyi hallgatás után a földlakó. A két gép. Még most is cirkált néhány sikló a levegőben. a part felé irányozta. Barlennan röviden összefoglalta az elmúlt néhány száz nap eseményeit. hisz azt a földlakók nem érthették. A szél ugyan nem volt kedvező. tegyék partra. míg az utolsó áldozat is lezuhan. most már biztonságosan hallathatja hangját.irányult. most már tájékoztass a történtekről. Reejaaren az eddigitől ugyancsak eltérő hangon kérte. néhány hétig még nem fogsz további bajba kerülni. akármilyen remek lövészek helyezkednek is el a vitorlázórepülők fedélzetén. de légy szíves. ám a tolmács jól tudta. de sehogy sem tudott rájönni. és a pilóta meg a legénység épp a földet érés előtti pillanatban ugrott ki belőle. A sötétség perceit kitöltötte a beszámoló. Barlennan nem várta meg. Barl? – Lackland nem bírta tovább türtőztetni kíváncsiságát. – Mit gondolsz. amely belekerült a füstbe. a földlakó elég jól ismerte Barlennant. Az egyik sikló vagy tíz méter magasból meg is próbálkozott a támadással. hogy a Bree szinte tökéletes biztonságban van minden efféle kísérlettől. vajon hogyan jár el ebben a kényes esetben. Amit az – mint Lackland jól láthatta – nagy megkönnyebbüléssel meg is tett. és láttára amazok hanyatt-homlok menekültek – szél ellen. úgyhogy ötvenméternyire a parttól megengedte. csak a tartásán látszott a mélységes elkeseredés. mésszé lőtávolon kívül. hogy a kapitány kémkedésének eredményét közli megbízóival. – Nem szóltam közbe. Barlennan a tajték számlájára írta a dolgot. A két fő tenger közötti viszonylag keskeny átjárón haladt a hajó. tartottam tőle. a . hogy ez lesz a véleményed. nem írhatom elő. Ne fosszatok meg a mulatságtól. hogy bajba kerültem? – vágott vissza a meszklinita. Néha csak azért bocsátkozom bele valamibe. amin épp az imént adtál túl. és el is raktározzuk ott. Mintegy 60 G-nél a kenu. miközben a kis hajót felhúzták a fedélzetre. kedvező időben most már határozottan tarthatták útirányukat. mint maga az óceán. amit egyébként a nyílt tengeren sokkal biztonságosabban átvészelhettünk volna. sok mindent tanultam. láthatóan merülni kezdett. Dondragmer felöltötte „én megmondtam" arckifejezését. Ez hosszú napokig elegendőnek bizonyult. mit csinálj. és egész szép haszonra tettünk szert. telerakták. Visszatették a kenut a tengerre. és azt is tudom. néhány eddigi kis kalandunk roppant békésen végződött. hogy keressek menedéket a vihar elől. Nos. hogy nekünk mit jelent az egész. remélem. de végül sokkal jobban érzem magam. hogy mi hasznod lesz ebből az útból. hogy elkerüljék a messze keletre előttük fekvő szárazföldet. Nem mintha bánnám. szívesen összeszedünk száz vagy akár ezer hajórakományra való olyanfajta fűszert.. és alaposan megvizsgálták. mert érdekesnek ígérkezik. A szigetek közt gyakran tűntek fel a hullámokat súroló vitorlázórepülők. de egy tengerész néhány naponként ellenőrizte. csak az óceán végtelen tükrét. és gyakran kellett irányt változtatniuk. Igen. csak azt ne felejtsd el. légy szíves. – Ha nem tanácsoljátok. Azután a szárazföld eltűnt a látóhatáron. – Mondd. A hír nyilván gyorsan terjedt a szigetlakók között. sehol sem találtak léket. Mintegy 40 G-s szélességnél délkeletnek kormányozták a hajót. ha valami hasznom is volt belőle. de a fedélzetről nem láttak mást.. és az emberek közlése szerint egyelőre előttük sem volt belátható távolságban több – a derült. de őszintén: mit tartasz többre. aki semmiért el nem mulasztotta volna a látványt. habár a folyadék jóval tisztább volt. Ha akarod. de ezek mindig nagy ívben elkerülték a hajót. ezen a holdon mindenki tíz évet öregszik. nekünk még úgy is bőségesen megérné. mely mindeddig hűségesen követte a hajót a vontatókötélen. amelyet Reejaaren említett. – Akkor légy olyan szíves arra koncentrálni. és a hajót megint délnek irányította. hogy a többit elkerüljék. de amikor kirakták.nyugszanak az idegeink meg az emésztésünk? Ahányszor a Bree-t feltartóztatják. sose találkozom ezekkel a siklókészítőkkel. – És kinek köszönhetem. a kalandot vagy a hasznot? – Hát. – Köszönöm. Az én szempontomból eddig meglehetősen unalmas volt az utunk. A mögöttük elmaradó sziget látszott még néhány napig. ahol a Bree áttelelt. – Barlennan többé-kevésbé őszintén egyetértett. így is kellő haszonra teszek szert. Az új tenger felé vezető útjukat mindössze egyetlen apró incidens zavarta meg. hogy akad odafenn jó néhány barátod. és hallgatott. magam sem tudom. és szükség esetén nekilátott a meregetésnek. Jócskán volt metán a fenékben. a csónak rugalmas oldala megereszkedett. mint a metán. amikor már az egész elsüllyedt. de nem járt teljes sikerrel. – Nem tudnád velünk is megértetni? Lackland nekiveselkedett. ha az embernek semmi sem jut eszébe. Lackland a fejét csóválta. de nem szolgált magyarázattal. amikor a tengerész beszállt. Sok gimnazistán is kifog a nyomás fogalma mennyiségi értelemben. a vontatókötélhez rohantak. s vele együtt a rakomány is. – Jóságos ég! – motyogta Lackland. A kenu rugalmas fája nyomban visszaugrott eredeti formájára. A meregetéssel megbízott tengerész figyelme is lankadt. mikor szüksége volna rá! A folyadékon belüli nyomás megfelel a kérdéses pont fölötti folyadék súlyának. Mindez másodpercek alatt zajlott le. és a legénység kissé lazított. A meregetéssel megbízott tengerész beszámolója volt természetesen az egyetlen. – Mire jó az érettségi. amelynek némiképp hasznát vehették. és 200 G-nél még a metánnak is tekintélyes az egy négyzetcentiméterre jutó súlya. és elmondta. Még két alkalommal emelték ki és vizsgálták meg. A tavasz előrehaladtával hosszabbodtak a napok. amikor a kenut a pallóhoz húzta. Amikor a tengeri útnak mintegy harmadát hagyták maguk mögött. de most sem sikerült megállapítani a szivárgás okát. és magyarázatot kért: – Te bizonyára tudod. ha egyáltalán látott valaki is valamit – szólalt meg nagy sokára.frissen kiürített kenu könnyedén lebegett. mit láttatok. De azután nyomban felébredt a figyelme. a kenu a vontatókötél végén alámerült. A kenu természetesen süllyedt egy kissé. Lackland sem szolgálhatott semmiféle hasznos tanáccsal. majd behorpadt. a rakományt kirakták. körülbelül 200 G-nél. A meregetéssel megbízott tengerész felmászott a fedélzetre. a legénységnek mindazon tagjai pedig. A Bree irama lassult. de nem jutottak eredményre. A meszkliniták egymás szavába vágva adták elő a történteket. Meg aztán az a fa alig vastagabb a papírnál. – Mondjátok el. mi történt – mondta. válságosra fordult a helyzet. mi történt. és a legénység egyszeriben felriadt. A tengerész kievickélt. mivel annak jó része sűrűbb volt. s a kis lélekvesztő mind mélyebbre és mélyebbre merült. A tengerész jóformán még fel sem fogta. vélte. Nem nyújtott azonban jóformán semmi hasznos információt. de ebben az esetben már a kezdet kezdetétől kellett volna észlelniük a szivárgást. akiket nem tartott vissza más irányú kötelességük. vele együtt a rakomány megfelelően lekötözött részét. s az egyik rádiót ráirányították a látványra. de azután egyre fokozódott a beszivárgás. Barlennan félbeszakította az érthetetlen monológot. hogy a kenu oldala enged. hogy ilyen sokáig kitartott. s eközben nagyot rántott a hajón. csoda. és átmászott a palánkon. Nagy keservesen sikerült is kiemelniük a megfeneklett csónakot. . Barlennan pedig tolmácsolta elbeszélésük lényegét. Talán lyukacsos a fa. ezt az erőt azonban nem hozta összefüggésbe másokkal. A kenu elsüllyedésének szélességén észlelt 190 G-s nehézkedés 400 G-re növekedett. és továbbhajóztak. rövidültek az éjszakák. hogyan bizonyulhatna hát igaznak. egyre lassabban. akik ehhez a jelenséghez már hozzászoktak a meszklini napközelség rövid időszakában. ahelyett. Behajóztak az öbölbe. annál nagyobb a húzóerő. a földlakók azonban keserves nyűgnek érezték a hajóutat. hogy nem érintette a látóhatárt. és a mélységgel arányos növekedése a gravitációval fokozódik. csak épp egy kissé merült alá a déli égen. habár az igen sok helyet foglalt el. Maga a nap mintha összezsugorodott volna. beszéltek a kapitányhoz. Lassan elunta magát a Bree legénysége is. például a széllel vagy akár azzal a jelenséggel. s úgy ütötték agyon az időt. mivel az végül közönséges folyótorkolatig keskenyedett. Az előttük nagy sokára felbukkanó föld is nyilvánvalóan fölöttük volt. dolgozgattak. hogy a látóhatár körös-körül a hajó fölött van. és az sem vigasztalta meg. Figyelték a hajó útját. amikor elérték – mert elérték. Dondragmer ugyan attól tartott. és maguk is igyekeztek egyet-mást felcsipegetni a meszklini nyelvből. Ez bebizonyosodott. amikor első tisztje rámutatott. majd még tovább. hogy minden lebegő tárgy bizonyos részének a felszín alatt kell lennie. hogy ez pusztán optikai csalódás. legalábbis úgy látták az emberek. Barlennan kerülte Dondragmer tekintetét. ezrével teltek-múltak a napok.Annyit megértett Barlennan. angolul tanították a legénységet. Százával. hogy ezáltal a hajó veszít hajlékonyságából. a Bree szélességmérője. hogy kellően magasra halmozhatták benne az élelmiszert. Hosszabbodtak a napok. Amikor Lacklanddel való beszélgetése során elértek ehhez a következtetéshez. A Bree fedélzetén levő videokészülékeken át úgy látszott. amikor az ember azt bizonygatta. mint ahogy Barlennan hónapokkal azelőtt oly türelmesen elmagyarázta Lacklandnek. méricskéltek. a négy földi hónap. vagyis kilencezer-négyszáz-egynéhány meszklini nap során. előbb-utóbb összezúzódik. hogy a Repülő segítségével megkeresték volna a kedve- . számítgattak. amely most már életük szerves részévé vált. A fő szempont természetesen az volt. és hogyha ez a rész üreges. hogy minél mélyebbre merül valami a tengerbe. Az volt az egyetlen haszna. A kenut és rakományát felrakták a fedélzetre. hogy messze délen ez képtelenség. meghatározták a hajó helyzetét. ha csak csalódás volt? A föld valóban ott volt. hogy nyilván ezzel árulta el magát a Reejaarennel folytatott eszmecserében. ahogy tudták. A hosszú életű meszkliniták nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az idő múlásának. Barlennan sehogy sem tudott megválni az immár használhatatlanná vált kis csónaktól. és csak nagy üggyelbajjal tudtak bemanőverezni. s ő maga is csakoly türelmesen hallgatta. míg végre a nap úgy kerülte meg az eget. amikor ő maga merült úszás közben túlságosan gyorsan. vagy kétezer mérföldre délnek elterülő óriási öböl torkolatánál. Még hogy az ő népe üreges hajókat használ! A szigetlakók nyilván már rég tudják. a rugós mérleg tanúsága szerint. irányát. a kapitány azonban elhessegette az aggodalmait. mégpedig az elveszett rakétáig hátralevő távolságnak mintegy fele hosszáig. amelyet oly buzgón űztek a távoli Peremnél. Maga a szikla pedig nem húsz méter magas volt. hanem száz. Szinte látható volt a cél. akiknek nem volt nehéz a guk. és szárba szökkent a reménység. Ennek is nekivágtak. ezúttal azonban a Bree és legénysége nem sziklafal tetején. függőlegesen. csupa merő lehetetlenség volt a hajó legénysége. Megint eltelt néhány hét. amikor Lackland tankja útjának végére ért. de már csak a ritka kedvező időszakokban vitorláztak. . közel harmincöt mérföldnyire – meredek sziklafalon. s egymást váltogatták a vontatókülönítmények. emberi viszonylatra átszámítva. a tooreyi állomáson érezhetően növekedett a feszültség. És megint elhervadt. az ugrás. hanem sziklafal tövében találta magát.ző szeleket. hiszen ilyen nehézkedésnél egy szál meszklinita egymaga is tekintélyes vontatóerőt tudott kifejteni. bármennyire széles volt is a folyó. a derék kis lények számára. Vízszintes távolságban ötven mérföldre volt a rakéta. Végül az öböl végében meglelték magát a folyót. Ehelyett vontatókötélre vették a hajót. és a közel 700 G-s térben a mászás. a földlakók már nem unatkoztak. mint hónapokkal ezelőtt. a haladás egyéb gyors módja. Az ok nagyon hasonlított az akkorihoz. a tompa végű pallók ellenében zúduló áramlatot nem tudták ellensúlyozni a vitorlák. amikor a Bree-t lehorgonyozták a folyóparton. Ami a felszínhez viszonyítva több száz mérföldes másodpercenkénti sebességet jelent. csakhogy azért van épp elég nehézség. Majd utánanézek. Már most is egyre nehezebben tudunk táplálékot szerezni a folyóból. nagyon messzire kerültünk a tengertől. A FENNSÍK. akit konzultációra hívtak a vetítőterembe. és jó néhány aggodalmas arccal találta szemközt magát. mint a dzsungelból frissen szalajtott busman bennszülöttet. láthatólag itt valóban nincs olyan ösvény. különben beláthatatlan lesz az energiafogyasztás. de semmi akadálya. Közeli felvételekhez valamiféle hiperbola pályát kellene alkalmaznunk. – Lackland elfordult a mikrofontól. az az egyetlen is. A némán figyelő földlakók lázasan törték a fejüket. hogy megkerüljék a falat. Lackland továbbította az ötletet a kapitánynak. Az egyenlítőnél a rakéta megfelelő ideig tartózkodhatott körsebességgel a kiszemelt pont fölött. hogyan lehetne ezt az akadályt legyőzni. amin Barlennanék felkapaszkodhatnának. és így szinte lehetetlen tervekef készíteni az élelmiszerkészlet meg egyebek tekintetében. a kör belső peremén. Meg aztán nem is tudjuk. az alig néhány méternyire tornyosuló sziklafaltól. A Bree legénységének gondolkodásmódja nem csupán átmenetileg változott meg. mint az egyenlítő vidékén? – De igen – felelte Rosten. hogy annak értelmében tervezhessük meg az útvonalunkat? – Okos ötlet. Megmaradt azonban a józan mérlegelés képessége. Még ha az űrhajó megküzdene is a nehézkedéssel. – Kell. Itt azonban nem lenne elég az orbitális sebesség. Az expedíció egyetlen rakétája sem tudott volna felemelkedni egyujjnyira sem a meszklini sarkvidék gravitációs terében. – Mi baj? Nem készíthetnénk ugyanolyan fotótérképet. csakhogy nehéz lesz. de szakképzett nem emberi pilóta sem maradhatna életben ezen a vidéken. Csináltatok vagy tudnátok csinálni kellően részletes térképet. sem emberi. – Igen – mondta a meszklinita –. amelyet ilyen körülményekre konstruáltak. még ha megfelelőképpen tudnánk is használni. hogy legyen út a sziklatetőre vagy egy enyhébb lejtőre. velük született és beléjük nevelt vak rettegés a magasságtól nyomtalanul eltűnt. azokat az élőlényeket pedig. alig hatszáz mérfölddel a felszín fölött. – Az utazásnak egyszerűen még nincs vége. amilyen részleteset csak akartok. tehetetlenül vesztegel. ahogy gondoltuk – elemezte sietősen a helyzetet Rosten. mit tehetünk. s bolygójuknak ezen a vidékén a fél testhossznyi esés is szinte biztosan végzetes lehet még a szívós meszklinita szervezetre is.15. amely útjukat állta az elveszett rakéta felé. Beismerem. Nem kell magyaráznom. de azért legtöbbjüket bizony kényelmetlen érzés fogta el. amelyek ezeket a körülményeket kibírják. annyira sem lehetne kiképezni rakétakezelésre. milyen messzire kellene még utaznunk. gyakorlatilag elveszett a számukra. Megváltozott a gondolkodásmódjuk. – Készíthetünk térképet. miféle képeket le- . amely a hajítás elve szerint működik. mert muzeális darab. – De azért megcsinálhatjuk. – Rendben! Mi a helyzet az élelmiszerrel? Mintha azt mondtad volna. amely itt mintegy kétszáz méter széles. Az élelmiszerhelyzettel is foglalkozni kellett. még akár a Földön is. Lackland nevetett. jobbra megkerülve a sziklát. – Miért tartod meg? – Épp azért. De mivel nem tudom. és a szikla tövében hirtelen véget ért. de ezt azért talán mégsem illik kérnünk tőle. Lackland továbbította a beszélgetés lényegét Barlennannak. de nem is tudnám megindokolni. – Helyes! Kibocsátunk egy rakétát. hogy a részletek megfelelnek Barlennan igényeinek. de ezentúl többet kell a hálókkal foglalatoskodniuk. Növényzet nyomokban . hogy Barlennan vaktában is nekivágna. mint némely földi szakadék fala. Reméljük. és csak reménykedhetünk. Sok pótolnivaló akadt még a Kupán. – Hajózhatnánk felfelé. Mindenesetre hosszú gyújtótávolságú lencsével kell készíteni a felvételeket. muzeális darab. és visszatért ügyes-bajos dolgaihoz. hogy a szükséges tájékoztatás megérkeztéig ott marad. – Sajnos nem. hiányozni fogsz te is. kopár talaj alig néhány méternyire terjedt a folyó egyik partján. – Kevesebb van. Csak kettő van. egyelőre várunk. Nem tudnátok esetleg nélkülözni az egyik puskátokat? Lehet olyan is. minden bizonynyal a távoli látóhatáron túl. – Erre nem gondoltam – ismerte be Lackland. Barlennan a bólintásnak megfelelő meszklinita gesztussal jelezte megértését. vagy itt hagyhatnánk a hajót meg a folyót. Persze szívesebben hajóznék felfelé a folyón. Ezzel az íjpuskával az utazás kilenctized részében nem sokra mentünk. meg a puskád is. aki válaszul bejelentette. ilyen messzire az óceántól nehéz eleséghez jutni. a földlakók az egész út során tájékoztatták helyzetéről és a szárazföldtől való távolságról minden irányban. úgyhogy a homorú térképen fel tudta tüntetni az átszelt két tenger partvidékét. a másik parton dombláncok sorjáztak mérföldről mérföldre. ami már nem működik. és a múzeumok jól megfizetik az ilyesmit. igen nagy távolságról. A köves. az légy legyen a talpán (habár Meszklinen még a légy is túlságosan súlyos lett volna). láthatólag kellően gazdag halban jelenlegi szükségleteik ellátására. a szárazföld azonban már kevésbé ígérkezett biztatónak. Maga a folyó. nem volt egyelőre aggasztó. és különben sem látok más megoldást. a földgömb meszklinita megfelelőjén. Lehet. és balra indulhatnánk. Egy darabig mindenképpen boldogulunk. mint Lacklandnek mondta. különben nem lesz gyerekjáték cipelni az élelmiszert meg a rádiókat. A szikla tükörfényes volt és sima.hetne így készíteni. és nekilátunk. Ha valaki ilyet meg akar mászni. De ha át kell kelnünk a szárazföldön. melyik jelent kisebb távolságot. miért ajándékozom el. ahol van. de azért nem sivatag ez sem. nem lesz rá szükség. Nálunk odahaza senki sem látott még álmában sem olyan fegyvert. és majdnem a túlsó végénél összekötötte a szélét az ék szélesebbik végével. és annyi sebességet nyert. a közepén kis dudorral. Annyira megközelítették a déli sarkot. amely befogta Tooreyt. A folyó azonban széles kanyart írt le körülötte. Mint Meszklinen általában. Ez esetben a meglepetés a bolygókéreg e részének a mérete volt. majd a rakéta. az árnyékmérések tanúsága szerint valamivel magasabb lehetett a csúcsnál. amikor odaérnek. A kép lassan változott. amelyet a magas sziklafal mögé bújó nap vetett. Több energiát kellett használni. és ezt csak az hiszi el. menet közben is folytatódhatott a térképkészítés. Az expedíció négy tagja. egyetlenegyen. hogy a bolygó mindegyik alkalommal más oldalával fordult a nap felé. Magassága a széleken hihetetlenül egyenletes volt. A földlakók szorgosabban töltötték idejüket. köztük Lackland. Ez is az ék szélesebb oldalán volt. A felvételeket ezután táblázaton rögzítették. és ennél lényegesen többet. újabb üzemanyag felhasználásával. . a rendszer nem hasonlított a Saturnu-séhoz. mindegyik út során két-három percet vett igénybe a fényképezés. hiperbola pályáját hatalmas ívvé szélesítette. ami szelídebb lankára is vallhatott. mint a Bree jelenlegi kikötőhelyénél. és ugyan a sark fölött áthaladva több ezer mérföldnyi magasságban voltak a felszíntől. csak magához – sarki átmérője húszezer mérföld sem volt a mintegy negyvennyolcezer mérföldes egyenlítői átmérőhöz –. A mellékbolygó pályájáról kiesve a rakéta nagyon felgyorsult. Egy képen. felszállt a rakétával. megbizonyosodtak felőle. de mindannyiszor kiderült. Háromszor tették meg az utat. ami. de most is lenyűgözte őket. A rakéta kilövési pontjáról a világ nagyjából olyan volt. nem hasonlított máshoz. hogy ne legyen szükség nagy gyorsításra. és laposabbnak tüntette fel az óriás világot. de csak épp valamivel. se nagyobbnak nem látszott egész álló nap. érdekes és meglehetősen meglepő eredmények születtek. és a sebesen mozgó holdról a bolygó felé bukott. elmosódott volt az árnyék. hogy a nap se kisebbnek.mutatkozott csak. amely felől a Bree hajózott. mintegy nyolcszáz mérföldnyire a hajó jelenlegi helyétől. míg körülszáguldották a bolygót. de annak ellenére. de erősen fénylett a csillagpöttyös feketeségben. úgyhogy a szikla magasságát az árnyék mérésével becsülhették fel mindegyik oldalon. és ott-tartózkodásuk első ötven napján a Bree legénységének egyetlen tagja sem látta semmiféle nyomát szárazföldi állatnak. hogy csak árnyék. a gyűrű annak látszott. aki látja. de mint Rosten előre megmondta.. Az expedíció tagjai már épp elégszer látták. Olykor-olykor némelyikük mintha mozgást észlelt volna. hogy kettős osztású volt. Egyetlen pont kivételével. Ezzel a manőverrel nem veszítettek időt. gyűrűje csak egy fénycsík. még ez a sebesség sem volt elég nagy. És ami még jobb. mégis gyorsan kellett dolgoznia a fényképésznek. csúcsa jóformán addig a tengerig ért.. Amennyire lehetett. Meszklin túlságosan ellaposodott. amely mintegy tömegestül tört felfelé. mint egy süteményestál. Alakja Grönlandhoz hasonlított. hossza mintegy háromezer-ötszáz mérföld volt. de hogy van törés. hogyan adhatnánk a boldogtalanoknak erkölcsi támogatást. hogy ez kerül az utunkba épp most. – Nekem személy szerint nem kéne ez a bolygó. Csak azt remélem. látod az ég visszatükröződését. Mindezt Lackland közölte. csekély szögben. és az. amelyen kis barátjának át kell kelnie. és kedvetlenül felhorkant: – Hát ennél többet aligha tehetünk értük – állapította meg végül. sem egyéb ok nem igazolta a Lackland által észlelt törést a sziklafalban. és hogy valójában óriási sekély teknő. mert ott minden eszköz rendelkezésére áll a vizsgálathoz.felfelé a folyón – és a folyó továbbra is a sziklafal tövében kanyargóit. azt a vizsgálatok is bizonyították. hogy a levegő sűrűségének van valami szerepe a dologban. és víznek hiszed. Néha még a Földön is nagy kiterjedésű délibábot lát az ember. hogy a teknő legmélyebb pontja is jóval magasabban fekszik. hogy a forró levegőréteg az út fölött napos időben megtöri a fényt felfelé. Rendkívül bosszantó. – Hisz ezen töröm a fejem kezdettől fogva. legkevesebb ötven százalékban a mi babonás hitünk csupán. Azt azonban minden kétséget kizáróan kimutatta a vizsgálat. Annál a pontnál írt le szélesebb kanyart. hogy gondosabban elemezze a felszínt. mert maga a fennsík meglehetősen sziklásnak bizonyult. Bárcsak valaki meg tudná magyarázni neki és nekem ezt a magaslátóhatárcsalódást. mert a forró levegő sűrűsége kisebb. s ez igencsak biztató jel volt. Azt jelentette. próbálj meg kisütni valamit. mint a pereme. hogy mi nem ilyenről jövünk. hogy miért látszik magasabbnak?! – szólt döbbenten az egyik meteorológus. Ezt egyelőre elhalasztotta. – De hiszen pofon egyszerű. habár tudom. mikor már majdnem célnál vagyunk. – Nekem nem. Ott a hivatásos térképészek a mikroszkópjaikkal és sűrűségmérőikkel nem sok vigasztalót mondtak. és a felét szárazföldön. Azt tudod. ahol az árnyék elhomályosult. és a fény gyorsabban halad benne. hogy Barl nem akarja feladni az egészet. hogy ez a világ kupa alakú. – Ezek szerint nem érted. Sem folyó. és nem ötezret. hogy Barlennannak ezerhatszáz vagy ezerhétszáz mérföldet kell megtennie. míg vissza nem érnek a támaszpontra. ha fizetnének sem. Charlie. mert fizikai támogatásnak az égvilágon semmiféle módját nem látom. de még az üt szárazföldi része sem lesz lek űzd hetetlenül nehéz. A sűrűségmérő kimutatta. mint a sziklafalon túl elterülő vidék. hogy a táj középpontja alacsonyabban fekszik. mert nem volt a belső részén határozott árnyék. csak még a nehézkedés is . ugyanis még most sem hisz nekünk vakon. de mindnek ugyanez az elv az alapja: a hidegebb vagy melegebb levegő találkozása vagy – „prizma" megtöri a fényt. – Mindenkinek az. mintha omladékos lejtőt kerülne meg. és válaszul azt a véleményt kapta. Itt ugyanez a helyzet. Rosten áttekintette a munka végeredményét. akkor talán el lehetne tántorítani attól a meggyőződésétől. mélységét azonban nem lehetett pontosan megbecsülni. – Részleteiben nem. Mozgás! . te nézz utána valahol. – Ha mondod. hogy többet. Rosten komoran közbevágott: – Hogy befolyásolja a magasság a sűrűség csökkenését? A meteorológus elővette logarlécét.szerepet játszik benne... aki őszintén reméli. Talán. Aztán körülnézett. hogy Barlennanék élhetnek és dolgozhatnak olyan légnyomásnál. Dave.. és némán tologatta egy-két pillanatig. azok a folyó mentiek épp ezzel a módszerrel vitték parthoz a Bree-t. Rick. kérdezd meg Barlennantól.. mennyit csökken.. – Hívd kis barátodat rádión. hogy ő meg az emberei mennyire érezték meg. amennyire a fizika... Meg persze az alacsony hőmérséklet is hozzájárul. – Gondolom. Újabb néhány pillanatnyi néma számolgatás után felhangzott a válasz: – Megint csak nagy vonalakban. körülbelül. még a hidrogén sűrűsége is gyorsan csökken. Rosten elgondolkodott. Mindenki némán állta a pillantását. – Lackland mélyen elgondolkodott. amely a normálishoz úgy aránylik. hetvennyolcvan százalékot. – Régebben utalás történt arra. és tudd meg. mondjuk. Szavait döbbent csend követte.. ha mínusz százhatvan fokos átlaghőmérsékletet veszünk alapul. hogy víz.. mintha olyasmit mondtál volna. akkor reménykedhetünk.. hogy teljes három atmoszféra esés van némelyik trópusi ciklon középpontjában? Charlie. ahogy távolodunk Meszklin felszínétől. én nem vagyok.. mínusz 145° és 185° Celsius hőmérséklet között. – Igen nagy vonalakban. tekintete követte az ujjai mozgását. vagy netán akad. méghozzá jó sokáig.. Rosten egy kissé felderült. a felületi sűrűség nagyjából egy százalékkal csökken körülbelül négyszázötven-ötszáz méter magasságban.. mint mondjuk tizennégy-tizenötezer méter a miénkhez? – Nem tudom. senkinek sincs épkézláb ötlete. Mellesleg. a kémia. akkor nem megyünk vele semmire. a matek és az időjósok istene engedi. Ha ez megfelel annak. vagy ahogy a bálna raktározza el a levegőt. illetve metán alatt tudnak maradni.. ha azonban a szükséges hidrogén jó részét megszerzik a meszklini folyók és tengerek hidrogénoldatából. százötven méter magasságban? –kérdezte végül Rosten. és ülj le egy számítógéphez. Ha visszagondoltok. de lehet. hogyan mászhatnánk ki a csávából. – Lackland nem fejezhette be a mondatot. Rosten egy-két percig dobolt az asztalon. mennyire oldódik a hidrogén metánban nyolc atmoszféra nyomásnál. ahogy mi visszatartjuk a lélegzetünket. –És. és tekintélyes távolságra tudnak úszni. zsebre vághatod a logarlőcsödet. – Rendben van szólalt meg aztán. mi a helyzet az efféle képességével. biztos úgy van. annyira pontosan határozd meg a hidrogénsűrűség értékét azon a szíklatetőn. szemöldökét összevonta. mint a . ami még vár ránk.. azt magad is tudod. – Jelenlegi helyzetetektől körülbelül nyolcszáz mérföldnyire felfelé a folyón. álmossághoz hasonló érzés fogja el. de a meszklinita nem felelt. már amennyire körül tudja irni. hogy a levegő ennek a sziklának a tetején. ami tőlünk telik. és nagy erőkifejtést végez. s amikor Rosten bólintott. mint amit eddig tapasztaltunk? Meg aztán. hogy fel tudtok rajta kapaszkodni. hogy valóban sokáig tud minden probléma nélkül úszni a felszín alatt. – Helyes. Amióta megérkeztünk ide. hogyan kerülhetnénk fel oda. – Nem hiszem. mint amikor az ember víz alá kerül. de azt ilyen messziről nem tudjuk megállapítani. eddig már eljutottunk. már persze ha közben éhen nem hal. ennek az egyetlen pontnak a kivételével. és az alámerülésnél nem érzi azt a fulladásos tünetet. Úgy látjuk.. sziklaomlásnak látszik. de a szokásos tevékenységét nem tudja huzamosabban végezni. és miért volna rosszabb. Nyilvánvalóan kellő mennyiségű hidrogént tartalmaz a meszklini tenger. – Megtaláltátok már a módját. de megtesszük. mit akartok kihozni ezekből a kérdésekből. mire odaértek. kitart az iránya is. akkor is óriási nyomásváltozást érzékelnétek. ha elveszítené az eszméletét. az erőssége is. csak két-három percig voltunk a középpontjában. de hogy nekünk mennyire fontos. akkor sajnos nemigen fogtok feljutni egyáltalán. Lackland főnökére pillantott engedélyért. Barlennan. A felkapaszkodás ötletétől nem vagyok elragadtatva. indulunk felfelé a folyón. Mi a problémátok? Nem értem. – Sokáig tart. – Most ő hallgatott el egy pillanatra. – Persze hogy hajlandók vagyunk. Nem biztos. Nem olyan erős.Az értekezlet feloszlott. hogy hogyan csinálja. kedvező a szél. megszólalt: – Arra a felfedezésre jutottunk. – Semmi olyasféle kellemetlen érzés nincsen. Talán útközben majd a videokészüléken látottak alapján tudsz tanácsot adni. Ha nagyon sokáig lent marad. Pedig ha ott nem tudtok felkapaszkodni. szeretném. ahol a rakétánk áll. vagy a kérdés változatlanul elméleti volt? – Találtunk valami útfélét – válaszolt Lackland. –Egy pillanatra elhallgatott. és hallgatta a meszklinitával folytatott beszélgetését. ki lehetne húzni és feléleszteni. igen enyhe lejtéssel. mint a legkomiszabb viharokban – folytatta a kapitány. hogy felmentek a fennsíkra? Természetesen nem erőltetjük. pedig negyvenötven napja is megvan. – És még azt is valamennyien kibírtuk. Különben sem lélegzik. ami a siklórepülők szigetére vetett bennünket. ha a nehézkedés mindössze egyharmada volna. igaz. a sziklafal körös-körül függőleges. de fogalma sincs arról. még ha kicsik is a sziklák. ki-ki munkájának szentelte magát. ha túlságosan igénybe venné a szervezeteteket. mekkorák a sziklák. Rosten a vetítőszobában maradt Lacklanddel. Barlennan közölte. aztán más modorban folytatta. Rosten láthatóan felderült. a tagok szétszóródtak. – Hajlandók volnátok megpróbálkozni vele. alighanem. hogy életben maradjon. A vadászok sorra visszatértek a hajóra. – Ez itt nemigen keskenyedik el. Azt a néhány felszerelési tárgyat. de egyiknek sem volt érdekesebb jelentenivalója. és beléjük kapott a különösen egyenletes szél. hogy egyik képen sem látszik nyoma zúgónak. de egyenletesen haladt az ismeretlen vidéken. amikor megtudták.rendes tengeri szél. Lankás vidék volt. indulunk. . de mindjárt felszökött a kedvük. kevés a folyó. hacsak nem lesz sebesebb a folyó. Ha gyorsul a folyása. és a hajó kihúzott a folyóra. Annyit mindenesetre mondhatok. legalábbis ameddig ti mentek rajta. kivéve a néhány forrás vidékén. most sürgősen visszapakolták. de amikor felvonták a vitorlákat. de ahhoz elég. A legénység hangulata érezhetően romlott. amerre jártak. amelyet előzőleg kiraktak. valószínűleg azért. Egy pillanatig a tenger felé fordult az orra. Charles! Mihelyt valamennyi vadászegység visszatér. mert sekélyebb a meder. hogy átsegítse a Bree-t a sodráson. a legeslegóriásibb bolygón. hogy csakhamar vitorlát bont a Bree. mind szerzett élelmet. amelynek feltárását ember valaha megkísérelte. a hajó vitézül nekifeszült a folyó sodrának. – Jól van. az állatok kicsik. és lassan. gyér a növényzet. és a sodra gyorsabb. ezt eldönteni csak akkor lehet. azt mondták a Repülők. de aztán két megfontolás alapján elvetette a tervet: a szél még akkor is kitartóan fújt a nekik kedvező irányba. mint ahogy számították. hogy partra küldjön egy vadászkülönítményt. de talán még mászható. úgyhogy oldalról látták a lejtőt. és a meteorológusok bezsongtak. meszk-liniták előtt egyaránt nyilvánvalóvá lett. A bevágásban a hegyoldal meredekebbé vált. mert ugyanakkor erősödött a szél. polipszerű cserjék kúsztak mindkét oldalon. hogy a jelenséget a helyi fizikai földrajz számlájára kell írni. hogy a derék tudósokat meggyőzte volna. csak ott nem. kiindulópontja pedig egy alig ötven méter széles hasadék. sekélyebb lett. amelyet a Repülők leküldték és elvesztettek ennek a világnak sarkvidéki pusztaságában. Ahogy közeledtek. és felderítő. Most pedig nemcsak hogy megtartotta irányát: egyenesen a sziklafal kanyarainak megfelelően módosult. A nap észrevétlenül mind magasabban rótta köreit az égen. amikor némelyik tengerész egy-két napig nem kísérte lankadatlan figyelemmel a kötélzet rábízott szakaszát. Nyolcszáz mérföld. Sebesen hagyták maguk mögött a mérföldeket. és a Bree pallói alatt megint suhantak a mérföldek. A kapitány maga pedig már nem is tudta. A folyó egy darabig ellenkező irányba tartott.16. Emberek. ahol a szikla a bal parton szinte függőlegesen a folyóba szakadt. amely tizenöt méternyire a szikla tövétől már mintegy húsz fokra megdőlt. hogy amikor azok visszatérnek a fedélzetre. a folyam végre elkanyarodott a faltól. hogy kétszáz napnál hosszabb ideig kitartóan ugyanabba az irányba fújt volna. eddig még sosem tapasztalta. Ki is tartott. és megláthatták. Kikötőhelyüktől mintegy százmérföldnyire több kisebb folyó ömlött a fő-folyóba. Barlennan nem szüntette meg teljesen a fedélzeti őrséget. amikor közvetlen közelből nézhetik . Útjuk során a kapitány mind nagyobb ámulattal figyelte a szelet. és bevárja visszatértüket. ahhoz azonban nagyon is lassan. Végre-valahára felbukkant a messzeségben a sziklafalon az ígért törés. hogy a lejtő valójában legyezőforma sziklaomlás. hogy ő a felelős a szél növekvő erejéért. azonkívül nagyon szerette volna már maga mögött tudni az utat. és jó néhány tengerész esküvel állította. de nem volt ellenvetése. és alaposan szemügyre venni azt a csudálatos masinát. hogy a növényzet közt állatok osonnak. de nem annyira. A folyó ismét kiszélesedett. úgyhogy jóformán mindig pontosan hátba fogta a hajót. s mint ahogy valószínűnek tartották. SZELEK VÖLGYE Barlennan arra számított. Ez bizonyos mértékig természetesen lassította a Bree haladását. A kapitány erős kisértést érzett. a napokat. hogy a folyón felfelé haladva mind kopárabb lesz a part. és nagy sokára Barlennan olyan biztonságban érezte magát. Burjánzó. de épp az ellenkezőjét tapasztalták. hogy kurta megállást rendelt el. a szél még akkor is kitart.és vadászegységet küldött partra abban a biztos tudatban. hány napja nem kellett igazítani a vitorlákat. ahogy a Repülők megjövendölték. csakhogy a teknő mélyén jócskán ott maradt belőle. és a jégtakaró leolvad. hogy a görgeteget még a Bree legénységének mértékével mérve is apró kavicsok alkotják. amelyről a kapitány már tapasztalatból tudta. Ha a talaj nem túlságosan laza. és a perem mentén beomlik abba a teknőbe. és alig egy percen belül a hajó olyan viharban küszködött a fennmaradásért. – Nos jó. hívta a földlakókat. a metán – nevezd. és a fennmaradó rövid távolságon part felé vitte. látszott. Ekkor már a nyílás elé kanyarodtak. Az elmúlt napok során észlelt moraj most üvöltéssé duzzadt. s ekkor végre megváltozott a szél. és a felszíni nyomása most magasabb. de tengerészei jól hallották kapitányuk hangjából az értetlenséget. biztató volt a látvány. és a sebessége hihetetlenül fokozódott. hogy a hajó megfeneklik. ezért vannak abban az évszakban olyan szörnyű és állandó viharok. méghozzá olyan hangon. Ide figyelj! Meszklinnek az általad ismert részén. közben pedig igyekezett rendezni gondolatait. – Arra. még ha három-négy hónapig nem látjátok is a napot. Nem kellett csalódnia: az egyik meteorológus nyomban válaszolt. a vitorlákat már előzőleg úgy állították. Az üvöltés szinte robbanásszerű hevességgel fokozódott. télen jóval melegebb van nálatok? – Igen – ismerte el Barlennan. ami a ti felszíni nyomásotoknál körülbelül mínusz száznegyvenöt fok. mint a víz a süllyedő levesestányérba. amint ez már szokássá vált az ismeretlen helyzetekben. Barlennan sürgősen jobbra kormányozta a hajót. Hidegebb lesz. hogy a ti levegőtök nem ritkul ilyen gyorsan a magasság arányában. ahol a folyó a lejtő alját érte. és ne kelljen attól tartani. amilyet az egyenlítő óta nem ért meg. Szélroham támadt a hajóra. amikor a világ legközelebb van a naphoz. könnyen megmászhatják. kiderült. hogy az ilyen hely mire képes a ti nehézkedési. A magasabb hőmérséklet azt jelenti. így van? – és a légkör megint összezsugorodik. a déli félgömbön. és amikor a Bree a sziklafal nyílása elé ért. aminek tetszik – hőt bocsát ki. Amikor közeledtek. Ezt tudtuk. eddig mért nem gondoltunk rá! – Mire?! – A meszklinita kérdése nem volt éppen gúnyos felhorkanás.. és Meszklin távolodik a naptól. Mihelyt kikerültek a viharból. és magyarázatot kért. Kiterjed.meg. és a hajót elsodorta a sziklafaltól. Csak azt nem tudom. mint a megfelelő szinten a teknőn .. kis híján eltépte a vitorlák szívós anyagát. mint gondoltuk. Majd. s így átvészelhessék a legkomiszabb vihart. A hőmérséklet valószínűleg majdnem a metán forráspontjáig szökik fel. Azután áthaladtok a tavaszi napéjegyenlőségen. hogy elfogják a hátfélszelet. – Ez mindent megmagyaráz. hogy öröm bujkál benne. Így van? Ugye. a viharok elülnek. mi a hang forrása. A sűrűsödő nedvesség. miféle kövek alkotják a görgeteget. A sziklafaltól kifelé bújt. éghajlati és légköri viszonyaitok közepette. a tél egybeesik azzal az időszakkal. Ilyenkor északon nyár van. Barl! A fennsík teknő formája! Szerintem könnyebben fel tudtok mászni. azt mondhatnánk. hogy az egész légkör kiterjed. Másodpercekig tartott csupán. és felmelegíti a levegőt a ti félgömbötökön. – Pedig muszáj lesz. ahogy közeledtek. amely elbírta volna a terhelést. hogy a csomagja megvan. beletelik néhány hónap. A Peremnél természetesen az ilyen vihar felnyalábolna egy meszklinitát. amely idáig segített benneteket. Öt tengerész a hajón maradt. hogy odafönt a levegő sűrűbb. Mint már távolabbról láthatták. néhány méternyire pedig olyan üvöltéssel tört elő egy sarok mögül. a többi szíjkantárt öltött. én is elfogadom. Természetesen sok kicsordul belőle. Egy darabig nem zavarta őket a szél. azután sarkon fordult. és mindannyian aggódva gondoltak arra. nem lesz sétagalopp. Ilyen egyszerű! – Ezt akkor is tudtátok. a szikladarabok mind nagyobbak lettek. – Nekivágunk – szólt hirtelen a rádióba. Ott jó mélyen kihúzták a hajót a partra. Lassan kezdek vakon megbízni a tudományotokban. Ez volt az a szél. megint nekiindult. mint gondoltuk. egész testével beledőlt a szélbe. Ezért vagyok benne bizonyos. mekkora sziklákkal kell majd megbirkózniuk magában a hasadékban. és a hasadék mindkét oldalán részleges légüres teret teremt. és nyomban nekivágtak a hegyoldalnak. Miután meggyőződött róla. és parancsokat kezdett osztogatni a legénységnek. mit jelent ez számunkra a gyakorlatban? Ezzel a széllel szemben megmászni a hegyoldalt. úgyhogy a szél az oldalakról arrafelé száguld. A többiek rendületlenül követték. Érted? – Őszintén szólva nem. . De ha ti úgy gondoljátok. Azt hiszem. a törmeléklegyezőn indult. és másodpercek alatt kiröpítené a világból. míg kiürül a teknő – talán két földi esztendő is. és a szikláról leáramlik a tövébe – de a bolygó forgása balra téríti. érdemes volna nyomban megpróbálkozni a hegymászással. A szél időközben valószínűleg alábbhagy. amikor épp áthaladtam a szeles övezeten? – kérdezte fanyarul Barlennan. apróbb kavicsokból. és karókhoz kötötték – a hegyomlás közelében nem volt olyan növény. Barlennan a kínálkozó úton. A többi pedig az iménti vihar. A fal nyílásához néhány nap alatt elértek. No de elmélet ide. csakhogy a Peremen nem is támad ilyen szél. homokból állt a görgeteg.kívül. de úgy gondolom. csomagjukat a szíjhoz erősítették. hiszen a teknőben rekedt levegőnek a jelenleginél sokszorta kisebb volna a súlya. Mindannyian értették a jelenség okát: az apróbb szemcséket elhordta a szél. mintegy ízelítőül az elkövetkezendőkből. hogy jóformán nem is értették egymás szavát. Barlennan azonban csak egy pillanatra állt meg. Ennyit már Barlennan is pontosan tudott. ahol tud. elmélet oda. Itt már megélénkült a szél. Barl. Néha-néha meglegyintette őket egy erősebb fuvallat. A Bree-t átvitték a folyón – Barlennan a fennsíktól távolabb eső ponton kötött ki. amint épp kiömlik a teknőből az egyetlen helyen. ám ahogy feljebb kerültek. Barlennan gondolataiba mélyedt. ha egyáltalán lehetségesnek tartod. – Hogyne! Akkor jutott eszembe. Még az irányt sem lehetett tartani közöttük. belekapott a nyitott élelmiszertartályba. egyes sziklatömböket nem kellett megmászni. és az evés gondolatától tartózkodtak. mint odalent. A hasadék láthatóan szélesedett. Azt majd csak a helyszínen tudják eldönteni. a védelmező szikla körül egy szélörvény. nyomban nekiestek a csomagjuknak. Előttük is. kétoldalt is kitárult a sziklafal. de abban már bizonyára segítenek a Repülők. a szél még inkább alábbhagyott. és a nap sem szolgált tájékoztatással. a hegyoldal kevésbé vált meredek. míg a lejtő aljába nem ér. Csoportját a vágás egyik oldalán állította meg. megállt egy védettnek vélt helyen. de lassan mégis fölfele tartott. Ezen a takarón könnyebben eljutottak egyik sziklától a másikig. ahogy elsüvített a hosszú testek mellett. mert megzavarta a hosszú hónapok. ahol egyenesen a szél röpítette őket.Legrosszabb sejtelmeik nem váltak valóra. sőt volt. szinte a fennsík peremén. Az ejtőernyőként működött. Útjuk kanyargós volt. Módosítaniuk kellett eredeti elgondolásukat arról. mindenfelől fújt a hasadékba. boldogtalan tulajdonosát felkapta. hogy a szél viszonylag ártalmatlan. Voltak ugyan jókora darabok. Kénytelenek lesznek a perem közelében maradni (azért nem nagyon közel. Barlennan magában megborzongott). amelyet az örök szél a viszonylag védett területre söpört. Még erős szél fújt. és a mintegy háromszáz nap folyamán első étkezésüket élvezték – még a meszkliniták is sokallták már a böjtöt. Itt nem volt olyan pontosan meghatározható az iránya. és társai félrenéztek. és minden egyes alkalommal kissé veszített dühéből a szél. Ilyen nehézkedésnél tízcentis esés is végzetes. Ha történetesen a zuhanást túléli. Valahányszor körülöttük fellángoltak a nap fényében a sziklák. míg ők kiértek a vágásból. a maga több száz kilós súlya keni a sziklához. Amikor elaltatták éhségüket. Többször is felbukkant mögöttük. A nap többször is áthaladt előttük. amelyet valószínűleg épp az ő jelenléte okozott. egyméternyire sem láttak. és megpillantották a széles fennsíkot. hogyan keressék meg a rakétát. és a végeredmény ugyanaz. míg a tetőre nem érnek. márpedig bajtársukra jó néhány ilyen esés vár. Csüggesztő látvány volt. s ahogy Barlennan a menet élén balra fordult. de lejtős oldalukat csaknem teljesen belepte a finomabb anyag takarója. ők mindig egy kicsivel magasabban jártak a hosszú hegyoldalban. Barlennan elindult felderíteni az előttük fekvő tájat. és előttük. . ha a közelébe érnek. A sziklák is nagyobbak voltak. meg kellett őket kerülni – megmászásukra gondolni sem lehetett. de épp ezért gyorsan veszített erejéből. mihelyt a sziklák közé kerültek. de már nem veszedelmes. és lezúdította a lejtőn. és besütött a hasadékba. Egy tengerész megéhezett. esztendők állandó szélfúvásának egyensúlyát. és az ellenkező irányból bocsátott a nyílásba sugárözönt. Nagy sokára meg mertek állni. Frissen felkavart homokfeinő rejtette el pillanatok múlva. Az életben maradtak jobban megvetették lábukat. jóformán a fennsík fele kerületén lejtett a terep. végre szinte vízszintes út volt előttük. és a csomagjából ennivalót akart elővenni. megfordult. azután a maga szíját a kötél végéhez erősítette. Dondragmer és osztaga eközben minden nehézség nélkül elérte a lejtőt. mert a további útra már nem lesz elég. Ha bajba kerül. ha megismétlődik. és kiadta a parancsot. Ott csak annyit vártak. a Barlen-nannal maradó viszonylag kicsiny csoport kapta az egész élelmet. de előbb még előkészületeket kell végezniük. amit a csomagokban magukkal hoztak valószínűleg a nyolcszáz mérföldes útra visszafelé. hogy Dondragmer visszaért a hajóhoz. a Bree korábbi állomáshelye fölötti pontig –. ez természetesen nagy időveszteség volna. nem mutatta. Nem igyekszünk gyorsan haladni. Ezúttal nem volt olyan csomagjuk. A kötélre fűzött menet vége hamarosan eltűnt a hasadékhoz vezető mélyedésben. hogy Dondragmer osztaga valamennyi tagjának szíj szerszámán áthurkolják. mint felfelé. amíg az első tiszt ellenőrizte. Mihelyt a részleteket is kimódolta. ha erőben nem mérkőzhetett is vele. hogy segíthessenek nekünk. csak a rádiók segítségével tudhatjuk meg. akiknél rádió van.A következő probléma az élelmiszer volt. amely eléggé hosszú volt ahhoz. amibe a . hívta Dondragmert. Barlennan először semmiféle megoldást nem látott. összehívta osztagának jelenlevő tagjait. valamint az összes kötelet. ahol vesztegelt. Újra elosztották a csomagokat. hogy mindenki szíjszerszáma rendben van-e. hogy minduntalan le-lenéz a meredély szélén. s zokszó nélkül nyelte a többiek nyomában zúduló homokot. Láthatólag nem tett benne kárt az expedíció. Amikor pontosan megkapta feladatát. s ha csalódottságot érzett is. Ketten. nem volna belőle semmi hasznunk. azután lassan felderengett valami. és nem oldódott le a közös kötélről. Alaposan meghányta-vetette magában a dolgot. amelyet csak az imént másztak meg oly nagy erőfeszítéssel. s a kapitány osztagának a felét is hozzájuk. s ha a rakétánál hosszasabban tartózkodnak. Az előkészületek végeztével az első tiszt nem vesztegette az időt. – Ezentúl szigorúan be kell osztanunk az élelmet. A Bree jóval előttünk visszaér a régi helyre. Okultak a tapasztalatból – és nem szerették volna. míg meg nem tudjuk. még a meszkliniták sok lábával is nehezebb volt a hegynek lefelé menni. mikor közelitjük meg az űrhajót – hacsak valaki nem vállalkozik rá. kapitány úr? – Nem. vigyázzanak rá. A kötél jó ötletnek bizonyult. és végül úgy döntött: ennél jobbat úgysem tudna kitalálni. Mellesleg erre még mindenképpen sor kerülhet. de kell valami utánpótlási lehetőséget találni. – Indulunk máris. hogy induljanak lefelé. s ez az idő igen hiányozna majd a visszafelé vezető úton. más tervet kell készítenünk. amelynek értelmében valószínűleg nekünk is vissza kell mennünk a sziklafal tövébe. Harsszal is felvehette volna a versenyt szívósságban. és osztagát a lejtő felé vezette. Az első tiszt volt a sereghajtó a keserves hegymászásban. de ha igen. Itt várunk. Barlennan a többiekhez fordult. egyetlen darab kivételével. Most látszólag egykedvűen hallgatta kapitánya szavait. akkor én vállalom. akkor sem. Jó ideig elég lesz. szél belekaphatott volna, úgyhogy nem vitt el senkit, de azért bizony nem volt könnyű az út. Mint előzőleg, most sem tartották számon az idő múlását, és valamennyien megkönnyebbültek, amikor kitárult előttük az út, és balra kanyarodhattak a szél elől. Persze még akkor is lefelé néztek, ami bizony igénybe vette a meszklinita idegrendszert; de az ereszkedő nehezén már túljutottak. Alig három-négy nap múlva elérkeztek a várakozó Bree-hez. A hajó mellett hagyott tengerészek már messziről meglátták közeledő bajtársaikat, és tucatszám gyártották az elméleteket, hogy vajon miért térnek vissza, és hogy mi történt a többiekkel. A feltevések természetesen jobbára komorak voltak. Hamarosan azonban megnyugodtak, és az első tiszt jelentette érkezésüket a tooreyi állomásnak, hogy az emberek továbbíthassák az értesülést Barlennannak a fennsíkra. A hajót ezután visszavontatták a folyóra, ami nem volt könnyű, hisz hiányzott a legénység egynegyede, no meg az sem volt csekélység, hogy a sarki nehézkedés teljes ereje tapasztotta a parthoz a pallókat – de végül sikerült a művelet. Két ízben is hasznát vették a differenciál-csigasornak. Mihelyt a Bree megint vízre szállt, Dondragmer, a folyón lefele tartva, az út nagy részét a csigasor vizsgálatának szentelte. A szerkezeti elvet már kellőképp megismerte, hogy segítség nélkül maga is csinált egyet; de azt nem tudta még kiokoskodni, miért működik úgy, ahogy működik. A földlakók nagy mulatságára szolgált, ahogy Dondragmer elbabrált a szerkezettel, de voltak annyira udvariasak, hogy ezt nem mutatták, meg aztán nem is akarták elrontani a meszklinita örömét, hogy maga oldhatja meg a problémát. Lackland őszintén kedvelte Barlennant, de ő is már rég arra a következtetésre jutott, hogy az első tiszt intelligenciája messze meghaladja a kapitányét, és arra számított, hogy Dondragmer teljes műszaki magyarázattal áll elő, mire a Bree visszatér előző állomáshelyére – ebben azonban tévedett. Az elveszett rakéta földre szállásának helyét majdnem pontosan meg tudták állapítani; alig öt-hat mérföldes pontossággal. Teleméteradói még több mint egy földi esztendeig működtek azután is, hogy nem reagált a felszállási jelzésre; és Meszklin légköre nem befolyásolta érezhetően a rádió teljesítményét. A Bree helyzetét is megállapíthatták rádión, csakúgy, mint Barlennan osztagáét; a földlakók dolga lesz, hogy elvezessék őket a megfeneklett kutatórakétához, majd a két csoportot egymáshoz kalauzolják. Tooreyról azonban nehéz volt a helyzetmeghatározás; a holdról nézve mindhárom célpont a korong „peremén" volt. S ami még rosszabb, a bolygó alakja miatt a helymeghatározás bármily pirinyó hibája több ezer mérföldes eltérést jelenthetett. Ezt orvoslandó, megint felbocsátották azt a rakétát, amely előzőleg a bolygóról a fényképfelvételeket készítette, és körpályára irányították, hogy szabályos időközökben áthaladjon a sarkok fölött. Mihelyt a röppályát pontosan beállították, kielégítően pontos helyzetmeghatározásokat készíthettek a pirinyó adók segítségével, amelyeket a meszkliniták vittek magukkal. A probléma tovább egyszerűsödött, amikor Dondragmer végre levitte a Bree-t egykori állomáshelyére, és tábort ütött. Most már volt rögzített adó a bolygón, és ezáltal a kérdés feltevése után egy-két perccel már közölhették Barlennan-nal, mennyit kell még mennie. A fenti megfigyelők szemében tehát helyreállt a rend. 17. A FELVONÓ Nem úgy azonban Barlennan szemében. A fennsík pontosan olyan volt, amilyennek kezdettől látszott: meddő, köves, élettelen, zavaros. A kapitány nem mert messzire eltávolodni a szegélytől; mihelyt a sziklák közé kerülnek, elveszítik tájékozódóképességüket. Nem voltak tájékozódásul szolgáló hegyek; legalábbis a talajról nem látszott egy sem. A sűrűn elszórt szikláktól már néhány méternyire sem láttak, látóterükben minden irányban sziklák tornyosultak, a sziklafal szegélyének kivételével. Maga az előrehaladás nem volt nehéz. A köveket nem tekintve, egyenletes volt a talaj; a sziklákat pedig egyszerűen csak ki kellett kerülni. Nyolcszáz mérföld embernek hosszú út, s még hosszabb olyan negyvencentis teremtménynek, amely hernyómozgással halad; s a folytonos kerülők lényegesen megnövelték az utat. Igaz, Barlennan népe meglehetős sebességgel haladt a körülményekhez képest. A kapitánynak útközben aggodalmai támadtak az élelmiszerkészlettel kapcsolatban. Amikor a terv megfogant benne, úgy érezte, óriási ráhagyással dolgozott – ezt az elgondolást azonban ugyancsak módosítania kellett. Minduntalan szorongva kérdezgette a föntről figyelő földlakókat, hogy mennyi út áll még előttük; néha kapott választ – ami mindig elkedvetlenítette –, néha a rakéta épp a bolygó túlsó oldalán volt, és a válasz Tooreyról érkezett, mondván: várjon egy kicsit a helyzetmeghatározásra. Vége felé jártak már a hosszú, keserves útnak, amikor Barlennannak eszébe jutott, hogy végtére is megpróbálhattak volna átvágni a sziklákon. Maga a nap természetesen nem szolgálhatott tájékozódásul; alig tizennyolc perc alatt megkerülte a látóhatárt. A rakétában keringő megfigyelők azonban bármikor megmondhatták volna neki, hogy a nap előtte, mögötte vagy melyik oldalán van a kívánt útirányhoz képest. Mire azonban ez bárkinek eszébe jutott, a hátralevő távolságot már könnyen megtehették, ha szüntelenül szem előtt tartják a sziklafal szegélyét; Barlennan akkori helyzete és a találkozási pont között majdnem egyenes volt a sziklaperem. Volt még egy kevés elesegük, amikor végre olyan helyre értek, ahol a földlakók nem találtak lényeges különbséget a rádiók helyzetében. Elméletileg Barlennan tervének következő szakaszát kellett volna végrehajtaniuk, hogy feltölt-hessék a megcsappant élelmiszerkészletet; előbb azonban még egy komoly teendő várt rájuk. Barlennan már említette a menetelés megkezdése előtt, de senki sem szentelt különösebb figyelmet a dolognak. Most aztán nem lehetett tovább halogatni. A földlakók megmondták, hogy ennél közelebb aligha kerülhetnek a Bree-hez. Ott van tehát az eleség, alig száz méterrel alattuk; de mielőtt bármiféle lépést tehetnének a megszerzése érdekében, valakinek – méghozzá valószínűleg többüknek – le kell néznie a sziklafal szegélyén. Meg kell látniuk, pontosan hol vannak a hajóhoz viszonyítva; emelőszerkezetet kell összeállítaniuk, hogy hogy összeköttetést kell teremteni a maga helyzete meg a távoli. És már látszott az innenső part is. és végül meg is tették. Nem elég csak nézni a hajót: a baj az. Aztán tekintete lassan mind közelebbi pontokra vándorolt. Jó öt centire kell tartaniuk a fejüket a szegélytől. Barlennan kényelmesen ide-oda pillantott.felhúzzák az élelmiszert. hol van – biztonságos két méter távolságra a szegélytől –. És ekkor a feje túl került a sziklafal szegélyén. ha kell. mint amikor először felrakták a tank tetejére. melyik komiszabb – a tanktető-e vagy a szikla. Odament – igaz nem valami gyorsan – az egyméteres biztonsági sávhoz. és ide-oda . vagyis. de sikerült figyelmet főként az új részletekre összpontosítania. De most már maga sem tudta volna megmondani. de tudta. előbbre kúszott. Végül elhatározta. hogy fentről mindent ennyire pontosan lehet látni. hogy minél többet megláthasson a sziklafal tövében elterülő tájból. és nem a szörnyűségre. Márpedig meg kellett tenni. jóformán észrevehetetlenül. szemét az alacsony dombokra s a távoli látóhatárig emelkedő egyéb tereptárgyakra szegezte. és Barlennan szinte gyorsan haladt előre. Dondragmer nem látta meg kapitánya felbukkanó fejét. Végül láthatóvá vált a folyó. tengerészek heverésztek a pallókon. hogy Barlennan osztaga épségben megérkezett a sziklatetőre. Napokig tartott. maga járt elöl jó példával. hogy vajon szüksége volt-e a segítségükre. ahogy illett. Azután. a fentiek pedig a legszélére toltak egy zsákot. alacsonyabb pont között. amikor előzőleg partra vonták) – és ott volt maga a Bree is. semmit sem változott. ez a józan ész titka és az életben maradás záloga. Sokáig nagyjából egyformának látta. vagy bóklásztak a hajó szomszédságában a parton. így meg lehet tenni mindent. Ott volt a túlsó part. még elágazó és összefonódó nyomuk is látszott – Barlennannak mindeddig fogalma sem volt arról. És Barlennan egyenesen lenézett a szikláról. amit művel. húzhatják a kötelet. és Barlennan némi gondolkodás után elfogadta. komiszabb élménye sosem lehet. Annak idején úgy érezte. amiről tudta. Osztagával most igen nagy gonddal végigvizsgálta fölöttük a sziklafal peremét. ahol a legtöbb vadászegység partot ért. Amikor végre megint fel tudta fogni. Barlennan egy pillanatra feledte a magasságot. és még egy kicsit előbbre araszolt. Barlennan. Ezt a pontot a földlakó javasolta. a Bree nyomával. hogy mit lehet – és kell – tenni. még akkor is minden ízében remegett. hogyan került vissza a fal szegélyétől. hogy lekurjanthasson embereinek. szoktatta magát. ott volt a hely. jelt adhatnak a lenti tengerészeknek csak ne nézzenek le a sziklafalon –. miután átúszta a folyót. százméternyire le kell nézniük – és a mélységérzékelésük igazán nem hagyott kívánnivalót. amíg tökéletesen magához tért. kissé távolabb (ezt akkor hagyta. Szinte azt sem tudta. Őt is tájékoztatták mindenről a Repülők. míg végül útjába nem került közvetlen előtte a sziklafal szegélye. és nem kérdezte meg embereitől. hogy meglássa mindazt. hogy alatta van. Barlennan maga ügyelt fel nagy gonddal a műveletre: ha a kötelet elveszítik. és lerakta a peremre úgy. a kötelet a szegély közelébe vitette. még mielőtt elfogta volna a szédülés.mozgatták. hogy egy kicsit kilógott és láthatták. akkor aztán valamennyien odamentek érte a szikla tövébe. mint az első. a fennsíkon mindenki éhen pusztul. – Minden rendben – szólt Dondragmer angolul. odaerősítette a sziklatetőről lógó kötél végéhez. és lezuhan az egész tekercs. A következő néhány rakomány Barlennan utasításai értelmében árbocokból és vitorlarudakból állt. Amikor megelégedésére szolgált a kötélvég rögzítése. mert a hosszú várakozás során bőségesen volt ideje ellenőrizni az árnyékhosszúságot. Most már ha leejtik is az egyik kötelet. és gyakran megpihentek. Ezekből háromlábat és a régihez hasonlatos csigasort szerkesztettek – méghozzá igen óvatosan. Végre megpillantották lentről. Odafent a tengerész boldogan abbahagyta az üres zsák lengetését. Élelmiszercsomag volt. és á kapitány szorongása alábbhagyott. hogy hogyan segíthetnének a dolgon. súlya körülbelül megfelelt egy tengerészének. akármennyire könnyű a kötél. a kapitánynak azon járt az esze. mert a szerkezet egyes darabjait emelni kellett. hogy . Az egyik végét alaposan egy kisebb szikla köré tekerték. míg Barlennan nem jelezte. Most már pontosan meg tudta állapitani a sziklafal magasságát. de senkit sem állítottak oda a letekeredő kötél fogadására. A kötél le nem gombolyított része szoros tekercsben hevert a földön. s amíg az osztag ünnepelte a rájuk köszöntött bőséget. Dondragmert tájékoztatták haladásukról. amikor a távoli egyenlítőnél leeresztették a Bree-t a sziklafalon. és jeladás után korrigálták a hibát. Dondragmer várt. Sürgősen tenni kellett valamit. szinte pontosan a hajó fölött. A kötél elég hosszú volt. és a rakétán az egyik ember továbbította a jeladást. Dondragmer először is levágta a lelógó véget. Normális körülmények között egyetlen meszklinita nem tudott volna a bolygónak ezen a vidékén ilyen súlyt felemelni. és megmérte. hogy leérjen a sziklafalról. a második kötél viszonylag rövid idő alatt felkerült a sziklatetőre. hogy Barlennan nekiállhat a felhúzásnak. úgyhogy az első tiszt újabb kötelet hozatott a Bree-ről. esket tengerész óvatosan eregetni kezdte. bizony nem volna kellemes alája kerülni. maga pedig biztonságos távolba vonult vissza. de hála az izmos meszkliniták szorgos munkájának. A kötél bizony jócskán megsínylette a súrlódást. valamint újabb kötélből és néhány csigából. Barlennan észrevette. és a kapitány kicsiny csoportjának ugyancsak meggyűlt a dolga. Keserves munka volt. A lakoma után ki is adta első tisztjének a megfelelő parancsot. Közben letekerték a magukkal vitt kötelet. Egy megfelelő szikla köré tekerték a kötelet. ott van a tartalék A második rakomány egészen más volt. legalábbis az emelés tekintetében. míg végül sikerült felügyeskedniük a rakományt a tetőre. hogy leengedték végig a kötelet. és közölte a földlakókkal. Ha odafent történetesen megcsúszik valaki. hogy nincsenek pontosan a megfelelő helyen. amelyeket előzőleg akkor használtak. Először csupán egy csigát használtak. azután egy puskagolyó nagyságú kavicsot a szikla peremére gurított és megtaszította. jórészt a földön fekvő darabokat kötözték össze. Barlennannak természetesen az is megfordult a fejében. Barlennan nem bánta volna. ha több embere van odafenn a tetőn. mind a földlakók számára érdekes volt. A szegélytől biztonságos távolságban állították fel a háromlábat. aztán visszatérjen jelenlegi állomáshelyükre márpedig az alternatívára senki sem gondolt szívesen.helyükre kötözzék őket. és arra az időszakra meg kell tenniük minden óvintézkedést. hogy hüvelyknyi kavicsfalakat emeljen. hogy odalentről felhozassa –. Rakományt rakomány követett. a súlyt az árboc belső végéhez erősített kapocs rögzítette. Ha emberekre várt volna a feladat. Lassan annyi tartalék gyűlt fel. Az eredmény mind a meszkliniták. még arra is talált időt. a súrlódást azonban csaknem tökéletesen kiküszöbölték. hogy el sem tudták volna vinni. A csigasor körül valóságos tábor alakult ki. Az út hátralevő része rövidebb lesz. úgyhogy a tábor lassan-lassan már a megszokott városaikhoz hasonlított. azután kimondhatatlan óvatossággal centizték a helyére. egy óra alatt a végére járnak. és a fejük feletti szilárd tárgyaktól való hajdani rettegés a régi erővel támadt fel bennük. az így nyert szerkezetet azután emelő módjára alkalmazott rudakkal biztatták a helyükre. Ez a munka rengeteg időt emésztett fel. A legsúlyosabb csigát a tőlük telhető legbiztosabban egy árboc végéhez rögzítették. Túlságosan hosszadalmas lett volna. mint a megmászott hasadéktól idáig. de a legénység egy tagjának szerencsétlen kísérlete miatt nemigen akarózott ezt a témát megpendítenie. rejtekhelyeket létesít a rakétához vezető útvonalon. de megérte a fáradságot. a lábait pedig kisebb sziklákkal támasztották meg – a figyelő emberek szemében ezek persze kavicsok voltak. Az utóbbiak nem láthattak semmit. de a megfeneklett rakéta mellett bizonyára jócskán el kell időzniük. hogy menjenek odébb. úgyhogy az emelőosztagnak meg kellett birkóznia a rakomány teljes súlyával. Tetőnek alkalmas kelme persze nem volt – pontosabban Barlennan nem fecsérelte arra az erőfeszítését. Belső végét ugyancsak sziklákkal rögzítették. a többieket pedig magával vihesseez azonban nehézségekbe ütközött. Ez a bizonyos tengerész a kapitány jóváhagyásával – amit Barlennan utólag már megbánt – jelt adott a lentieknek. atfűzték rajta a kötelet. és úgy állították a szerkezetet. . hogy még egy osztag eljusson a hasadékhoz. és a becsapódási ponttól túlságosan távol. de egyébként egész otthonosan berendezkedtek. és ezért a földlakók igazán nem hibáztathatták őket. és amíg a csapat pihent. Barlennan úgy tervezte. amelyik épp nem húzott. hogy az árbocnak mintegy negyede kinyúlt a mélység fölé. az a műszak. Mivel a meszkliniták nem tudtak magasra felágaskodni. odalent pedig nagyban folyt a vadászathalászat. a meszklinitáknak azonban a sokszorosába került. odalent a sziklafal tövében az egyetlen videokészülék a Bree fedélzetén volt. hogy legyen valaki a csigasor mellett. ha hallhatják Barlennan figyelemre méltóan változatos és eredeti módszereit.hogysem jó képet kaphattak volna. tömör korláttal – ez utóbbi Dondragmer találmánya volt –. de hallani éppoly jól hallottak mindent. ő már arról úgysem fog tudni. kissé nedves földet. Még ha elszakad is a kötél. hogy mozgását nem követhette a szem. bölcselkedett. Beletelt egy kis időbe. hogy visszarendelték a hajóhoz. Most azonban úgy érezte. csomók erősségét kötélhúzással ellenőrizték – a földlakók nagy érdeklődéssel kísérték a müveletet –. egy szóval sem tiltakozott a parancs ellen. és megfigyelhetik. őt aztán nem olyan fából faragták. amíg magukhoz tértek a megrázkódtatásból. Ezért aztán a lenti tengerészek körében lelkes szószólója lett a kapitány tervének. de fegyelmezett tiszt lévén. nézték a párolgó földet. ahogy a munka haladt. és kráterként vette körül a mély lyukat. majd a tutajt a csigasor alá vonszolták. Szerencsére kemény. ahol a lövedék a talajba fúródott. akár a meszkliniták. még látni is jóformán ugyanannyit láttak. Kurta pendülés. Kár. A másodpercenként körülbelül egymérföldes sebességgel történt becsapódás hatására olyan sebességgel indult meg a föld. és a vártnál könnyebben sikerült őt rávenni arra. Végül azután kis tutajfélét ácsoltak. mert az emberek ugyancsak élvezték volna. hogy mindenáron fel akar szállni. amint a kő földet ért. Az egyenlítő menti csigasor felszereléséből maradt deszkaalkotmányt kötélhurok tartotta vízszintesen. végül elhitette magával. de egy másodperc töredéke múltán megdermedt. mint amikor hegedűhúr pattan meg. mert hátha nem válik be. azért. mert a kavics még a meszklini szemek elől is egyszerűen eltűnt. nem láthatott le. és lassan elpárolgott az ellenállásuk. de Barlennan nem is várt csodákat. amint hallgatói a merev elutasítástól a kérdés fontolóra vételén át eljutnak a kelletlen beleegyezésig. hogy feladjon egy tervet. és a . Lelkes támogatói sosem lettek az ügynek. Barlennan közvetlenül szólhatott a lenti csoporthoz. így már könnyen elhitték az alárendeltjei is. hogy csatlakozhassék a cselekvő csapathoz. nem tudott napirendre térni afölött. alacsony. elérkezett az alkalom. A kötelek. Javaslatát a várakozásának megfelelő dermedt csend fogadta. Barlennannak mégiscsak több emberre volt szüksége odafent. Egy szép napon felvonószerkezet ötletével állt elő. hogy ő is ott legyen. hogy kötélen vontassák fel a sziklatetőre. úgyhogy aki beszállt. A sikert azonban mégsem csak a maga fáradozásának köszönhette. Mint Lackland már rég megállapította. Az önműködő reléket már üzembe helyezték. hogy ezt a meggyőzőhadjáratot a maga nyelvén folytatta. úgyhogy latba vethette egyéni befolyását. Sőt. a kapitány jócskán meg volt áldva rábeszélőképességgel. aztán mintegy közmegegyezéssel jó pár méterrel elhúzódtak a szikla tövéből. egy másodperc töredéke múlva pedig éles csattanás. Dondragmer kimondhatatlanul sóvárgott rá. A tengerészek lassan köréje gyűltek. de ő szabályos időközönként rendíthetetlenül visszatért a témára. amikor megtalálják a rakétát. és nem követ – akkor ugyanis életveszélyt jelentett volna a záporozó törmelék. megvizsgálta a szerkezetet. hogy minden rendben van. Mint mondtuk. és csak akkor adott engedélyt a felvonás folytatására. Barlennan közvetlenül hallhatta első tisztjét. és nem emelkedett tovább. keskeny volt és hosszú. mert különben oly kevesen maradnak lent. hálásan lemászott a felvonóról. látták. Lengés jóformán nem volt. de . és ezt egy csöppet sem szegyellte. gyakorlati eszű lény volt. Barlennan időnként leállíttatta a munkát. és jelt adott. akik értettek valamicskét angolul. a meszkliniták alakjához alkalmazkodott. amikor Lackland már jelezte a sikert. és jöhetett a következő utas. – Ha két percig vártok még.kötélhez erősítették. amint a felvonó megérkezik. Nagy sokára felbukkant a deszkaalkotmány a sziklafal peremén. A rádiót átvonszolták a hajóról. de nem tudták. Enyhén szólva megkönnyebbültek. majd a tartóhurok elérte a csigát. és ez bizonyára lerántotta volna a tetőn felszerelt szerkezetet. földlakók. Természetesen végtelennek tűnt az út. bennszülöttek egyaránt úgy érezték. a súly túlságosan nagy. felszállás közben nem is igyekezett nézelődni. és szavait nyomban lefordították azok. amikor legutóbb tartózkodott ilyen szerkezeten. Itt egyenletesen fújt ugyan a szél a sziklafal mentén. hogy nem tudják ellátni a többiek élelmezésének feladatát. lengéssíkját kezdetben mintegy fél másodperc alatt tette volna meg. Barlennan még nem is adhatott jelt a lenti tengerészeknek. és igyekezett minél távolabb kerülni a sziklafal peremétől. hogy húzhatják. milyen állapotban van az utasa. Barlennan nyomban megnyergelte az általános elégedettséget. A felvonó széle mindössze két-három centiméternyire volt a sziklától. Épp ellenkezőleg. A feszültség természetesen felengedett. Barl – továbbította Lackland az egyik komputertől kapott információt –. villámgyorsan leküldte a liftet. Dondragmer a hangok hallatán kinyitotta szemét. mire Barlennan úgy határozott. Dondragmer még emlékezett. s a felszállás folyamán ez az idő egyre csökkent volna. amelyet követnetek kell. Ez nemcsak kényelmi szempontból volt szerencse. Dondragmer célszerű gondolkodású. Baleset nélkül lezajlott az egész hadművelet a felvonó tízszer fordult. milyen kényelmetlen volt. Dondragmer felmászott a tutajra. helyre tette a korlát utolsó darabját. hogy most már elég lesz. amikor mindent a legnagyobb rendben talált. Az első tiszt kérésére fentről lazán engedték a kötelet. ha bármely okból kileng az inga. úgyhogy a végén szinte a hangrezgéssel ért volna fel. hatmérföldes pontossággal tudjuk megadni a rakéta helyzetét. de nem mozgatta meg észrevehetően a hatalmas ingát: a kötél vékony volt. amikor meggyőződtek felőle. Annak a területnek a középpontjára irányítunk benneteket. kézzelfogható közelségbe került a cél. és az utolsó csomót az előzők mintájára ellenőrizték. légáramlat nem kapaszkodhatott bele. ahol megfeneklett. a nap pontosan abba az irányba esik. valójában hat napig tartott. Ő is csatlakozott a vontatócsapathoz. lehunyta szemét. de ennél többet nem tehetünk. – A szél és az áramlatok ismerete nélkül ezt csak nagyjából adhatjuk meg.. ami tőlünk telik. amelyhez alkalmazkodhattok. most! Láttok megközelíthető távolságban valami iránypontot. De azért majd csak megbirkózunk a problémával.onnan már magatoknak kell tovább kutatnotok. Jó irányban van már a nap? – Egy pillanat. mindig megadjuk az iránymódosítást. amíg a nap megint kerül egyet? – Sajnos nem. persze többnyire a ti segítségetekkel. Márpedig ha ott is olyan a terep. Charles. Sok szerencsét! . – Bizonyára igazad van. Megtesszük. ilyesmiben nincs semmiféle tapasztalatunk. hisz a többivel is elbántunk valahogy. mint a mostani helyeteken. nem lesz könnyű dolgotok. Ahányszor be tudunk mérni benneteket. és mindennap kérjük az iránymódosítást.. ezt azonban későbbre hagyták. és kétoldalt felhalmozzák – vagyis szabályos utat építenek –. Ezt a kérdést tárta tehát Lackland elé. és ez Lacklandet egyáltalán nem lepte meg. Ilyenkor Barlennant mindig figyelmeztették. az oldaluk pedig majdhogynem . Néha. míg jobb iránypontot nem kap. csak azt nem tudom. de akkor megint fennáll a veszély. mint én. – No igen. máskor várt néhány napot. mert nem láttak mögéjük. – Maga a rakéta körülbelül hat méter magas – mondta az ember. a másikat ott hagyták a felvonókezelő csoportnál –. hiszen a szemük földközelben volt. hogy hat mérföldes körzetben vagytok a rakétától. csakhogy épp ezt nem tudjuk megtenni. Fizikai képtelenség volt egyenes vonalban haladni. Ám a videókészülék és a kapitány egybehangzó tanúsága szerint szó sem volt erről. Mik a terveid? Barlennan hallgatott egy sort. valószínűleg már most is megpillanthatnátok az űrhajót. Megtett útjukat elszórt kavicsokkal jelezték. Hatmérföldes kör iszonyúan nagy kutatási terület.18. és a döntést az ő belátására bízták. Arra is gondolt. Ha. amikor legfeljebb három-négy méternyire lehet ellátni. de végül elfogyott. hogy baj van az iránnyal. Te jobban meg tudod szervezni a kutató expedíciót az embereidből. Mindent megteszünk persze ezentúl is. Az emberek valóban megtettek mindent. hisz épp ez a bosszantó az átkozott helyzetben. mondjuk. Ünnep volt az a nap. de minden valószínűség szerint sokkal közelebb. hogy eltakarítják a köveket az útból. Persze. amikor rendszeressé válik a közlekedés az elveszett rakéta meg az utánpótlási támaszpont között. amikor a rakéta irányellenőrzése nem jelzett húsz-harminc fokos eltérést. és megmászni sem tudták. Lassan fogyott a sok-sok pár láb alatt az ötven mérföld. a kapitány továbbment. ha szétszórja az embereit. mielőtt válaszolt volna. – Gyakorlatilag tehát messzebbről megláthatjátok. és a komputerek új irányt számítottak. Barl. Várakozás közben újra szétosztotta a terhet. és olykor bizony némi kétség fért a megadott irány pontosságához. Barlennan igyekezett váltogatva mindkét irányban kitérni. de nem tudta pontosan felbecsülni egy-egy kitérő hosszát. A meszkliniták testi felépítése is súlyosbította a helyzetet. hogy némelyiküket elveszíti. amikor a földlakók kicsit biztosabbak voltak a dolgukban. amit tudtak. igen gyorsan tudnak haladni. fel tudnátok kapaszkodni egy nagyobb sziklára. A nagy sziklák a ti mértéketekkel mérve másfél-két méter magasak. amennyire méréseiknek hihettek. Úgy ötvennaponként ellenőrizték az adó helyét – most csak egy haladt velük. mi lehet az. Precíziós munkára volt szükség. Barlennannak most már az elveszett rakéta mellett kellene állnia. és szükség esetén módosította az élelmiszer-fejadagot. A BUCKA Az érdekeltek csakhamar tapasztalták. Matekos mókusaink ismeretében akár megesküszöm rá. – Ennél több nem telik tőlünk. egy-két méterenként kerülgetniük kellett a sziklákat. – A kapitány gondosabban vette szemügyre a környezetet. Sosem voltunk még szakadék peremén. amelynek kezelésére vállalkozott. arra meg a következő réteg kő került. amelyet eddig valaha is építettek húsz fényévnyire a Föld körzetében. én soha többet nem vagyok hajlandó függőleges szikla tetejéről lenézni. hogy a földlakók is láthassák. köztük és körülöttük pedig a töméntelen kavics. hatalmas kő gördül le a szívükről. tudunk belőle bármit építeni. és kifejtette tervét a többieknek. Charles. míg végül a művelet színhelye körül ki nem tisztították a terepet. No várj egy kicsit. Új megfigyelőpontjukról – Lackland ígéretének megfelelően – hosszú hónapok utazása. mivel azonban nem volt valóságos fogalma az építőanyag kiterjedéséről. amely a közbülső sziklák fölé emelkedett. .. ami nem része a normális meszklini tájnak. – Elfordult a rádiótól. és a földet az apróbb kövek fölé terítették. És a földi expedíciónak még azok a tagjai is. úgy érezték. hm! Értem. amelyet Barlennan már ismert – mi több. A kemény ollók ezután fellazították egy darabon a talajt. Talán ha Barlennan valaha is kapcsolatba kerül térmértannal. mennyi időt vett igénybe a munka. nekivágnátok? Nem zavarna a magasság? – Hát. ám végül a szikla viszonylag lapos tetejét sok pár láb taposta – minden bizonnyal először. és az embereimet sem kockáztatom.függőleges. de egyenletesen haladtak. nem jut olyan elhatározásra. amilyenre jutott. mert ott csaknem függőlegesen szakadt a mélybe a fala. Lassan. hogy Lackland elgondolása ésszerű. Rosten arcáról is eltűnt a megszokott komor kifejezés. talán ha egy egyiptomi piramist fémlemezzel borítanak. s több mint egy földi esztendő óta először. veszedelmei után végre megpillantották az expedíció célját. nemigen hasonlított semmiféle rakétára. Egy ízben a csoport néhány tagját visszaküldték a jelzett ösvényen élelmiszerért – ez is azt mutatja. Jó néhány szikla tornyosult a közelben. Barlennan felvontatta a videokészüléket. – Tehát ha hasonló emelkedőn feljuthatnátok itt az egyik sziklára. hogy Dondragmernek voltak kételyei a terv megvalósíthatósága felől – ezeket azonban elhallgatta. Pedig nem láthattak sokat. De még ha meg tudnánk is mászni valamelyiket. a legnagyobb valóban kétméternyire felmagasodott. amióta csak Meszklin belső energiái jelenlegi helyére tolták a fennsíkot. akik nem töltöttek hónapokat az irdatlan bolygó felszínén. mint ez a tompa végű kúp. Nem nasonlított arra a rakétára. A szikla egyik oldalán már enyhe lejtésű bucka domborodott – a túloldalán még senki sem merészkedett lenézni. – Mégis felmásztatok a hasadékban a fennsíkra. hisz a hasadéktól idáig a nyolcszáz mérföldes úton erre nem került sor –. az látszott volna olyannak a messzeségből. – Az más. Lehet. úgy határozott. de nyilvánvalóan olyasmi volt. Hamarosan az egész társaság köveket görgetett a kiszemelt szikla mellé. – Megcsináljuk. Van itt elég kis szikla meg föld.. egy emberét itt hagyja a megfigyelőmagaslaton. A szárazföldi utazásban egyiküknek sem lévén kellő tapasztalata. mint . és eddig mindig jóval tovább tartott minden efféle út. hogy csak az hiszi el. Egy darabig még magát az őrt is látták. Igaz. és könnyen korrigálhatták eltérésüket. hogy talán nem is lesz szüksége rádióra. és megvan az esély arra. Barlennan most érezte először hiányát a folyóla-kóknál hagyott készüléknek.. hogy előbbutóbb látótávolságba érnek a rakétához. s ami ugyan nem volt rosszabb az eddigieknél – de jobb sem. Ott volt közvetlenül előttük. úgyhogy követheti őket. mikor áll megfelelő irányban a nap. A kapitány elhatározta. ha csak egy embere maradna itt. Hamarosan azonban a többi szikla eltakarta az őrhelyet. nem is kellene a Repülőket zaklatni. Azt azonban elismerte. valahányszor áthaladnak a megfelelő ponton. hogy a körülmények között még ez a legjobb ötlet. de mivel az élettelen fennsíkon nem volt semmi más hang. Ahogy teltek-múltak a napok. Nagyjából olyan magas. s az nem lehet egyszerre két helyen. Ezért kiszemelték az őrt. mind halkabban szólt a kurjantás. és a többiek az új irányban folytatták útjukat. nem lehetett kétségük afelől. a csillogó kúp fölött. s még új kilátópontjukról sem látta pontosan.. hogy régebbi tapasztalatok alapján még így is túlságosan messzire mehetnek egyik irányba. a levegő itt nem viszi úgy a hangot – csak ebből a jelenségből vették észre a tengerészek. Aztán eszébe jutott. ám a meszklinita hang. de nem osztozott Toorey ünnepi hangulatában. Az emberek nem tudtak iránymeghatározást adni – de talán alkalmazhatná ő maga a módszerüket?. s egy pillanatra többen is arra gondoltak. amikor a kősivatag egyhangúságát változás törte meg – habár a változás egyáltalán nem olyan volt. No de várjunk csak: hisz most már csak egy rádiója van. hogy kipróbálja. hogyan tarthatja meg útirányát az osztag a még hátralevő másfél mérföldön. mint Lackland megállapította. amilyenre számítottak. hogy teljes erejéből elkurjantsa magát. aki hallja.Barlennan örült. És most már a földlakók irányítására sem számíthatnak. mint eredetileg számították. Dondragmer rámutatott. és most már csak a szabályos időközökben felhangzó –és visszhangzó – kurjantásra hagyatkozhattak. A sziklák között ugyanis kavicsból és porhanyós földből álló lejtős bucka domborodott. amikor megérkeznek. valahányszor a nap áthalad útjuk célja. olyan. azután pedig már az emberek hívhatják őket.. Barlennan körvonalazta elgondolását a többieknek. A nap megfigyelésével megbízott őr hangja is csalóka ezen a visszhangos vidéken. Amazok édeskeveset láthattak a képernyőn abból.. Sőt. A megtett utat most is jelzik. valahányszor meghallották a hangját. hogy érthetetlen módon körben haladtak. Ezért aztán valamennyiőjük számára kellemes meglepetés volt. Hisz ő megmondhatja nekik. ami az ő jelenlegi helyét a rakétától elválasztotta. elég volna. mert nem tudják a földlakók módjára korrigálni az elkövetett hibák következtében felgyűlt tetemes eltérést. nem tudták felbecsülni a megtett távolságot. annak a feladata lesz. hogy a fennsíkon ritkább a légkör –. hogy mit hallottak. nem oxigénrobbanás volt. mostantól kezdve nem lesz egyetlen fizikus. Rosten közbevágott. Hogy mi. Lackland elmagyarázta. Nem is látták. az minden nyíláson kiszivárogna. amikor robbanás történt a tankodban. amikor a teherszállító rakéta leszállt Lackland „Hegye" mellett. és annyi is maradt mintegy magassága egyharmadáig. nagy vonalakban most is igaza volt – ha nem is teljesen. légmentesen elzárt rekeszekben foglalt helyet. még ha ez kisebb volt is. hogy az alapterülete jóval nagyobb. A vetítőszobában nézte csoportja többi tagjával a rakétát. de a kupa oldala mentén már magasodott néhány. Igen alaposan oda kell figyelnünk. hogy ebben a részben helyezték el a hajtóerőt. ha most mindjárt munkához látunk. hogy letehesse az irdatlan súlyú gépet. hogy a világokon túl és a világok között nincs levegő. a lövedék hatméteres magasságából mindössze egy-másfél méternyi emelkedett a síkságot borító kövek fölé. már akkor is itt voltak. még mielőtt fölérnének az emelkedőre. Még szerencse. legföljebb azoknak. amiket látok. és ha a lyukak. hogy robbanást okozzon? Azt mondtad. A légüres teret vagy különleges légkört igénylő felszerelés a belső. Legjobb. – Azt mondtad egyszer. Barlennan többször látta. úgy nyaldosta a sziklákat – csak épp ez a hullám megdermedt. Nem mintha most már sokat számítana. . hogy megtaláljuk a hibát. – Barlnak igaza van. A mélyedésben nem volt kavics. ám ahogy közeledtek. Mint az óceán hullámai. azt nem tudom magam sem. milyen messzire nyúlik a fala. Barlennan jól emlékezett. akik még egy ilyen masinát akarnak építeni. és tönkretette. szellemi erőfeszítésének és pénzének eredményét. mi lehetett itt az ok. és hogy mit fognak látni. egy falka fizikus lóg állandóan a nyakamon tájékoztatásért. Amikor a videókészüléket a robbantott kráter belsejére irányították. Úgy vélte. mint a magassága. A közelében nem voltak nagyobb sziklák. az egyes rekeszek nem zártak légmentesen. és ami van. A gép felső része gyorsan keskenyedett tompa heggyé. és ez tartalmazta a műszereket. hogy biológust raktak ennek az expedíciónak az élére. amikor a rakétátok leszállt. Mielőtt Lackland válaszolhatott volna. hogyan takarodott el a hó. amelyet a fúvókái égettek ki. Ezen a részen több nyílás volt. akiből egy ép mondatot ki lehetne húzni. A rakéta a kupa alakú bemélyedés közepében állt. már látták. de azt látták. Mint rendesen. hogy ez az anyag a lankán túl valamely pontról lökődött ki. A meszkliniták ugyan nem voltak hozzászokva a robbanásokhoz vagy a meteorkráterekhez. Átmérője az alapnál jóformán akkora volt. amikor kinyitják abban a reményben. Semmiféle jelét nem látom. Akármi okozta a bajt. úgyhogy nagyjából sejtette.amilyet a megfigyelőállomáson építettek. az itt igénybe vett emelőerőnek sokkal hatalmasabbnak kellett lennie. amint a tooreyi rakéták leszállnak. hogy lehetett elegendő az oxigénetekből. sok világ oly iszonyatos időbefektetésének. hogy itt is olyasmi történhetett – mondta Barlennan. – Az áldóját. hogy nem lehet az alacsonyabb szinteken kezdeni. egyelőre zsákutcába kerültem. A felvonótok egyetlen csekély hátránya. arra számitottunk. ha már itt tartunk. a fedélzetek között nincs közlekedési lehetőség. mint a megfigyelőpontotok. –Valamit ugyanis nem vettetek észre.– A tudósaitoknak egy kissé még türtőztetniük kell magukat – vetette közbe Barlennan. Ha nem jut eszetekbe semmi. – Amíg a megfigyeléssel megbízott emberem ide nem ér. hogy a magasból kell mozgatni. hogyan kell kezelni. törjétek a fejeteket valami megoldáson. egyik sincs két méternél közelebb a földhöz. – És mi volna. – Itt sokkal több sziklát kell felhalmoznotok. Minden gépezetet a hajótesten kívülről lehet elérni. ahol a benneteket érdeklő gépek vannak. de ne feledd. és mindet fémfal veszi körül. a felületi réteg jórészt gyorsan elmozdítható lemez. ha el tudjátok mozdítani a külső lemezt. – Bevallom. Ami már a többit illeti. feltéve. hogy jócskán bírják a függőleges terhelést. könnyen meg tudjuk mutatni. ami a felső szinteket tartaná. és aztán . – Csak egy bökkenőt látok – szólalt meg nagy sokára Rosten. nem maradna elegendő fém. Lacklandnek az volt az érzése. – Mit? – A műszerek közül. és ha volna sem tudnátok használni. miért ne lehetne ugyanazt a módszert alkalmazni itt is? Rosten egy hosszú percig hallgatott. mint ti a többi rakétában. de abban már erősen kételkedem. bármennyire puhának látszanak is a ti fémeitek. nem hagyjuk. hogy csak az űrben nyitjuk ki őket. és csak azután lehetne feljebb haladni a következő szintre. hogy kifogjon rajtunk a nyavalyás. ahol egyáltalán nincs súly. A rakéta több mint háromszor olyan magas. – Ennek két fő akadálya van A fontosabbik. amit mi aligha tudnunk nyers erővel elmozdítani. – Micsoda? Van valami ötleted? – Van hát. mint azelőtt. és aligha elég csak egy oldalról megközelíteni. amikor egy-egy résszel végeztek. hogy nem tudnátok odabent közlekedni. a rakétát nem élőlények szállítására konstruálták. Majd kigondolunk valamit.. ahol még felszerelés van. igazad van! A második része könnyű. ha csak az egyik oldalon építenénk utat? Aztán. majd az én elgondolásomat vesszük elő. és kellően vastagok. Sajnos. alighanem be kell temetnetek a rakétát a legmagasabb szintig. A másik. A kúp teteje esetleg-beomlana. onnan már folytathatjuk az utat odabent. hogy vissza is tudnátok rakni.. Mivel így a testen körös-körül el kellene mozdítani a külső védőréteget. főnöke némán fenéken billenti magát. a megfelelő szinten. amiről megláttuk a rakétátokat. Talán tervezési hiba. amiket a videokészüléketek lencséje elé kellene tennem. amint elértük a rakéta legalacsonyabb szintjét. Annak a sziklának a tetejére is feljutottunk. Hmmmmm! Létrafélétek nincs. A külső nyílások a burok legnagyobb részét foglalják el. és elképzelni sem jó. A tengerészek pihentek. – Értem. A rakéta működési elvéről fogalmuk sem volt. hogyan tud mégis hangosan beszélni. hogy szilárd anyag legyen a fejük fölött. valószínűleg már feléjük tartott. És ez egyáltalán nem lepte meg. hogy küldetése véget ért. hogysem varázslatnak minősítsék. szilárd anyagból készült tetők túlságosan is ellenkeztek volna az attól való szinte ösztönös rettegésükkel. tömör. mint magad mondod. A természet kellőképpen felruházta őket minden adottsággal. percenként húsz foknál valamivel többet írt le. bár nem lett volna nehéz megértetni velük. gondolkodunk. fejlett szifonberendezés birtokában volt. igen hátrányos helyzetben vagyunk. vajon az a faj. amelyet kétéltű őseik gyorsúszásra használtak. A fenti megfigyelők még akkor sem sejtették. ők pedig fújtatóként nagyon is földi hangszálaikhoz. de azért eredeti rendeltetése szerint is tudták alkalmazni. de azért szent borzalommal töltötte el őket a látvány. látványa nagyon is természetes borzalommal töltötte el őket. az abszolút mmimumra csökkentené a terhelést. mint az övé. A rakéta mintegy nyolcvanszor magasabb volt bármiféle mesterséges építménynél. Ahhoz túlságosan eszesek voltak. míg a megfigyelőtök oda nem ér hozzátok. csak törékeny váz marad. A meszklinita szervezet ugyanis. De a tengerészek tisztelete nem a meg nem értésből fakadt. Még talán az is tanácsos lenne. és jó mérnöknek tartották magukat. ha Lackland csak egyszer is elgondolkodik azon. mindenhez gép kell.bontanátok le a töltést szintről szintre. Több emeletes épületek. lassan mindenki leereszkedett már a lyuk lankás oldalán. hogy megértsék a rakéta elvét. szórakoztak. hasonlóképpen a földi fejlábúakhoz. és azt úgysem tudjuk eljuttatni hozzátok. amelyet az ő fajtájuk valaha produkált. – Egyelőre nem tudunk jobbat. Ahogy ajánlottad. Barlennan visszatért a rádióhoz – nem született azonban jobb terv. közel 700 G-s nehézkedésnél. Ennek a csoportnak tapasztalatai némiképp megváltoztatták a magatartásukat: az oktalan rettegés helyébe a súly értelmes tisztelete lépett – de a szokás kitörölhetetlenül megmaradt. – Most Barlennanon volt a töprengés sora. sok munkával jár. A nap tovább körözött az égen. és csapata élén munkához látott. ha tele lenne a műszerekkel. Amint a megfigyelő megérkezett. amely nem lélegzik. Messze hangzó kiáltás tudatta a megfigyelőposzton álló őrrel. onnan elvinnétek a műszereket. hogy közelebbről vegyék szemügyre a rakétát. – Ti magatok nem tudnátok valami más tervet kisütni? Mert ez. Fajtájuk városokat épített. hogy amikor egy-egy szinttel végeztek. Ha bármilyen megoldásra bukkanunk. – Ezt már rég tudom. a legmagasabb meszklinita fal azonban nem emelkedett tíz centinél magasabbra. Végtére ha valamennyi lemezt leszeditek. Habár azt hiszem. Elhessegette Rosten mentegetőzését. mi történnék vele. hogy megbízottjuk önálló gondolatokat . Rosten. mint a puskalövés.forgat a fejében a rakétával kapcsolatban. a lemez maga azonban a helyén maradt. Olyan csattanással zuhant le. amikor leástatok már az alsókhoz. jelezve a legmagasabb szintet. valószínűnek látszott. A meszkliniták ezen a ponton abbahagyták a munkát. hogy a fúvókák által kimozdított kő és föld viszonylag laza volt. Lassan még a leginkább borúlátó megfigyelők is úgy érezték. – Nem volna jó. előzőleg figyelmeztető kurjantást hallatva. ha kötelet erősítetek az egyik csavarfejhez vagy mind a kettőhöz. hogy valóban ki tudja nyitni. a törmelék csak meszklini viszonylatban volt laza. A tanácsot megfogadták. és azokat is kicsavartátok – mondta Rosten. és rendszerint mélyen belefúródott a frissen megmozgatott földhányásba. A széles. és a földet gyorsan elkotorták. a másik kettő mintegy tizenöt centivel a bucka teteje alatt. Barlennan a lemez felé fordult. hogy emberi szem már nem is követhette. A munka sajátos módon könnyebbnek és gyorsabbnak bizonyult a vártnál. méghozzá azon egyszerű okból. csak a harminc centi magas kúp látszott ki. mert a nehézkedés igen hatásos tapadó tényező. Barlennan egymaga lehevert a nyílás előtt. A két felső nagyjából Barlennan szemével volt egy szintben. aki éppoly feszült figyelemmel kísérte a fejleményeket. – Jobb lesz. hogy biztos távolságból húzhassátok ki a lemezeket. amit a tudósok a rakétában elrejtett adatok segítségével akartak kifejleszteni. hogy a lemez leváljon a rakéta burkáról. Erre szükség is volt. a kavicsokat kiszabadították és a törmelék után gördítették. az alsók pedig még annál is vastagabbak. láthatólag utasításra várt. ha az a fémlemez bárkire ráesne. Nagy mennyiségekben zúdították le a lyuk enyhén lejtő falán a fúvókák körül növekvő rakásra. Normális körülmények között a nyílásokat széles pengéjű csavarhúzó benyomásával és elfordításával lehetett nyitni. és legtöbbjük leereszkedett a buckáról. . más akadályra már nem kell számítani. nem tudna ásót belemélyeszteni. ahol még látszott egy nyílás vékony vonala. Derűsen figyelték. mihelyt a kő elindult. amint a kutatórakéta ragyogó fémburkát egyre jobban elfedi a kavics meg a föld. még ha viselné is a nehézkedés megsemmisítőt. megadta a magyarázatot. és meggyőződött róla. És még ha támad is ilyen gyanújuk. Ezekkel a csavarokkal is könnyen megbirkóztak. Emberi lény. míg elő nem bukkant a lemez alsó széle. hogy a meszklini ollók játszi könnyedséggel megbirkóznak ezzel a feladattal. és végül el is tűnik. már késő lett volna. olyan sebességre tett szert. mint a többiek. és néhány pillanat múlva egy erős rántás a kötélen elegendő volt ahhoz. Négy rögzítőkapocs helyezkedett el a trapéz alakú lemez négy sarkán. hogy hogyan nyithatná ki. Felvitték a videokészüléket. jó fél centi vastag. és az most a kiálló fémcsúccsal nézett farkasszemet. ahol még gépezetet szereltek fel. hornyolt csavarfejek könnyen elmozdultak és kibuktak. mennyivel tartozunk nektek! Menj csak egy kicsit odébb. hogy kell kiemelni és a lencséhez vinni az adatrögzítőt. – Előbb néhány kérdést meg kell beszélnünk – mondta nyugodtan. . aztán mindjárt megadjuk az útbaigazítást. azután közelebb kúszott a készülékhez.A nap besütött a felnyitott hajótestbe. úgyhogy most már semmi sem látszott a rakétából. – Ez az. Nem mozdult el helyéről. Barlennan nem felelt azonnal. hadd fényképezzük le gyorsan. és az egészet megfordította. és világosan meglátszott az egyetlen darabból álló szerkezet. Barl! El sem mondhatom. A vetítőben figyelő emberek torkából diadalkiáltás tört elő. mennyivel tartozik nekünk. hogyan érti a dolgot. habár időnként épp ezért kérdezősködtem. sajnálom. s ha tudnám. megmagyarázom. hogy mi késztet erre. és ragaszkodnom kell hozzá. kivált mert önök jórészt már teljesítették az önökre háruló kötelezettségeket. hogy talán én is épp azt szeretném. Tudom. amit Charles említett egyszer. amikor megláttam valamelyik gépüket. Némelyek dísznek használják. – Mindamellett én többet akarok. másrészt azonban pusztán szónokiak. mint mondották.19. Senki sem szólt. egyeseknek önök közül ez gyanús lesz. Tökéletesen tudatában vagyok. Elmondták. és mivel az idők folyamán megtanultam értékelni némelyikük véleményét. és a segítségemért cserébe felajánlottak minden anyagot. szófecsérlés volna megkérdezni Barlennant. Azt gondoltam. el sem tudja mondani. hogy a szavai bizonyos értelemben őszinték. Önök megtagadták a választ a kérdéseimre. kereskedő vagyok. amilyenre még Lackland sem tartotta képesnek. – Mint tudják. de senki sem tudta megfejteni. egy pillanatig sem kételkedem a hálájukban. Meszklin felszínének számos részén szabadon hevernek. hogy segítsek megoldani a problémájukat. mint amennyit már eddig is vállaltak: időjárásjelentést. hisz nyilvánvalóan épp azt akarja elmondani. nem működnének az én világom nehézkedési és nyomási viszonyai között. mint amilyet történelmünk során bárki is megtett. irányítást az új tengereken. hogy mennyire nagy szükségük van arra a tudásra. hogy e tekintetben megtévesztettem Charlest. csak azért. szeretném megindokolni az igényemet. mindig . sem volna rájuk szükségem. hogy csak nagy gépekkel lehet a fémekből bonyolult formákat készíteni. mit fejez ki a merőben nem emberi „arc". ALKU Halálos csend ülte meg a vetítőt. nem az önök hibája. Nincs szándékában többet adni nekünk. A pirinyó meszklinita feje betöltötte a képernyőt. Mindamellett beleegyeztem. mi ismerjük azt. Mellesleg. de akkor ez látszott ajánlatosnak. – Dr. hogy egyiküket sem tudom használni. Az önök féméit nem tudom használni. hogy akár sikerül elnyernem egyetértésüket akár nem. a lángfelhőnél kezelhetőbb formájában is. de a szavaikból ez nem derült ki. minden egyebet elutasítottam az irányítás és az időjárásjelentés kivételével. mint amit mi előállíthatunk. az egyiküknek sem jutott eszébe. Az önök gépei. alkut kötöttem. Rosten néhány pillanattal ezelőtt azt mondta. akit elsősorban az érdekel. méghozzá olyan tökéletes angolsággal. csak azután szólalt meg újra. Hosszú pillanatokig várt. és több hővel. De Charlesszal folytatott beszélgetéseimből tudom. Ha lehetséges. mindenben ragaszkodom a tervemhez. Önök is felismerték ezt a tényt. hogy az önök erkölcsi kódexe értelmében nem vagyok többre jogosult. Azt azonban máris megmondhatom. amit önök tűznek neveznek. amire csak gondolhattak. hogy sokkal hosszabb hajóútra megyek. esetleg segítséget a fűszernövények gyűjtésében. hogy haszonnal adjon túl az áruján. – Visszatérve az eredeti témára. az igaz. amelyeket nem lehet látni. Barl. De aztán felfogta a helyzetet. miközben szétszeditek ennek a rakétának a gépeit. ha vonakodnak. érezni vagy ízlelni – ezeket a dolgokat hosszú időn át kellene másféle működés közben látnod. ezen nem tudok segíteni: akárhogyan is. miért ne lehetne az az enyémnek is. Talán így közelíthetném meg legjobban a kérdést: ezek a gépek olyan dolgok mérésére szolgálnak. Te. hogy megtanulják a működésük törvényeit és a gyártásuk módját. és engedett. amikor először is azt közlöm veled. – Oké. Meg akartam ismerni mindent. úgysem teszik meg. hogy a tiszta igazságot mondom. amikor az ürügyre utaltál. Szakasztott ugyanazzal a céllal indultam el erre az útra. ha megértenéd a működésüket. én nem tágítok. hogy mi többet tudunk. A gépeink bonyolultak. mert hosszabb időnk volt a tanulásra. – Barl. aminek révén önök ilyen figyelemre méltó tetteket hajtanak végre. minden módszerrel jogomban áll felcsipegetni önöktől bármiféle tudást. Hidd el nem akartunk becsapni. hogy az emberek. és közvetítjük önöknek a tudást. – Rostennel látták egymást képernyőiken. vagy Dondragmert. nem is tudnak idejönni. hogy az én népem nincs ennek a birtokában. mint te. a fél életüket töltik el azzal. a hangodban megvetés bujkál. mert egyetlenegyhez sem konyítok közülük. Önök nincsenek itt.ugyanazzal az ürüggyel.. Hadd beszéljek vele. – Ha jól értem. az expedíció vezetőjének villámokat szórt a szeme. Ezért aztán úgy éreztem. Főnök! – Lackland Rosten torkára forrasztotta a szót. akik a gépeket tervezik és építik. hogy akár az alapelemeiket felfogd. hogy visszautasítsák a feltételeimet. vagy bárki mást a legénységemből. amiért mi nem magyaráztuk meg neked a gépeinket. mint ami az önök célja volt. hallani. mindez jóformán szó szerint . És nem akarjuk lebecsülni a tieid tudását sem. hisz az eddigi alkut nem tartottam be. hogy én részemről nem tudnám megcsinálni. másodszor pedig akkor se mennél velük semmire. és emögött mindig az a feltételezés rejlett.. Ezt ne vedd sértésnek. Charles. Önök az idők során sokat emlegették a „tudomány" értékét. Charlie! Beszélj. igaz. mindent meg akarsz tanulni róluk. de csak azért. Sajnos. amikor elküldték: tanulni akartam. Megértem. Az alku igen egyszerű: tudásért tudást. a tudomány segítségével élted át a telet egy olyan helyen. annyira bonyolultak. hogy robbanóanyagot ledobhatnának haragjukban. hová akarok kilyukadni. Én jobban ismerem Barlt. de amíg itt vagyok a gépük mellett. Nem látom be. Engem. – Épp ezért új egyezséget ajánlok önöknek. hidd el. vélhetőleg épp ilyen hasznos lesz a tudomány az én népemnek is. akinek ideje és képessége van megtanulni az anyagot. nagyon kérlek. – Várj. amelyet tartalmaz. amíg mi szétszedjük ezt a gépet. ebben bizonyára egyetértesz velem. – Hát én még ilyen. amely különben nyomban megölt volna. egész idő alatt tanítanak. és önök nincsenek abban a helyzetben. – Most már nyilván értik. hogy ha az önök népének hasznos és értékes. miért fúj a szél a hasadékban – nem. hegy gyerekkoromtól ezek az erők vettek körül. Én nem értem. de mindketten bizonyosak vagyunk benne. hogy egész életünk sem elég a ti tudományotok elsajátítására. De azt igenis reméljük. Akkor is csak még jobban meggyőződtem erről. vagyis a mi bölcseink módján. – De te ennek ellenére is megteheted. amikor megmutattad a differenciál-csigasort. Barl. pedig ő sokkal több időt töltött el vele. – Éppen amikor a vitorlázórepülőket magyaráztad. amit akarok. hogy valami rokonságban van az emelőkkel. akik azt tanítják nekünk. amit mondtál. Dondragmer sem érti. hogy amit mondtál. és megtanulni az egész tudományotokat. mert tudatában vagyunk annak. hogy valaha a végére ér. Mikor a pontos információ hiányáért mentegetőztél. amit ismerek – és talán életem során azt még valami igen kevéssel gyarapíthatom. aztán úgy elhelyezni a rádiókat. és tartózkodott attól a megnyilvánulástól. miért nem szóltál ezekről. Charles. amikor segítettél Dondragmernek elkészíteni a differenciál-csigasort. amelyeket egész életünkben használtunk. hisz mindez melletted szól. hogy a te néped több mint kétszáz évvel ezelőtt használt ilyenfajta siklórepülőket. Ebből az epizódból jöttem rá. hogy nem titkoljátok előlünk szándékosan a tudást. És mégsem értem őket. mint amennyinek a létezéséről az én népemnek egyáltalán tudomása van. még csak nem is bölcselkedéssel. mert ahhoz eleget tanulhatunk. – Megteheted a magadét. hogy egyetlen ember nem is remélheti. a világegyetem több törvényének megértését tételezi fel. hogy megtudjuk. miként jöttetek rá ugyanerre a ti világotokkal kapcsolatban. de szeretném tudni. nem értettem meg a magyarázatodat. ahogy Lackland beszélt. és szétszerelni a gépet. a mi tudományunkban olyan rengeteg tudás foglaltatik. megemlítetted. amit a te néped már régen nem használ. Nem is fogorn megérteni halálom napjáig sem. Ezen a ponton hajlandó vagyok elismerni. Arra számítottam. és miért lebegett egy darabig a kenu is. amit nem tudhatok. amely náluk a mosoly megfelelője volt. hiszen oly gyorsan és gondosan megtanítottatok a vitorlázórepülő-készítés törvényeire és módszerére. Amikor elindultam erre az útra. mert fizikai képtelenség volna állnunk az alkut. miért lebeg a Bree. Mi a kezdet kezdeténél akarjuk kezdeni. mennyivel többet tudok ma – sejtek annyit. hogy ne láthassatok semmit. Rájöttem. ha nem tudsz is róla. pedig én úgy nőttem fel. Barlennan nem tudott emberi értelemben mosolyogni. mit is jelent a „tudomány" szó. Nem fogadhatjuk el az alkudat. és nekem be kell érnem azzal a területtel. Csakhogy lassan rájöttem. igaz. mindaz igaz volt.vonatkozik rám is. hogy tudjam: mi az. Most már sejtem. hogy mindezt magad említed meg. Tudni akarom. Éppoly komolyan válaszolt. ti miként jöttetek rá minderre. Tudni akarom. hogy Meszklin kupa. Szándékomban állt megtalálni a segítségeddel ezt a rakétát. hogy igazad van. hogy nem találgatással. miért télen van a . hogy az az egyszerű találmány. Tudni akarom. Tudni akarom. akkor kezdtem kapiskálni. Annyit én is látok. mi nyomta össze a kenut. Már így is tettél valamit. ha más kaparja ki a gesztenyéjüket. akadnak nálunk is jócskán. sem Rosten nem talált szavakat. miért ég a tűz. hogy azért nem mondod meg nekik. ezek előbb-utóbb rájönnének. róla könnyebben elhiszik. Ezek nem fáradnának a tanulással – ha más tudja. És ők sose jönnének rá. ha megtanulta. jobb volna. meg ez a rakéta. hogy hasznát vennék. Azt akarom. azt hiszem. mint most ők. de ha elindíthatom népemet a tanulás útján úgy. ha megtudnák? – Néhányan igen. Rosten válasza rövid volt és lényegre törő.. Sem Lackland. akik jobban szeretik. honnan jön az a tudás? Gondolja. és miért halálos a lángpor.. meg akarnának tudni mindent a többi világról és azokról a népekről. Éppúgy. mert nem tudod. Mások. És még sok mindent szeretnék tudni – kétségtelenül többet. megmondaná nekik. Azt gondolnák. és. mitől működik ez a rádió. ha engem tartanának lángésznek. akkor hajlandó vagyok felhagyni a nyereséges kereskedelemmel. amire éppen szükségük van. ők majd megkérdezik. ahogy ti tettétek – nos. Vagy Dont. nos. mint amennyit valaha megtanulhatok. Nagy sokára Rosten törte meg a csendet: – Barlennan kapitány. Tudni akarom.. hogy a leendő gyermekeim és az ő gyermekeik tudják. amikor pedig a leghosszabb ideig nem látjuk a napot.legmelegebb. – Áll az alku! . mint eleinte én magam. Ha én mondanám el valakinek. amit akar. nos.. meg a te tankod. akik ugyanúgy indultak el a tudás útján. és elkezdheti tanítani a népét. hogy becsapod őket. Mások az ellapátolt földet és kavicsot lökték a bucka szélére. a közeledők lapos. – Akármekkora darab. miből van a ti folyami homokotok. Dondragmer már indult volna. valakit megbízok. hogy hol lelhetők fel. látszott. és még képet is ad. láthatatlan lénnyel. „üveg". és még kevésbé. és hogy nagyon nagy hő kell-e hozzá? Nálunk jó forró ám a tűz. a rakétátok fémlemezeiből tükröket készítettem. kerekes taligákon élelmiszert húztak. amit „cső"-nek neveztek. a tüzetekről tudok. hogyan írhatnám le neked azokat az egyéb anyagokat. és ott az az anyag. ha ugyan nem zúzódott porrá. hogy próbálja ki a tüzet. ha akad. hogy mindenki határozott céllal tevékenykedik. – Még a lencse egy nagyobbacska darabja is megteszi. hogy a szerkezet. és ezek igen világosan megmagyarázzák. – Meg tudnád mondani. ami maradt abból az üvegből. hogy a bucka szélén akartuk szétszedni a szerkezetet. Keresd meg. Nagy volt a sürgés-forgás. mint a ti üvegetek. bár félek. a másik távolabb. Nem tudom. – Köszönöm. ahol egy földlakó irányította távoli megfigyelőhelyéről a szétszerelést. de igen lassan alább ereszkedett. – Sajnos. hogy sikerül hidrogén légkörben növényeket égetnetek. Nem Lackland hangja volt. Dondragmer a második rádió előtt épp izgatott beszélgetésben volt a távoli. mi jön ki belőle. Azt hiszem. Csak azt nem tudom. Don – szólt a hang a hangszóróból. Nagy baj. Ezúttal két rádió volt a színen. Közben keresek egy lencsedarabkát. hogy a Földön és az általam ismert többi világon a közönséges homokból bizonyos fajta üveg lesz. még ha egy kis hús is kerül bele. az egyik a buckán. amit a fénytörésről magyaráztatok – mondta az első tiszt. miből készült az az. és nagyon-nagyon lassan duzzadt.. A BREE ÚTRA KEL A villogó fémváz két és fél méterrel emelkedett a lapos tetejű domb fölé. az. de megpróbálhatnád nagyon-nagyon forró tűzön megolvasztani. és akkor majd meglátjuk. A nap most is végtelen köreit rótta. de várjunk. A meszkliniták nagy buzgalommal estek neki a következő sor lemeznek. közben leesett. hogy nemigen maradt belőle használható. erre majd később térünk rá.. amelynek felső csavarai épp most kerültek napvilágra. de aztán eszébe jutott valami. – A visszaverődést értem. nekünk sajnos nincs olyan anyagunk. Semmit sem szavatolhatok. amely a sivatagba vezetett. amelyből engedelmetekkel kivettük a lencsét. Charles jégnek mondta. csak azt mondom. Egyébként a jég csakugyan megtenné. megtöri a fényt. nagyon könnyen elgurul. Az jó volna? – Igen.20. amelyet egyéb anyagok hozzáadásával tisztítanak. ő szakszerűen magyarázott ugyan. Kár volt. és visszafordult a rádióhoz. Don. amivel a Kupa le van fedve. a távozók meg üresen toltak hasonló taligákat. csak azt nem értem. komoly problémát okoz annak az ellenőrzése. . A többi ide-oda ment a megjelölt úton. de néha szívesebben adta át specialistának a mikrofont. ha nem verünk nagydobra. amit ők matematikának neveznek. de most talán sikerülne meggyőzni. Az új Bree tizenkét méteres kelmegömbjét felduzzasztotta a forró levegő. – Én lemegyek a folyóhoz. – De azért most eljátszhatunk vele. Még hogy vitorlán nem lehet varrás! Barlennan népe is tud egyet-mást. maga után szólítva osztagát. még ha a nyájas Repülők nem magyarázzák is meg.Az első tiszt megint elfordult a rádiótól. ha nem tudja kormányozni a hajóját? – Csakugyan. hogy a Bree legénysége nem csupa szószátyár hazudozó. de nem vagyok egészen tisztában ezzel a térelnyelő dologgal. ő is Reejaarenre gondolt. a kapitány bólintott a legénységnek. Most. Feszült a kötélzet. csak kedvtelésből megyek le. azt hiszem. Dondragmer felmászott a buckára. . és az első tiszt egyetértett. Szükségük van valamire a munkához? Dondragmer említette a homokot. No de ilyen gondolatokkal kár az időt fecsérelni. mire gondol. sosem állhatta ugyan a szigetlakót. ahol a kelmét szerezte. az legalább kézzelfogható – és a taligák meg a differenciál-csigasor felé mutatott. Én a mechanikát többre tartom. habár ő arra. Már elkészítették a hajót az útra. hogy ezt szavakkal nehéz megmagyarázni. Sok mindent kell hazavinnünk. hogy bezárta maga mögött. ha látná. Mire jó a kapitány. szavakon kívül még mivel lehetne bármit megmagyarázni?! – Ezen már én is gondolkodtam. áttetsző hatalmas vitorla látványa elgyönyörködtette Barlennant. mire használják a kelméjüket. lángtalan tüzére. nem valami kellemes mulatság. Barlennan besurrant a korlát nyílásán. Sok a munka. már megfoltoztatta vele a vitorláit. és a szellő a folyó felé sodorta. Megmondták a Repülők. ha Reejaaren a közelben van. hogy nekilássanak a lemezeknek – mondta a kapitány. és beleütközött Barlennanba. amit jobb. hasznos egy kis navigációs gyakorlat. két tengerész volt a fedélzeten. és azt hiszem. amelyet fémfóliával béleltek – a Repülők adományozta kondenzátorból. – Legalábbis úgy látszik. a léghajó felemelkedett a partról. bepillantott a tűzaknába. vagy nagyon nagy lesz a rakomány? – Nincs semmi tervem. – Felhozhatnának egy keveset. de hát neki is meg kell tennie a magáét. – Ideje. vajon mit szólna a tolmács. Barlennan lement a Bree-hez. Az egyik még néhány vesszőt hajított az akna izzó. erre is használható az a mennyiségi kód. Dondragmer pedig értő pillantással követte. A fémszörnyetegről lehántani a lemezeket. és kellemes szellő fúj. Nem bánta volna. Akárcsak az első tiszt. akad közte. mire szolgálnak ezek a gépek? – Meg. és a varrás még a szelek völgye előtt is kitartott. a másik eloldotta a köteleket. hogy elült a tavaszi szél. Végül persze megint azzal hozakodtak elő. Miért. égett a tűz. Tízezer mérföldnyire se voltak még a szigettől. meggyőződött róla. – Meg is mutatta. A villódzó. – A kapitány ment útjára. Néhány évvel ezelőtt nyugodtan mondhattuk. vannak befejezhetetlen viták. Két-három olyan elméleti írásokból összeállított antológia is napvilágot látott mostanában. amire vágyakoztak: olvasókat. Felfedezték a szürrealista hagyományokat. a science fiction vérszegénységét. árnyaltabban kezdtek írni.HAL CLEMENT 1. apolitikus és aszexuális jellegét. hogy már nem is annyira fiatalok. eszméik elismerését és – természetesen anyagi helyzetük jelentős javulását. azt gondolhattuk. eggyé olvadt a régi hullámmal. megvetették s különösen Amerikában dühösen elutasították a technika kultuszát. és mit nem lehet benne számításon kívül hagyni. Úgy látszik. az „Új Hullám" kritikája ennél még tovább megy. A science fiction nem szükségszerűen külterjes. és elsimult. megunták az unalomig ismételt kalandokat. igaz. hogy miben is áll a science-fiction ereje. Azt hihettük. hogy elcsitult a modernek és a régiek vagy hagyományosak viadala. a modernebb gondolkodás néhány igazságát. melyek jellegzetes vonásai. a science fiction nagy öregei. De mostanában egyre több jelét észlelhetjük annak. hogy az ellentétek kiegyenlítődése. a nagyhangú és jó felkészültségű fiatalok megkapták. tanulmányozni kezdték az úgynevezett „belső teret" és az emberben rejlő ismeretlent. mint amilyen a tudományos-fantasztikus irodalom. Programjukat – nézeteiket – vázlatosan az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A fiatalok megunták az űrhajós történeteket. amelyben szinte csak az öregek nyilatkoznak és vallanak a tudományos-fantasztikus irodalom értékeiről és az írástudás problémáiról. Még az életnek vagy az irodalomnak olyan viszonylag kis területén is. eltanulták a fiataloktól a lélekábrázolás néhány fogását. szintézise jött létre. hanem az idősebbek. hogy a vita nem ért véget. Egyre több szó esik a tudományról. nem ők emelik fel bíráló szavukat. szinte csak ők mondják el. 2. Kapcsolódtak a hippik anyagiasságellenes és némi transzcendenciára hajlamos utópisztikus mozgalmához. az őrült tudósokat. Az „Új Hullám" képviselői szembeállították a külterjes cselekménnyel törődő science fictiont a befelé forduló fantasztikummal. fantasztikus találmányokat. formai és tartalmi kiürülése ellen irányult. hogy az „Új Hullám" partot ért. A science fiction nem kapcsolódik szükségszerűen a tudományhoz. sikereket. Nem a fiatalok nyugtalankodnak. . egészen odáig. önismétlése. hogy teljesen eltűnik belőle minden hivatkozás a tudományra. Az előzmények után ez kissé furcsának tűnik. az öregek pedig gondosabban. Az „Új Hullám" lázadása vagy szabadságharca a hagyományos science fiction sematikussága. Bradbury munkássága már korábban is a technikai civilizáció bírálatát jelentette. főleg a régi gárda tagjainak részvételével. 2.3. Legpozitívabb hatása a lázadásnak az volt. Ben Bova. a technika. a fantasztikum közeledett a népmesékhez. körülbelül azzal a tartalommal. A science fiction nem szükségszerűen puritán. Ha következetesen végigcsinálható. bár hallgatólagosan elutasítja az „Új Hullám" minden követelményét. 5. emberiességet. ezért meg kell találni újra a fantasztikum mélységeit. És mostanában – úgy látszik – megérett az idő a természetes ellenhatásra. Ezért is szálltak szembe vele az előző nemzedékek írói. öregkorában reakciós és misztikus áltudományok híve. akik az „Új Hullám" terméséből sokat visszautasítottak. átvették a realista konvenciókat. hogy a képzelet nagyobb teret kapott. az irracionalizmus divatja. Campbell volt. Az örökébe lépett Bova nemrégiben kiadott egy könyvet. korábbi szerkesztője egészen a haláláig John W. hogy a science fiction világában egyre jobban elterjedt a „heroikus fantasztikum". és ehhez hozzátartozik a szexualitás is. a logikátlanság. William Burroughs hatására ez a tendencia azt eredményezte. hagyományos stílust és érdekes cselekményt kíván. realista – mi inkább azt mondanánk. hogy „hogyan kell sci-fit írni?". stb. nemcsak formailag. a hősi fantasztikumhoz. vissza kell fordulni a mítoszokhoz. elpusztítja a science fictiont. és tudományosságot. Nézetei. a tudomány és ugyanakkor az amerikai eredmények bámulója és megszállottja. amely a különféle eposzokban és sagákban hagyományozódott. a nem lineáris szerkesztés. hatottak McLuhan eszméi. 4. értékrendszere rokonszenves és humánus. Kingsley Amis félig gúnyosan még a science fiction rózsaszín jellegéről értekezett. Az Analóg a legnagyobb példányszámú amerikai magazin. s ebben példákat is mellékelve meghatározza. A hideg értelem – mondták – megöli. válságjelekre utaló hangvételben. a hallucinogének. a sci-fi írás módszereiről. stílusokról. az archetípusokhoz. A science fiction nem okvetlenül intellektuális. Hatott rájuk a már említett szürrealizmus. hogy főleg az amerikai íróknál összevegyült a science fiction és a pornográfia. s a kiadók ilyen művek sokaságát jelentették meg. a szabad asszociációs technikák. Az elhangzott ars poeticák többsége . hanem erkölcseiben is. hanem az olvasók. a hagyományos science fiction gyökereire emelt fejszét. A támadás totális volt. Ezután több szimpozion és kerekasztal-konferencia következett. De végül is nem ők döntötték el a vitát. A régebbi szerzők az eszmék vagy ötletek kedvéért elhanyagolták a formákat. Az „Új Hullám" írói szerint a teljes embert kell ábrázolni. hogy szerkesztőként mit tart igazán értékes sci-ence fictionnek. az Analóg című sci-fi magazin főszerkesztője ütötte meg az első hangot. hogy lineáris – elbeszélő formákban jelenik meg. akkor a sci-fi pusztulását jelenti. A science fiction nem szükségszerűen klasszikus. Az „Új Hullám" mégis elérte. témákról stb. az „Új Hullám" képviselői viszont a modern formák után nyúltak. a „kard és boszorkányság" divatja. az ellenérzések mintha múlóban lennének. amelyek az új szcientifizálódás jeleit mutatják. Ha egy Mars- . Nyílt bírálat nem érte az „Új Hullám"-ot. a tudomány bírálatának divatja múlni látszik. sellők stb. Homérosz és Mandeville idején. Ellison elfogadta a meghívást. az Ezeregyéjszakában vagy a különböző fantasztikus útirajzokban nem volt szükség indokolni a szörnyek. az egykor leghangosabb „dühös fiatalt" előadás tartására kérték fel. tárgyilagosan. hogy magasabb szinten – a tudomány és az irodalom szorosabb kapcsolatához. ha utalunk arra. hogy korábban. elfogadta a fennálló rendet. Két komoly megnyilatkozásával is találkozhattunk. és a hallgatóság minden további nélkül elfogadta őket valóságosnak. Némi aggodalmat csak az okozhat. és az „aranykor" sikereiből és szemléletéből szeretnének erőt meríteni a válság leküzdéséhez. de talán nem járunk messze az igazságtól. hogy az amerikai társadalomban megint nagyobb elismeréssel beszélnek a tudományról és technikáról. hogy milyen okok vezetik még őket törekvéseikben. kevesebb szó esik a veszélyekről. A science fiction viszont a hitelesség igényével lép elő. a tudomány és technika pozitív vonásairól. megalkotásáról beszélt. s tette ezt olyan nyugalommal. hogy míg az „Új Hullám" kifejezetten társadalomkritikai nézetekkel lépett fel. mintha csak azt bizonyítaná. témáikat. Vissza szeretnének térni – bár lehet. ezeket a lényeket szabadon teremtette a képzelet. és több a lehetőségekről. A szimpozionokon és vitákon legtisztábban Hal Clement képviselte a kemény sci-fi érdekeit. sőt egyes kiemelkedő alkotóit elismeréssel emlegették. Harlan Ellisont pedig. maradjunk a tényéknél. sőt nagyon gyakran formálta is a tudományról alkotott nézeteket. boszorkányokról és más nem létező lényekről ma is örömmel olvasunk. hogy a kísértetekről. Igaz. de ezekben a képzelet játékát élvezzük. valóságosnak. a korábbi science fiction keveset foglalkozott társadalmi kérdésekkel. hogy hogyan kell filmforgatókönyvet írni. Ezért nem szabad benne ellentmondani a tudomány igazságainak. Abból indult ki. vámpírok. hogy régen elmúlott a vihar. a mítoszokban. a fiatalok megtalálták helyüket. A science fiction egész történetében mindig frissen követte. stb. De ne menjünk nagyon messzire a spekulációkban. és igen. s nyilván most is jelzi a meglevő vagy készülő fordulatot. létezését. Más a helyzet a tudományos-fantasztikus irodalomban. stílusukat. Rokh-madarak. biztosítottnak látta jövőjét. küklop-szok. hogy az amerikai science fiction írók valamilyen válságot észlelnek. Nincs itt helyünk részletezni. eposzokban. a természettudomány előtti fantasztikumban.hangoztatta a tudomány és a tudományos-fantasztikus irodalom szoros kapcsolatát. Az ötvenes-hatvanas évek riadalma oszladozik. a helyzet konszolidálódott. Ellison jámborsága önmagában is azt dokumentálja. Egyik tanulmányában nagy tudományos felkészültséggel és erőteljes logikával az „elképzelt élőlények teremtéséről". s nem tekintjük a históriát hitelesnek. tényszerűen és nagy szakértelemmel arról beszélt. utazást leírunk, űrhajónk működése nem mondhat ellent a természeti törvényeknek, ezektől eltérni csak az extrapoláció, tehát az előreszámítás segítségével, a reális határok között lehet. Ezt a követelményt kell alkalmaznunk a Marslakók leírásánál is. A Marson nem találhatunk olyan élőlényeket, mint E. R. Burroughs regényeiben, ott nincsenek óriási lovak, kétfejű kutyák, hatalmas vízikígyók stb. stb., de nincsenek négykarú harcosok sem. Az írónak, aki kemény science fictiont ír, ismernie kell a biokémia, a biológia, a fiziológia, az ökológia legújabb eredményeit, és élőlényeit s azok környezetét csak ezekre, illetve az ebből fakadó lehetőségekre támaszkodva teremtheti. Élőlényeket teremteni csak a természet segítségével és egyetértésével lehet. Clement ezután hosszan és részletesen bírálja az amerikai science fictionben található és az ő feltételeinek ellentmondó élőlényeket, illetve alkotóikat. Ha egy másik világban – írja – a Fomalhaut VII. vademberei leszállnak, hogy a hősnőt elrabolják, akkor testi felépítésüket alaposan végig kell gondolni, mert a szárnyak mérete és szerkezete, valamint a testsúly között szoros összefüggés van. Ezek a vademberek nem repülhetnek úgy, mint a szúnyogok vagy a madarak. Ha viszont a hősnő megmentésére a Regulus IV.-ről villámgyorsan megérkezik a hős, akkor meg kell indokolni a gyorsaságot, ki kell találni az eszközt vagy módszert, amellyel az óriási távolság ilyen könnyen leküzdhető, s mindez nem oldható meg üres halandzsával, vagy szépen hangzó szavakkal. Clement a természet törvényei, az ismeretek és a logika mellett tör lándzsát. Nem kívánja korlátozni a képzeletet, nem áll útjába, sőt kifejti, hogy milyen fantasztikus lehetőségek nyílnak a tudományosan képzett író előtt. Elbeszéli például, hogy mit jelent egy idegen bolygó eltérő gravitációja, hogyan változtatja meg az értelmes élőlények formáját, gondolkodásmódját, eszközeit, társadalmát. Az írónak először ki kell dolgoznia az idegen világot, meg kell alkotnia annak élőlényeit, azután kell megírnia a történetet, felhasználva a korábban kigondolt részleteket a cselekmény hitelesítéséhez. Arról is elmélkedik Clement, hogy vannak az élőlények megalkotásának túlléphetetlen határai, például a kicsinyítés megoldhatatlan, Swift liliputijai vagy a hangyaméretű lények semmiképpen sem lehetnek értelmesek, felépítésük, méretük ennek alapvetően ellentmond. Másik tanulmányában már szélesebb területet tekint át. A tudomány „kemény" és a technika „makacs" tényeiből kiindulva, leleplezi kollégáinak mulatságos tévedéseit. Golding például – írja Hal Clement – még a fénytan elemeivel sincs tisztában. A legyek ura című regényében a rövidlátó fiú szemüvegével gyújtanak tüzet, holott a konkáv lencsék nem gyűjtik, hanem szórják a fényt. Ridder Haggard annyira nem ismerte a csillagászatot, hogy leírt egy három óráig tartó teljes napfogyatkozást. Bradbury számtalanszor tévedett a Mars és holdjai leírásában. Clement a science fiction tudományos és művészi hitelességét védelmezve lép fel az ilyen és hasonló tévedések ellen, és nem a képzelet lefokozására vagy kiirtására törekszik. Véleménye szerint a tudomány háromféle szerepet játszhat az irodalomban. Lehet egy rejtélyes történet kulcsa, s ilyenkor a detektívregény megoldásához jár közel; meghatározhatja a történet alaphelyzetét, konfliktusát, szereplőit, ez az igazi kemény sci-fi; és lehet emberi konfliktusok lényegében közömbös háttere. Fontosnak tartja Hal Clement, hogy az alapötlet gazdag, sokrétű, sokoldalú legyen, adjon lehetőséget a változatos, fordulatos cselekmény kibontására, ne pukkadjon hamar széjjel. Egy-egy novella épülhet apró, csattanós ötletre, a regényhez azonban ez kevés. Jónak tartja például Arthur Clarke Holdrengés című regényének alapeszméjét vagy Heinlein egyik regényét, amely a DNS manipulációjára épül, s bemutatja ennek egyéni és társadalmi, tudományos és erkölcsi következményei. Visszautasítja a „parapszichológia" a „parafizika", a „pszionika" körébe tartozó misztikus, irracionális elképzeléseket, nem hisz a telepátiában, a telekinézisben és a hasonló produkciókban, melyeket John W. Campbell az Analógban olyan nagy előszeretettel közölt és reklámozott. Gúnyosan említi az áltudományos hipotéziseket, a dánikenizmus űrhajósisteneinek szerepeltetését. Nincs olyan tudós – írja –, aki azt állítaná, hogy mindent tudunk, és a világról alkotott képünk teljes és tökéletes, de annyi már biztos, hogy mágikus erők nincsenek, és ha egy science fiction hőse effélékkel rendelkezik, akkor idegesíti a komoly és tudományosan képzett olvasókat. A kemény science fiction írójának intellektuális értelemben is tisztességesnek kell lennie, nem zavarhatja össze olvasóinak tudományos ismereteit, inkább arra kell törekednie, hogy inspirálóan hasson, segítse a képzeletet felemelkedni a realitás talajáról. Hosszan ismertettem Hal Clement nézeteit, nem okvetlenül azért, mert nincsenek vitatható állításai, vagy mert mindenben egyetértek vele. Hal Clement voltaképpen az irodalom területére kiránduló tudós, mérnök vagy technokrata: következetes, száraz, gyakorlatias és tisztességes, csak az a baj, hogy az irodalmat, illetve a science fictiont, végső következtetésig elmenve, az ismeretterjesztés egyik változatának, a nevelés eszközének tekinti. Amit Hal Clement a sci-fi egyetlen helyes útjának tart, az a sci-finek csak egyik ága, amely monopolhelyzetbe kerülve elszegényitené az egész műfajt, visszavezetne a kezdet sémáihoz, a témák, helyzetek és ezzel a mondanivaló elsekélyesedéséhez. Ha az amerikai science fiction valóban válságba került, akkor Hal Clement receptje csak egyik recept, és nem mindent megoldó csodaszer. Nem árt azonban ismernünk Clement nézeteit (mint ahogy a vele szemben állók nézeteit sem!), hiszen a szocialista országok esztétái, kritikusai és elméleti szakemberei is a fentebb ismertetett két pólus köré csoportosítják érveiket, nézeteiket, és mert a vita nálunk sem fejeződött be. Meg kell hagyni, hogy Hal Clement hű önmagához, megvalósítja az elmélet és gyakorlat egységét, esztétikáját a regényeiből általánosítja, regényeit pedig ars poeticájára építi. Ha megvizsgáljuk például Az elveszett rakéta című regényét, amelynek eredetileg Gravitációs küldetés vagy Gravitációs expedíció a címe, úgy találjuk, hogy benne minden megfelel a kemény science fiction Clement-féle definíciójának. A tudományos alapötlet reális, és nem rugaszkodik messzire, arra is lehetőséget nyújt, hogy a regény cselekményének s minden epizódjának mozgatórugója legyen. Clement elgondol egy Földünknél jóval nagyobb bolygót, amelyen a gravitáció sokkal erősebb. Ha ezen a bolygón lehetséges az élet –és miért ne volna lehetséges? –, akkor az értelmes élőlények szükségszerűen mások, mint az emberek, igazodnak a bolygó nehézkedésl és egyéb feltételeihez, s nemcsak biológiai felépítésükben, hanem gondolkodásukban, kultúrájukban, technikájukban, világszemléletükben is. így a meszkliniták majdnem kétdimenziós térben élő lényekké válnak, a magasság számukra idegen és veszedelmes szféra, a gravitáció következtében a leesés, akár csak kis leesés is, maga a halál. Ez az élőlény találkozik az űrhajózó földiekkel, akik képtelenek a bolygó egyes területeit megközelíteni, így a könyv a különböző értelmes élőlények hasznos és baráti együttműködésének igazságát példázza, konstruktív és humanista nézeteket hirdet. Bármennyire különböznek is egymástól az emberek és meszkliniták – mondja Clement –, különbségük csak esetleges, formális, külsődleges, lényegüket tekintve azonosak abban, hogy a megismerés, a tudás érdekében szövetségre lépnek, és együtt munkálkodnak. Hal Clement ebben a könyvében – számos amerikai kollégájával, ellentétben, akik az együttműködést Iehetetlennek tartják – társadalmi és politikai következtetésekig jut, bizonyítva, hogy a természettudományos objektivitástól egyáltalán nem idegen a politikai objektivitás. Nyilván a regény ilyen és hasonló jó tulajdonságainak köszönhető, hogy Az elveszeit rakétá-t a világ számos nyelvére, így oroszra is lefordították. 3. Hal Clement, eredeti nevén Harry Clement Stubbs, 1922-ben született Sommerville-ben, az Egyesült Államokban. Iskoláit Arlingtonban és Cambridgeben végezte, Harvardban csillagászati tanulmányokat folytatott. 1943-ban bevonult a légierőhöz, B-24-es bombázók másodpilótája, majd pilótája volt, 35 bevetésben vett részt a németek által megszállott Európa fölött. A háború után visszatért tanulmányaihoz, közben a légierő tartalékosa maradt, majd 1953-ban a massachusettsi Milton Akadémia tanára lett. Első science fiction írásai is ebben az évben jelentek meg az Astounding Science Fiction című magazin oldalain. Valódi nevén számos tudományos dolgozatot publikált különböző szakfolyóiratokban. Több tudományos szervezetnek tagja, aktívan dolgozik különböző sci-fi egyesületekben, így az Amerikai Science Fiction írók Szövetségében is. Két évig a Nebula-díj bizottságának elnöke volt. Nős, három leánya van. Kuczka Péter . Az elveszett rakéta 1954-ben jelent meg először az előkelő Doubleday kiadónál. Regényei sorozattá állnak össze.Nem tartozik a termékeny írók sorába. nagyrészt a Meszklin bolygón játszódnak. nyolc regényt és egy novellás kötetet adott ki. . 31 4.... 202 16... 188 15......... Bajban a kenu ......... Sziklavár ............ A szakadék .... A magasságiszony gyógymódja ... Föld fölött .. 227 18............................................. Baleset . 83 8.. A Repülő . 113 10.. Viharban .......................... 159 13............... 43 5......... 128 11......... 97 9......... Szelek szárnyán ...................TARTALOM 1. A Bree útra kel ............... Térképezés .... 265 .... 253 20.... Üreges hajók ............................................................ 70 7.... 147 12.... A bucka ............................. A felvonó . 173 14.... A fennsík .. Szelek völgye ...... 239 19.... Alku ............. Nyelvbotlás ............... 56 6........... A szán ..... 215 17.................. 5 2................... 18 3...... 260 Hal Clement (Kuczka Péter) ... Téli vihar ............................. Jurjev: Alfa és Omega (Egy kötetben) Zsoldos Péter: Távoli tűz Fekete Gyula: Triszex Herbert Franke: Az elefántcsonttorony Jókai Mór: Óceánia Darázs Endre: Vashold Mesterházi Lajos: Sempitermin Pápay Kálmán: A leghosszabb éjszaka . Ürodisszeia Zsoldos Péter: A Viking visszatér Isaac Asimov: Második Alapítvány Ray Bradbury: Kaleidoszkóp Herbert Ziergiebel: A világűr foglyai Ljuben Dilov: A szkafander súlya Zsuravljova: Hóhíd a szakadék fölött – Z.KOZMOSZ FANTASZTIKUS KÖNYVEK A Kozmosz tudományos-fantasztikus sorozata a világirodalom és a hazai könyvtermés legjavából válogat: a megjelenő regényekben és novellás kötetekben a science fiction legfőbb erényei mutatkoznak meg: hit az emberi észben – a tudományban. Clarke: 2001. hit a cselekvésben – a jövőben. Az irodalmi igényességű és izgalmas cselekményekben bővelkedő sorozat minden egyes új kötete új meglepetés. Megjelent Clifford D. Simák: A város Jemcev-Parnov: Világlélek Cserna József: Dráma a Holdon Szepes Mária: Surayana élő szobrai Zsoldos Péter: A feladat René Barjavel: Az óvatlan utazó Pierre Boulle: A majmok bolygója Issac Asimov: Alapítvány Csernai Zoltán: Atleóntisz Italo Calvino: Kozmikomédia Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom Jorge Luis Borges: Körkörös romok Laczkó Géza: Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön Gromova: Fénykörben – Ganszovszkij: Három nap egy esztendő (Egy kötetben) Zsoldos Péter: Ellenpont Stanislaw Lem: Éden Arthur C. Eliade: Különös kalandok Ötvenedik John Wyndham: Újjászületés Czeslaw Chruszczewski: A kozmosz tüneménye Mary Shelley: Frankenstein Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A kölyök Günther Krupkat: Amikor meghaltak az istenek Karin Boye: Kallocain Szentmihályi Szabó Péter: A sebezhetetlen Hal Clement: Az elveszett rakéta .Alekszej Tolsztoj: Garin mérnök hiperboloidja Louis Trimble: A városgép Szepes Mária: Tükörajtó a tengerben Pierre Barbet: A psziborgok álmai Ludvik Soucek: A Fekete Bolygó testvérei Kaszás István: A Galaktika urai Fekete Gyula: A kék sziget Michael Moorcock: A fekete folyosó Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház Vagyim Sefner: A szerény zseni Genhagyij Gor: Varázsos út M. egy tengerjáró hajó kapitánya. mint hogy északról a déli sarkig elmenjen a Repülők. ha ebből neki is származik valami haszon! Az emberi és a nem emberi értelmes lények remek összmunkája és a hosszú úton a sok izgalmas kaland. egy kutató rakéta – a felbecsülhetetlen értékű adatok kal – nem tud felszállni. . s mi sem ésszerűbb számára.KOZMOSZ FANTASZTIKUS KÖNYVEK HAL CLEMENT AZ ELVESZETT RAKÉTA Az óriás Meszklin bolygón.. Persze. ahol a gravitáció a földihez képest több százszoros. rakétájához. a földi űrhajósod sem tudják megközelíteni.. Szerencsére akad egy vállalkozó kedvű meszklinita – 40 cm hosszú és 5 cm átmérőjű kis lény –. aki felderítő-kereskedő. tapasztalat meghozza az eredményt – miközben az olvasó úgy megszereti a kis lényeket hogy sajnál tőlük elválni. 11. MSZ 5601-59 Készült a Zrínyi Nyomdában (77.ISBN 963 211 271 7 ISSN 0324-5225 Felelős kiadó: Szilvásy György Felelős szerkesztő: Szabó Valéria A szöveghűséget ellenőrizte: Göncz Árpád Szakmailag ellenőrizte: Funk Miklós Műszaki vezető: Gonda Pál Képszerkesztő: Diósi Katalin Műszaki szerkesztő: Végh Judit 43 800 példány.1391/1) rotációs eljárással Felelős vezető: Bolgár Imre vezérigazgató IF 3174-e-7880 .2 (A/5) ív.
Copyright © 2020 DOKUMEN.SITE Inc.