Gyermekkép és oktatás Japánban konferencia 2017. október 13. Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar
1
Gyermekkép és oktatás Japánban konferencia Kiadja: Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar Felelős kiadó: a kar dékánja A konferencia időpontja: 2017. október 13. Absztraktkötet Szerkesztő: Endrődy-Nagy Orsolya Közreműködő, támogató: Japán Alapítvány
A szervezőbizottság tagjai: Dr. Endrődy-Nagy Orsolya, egyetemi adjunktus ELTE TÓK, a szervezőbizottság elnöke Dr. habil Gordon Győri János, egyetemi docens, ELTE PPK Prof. Dr. Hidasi Judit, egyetemi tanár, Budapesti Gazdasági Egyetem Dr. habil Mikonya György az ELTE TÓK dékánja Dr. habil Umemura Yuko, egyetemi adjunktus, ELTE BTK Sato-Stumpf Enikő, a Japán Alapítvány munkatársa Tada Sanae, a Japán Alapítvány igazgatója Dr. Vihar Judit, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem
Nyelvi lektor: Fekete Réka
ISBN 978-963-284-930-0 Készült az OOKPress Nyomdában, Veszprémben. A boritón ismeretlen alkotó munkája, Hitoshi Kiyoharának tulajdonítva, Gyermeknap, 1850 körül, ukiyo-e, forrás: Ukiyo-e search, Japanese Art Open Database.
2
Gyermekkép és oktatás Japánban konferencia
Absztraktkötet Szerkesztő: Endrődy-Nagy Orsolya
Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar 2017. október 13. AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT
3
Előszó
A Gyermekkép és oktatás Japánban konferenciát első alkalommal rendezzük meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karán. A téma aktualitását az adja, hogy egyre népszerűbb az egyetemisták és a gyerekek körében is a japán kultúra. Ahhoz, hogy a fiatalok megismerhessék a távol-keleti országot, szükségesnek éreztük a hazai japanológiai kutatások átfogó bemutatását, ezért kerestük azokat a kutatókat és doktoranduszokat, akik kutatási témájukat szívesen mutatnák be a szakmai közösség előtt. A tudományos konferencia szervezőbizottsága célul tűzte ki az összes hazai japanológiai, valamint neveléstudománnyal foglalkozó egyetemi kutatóműhely, valamint szakmai szervezet felkérését a részvételre. A konferencia fő célja tehát hidat képezni a neveléstudományi és japanológiai műhelyek Japánnal foglalkozó szakértői közt. Mindezek figyelembevételével ajánljuk szíves olvasásra a konferencia absztraktkötetét! dr. Endrődy-Nagy Orsolya, a szervezőbizottság elnöke
Preface
The Childhood and Education in Japan conference is organized at Eötvös Loránd University of Sciences, Faculty of Pre-school and Primary Education for the first time. The focus of the conference is Japanese education and childhood research. This topic is getting more and more popular amongst university students and children in Hungary. To get know this region better, we researchers decided to organize such a scientific gathering. We sent our call for papers to all Education and Japanology focused doctoral schools throughout the country, searching for researchers with similar interests. The aim of the conference is to build a bridge between these two disciplines, Education Sciences and Japanology, to start a discussion about Japanese Education. We do hope you will enjoy our joint efforts and reading our abstracts! Orsolya Endrődy-Nagy, PhD, the president of the Organizing Committee
4
Gyermekkép és oktatás Japánban konferencia A konferencia időpontja: 2017. október 13. péntek 9.00 – 14.00 A konferencia helyszíne: 1126 Budapest, Kiss János altábornagy utca 40.
A konferencia fővédnöke: Őexellenciája Kosuge Junichi Japán nagykövet
A konferencia programja:
9.00 - 9.30 Rövid köszöntők Őexellenciája Kosuge Junichi Japán nagykövet, fővédnök Tada Sanae – Japán Alapítvány, igazgató asszony Dr. Vihar Judit - Magyar- Japán Baráti Társaság, elnök Dr. habil. Umemura Yuko – ELTE Japán tanszék, egyetemi adjunktus Dr. habil Mikonya György - az ELTE TÓK dékánja
9.30 – 9.50 Plenáris előadás: GYEREK, NEVELÉS ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA JAPÁNBAN, dr. Hidasi Judit professzor asszony előadása 9.50 – 10.10 Plenáris előadás: AMI NINCS JAPÁNBAN, ÉS AZ EGÉSZ TÁRSADALOMBAN JELEN VAN MÉGIS: A TEHETSÉGES TANULÓK PEDAGÓGIÁJA ÉS AZ EMÖGÖTT MEGHÚZÓDÓ GYERMEKKÉP, dr. Győri János egyetemi docens előadása 10.10 – 10.30. Plenáris előadás: GYERMEKKÉP ÉS OKTATÁS JAPÁNBAN – TÖRTÉNETI KONTEXTUSBAN, dr. Endrődy-Nagy Orsolya, egyetemi adjunktus
10.30 – 11.15 Teaszertartás a Marumoto teaház felajánlásával, dr. Vihar Judit vezetésével 10. 30 – 13.00 Work-shopok a Fszt. 18 és 19-es valamint a 200. teremben 11.15 – 13.00 Szekcióülések
13.00 Ebédszünet / A konferencia előadóinak a Sushi sei étterem felajánlásával japán falatokkal kedveskedünk
13.45 – 14.00 dr. Endrődy-Nagy Orsolya, egyetemi adjunktus, a szervezőbizottság elnökének zárszava és a jövő évi nemzetközi konferencia meghirdetése
5
Kultúra a fókuszban szekció 129. terem szekcióvezetők: dr. Vihar Judit japanológus és dr. Csereklye Erzsébet neveléstudományi kutató 11.15 – 11.35 Dúzs Miklós, ELTE TÓK, PTE: Egy szál krizantém. Miért különleges a hagyományos japán tudásátadás? 11.35 – 11.55 Kaba Ariel, ELTE BTK: NARUTO -ナルト-: A magas- és a populáris kultúra örvénye 11.55 – 12.15 Schmitt Csilla, KGRE: Gyermekruházat a hétköznapi viseleten túl 12.15 – 12. 35 Tóth-Vásárhelyi Réka, iparművész: Kokeshi babák kultúrtörténeti aspektusai Oktatás és képzés a fókuszban szekció 130. terem szekcióvezetők: dr. Hidasi Judit japanológus és dr. Győri János neveléstudományi kutató 11.15 – 11.35. Borsos Levente, doktorandusz, ELTE BTK és Kruzslicz Tamás, doktorandusz, ELTE BTK: Idegennyelv-tanulás és információs-kommunikációs technológia japán egyetemisták körében – esettanulmány magyar szakos japán hallgatók interkulturális kommunikatív kompetenciájának fejlesztéséről 11.35 – 11.55 Fekete Réka, angol nyelvtanár, DE: Az alsó középiskolában használt angol tankönyvek szerepe a kommunikatív nyelvoktatásban két Sunshine-ból tanító alsó középiskolai tanár esettanulmánya alapján 11.55 – 12.15 Doma Petra, doktorandusz, PTE: A japán színészképzés lehetőségei a XX. század elején - Japán első színésznőképzője 12.15 – 12. 35 dr. Pataky Gabriella, ELTE TÓK: Interaktív, nemzetközi párbeszéden alapuló művészeti kutatási projekt, japán és magyar tanárképzősök között, vizuális nyelven, a kortárs képzőművészet eszközeivel 12.35 – 12.55 Sitkei Dóra, doktorandusz, ELTE BTK: Magyarul tanuló japán hallgatók megnyilatkozásainak – udvariasságot érintő – jellegzetességei a kérés beszédaktusában
6
Gyermekkép és történelem a fókuszban szekció 200/A. terem szekcióteremmé alakítva szekcióvezetők: dr. Umemura Yuko történész és dr. Endrődy-Nagy Orsolya neveléstudományi kutató 11.15 – 11.35. dr. Takó Ferenc, ELTE BTK: Oktatás és „civilizáció” Az oktatás megjelenése a Meiji-kori átalakulásról folytatott diskurzusban 11.35 – 11.55 Hársvölgyi Virág, doktorandusz, ELTE PPK és Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum: Fotográfiák, mint gyermekkortörténeti dokumentumok 11.55 – 12.15 Uchikawa Kazumi, ELTE BTK: 1930-as és 1940-es évek gyermekirodalmi helyzete Japánban 12.15 – 12. 35 dr. Somodi Júlia, KGRE: Miért is a gyermekek takarítanak a japán iskolákban? 12.35 – 12.55 Ren Imai, ELTE BTK: Comparative Studies of Metaphors in Fairy Tales Between English and Japanese A work-shopok programja szervező: Gilicze Zsanett, ELTE TÓK és Sato-Stumpf Enikő, Japán Alapítvány 10.30 – 11.15. és 13.30 – 14.00 Kössünk könyvet japán módra! Hársvölgyi Virág vezetésével (200/C terem) 10. 30 – 12.00 Origami Mitsui Sakura vezetésével (200. terem) 10. 30 – 13.00 Hiragana gyakorlási lehetőség és japán játékok kipróbálása a Japán Alapítvány jóvoltából, Sato-Stumpf Enikő vezetésével (Fszt. 19. terem) 11.15 – 13.00 Kimonó próba Gilicze Zsanett vezetésével (Fszt. 18. terem)
7
Absztraktok Borsos Levente – Kruzslicz Tamás: Idegennyelv-tanulás és információs-kommunikációs technológia japán egyetemisták körében – Esettanulmány magyar szakos japán hallgatók interkulturális kommunikatív kompetenciájának fejlesztéséről Japánban különleges az idegennyelv-tanulás helyzete. Miközben az Európai Tanács az OECD által kidolgozott kulcskompetenciákat figyelembe véve kiemelt jelentőséget tulajdonít az idegen nyelvi kommunikációnak, a szintén OECD-tag Japánban az idegennyelv-tanulás legtöbbször ma is egyet jelent az angol nyelv tanulásával. Emellett az angol nyelv esetében is gondot okoz a japán nyelvtanulóknak a valódi kommunikáció megvalósítása. Ez a probléma a tanításmódszertani hagyományok mellett kulturális eredetű is. Az előadásban bemutatandó kutatás központi kérdése, hogy a fenti nehézségek legyőzésében milyen szerepet kaphat az IKT-eszközök és az interkulturális kommunikatív kompetencia fejlesztésének hangsúlyos beépítése a tanulási folyamatba. Az Oszakai Egyetem magyar tanszékén zajló kutatás során 39, az idegennyelv-tanulás mellett elkötelezett, japán anyanyelvű magyar szakos diák nyelvfejlesztését kísértük nyomon a 2016/2017-es tanév őszi szemeszterében. A hallgatók heti 90 percben, magyar anyanyelvű, tanárszakos hallgatók által kifejezetten számukra készített, változatos együttműködési formákat alkalmazó, az interkulturális kommunikációs kompetencia fejlesztésére kiemelt figyelmet fordító, de minden esetben IKT-eszközök használatát igénylő feladatokat végeztek. A japán és a magyar résztvevők egy közös online felületen végig kapcsolatban álltak egymással. A feladatok két tematikus egységhez kötődtek: egyrészt a decemberi ünnepek (advent, Mikulás, karácsony, újév) témájához, másrészt egy Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regényéhez kapcsolódó egyetemi projekthez. A félév végén a hallgatók egy kérdőívet töltöttek ki, amelyben nyelvtanulási és IKThasználati szokásaik mellett a közös munkával kapcsolatos attitűdjükről kérdeztük őket, ezen belül külön az egyes feladattípusokhoz való hozzáállásukról is. A kérdőívekből származó adatok és saját közvetlen, tanórai megfigyeléseink rámutattak, hogy az IKTeszközök használata és az ezeken keresztül a célnyelv beszélőivel folytatható valós kommunikáció, valamint az ilyen kommunikációs csatornán szerzett kulturális ismeretek alapvető motivációs tényezőt jelenthetnek a japán nyelvtanulók számára. Előadásunkban a kutatási eredményeket a japán felsőoktatásban tanuló hallgatók idegennyelvi kompetenciáiból és IKT-használati szokásaiból kiindulva ismertetjük. Kulcsszavak: idegennyelv-tanulás, információs és kommunikációs technológia, kommunikációra való hajlandóság
8
Doma Petra: A japán színészképzés lehetőségei a XX. század elején - Japán első színésznőképzője Japánban a tradicionális színházi műfajok, így a kabuki és a nó esetében is dinasztikus módon zajlik az oktatás, vagyis a leendő színészek már hétévesen megkezdik a több évtizedes tanulást. Az 1868-as Meiji-restaurációt követően a nyugati kultúra beáramlásával a modern, nyugati értelemben vett naturalista dráma is megérkezett az országba, s kihívás elé állította a hagyományos japán színházat. Az előadások, díszletek, jelmezek és a színészi játék radikális reformja mellett felmerült az igény a nők színpadon való megjelenésére is, mely 1629óta tiltva volt az országban. Az új, modern színházat meghonosítani vagy épp csak a kabukit megreformálni kívánó műfajok, így a shinpa és a shingeki is már alkalmaztak színésznőket előadásaikban. Felmerül azonban a kérdés, hogy honnan érkeztek ezek a színésznők, s milyen színpadi oktatásban részesültek. Kawakami Sadayakko, akit Japán első színésznőjeként tartanak számon, gésaként kezdte pályafutását, így kellő színpadi gyakorlattal rendelkezett ahhoz, hogy férje, Kawakami Otojirō társulatában amerikai és európai turnéik alkalmával színpadra lépjen. Miután nyugaton jelentős sikereket értek el a századfordulón, hazatérésük után az Európában látottakat kívánták alkalmazni a japán színházra is. Ahhoz azonban, hogy megfeleljenek a nyugati realista-naturalista hagyománynak színésznőkre volt szükségük, akik előadásaikban felléptek. Ebből kifolyólag Sadayakko a Franciaországban látott színészakadémiák mintájára 1908-ban létrehozta a Teikoku Joyū Yōseijot, vagyis a Birodalmi Színésznőképző Intézményt, ahol kizárólag fiatal lányokat oktattak a színpadi megjelenésre. Előadásomban azt mutatom be, milyen tárgyakat, s milyen módszerrel tanítottak ebben az intézményben, mely jelentős mértékben hozzájárult a női színjátszás visszatéréséhez a japán színpadon. Kulcsszavak: japán színház, színésznőképző, Sadayakko Dúzs Miklós: Egy szál krizantém. Miért különleges a hagyományos japán tudásátadás? Kelet-Ázsia, de különösen Japán napjainkig sokat megőrzött az „archaikus” tanítás-nevelés elveiből, módszereiből. Ebben az előadásban szeretném bemutatni azokat a filozófiai és didaktikai alapokat, melyek speciális színt adnak és minden más terület oktatásától élesen megkülönböztethetővé teszik a japán tanítást. Különös tekintettel és hangsúllyal térek ki a különféle hagyományos japán művészeti ágakra, így a harcművészetekre is. Módszerem főként forráselemzésre és gyakorlati tapasztalatra épül. Szeretném ismertetni azt a familiáris viszonyt, mely a mester és tanítványa között kialakul az oktatás során, azt a két irányú felelősségvállalást, mely nélkül elképzelhetetlen a tanítás-nevelés. Az európai szemlélő számára kegyetlennek és ridegnek tűnő módszerek valójában a kelet-ázsiai „filozófiák” szemszögéből értelmezhetők, melyek nemkülönben az egész nép gondolkodását is áthatják. A tanulmány és az előadás igyekszik válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy a XXI. század globalizált világában mit és mi módon tudnánk alkalmazni ezekből az igen hatékony módszerekből és hozzáállásból. Kulcsszavak: hierarchia, filozófia, hatékonyság, fokozatosság, mester-tanítvány
9
dr. Endrődy-Nagy Orsolya: Gyermekkép és oktatás Japánban – történeti kontextusban1 A vizuális elemzés lehetővé teszi a kutatók számára, hogy olyan információkat értsenek meg, melyek a képekben kódoltan jelennek meg. (Kress and Leuween, 2006). Az előadás egy interdiszciplináris kutatásra épül, melynek témája japán és európai 16-19. századi festmények és fametszetek elemzésével kibontani a korszak gyermekképét. Az elemzési módszerek Panofsky (1984), Bouteaud (1989) Addis (1996) és Collier (2010) módszertanára épülnek, mint lehetséges képelemzési metódusok. Az interdiszciplináris kutatás lehetőséget teremt arra, hogy a képekbe kódolt információt feltárjuk. A gyermekkortörténeti ikonográfia a társadalmi jelenségeket segít megérteni egyes korszakokban, valamint a gyermekek felé irányuló attitűd, viszonyulás feltárásában jelentős segítséget nyújt. A kutatás során a hétköznapi szituációkra, gyermeknevelési szokások feltárására fókuszálunk. Az ukiyo-e képek a gyermekkortörténet számára vizuális dokumentumokként alkalmasak lehetnek erre a feltáró munkára, hiszen könnyen hozzáférhetőek, on-line, szabadon felhasználható adatbázisokban. Az ukiyo-e képek alkotásának aranykorában a 17-19. században nem volt cenzúra, így az ábrázolások közt olyan témákat is találunk, mely ma tabunak számít, így a szexualitás vagy halandóság kérdése, valamint az ember életszakaszai a gyermekkortól az időskorig mind fellelhetőek az ábrázolásokon. A korpusz jelenleg több mint 600 műalkotást tartalmaz, melyek mindegyike gyermeket vagy gyermekeket ábrázol. A gyűjtemény a Kumon Institute, Osaka, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, a Smithonian Intézet, valamint a Bostoni Szépművészeti Múzeum ukiyo-e gyűjteménye és az Ukiyo-e Search adatbázis alapján épül fel. A kutatás egyik eredménye, hogy kijelenthető: az ukiyo-e képek segítségével rekonstruálható az Edo-korszakbeli Japán gyermekképi narratívája, mely a gyermekeket huncut, kíváncsi, játékos gyermekként ábrázolja, akik néha rosszalkodnak, de szüleik szeretik őket és az édesanyjuk gondoskodik róluk. Kulcsszavak: gyermekkortörténet, ikonográfia, multiperspektivikus kutatás, gyermekkép Japánban Orsolya Endrődy-Nagy, PhD: Conception of Childhood and Education in Japan – in Historical Context Visual analysis can help researchers understand information and social relations encoded in images (Kress and Leuween, 2006). The presentation is based on an interdisciplinary research - visual analysis of Japanese and European paintings and woodblock-prints between the 16th and 19th century, regarding the conceptions of childhood in modern history. The methods of analysis are based on methods of Panofsky (1984), Bouteaud (1989), Addis (1996) and Collier (2010).
1
AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT. (ÚNKP 17-2 FIATAL KUTATÓ I. POSZTDOKTOR)
Jelen kutatás
10
Interdisciplinary research makes us able to understand the contextual information encoded in images. Iconography as a research method in the history of childhood and childhood studies allows us to enrich our understanding within any society or era about attitudes toward children. We must focus on everyday life situations, child-rearing practices. Ukiyo-e 浮世絵 - Japanese wooden block prints - seem to be very easy to observe because there are free on-line open databases with free usage. In the golden era of ukiyo-e during the 17th-19th century, there was no censorship regarding these prints. This means we can find images about every aspect of human nature and life, including several topics which are taboos in present day Europe, e.g. sexual themes, giving birth, or mortality, and there are images about each stage of life from early childhood to the senior period of life as well. The corpus is based on over 600 prints so far, all related to childhood and children. The Kumon Institute of Education, Osaka and the Hopp Ferenc Asian Art Museum, Budapest allow us to use their archives for research, and we can use Ukiyo-e Search too, which is also a useful tool for such purpose. The corpus can be analysed in wider context, compared with the collection of the Smithsonian Institution, Washington DC and the Museum of Fine Arts, Boston. As a result of the research we can state that ukiyo-e Japanese prints are helping researchers to create a day-to-day experience of childhood in the Edo period of Japan, and to create a possible narrative of childhood in the period mentioned earlier. The conception of childhood in this era shows nosey, playful children, who are sometimes naughty, but adored by their parents and taken care of by their mothers. Keywords: history of childhood, iconography, multiperspective research, conception of childhood in Japan Fekete Réka: Az alsó középiskolában használt angol tankönyvek szerepe a kommunikatív nyelvoktatásban két Sunshine-ból tanító alsó középiskolai tanár esettanulmánya alapján A jelenlegi japán nemzeti alaptanterv (nemzeti angol tanterv) az angol tankönyvekkel szemben a kommunikatív megközelítésnek megfelelő elvárásokat támaszt, mely hozzáállás lényegében összhangban áll a kommunikatív nyelvoktatás (CLT) módszerének alapelveivel. Így szorgalmazza az aktív kommunikációt a tanteremben, s megkülönböztetett figyelmet kíván szentelni a négy alapkészség, vagyis az olvasott szövegértés, a hallott szövegértés, a beszédkészség és az íráskészség együttes fejlesztésének. Az egyik széles körben használt, a Japán Oktatásügyi, Kulturális, Sport- valamint Tudomány- és Technológiaügyi Minisztérium (MEXT) által jóváhagyott alsó középiskolai tankönyvcsalád a Sunshine, mely a Kairyudo kiadó gondozásában jelenik meg. Jelen esettanulmány két, Iwate Prefektúrában a Sunshine tankönyvcsaládból tanító pedagógus munkáját megfigyelve a következő három kérdésre keresi a választ: a tankönyv mely tulajdonságai felelnek meg a nemzeti alaptantervben meghatározott szempontoknak, a két 11
pedagógus hogyan értelmezi és építi be a tankönyv egyes jellemzőit mindennapos tanári tevékenységébe, illetve milyen módszereket alkalmaznak a tankönyv anyagának kiegészítésére. A Sunshine tankönyvsorozat jellemvonásainak tanulmányozásához és a nemzeti alaptantervvel való összevetésükhöz a Kairyudo kiadásában megjelent hivatalos tájékoztató kiadvány és kiegészítő brosúra szolgáltatott alapot. A további két kutatási kérdéshez az anyaggyűjtésre videóra vett óralátogatásokon keresztül került sor, melyek alapján óralátogatási jegyzőkönyvek készültek. Mindkét résztvevő esetében félig strukturált interjú is rögzítésre került, továbbá a tanteremben használt oktatási eszközök (például tankönyv, feladatlapok) is az adatgyűjtés részét képezték. A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a Sunshine tankönyvcsalád általánosságban megfelel a kommunikatív megközelítés elvárásainak. A tanárok igyekeznek a kommunikatív oktatás égisze alatt tartani óráikat, azonban a diákok eltérő szükségletei, szerteágazó érdeklődése és nyelvi felkészültsége miatt elkerülhetetlen, hogy a helyi körülményekhez való igazodás jegyében a pedagógusok átalakítsák, saját ötleteikkel kiegészítsék, színesítsék az órán használt tankönyvet. Kulcsszavak: kommunikatív nyelvoktatás, Sunshine tankönyvcsalád, tankönyv-elemzés Fekete Réka: The Role of Junior High School English Textbooks in Communicative Language Teaching Based on a Case Study of Two Junior High School Teachers Teaching Sunshine The current Course of Study (National English Curriculum) in Japan sets the requirements of English textbooks in accordance with a communicative approach, which seems to be in agreement with the main principles of the Communicative Language Teaching (CLT) method. It encourages active communication in the classroom through a focus on the four skills: reading, listening, speaking and writing. One of the junior high school English textbook series which has been approved by the Japanese Ministry of Education, Culture, Sports, Science and Technology (MEXT) is Sunshine, published by Kairyudo. The presented case study of two Japanese junior high school teachers using Sunshine in Iwate Prefecture addresses three aspects: what features the textbook contains to meet the requirements of the Course of Study, how the two teachers perceive and implement certain features of the textbook into their everyday teaching practice, as well as what classroom practices they employ to supplement the textbook. To explore the features of the Sunshine series, the official guide booklet and an additional pamphlet issued by Kairyudo were examined. To answer the other two research questions, research data was collected via class observation recorded on video, and in the form of field notes based on the recordings. Semi-structured interviews were also carried out with both participants, and classroom artifacts were investigated as well. Research concluded that Sunshine is, in principal compatible with a communicative approach. However, teachers wanting to implement a CLT-like approach into their teaching practices will need to supplement the textbook with their own ideas both to take the various needs of students into account, as well as to enhance compatibility with the local context. Keywords: Communicative Language Teaching, Sunshine English Course, textbook analysis 12
dr. Gordon Győri János: Ami nincs Japánban, és az egész társadalomban jelen van mégis: A tehetséges tanulók pedagógiája és az emögött meghúzódó gyermekkép Történeti/kulturális okok miatt Japánban a mai napig is szinte teljesen tabu a „tehetségesség” koncepciója. Egy tanulmányában Matsumura (2016) úgy fogalmaz, hogy a japán tehetséggondozás bizonyos szempontokból nézve virtuálisan létezik. A téma széles körű társadalmi és szakmai elutasítottsága miatt a legutóbbi évekig a tehetséges tanulók pedagógiájának elméleti, kutatási és gyakorlati kérdései sem bontakoztak ki a japán szakirodalomban. Így arra vonatkozóan is csak szórványos adatokkal rendelkezünk, hogy milyen gyermekképkonstrukció mentén épül fel a japán társadalom tagjaiban a tehetséges tanulókra vonatkozó speciális kép. Előadásunkban azt mutatjuk be, a tehetségesség és tehetségpedagógia témakörében az utóbbi években közzétett kevés számú, a témánk szempontjából mégis releváns japán szakmai közleményből milyen explicit vagy implicit kép bontakozik ki a tehetséges tanulókra vonatkozóan. Dokumentumfeltáró és szövegelemző módszereket alkalmazva Matsumura (2008, 2016), Stone (2002) és Sumida (2017) publikációit elemezve mutatjuk be egyrészt azt, hogy a japán oktatási rendszer maga milyen tehetségképet implikál, másrészt hogy a tehetségpedagógiai vonatkozású, valóban kevés számú publikáció kritikai másodelemzése milyen eredményeket mutat e téren. Eszerint annak ellenére, hogy a japán szaksajtóban és közbeszédben sem szólnak tehetséges gyerekekről, így az ő pedagógiájukról sem, valójában széles körű, magas hatékonyságú tehetséggondozás zajlik az iskolarendszer minden szintjén, amely színvonalának emelkedő vagy süllyedő folyamataira élénken reagálnak a szakemberek és a laikusok egyaránt. Másrészt bemutatjuk, hogy egy egalitárius filozófiájú az egyéni erőfeszítések (Gordon Győri, 1997; Sebestyén, 2015) mértéke és minősége terén észlelhető különbségek mentén tesznek mégis különbséget a különféle szintű teljesítmények és az azt létrehozó személyek között. Végül azt is bemutatjuk, a formális oktatásra vonatkozóan milyen mélyen áthatják a szülők ideológiáját az egalitárius elvek, míg a nem-formális oktatás terén azonosítható választásaik arra mutatnak, legalábbis implicite tisztában vannak a tehetség mibenlétével, a tehetséggondozás fontosságával. Kulcsszavak: tehetségkép, Japán, egalitarizmus az oktatásban János Gordon Győri, PhD: What Is Missing From Japan but Is Present in the Whole Society – Gifted Education in Japan and the View of Childhood in Japan Because of different cultural, social and historical reasons, "giftedness" is still a taboo in Japanese society and education. In one of his chapters Matsumura (2016) states that Japanese gifted education is something existing only virtually. Since giftedness as a phenomenon is denied widely in Japanese society, we cannot find any significant Japanese literature on this topic. Therefore, we cannot refer to significant literature on the relationship of the epistemology of giftedness and the construction of the Japanese image of childhood. Based on the content analysis of some – very few – pieces of the topic in the literature (Matsumura, 2008, 2016; Stone, 2002 and Sumida, 2017), in our presentation we show a derivated image of the relationship of Japanese image of childhood and being a gifted child. In this way we show that there is quite a well-structured system 13
of gifted education in Japan – despite the fact that in some aspects it is an egalitarian society with an egalitarian system of education – based on the culturally shaped view of a gifted person and a gifted child. Also, we show that the parents have very strong egalitarian expectations regarding the formal education system, while in shadow education (yobiko, juku, private teaching) they are very much for education that is designed along the individual differences in the abilities and educational achievement of their children. Keywords: gifted education in Japan, view of childhood in Japan Hársvölgyi Virág: Fotográfiák, mint gyermekkortörténeti dokumentumok Egy fotográfia sok szempontból vizsgálható. Technikája, anyaga, mérete, típusa, készülésének helye, ideje, történelmi kontextusa szerint, valamint a készítő személye, a megfigyelt helyzet jellege és a fotózás lefolyása szerint, hogy csak a legáltalánosabb elemzési lépéseket említsük. Az előadás középpontjában két olyan személy áll, akik bár nem voltak profi fényképészek, a magyar fotográfia történetének meghatározó alakjaiként ismertek. A múzeumalapító, műgyűjtő, világutazó Hopp Ferenc (1833–1919) és a sorhajóorvosként szolgálatot teljesítő dr. Bozóky Dezső (1871–1957) fényképészeti munkásságáról van szó. Hopp Ferenc, szakmáját tekintve optikus volt, és a főváros hosszú időn át legjobbnak számító fényképészeti szaküzletében, a Calderoni István–féle Calderoni és Társa cégnél kezdetben optikus inasként tevékenykedett, később vezette azt. Amikor már anyagi helyzete lehetővé tette, világkörüli utazásokra vállalkozott, mely utak során a mások által készített fotográfiák vásárlása mellett, a jó szemű optikus maga is számos felvételt készített. Gyűjteményében megőrződött képei közül most a japán gyermekeket megjelenítő fotográfiák állnak az érdeklődés fókuszában. Dr. Bozóky Dezső, mint császári és királyi sorhajóorvos az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének kötelékében 1908–1909 között két éven át hajózott kelet-ázsiai vizeken. 1911-ben Két év Keletázsiában címmel két kötetben foglalta össze útirajzait. Az első kötetben Kína és Korea, míg a második kötetben Japán kapott helyet, ez utóbbi több mint ötszáz oldalon. A tizenhét fejezetet háromszáz képpel illusztráló kötet az egyik legfontosabb japán vonatkozású könyv a 20. század elejéről hazánkban. Hopp Ferenc és Bozóky Dezső felvételei mára kordokumentumok, különösen értékesek a történeti kutatás számára, elemzésük vizuális információforrásként, kvázi-szövegként járulhat hozzá – egyéb témák mellett – a japán gyermekkép kutatásához, a napjainkkal való összehasonlítás lehetőségét is megteremtve. Kulcsszavak: fotográfia, gyermekkép, Japán
14
dr. Hidasi Judit: Gyerek, nevelés és társadalom kapcsolata Japánban Japánban a kisgyermekkor boldog és felelőtlen korszakát az iskolába lépéssel egyidejűleg fokozatosan és szisztematikusan váltja fel a „betörés” időszaka. A közösségbe kerüléssel a szabályok és a megszorítások egyre kevesebb mozgásteret engednek a gyereknek – és mire feleszmél, addigra már be is sorolt a szigorú iskolai rend és a napi magolási rutin menetébe. A korlátozások egyre sokasodnak, az egyéni ambícióknak és kedvteléseknek mind kevesebb tér és idő jut. Az ebből származó társadalmi konfliktusok száma látványosan sokasodik (Kingston 2004). Három ok miatt vált kritikussá a helyzet manapság: egyrészt a gyerekek java része egyke, és mint ilyen a családi környezetben privilegizált helyzetet élvez. Ehhez képest az iskolai közösségi regulákat és elvárásokat relatíve nagyobb kihívásnak és tehernek éli meg, mint a testvérek között szocializálódott korábbi generáció. Másrészt a digitális forradalom következtében az emberi interakciók jelentékeny része a virtuális világba tevődött át. Harmadrészt a japán otthonokban is a globalizáció következtében a külföldi – elsősorban észak-amerikai – életvitel és értékrend üzenet-áradata felkavarta és megzavarta a hagyományokat, a japán életformát és értékrendet. A mai japán gyerekek egyre nehezebben tűrik az ezekből az ellentmondásokból adódó feszültségeket. Lázadásuknak sajátos módokon és formákban adnak hangot (iskolába-járás megtagadása, hikikomori, ijime, stb.). Az előadás a változó értékrendről (Matsumoto 2002), a társadalmi elvárások és a valóság konfliktusairól, valamint a belátható jövőre vonatkozó perspektívákról ad rövid áttekintést. Kulcsszavak: gyermeknevelés, Japanológia, társadalom Imai Ren, Eötvös Loránd University Comparative Studies of Metaphors in Fairy Tales Between English and Japanese The purpose of this study is to compare English and Japanese fairy tales, and to find differences of conceptualisation between tales of different languages. In this paper, I reveal similarities and differences between the two cultures, and investigate the influence of traditional tales on their readers. I selected one English fairy tale, "Jack and the Beanstalk", and one Japanese, "Momotaro 'The Peach Boy'". I found conceptual metaphors in each tale and classified them into two main groups: universal and cultural metaphors. There are similar conceptual metaphors in English and Japanese fairy tales, even if they are affected by very different cultures (universal metaphors). However, due to the differences of their cultures, there are also culturally dissimilar conceptual metaphors in fairy tales (cultural metaphors). I examined which universal and cultural metaphors I can find in the two languages, and discussed why there are differences between cultural metaphors. I presented the following universal metaphors: "good is up" and "resources are food". Even when there are the same universal metaphors behind linguistic metaphorical expressions, they show us a different view influenced by the culturally different aspects between the two languages. I analysed cultural metaphors from the view point of the concept of society. Kövecses (2015) mentions that there are different societies where the notion of the "self" goes together with a different network of concepts between English and Japanese, that is individualistic and collectivistic society. In the Japanese tale, for example, the "happiness is to live in 15
peace together" metaphor was found, in contrast, the "happiness is to live with wealth and status" could be seen in the English one. This investigation makes it clear that differences of conceptualisation may exist between fairy tales of different languages. Ever since we are children, we are read stories that depend on our society. It is possible that adults want to give children the world-views of their own cultures or societies through children’s literature. Keywords: Cognitive Linguistics, conceptual metaphor, fairy tales Kaba Ariel ELTE BTK NYDI, Interkulturális nyelvészet NARUTO -ナルト-: A magas- és a populáris kultúra örvénye2 Manapság egyre nagyobb igény jelentkezik az alternatívákra; így van ez az oktatásban és a kutatásokban is. Nem meglepő ez a tény, hiszen az utóbbi évtizedekben a technika és a kommunikáció nagyobb léptékben változott, mint ahogyan azt követni tudnánk. Ettől függetlenül a digitális és az információs kor szülöttei és neveltjei számára továbbra is szükséges releváns témákat és adekvát módszertant nyújtani. A megvalósítást nehezítő körülmény, hogy máig a konvencionális megközelítések és témák vannak fölényben, s csak elvétve találni olyan kezdeményezést, amely ezen kereteken kívül merészkedik. Olyan, mintha a ma problémáira a tegnap megoldásait igyekeznénk ráerőltetni. Jelen kutatás egy páratlan, új paradigmát képvisel: a kiterjesztett kommunikáció rendszerében, egy popkulturális produktumon, a NARUTO franchise-on (manga, anime, videójáték) keresztül bizonyítjuk be, hogy a tömegkultúra is lehet magas, mi több, hasznos forrás lehet az oktatás és a tudomány területén is. Az elemzés fókusza az érték- és kultúra-reprezentáció (művészet, vallás, folklór, történelem és jelenkor, társadalom és politika, erkölcs, emberi viszonyok, nyelvi sztereotípiák); járulékos tényezők a kommunikáció (alap- és meta-dimenzió), a nyelvhasználat (szerepnyelvezet 役割語, genderjelölők, zárópartikulák) és a lokalizáció (fordítás, marketing). A tárgyalt produktum világviszonylatban tekintve is egyedülálló, mert a „ma” pénz-orientált világában megkövetelt magas (globális) eladási ráták, és a médiumból fakadó „kötelező” szórakoztatás mellett, értékeket mutat fel — nemcsak a japánok számára, hanem minden emberre nézve. A tézisünk, hogy (i.) a mindennapokban használt médiumok is képesek értéket képviselni, valamint (inter)kulturális élményt nyújtani; (ii.) a készítők az integrált tartalmakat a karakterizáció révén teszik fogyaszthatóvá. Jelen kutatás olyan egyedi témákat (virtuális kultúraközi kommunikáció), teóriákat (kiterjesztett kommunikáció, kommunikáció-attribútumok, szerepnyelvezet) és eredményeket (karakterizáció, marketing) mutat fel, amelyekkel általában sem az oktatás során, sem a tudományban nem találkozni. A kutatásban bemutatott paradigma gyakorlat-orientált, komplex összefüggésrendszert és módszertant nyújt korunk kihívásaira, ugyanakkor a valóságra reflektált, mélyebb megértést kínál a (populáris) kultúra, a kommunikáció és a nyelv terén — bárki által értelmezhető módon. Kulcsszavak: populáris kultúra, kiterjesztett kommunikáció, karakterizáció
2 Jelen kutatás az
Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett „Új Nemzeti Kiválóság Program” keretében jött létre.
16
dr. Pataky Gabriella: Interaktív, nemzetközi párbeszéden alapuló művészeti kutatási projekt, japán és magyar tanárképzősök között, vizuális nyelven, a kortárs képzőművészet eszközeivel A vizuális műveltség kompetenciáinak struktúráját kutató friss törekvések közül Európában a karunk részvételével zajló ENVIL CEFR_VL projekt szerzett nemzetközi hírnevet. Ázsiában Kinichi Fukumoto (Hyogo University of Teacher Education, Japan) publikációiban fedezhetők fel olyan párhuzamok, melyek feltételezik a két földrész hatékony együttműködését ezen a területen. Az InSEA kínálta lehetőségeket megragadva 2017. augusztusában, Koreában, közös projekt indításáról állapodtunk meg, melynek előkészítése már zajlik. A fenti, elméleti kereteket célzó kooperáció mellett 2008 óta hálózatunkban a tanárképzés vizuális nevelésében időszerű irányvonalakról cseréljük ki évről évre tapasztalatainkat japán kollégáinkkal. Ezek alapján az előttünk álló szemeszterben Maho Sato (Chiba University, Japan), Chichiro Tetsuka (Tokyo University of Social Welfare Junior College, Japan) és Pataky Gabriella (ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszék/3612 Vizuális Képességkutató Műhely és MOME) tanárképzős hallgatóik számára közös, nemzetközi, vizuális nyelven zajló párbeszéden alapuló képzőművészeti projektet dolgoz ki. Ebben a kifejező alkotás mellett a vizuális kommunikáció és a kritikai gondolkodás mozgósítása kapja a legnagyobb hangsúlyt. A vállalkozás fókuszában az épített környezeti nevelés és a kisgyermekek térbeli (3D alkotás, plasztikai képességek, konstruáló képességek, design és tárgykészítés/tárgytervezés) képességeinek fejlesztése áll. A vizsgálat az óvodából iskolába való átmenet éveit célozza meg. Prezentációmban az elméleti keretek felvázolása mellett a központi elemekre vonatkozó legújabb kutatási eredményeket és az ezekből kibontakozó kutatási tervet mutatom be. Kulcsszavak: vizuális nevelés kompetenciái, épített környezeti nevelés, térbeli alkotás Gabriella Pataky, PhD: An Interactive Arts Research Project, Based on International Dialogue Between Japanese and Hungarian Teacher Trainers, Applying the Tools of Visual Language and Contemporary Plastic Arts The ENVIL CEFR_VL project, with the participation of our department, has gained an international reputation among new efforts in Europe researching the structure of competencies of visual education. In Asia, the publications of Kinichi Fukumoto (Hyogo University of Teacher Education, Japan) reveal parallels which point to productive cooperation in this area. Seizing on the possibility provided by InSEA in South Korea in August 2017, we agreed to launch a joint project, for which the preparations are already under way. In addition to the above mentioned collaboration aimed at theoretical aspects, we have been sharing our experiences regarding the most up-to-date practices of teacher training in visual education with our Japanese colleagues year in and year out since 2008. Based on this, in the current semester Maho Sato (Chiba University, Japan), Chichiro Tetsuka (Tokyo University of Social Welfare Junior College, Japan) and Gabriella Pataky (Eötvös Loránd University College of Teacher Training Visual Education Department/3612 Workshop for Research 17
on Visual Proficiency and Moholy-Nagy Arts University) are constructing an arts project based on mutual international dialogue in visual language for their teacher training students. In addition to expressive creation, the emphasis is on visual communication and the mobilization of critical thinking. The enterprise focuses on the building of environmental education and on the development of children’s spatial capabilities (through composition in 3D, the fostering of spatial skills and construction skills, and the design and planning/preparation of objects). The study targets the transitional years from kindergarten to elementary school. In my presentation, beyond outlining the theoretical framework, Introduce the newest research related to the central elements, and the research plan developed in consequence. Keywords: visual education competencies, built environmental education, spatial creation Sitkei Dóra: Magyarul tanuló japán hallgatók megnyilatkozásainak – udvariasságot érintő – jellegzetességei a kérés beszédaktusában Nyelvészeti pragmatikai keretben – az udvariasság szemszögéből vizsgálódva – megállapítható, hogy egy diskurzus során a kérés sikerességéhez hozzájárul, ha a beszélő a megfelelő udvariassági szinten fogalmazza azt meg, amelynek különböző explicit nyelvi jelölői vannak. A nyelvtanuló idegen nyelven való megszólalásakor törekszik a célnyelvi elvárásoknak megfelelni, mindemellett különböző nyelvtanulói kommunikációs stratégiák is hatnak megszólalására az anyanyelvi kulturális háttértől való elszakadás nehézségei (Kecskés 2006: 223) mellett. A jelen kutatás során magyarul tanuló japán hallgatók magyar megnyilatkozásait vizsgáltam kérdőívjellegű ún. nyílt végű diskurzuskiegésztő teszttel (DCT), amelyben öt, kérésre vonatkozó szituáció szerepelt, a szituációk leírása tartalmazta azokat a szociopragmatikai (vertikális/hatalmi és horizontális/familiáris interperszonális) tényezőket, amelyeknek hatása lehet a megnyilatkozásokra. Selinkernek a nyelvtanulói stratégiák megismerését célzó kutatási elképzelését (Selinker 1972: 214) követve három csoporttal dolgoztam: a kérdőívre egyfelől magyarul tanuló és legalább B1-es szinten tudó japán anyanyelvű hallgatóktól (35 fő) kaptam magyar nyelvű válaszokat, amelyhez kontrollcsoportként magyar anyanyelvű hallgatóktól (40 fő) magyar és japán anyanyelvű hallgatóktól (25 fő) japán nyelvű válaszokat is kértem az adott szituációkra. A kapott megnyilatkozásokat a Blum-Kulka–Olshtain-féle rendszer szerint vizsgáltam, azon belül pedig elsősorban a külső és a belső módosítók (Blum-Kulka–Olshtain 1984: 204) használatának jellegzetességeit vetettem össze a három vizsgált csoport között. Ezen módosítók rendszere egy eszköztárat nyújt a beszélő számára ahhoz, hogy beállítsa azt az udvariassági szintet, amelyet megfelelőnek gondol az adott szituációban. A nyelvtanulók megnyilatkozásait összehasonlítva a kontrollcsoportok válaszaival a vizsgált szempontok mentén, többféle kommunikációs stratégiát fedezhetünk fel, amelyek ismerete által a nyelvtanár jobban segítheti a nyelvtanulót a sikeres nyelvelsajátításban. Kulcsszavak: udvariasság, a kérés beszédaktusa, köztesnyelvi stratégiák
18
dr. Somodi Júlia, Károli Gáspár Református Egyetem: Miért is a gyermekek takarítanak a japán iskolákban? Nagy port kavart fel hazánkban, amikor nemrégiben egy vidéki iskolában a gyermekekkel takaríttatták ki az illemhelyiséget. Japánban ez mindennapos, megszokott jelenség. Előadásomban a japán oktatási rendszer azon jelenségeire fókuszálok, amelyek a hazai oktatási rendszerben nem lelhetők fel, ám tanulhatunk belőle, és adalékként szolgálhatnak a hazai oktatási reformhoz. Mindenki előtt ismertek azok az animejelenetek, amelyekben japán kisiskolások takarítják az osztálytermeket, folyosókat, vagy az ebédet szolgálják fel osztálytársaiknak. Azt már kevésbé tudjuk itthon, hogyan instruálják mindezekre a japán kisiskolásokat, és milyen céllal teszik ezt hosszú évtizedek óta. Köztudott, hogy a japán társadalom kollektivista és hierarchikus, és a nem akadémiai tevékenységek ugyanolyan hangsúlyt kapnak az iskolában, mint az akadémiai ismeretek. Az előadás célja, hogy a japán nemzeti tanterv (gakusú sidó jórjó) alapján bemutassuk, hogyan készíti fel a gyerekeket a japán iskola a társadalmi életre, hogyan kívánja fejleszteni a közösségi élethez elengedhetetlen kompetenciákat. Ismeretes, hogy a japán oktatási rendszer háromfokozatú: sógakkó (általános iskola), csúgakkó (alsó középiskola) és kótógakkó (felső középsikola). A hazai rendszerhez hasonlóan Japánban is az Oktatásügyi Minisztérium által szerkesztett nemzeti tanterv fogalmazza meg a fejlesztési területeket, nevelési célokat. A közösségi, társadalmi életre való nevelési elveket a nemzeti tanterv a műveltségi területeket taglaló résztől külön, a 6., Speciális tevékenységek (Tokubecu kacudó) c. fejezetében foglalja össze. A speciális tevékenységekhez sorolják az osztályon belüli tevékenységeket, iskolai rendezvényeket, a diáktanács tevékenységét, a szakköröket, pontosan ismertetve az egyes tevékenységek céljait és tartalmai előírásait. A takarítást, valamint az iskolai étkezéssel kapcsolatos irányelveket az osztálytermi tevékenységek között találjuk. Előadásomban bemutatom az általános iskola tantervét, arra fókuszálva, hogy a nem akadémiai jellegű tevékenységekkel milyen készségeket kívánnak fejleszteni az oktatás egyes szintjein. A nemzeti tanterv mellett segédtananyagok is segítik a pedagógusokat, az előadás kitér ezek ismertetésére is. Majd felmérési eredmények alapján azt is megtudhatjuk, hogyan vélekednek a japánok az említett tevékenységekről. Kulcsszavak: japán nemzeti alaptanterv, takarítás, szociális készségek fejlesztése Schmitt Csilla: Gyermekruházat a hétköznapi viseleten túl A japán gyermekek életében a hétköznapi öltözködésen, a divaton túl mai napig nagy szerepet játszik a hagyományos viselet, a kimonó. Míg hazánkban a népviselet csak bizonyos gyermekcsoportok, például néptáncosok életének része, a japán gyermekeket felnőtté válásukig több alkalommal is kimonóba öltöztetik. Ezen ruhák jellegzetes, üzenet értékű motívumai napjainkig őrzik jelentésüket. A gyermekruhák szabása szinte teljesen a felnőtt ruházatét követi, mégis a méreten felül, apró különbségek is rögtön egyértelművé teszik, ha egy ruha gyermek számára készült. A kimonó lehetővé teszi a szülők számára, hogy kifejezésre juttassák újszülött gyermekükkel kapcsolatos vágyaikat, kívánságaikat. A gyermekek a 3-5-7 évesek ünnepén (sicsigoszan) és a 13 évesek ünnepén (dzsúszanmairi) kis hercegnőnek/hercegnek érezhetik magukat az alkalmi viseletben, míg a felnőttéválásra 19
készülődő fiatalok számára lehetővé teszi, hogy megmutassák saját stílusukat, ízlésüket vagy épp egyéniségüket. Mivel a japán oktatási rendszerben a mai napig kötelező az iskolai egyenruha, egy ilyen alkalom az önkifejezésre értelemszerűen még nagyobb szerepet játszik. A nonverbális kommunikáció eszközeként is alkalmazható kimonó természetesen a felnőtteken is gyakran feltűnik. A fiatalok azonban a kimonó mellett egyéb, hétköznapinak nem nevezhető viseletben is gyakran feltűnnek az utcákon. A cosplay szintén az önkifejezés eszközévé vált, mutatva, hogy a japán kultúrában a ruházat nemcsak a régi időkben, de ma is többet fejezhet ki, mint azt a hétköznapi viseletünk teszi. Előadásomban az öltözködés által hordozott többlettartalommal, és a gyermekkorban oly hangsúllyal megjelenő viselet, a gyermekkimonó szerepével és jellegzetességeivel kívánom megismertetni a hallgatóságot. Kulcsszavak: kimonó, öltözködés, szimbólumok dr. Takó Ferenc, ELTE BTK Japán Tanszék: Oktatás és „civilizáció” Az oktatás megjelenése a Meijikori átalakulásról folytatott diskurzusban A Meiji-kori megújulás (Meiji ishin 明 治 維 新 ) ellentmondásos jellegét jól tükrözi, hogy a nyugati szakirodalomban egyaránt szokás „Meiji forradalomról” és „Meiji restaurációról” beszélni – hozzátéve, hogy amennyiben forradalom volt, mégis „felülről” szervezett, amennyiben restauráció, mégis egy olyan hatalomé, amely soha nem létezett ebben az „új” formájában. A két mozzanat összekapcsolódásának egyik tipikus példája az oktatás szervezett átalakítása. Igaz, az oktatás rendje és tartalma egyáltalán nem nevezhető statikusnak a Tokugawa-kor vége, a bakumatsu 幕末 időszakában sem, a nyugatról érkező tudás nyugati minták szerint való terjesztésére irányuló korai Meiji-kori törekvések mind intenzitásuk, mind kiterjedésük tekintetében túlmutattak e változásokon. Az oktatás reformjához és céljaihoz kapcsolódó különböző elképzelések, akárcsak a konfuciánus alapokon nyugvó, lényegét tekintve erénytani-morálbölcseleti tanítási hagyomány és a „nyugatiasító” újítás közötti feszültség jól kitapintható a Meiji Hat Társaság (Meirokusha 明六社) tagjainak írásaiban, így például a tudományos esszékben a Meiji Hat Folyóirat (Meiroku zasshi 明六雑誌) lapjain, melynek első száma vitát közöl a nyugati alfabétum bevezetésének lehetőségéről; Fukuzawa Yukichi 福沢諭吉 szimbolikus jelentőségű munkáiban, amilyen A tudomány előremozdítása (Gakumon no susume 学問のすゝめ ) című sorozat; vagy Mori Arinori 森有礼 Amerikában kiadott Education in Japan című művében, amely a belső feszültségekkel teli bevezetőt követően neves amerikai gondolkodók válaszleveleit közli a Mori által nekik feltett, a japán oktatási reformokat érintő kérdéseire. Előadásomban e mű kérdésfeltevéseire építve mutatom be, milyen feladatokat tűztek ki maguk elé az 1870-es évek japán gondolkodói az oktatás ügye, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó társadalom-átalakítási problémák terén, s milyen dilemmák elé állították őket azok a minták, melyekkel a Nyugaton szembesültek. Kulcsszavak: Meiji-kor, oktatási reform, Meiji Hat Társaság
20
Tóth-Vásárhelyi Réka: Kokeshi babák kultúrtörténeti aspektusai A japán babakultúra évezredes múltra visszatekintő nagyon gazdag világ, melynek hatásai (szociológiai, antropológiai, mitológiai, filozófiai stb.) a kortárs japán kultúrán keresztül erős impulzusokkal terjed világszerte. Ezek a babák mindig is kitüntetett szerepet töltöttek be a japán kulturális és esztétikai fogalomkörben, amit a tárgykultúrán kívül erőteljesen támogat még a hit- és hiedelemvilág is. A kokeshi babák a japán népművészetnek és ma már az iparművészetnek is szerves részei. A fából esztergált és faragott babák letisztult formáikkal ábrázolják a nőket és lányokat, mintegy megtestesítve a japán női szépségideált. Fekete, rendezett haj, bájos, szelíd, fehér arc és zárt, díszes kimonóba öltöztetett test. Díszítésük, festett mintázatuk gyakran évszakokhoz köthető. Formájukat tekintve létezik kisebb-nagyobb, hengeres és gömb alakú lány figura, szamuráj, szerzetes és még megannyi, a tájegységre jellemző vonásokkal, ahonnan az adott kokeshi származik. Tohoku környékéről származnak az első darabok, amelyeket a kései Edo korszakban (XVIII. századtól) készítettek. Eredeti funkcióját tekintve a legelfogadottabb hipotézis, hogy mesteremberek készítették, akik edényeket, rizses tálakat is esztergáltak és télvíz idején az "onsenekbe" (forró fürdőkbe) érkező vendégeknek árulták szuvenírként. A másik feltételezés, hogy ugyancsak ezek a fafaragó mesterek a gyermekeiknek készítették játékként a kokeshi babákat. Amelyik háznál a gyerekek ilyen babával játszottak, ott jó termés volt várható. Az első babák megjelenése óta több száz év telt el és népszerűségük évről évre nő. Ma már világszerte több klub is létesült a gyűjtőknek és érdeklődőknek. 6 tartományban Tohokun, összesen 10 féle típusa létezik a kokeshiknek. Akadnak olyan kis falvak is, mint például Yajiro, ahol az emberek félig farmerek, félig pedig kézművesek. Kora tavasztól őszig a mezőgazdasággal foglalkoznak, ősztől tavaszig pedig babákat faragnak. Ma már nem csak a tradicionális stílus létezik, hiszen a művészek fantáziája túlszárnyalta az eredeti formákat, így mindig fel-felbukkannak a kreatív kokeshik, az éppen időszakos divatnak hódolva. Kulcsszavak: japán babák, kokeshi, fababa Uchikawa Kazumi, ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola - Japán filológia Doktori Program: 1930-as és 1940-es évek gyermekirodalom helyzete Japánban Az ELTE Magyar nyelv és irodalom mesterszakos szakdolgozatomban összehasonlítottam a magyar és japán gyermekirodalom mibenlétét, időrendi sorrendben haladva. A kutatásból többek között kiderült, hogy Japánban gyakran a hatalom eszközeként funkcionált a gyermekirodalom. Az előadásomban a ’30-as és a ’40es évek Japán helyzetét szeretném bemutatni ebből a szempontból. Az 1931 és 1945 közti időszak Japánban a „15 éves háború” nevet kapta, mert ebben a másfél évtizedben három háború zajlott egymás után. A ’10-es és ’20-as években kialakult gyermekcentrikus művészi gyermekirodalom után vulgáris gyerekolvasmányok terjedtek el, amelyeket később a kormány használta arra, hogy a japán gyerekeket militarizmusra és imperializmusra nevelje. Ugyanígy a tanárokat és a szülőket is ügyesen irányította a hatalom, akik először gyakran összehúzták szemöldöküket a vulgáris olvasmányok miatt. Nagy irodalmárokat és írókat is bevontak a tervükbe, a nevüket és ismertségüket kihasználva, saját önös 21
céljaikra. Sajnálatos módon ők maguk is egyre jobban küldetésnek tartották, hogy a gyermekirodalmi művek által szolgálják a háború ügyét, így igazi szenvedéllyel írtak olyan műveket, amelyek ösztönözték a gyerekeket is, hogy bármit örömmel feláldozzanak a császárért. Ez alatt az idő alatt két irányból irányították a gyermekirodalmat: a Belügyminisztérium betiltotta azokat a könyveket, amelyek eltértek a „Gyermekolvasmányok előírt listájá”-tól, az Oktatási Minisztérium pedig ajánlotta azokat, amelyek megfeleltek ennek. Ezeken kívül igazán hatékony propagandaeszköz volt az „Anyák oldala” is, ahol az olvastatási módszert, illetve az olvasást követő magyarázás módszerét kellett ismertetni. Egyre jobban tartva a Belügyminisztérium cenzúrájától, a legtöbb kiadó magától is imperialista utasításokat írt ide. A háború alatti anyaghiány ellenére a gyermekirodalom az egyéb műfajokhoz képest sokkal több papírt kapott. Sőt, egy-egy kiadvány példányszáma egyáltalán nem volt kevés: akadt köztük olyan is, amelyből több mint 50,000-et adtak ki. Ez is jól mutatja azt, hogy a háború alatti japán kormány kihasználta a gyermekirodalmat propaganda céljára. Összességében elmondható, hogy az embereket erősen befolyásolta a hatalom, és a gyermekirodalom ennek jó eszköze lehetett az akkori Japánban. Kulcsszavak: gyermekirodalom, ’30-as és a ’40-es évek, hatalom irányítása
22
Workshopok
Hagyományos japán gyermekjátékok a Japán Alapítvány felajánlásával A workshopot vezeti: Sato-Stumpf Enikő, Japán Alapítvány A középkor óta nagy népszerűségnek örvendő hagyományos játékok mindmáig elhagyhatatlan kellékei a japán háztartásoknak, kisiskoláknak. A kipróbálható játékok nem csupán kellemes szórakozási lehetőséget biztosítanak, de az ügyességet és a reflexeket is jócskán igénybe veszik. A kendama a 16. században látott napvilágot Japánban, és a gyermekjáték az idők folyamán komoly sporttá nőtte ki magát. A kendama leginkább egy fakalapácshoz hasonlítható, melyhez egy hosszú zsinórra erősített golyó tartozik. Egyszerűsége ellenére a profik több mint 1000 féle trükköt tudnak vele végrehejatani. A daruma otoshi egy öt korongból álló oszlop, melynek feje egy Daruma baba. A játék lényege úgy kiütni a legalsó korongot egy kis fakalapács segítségével, hogy az oszlop ne dőljön fel. A világszerte sokféle formában ismerik a pörgettyűt. Japánban talán legelterjedtebb közöttük, melynek szárára és testére egy hosszú zsinórt tekernek, majd ezt megrántva készítik hosszú forgásra a játékot. A kipróbálható eszközök mellett lehetőség nyílik egyéb tradicionális gyermekjátékok megtekintésére is. Sato-Stumpf Enikő Kimonó- és yukata-próba A workshopot vezeti: Gilicze Zsanett, tanító szakos hallgató Bemutatjuk a hagyományos japán viseletet és lehetőséget nyújtunk a ruhadarab felpróbálására. Kössünk könyvet japán módra! A workshopot vezeti: Hársvölgyi Virág, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Művészeti Múzeum A japán irodalom egyik klasszikus alkotása, egyben a világirodalom első szerelmes és családregénye a 11. század elején, a Heian-korban (794–1185) íródott. Muraszaki Sikibu, egy kínaiul és japánul egyaránt írni, olvasni, verselni tudó arisztokrata udvarhölgy 1000 körül kezdte írni több száz szereplőt felvonultató regényét, amely hetvenöt évet ölel fel, és gazdag betekintést nyújt a japán császári udvari élet mindennapjaiba, szokásaiba. A Gendzsi regényének illusztrálására szolgáló tekercsképek, albumok a japán művészet és kultúra remekei. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum japán gyűjteménye is őriz egy festett albumot, amely Muraszaki udvarhölgy ötvennégy fejezetből álló szépirodalmi alkotását, aprólékos, színekben és aranydíszítésben gazdag képekkel, fejezetenként illusztrálja. A képeket azonban nem a regény cselekményének sorrendje szerint ragasztották fel az album harmonikaszerűen hajtogatott lapjaira, ezért a foglalkozás keretében a műtárgy alapján készült Gendzsi-albumot mindenki saját maga készítheti el lapozható könyvformában.
Hársvölgyi Virág
23
Origami - A workshopot vezeti: Mitsui Sakura, japanológus, óvodapedagógia-szakos hallgató Az origami kifejezés japán eredetű, pontos magyar megfelelője a papírhajtogatás. Az ori – hajtani, és a kami – papír kandzsi összetételéből keletkezett. Az origami a kézügyességet és a szem - kéz koordinációját fejleszti. Hat a bal és jobb agyfélteke működésére, segíti a tájékozódást, irányok észlelését, térérzékelést, ismerteti az alapvető geometriai formákat és fogalmakat, nem utolsósorban fejleszti a kreativitást, memóriát és gondolkozást. Emellett gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt kellemes szórakozás. Eredetére nincs egyértelmű bizonyíték. A hagyomány szerint egy buddhista szerzetes a 6. században Japánba vitte a hajtogatás titkát. Sokak szerint Japánban a Heian-korban (794-1185) kezdtek origamizni. Ebben a korban kezdték el használni az origami szót, de ekkor még mást jelentett. Nem a mai értelembe vett figurákat, hanem egy kettéhajtott iratfajta típusát. A papírhajtogatásnak a középkor óta fontos szerepe van mind a vallásos, mind a világi életben. A szertartásos használatból fejlődött ki az origami mindennapi hagyománya, mely egyaránt szolgált dekorációs célokra és szórakozásra. Sokféle, gyakorlati hasznú hajtogatás maradt fenn a századok folyamán, ilyenek például a különböző gyógynövénytartók, dobozok. A tradicionális papírhajtogatást még nem övezték szigorú szabályok, így a papírt el lehetett vágni akár több helyen is, és meg lehetett gyűrni. A kutatás jelenlegi állása szerint a legrégebbi japán origamiról szóló feljegyzés 1680-ból származik. Ihara Szaikaku versében írt arról, hogy esküvők és egyéb szertartások alkalmával papírból készült origami madarakat használtak dekorációnak, így sokáig csak ünnepi alkalomra készítették. Egyes szamuráj családok régi írásai között olvasható, hogy a szertartások alkalmával milyen figurákat lehet használni és hogyan kell őket elkészíteni. 1797-ben jelent meg az első nyomtatott origami könyv. Szerzője Akiszato Magakidzsima, a "Szenbacuru orikata", azaz "Az ezer daru hajtogatása" címmel. A 18. században az ukijo-e képeken és a kimonókon is megjelentek az origami-daru motívumai. 1845-ben Kan no Mado összegyűjtötte a tradicionális japán formákat, ekkor indult világhódító útjára az origami.
Mitsui Sakura
Teaszertartás a Marumoto Teaház és a Japán-Magyar Baráti Társaság felajánlásával A workshopot vezeti: dr. Vihar Judit, japanológus, a Japán-Magyar Baráti Társaság elnöke „CHA NO YU -A japán teaszertartás története, részlet a Marumoto teaház oldalán található leírásból: A teaszertartás, vagy cha no yu, a társasági együttlét olyan formája, amelyben nagy szerep jut a tea elkészítéséhez, felszolgáláshoz és élvezetéhez kapcsolódó rítusoknak. A ceremónia során porrá őrölt zöld teát, matchát fogyasztanak. Ismertek sencha szertartások is, amelyek során magas minőségű sencha vagy gyokuro kerül a csészébe, ám ezek inkább kínai, mint japán jegyeket viselnek magukon. A nyugati kultúrkörben felnevelkedettek számára nem könnyű megérteni a teaszertartás lényegét. Azonban sokat segíthet, ha tudjuk, hogy először buddhista kolostorokban, vallási rituálék részeként ittak matchát. A buddhizmus erőteljes nyomot hagyott a szertartáson, amelyet az egyszerűségben rejlő esztétikum hat át. Már a cha no yu kifejezés jelentése – forró víz teához – is ezt a sallangmentes egyszerűséget sugallja. A tisztelet, a tisztaság, a harmónia és a nyugalom legalább ekkora szerepet játszanak a teaszertartás során.” 24
marumoto.eu
Életrajzok Borsos Levente magyar mint idegen nyelv tanár, az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, 2012 és 2017 között az Oszakai Egyetem magyar lektora, jelenleg a Balassi Intézet és az ELTE óraadó nyelvtanára. Fő kutatási területét az audiovizuális tartalmak idegennyelv-oktatásban történő feldolgozásának, fordításának és adaptálásának kérdései, illetve ezek kognitív nyelvészeti vonatkozásai jelentik, különös tekintettel a nyelvórai filmfeliratozásra és szinkronizálásra. Kutatásai kiterjednek továbbá a célnyelvi kultúra nem célnyelvi környezetben történő elsajátítására, és arra, hogy hogyan segíthető ennek folyamata az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával. dr. Csereklye Erzsébet az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet adjunktusa, doktori címét a tanárok tanulói sokféleséghez kapcsolódó attitűdjeinek kutatásával szerezte. Kutatási érdeklődésének középpontjában a az interkulturális is multikulturális pedagógiai konceptualizációi állnak, és hogy a pedagógiai gyakorlat hogyan értelmezi újra a társadalmi sokféleséggel foglalkozó elméleteket. Számos kutatási és fejlesztési projekt munkatársaként segítetette sok oktatási és nevelési intézmény tudatos interkulturális gyakorlatának kialakítását és fejlesztését. Egyetemi oktatóként a multikulturális pedagógia, összehasonlító pedagógiai, az oktatás interkulturális gyakorlatai, a társadalmi sokféleség oktatáshoz kapcsolódó kérdéseivel foglalkozó kurzusokat tart. Jelenleg a grazi Karl-Franzens Egyetem vendégoktatója Ausztriában. Erzsébet Csereklye, PhD is an assistant professor at the Eötvös University in Budapest, where she earned her PhD with a thesis exploring teachers’ attitudes towards social diversity. Her research focuses on the conceptualization of intercultural and multicultural education and how praxis interprets an re-structures theoretical approaches to social diversity. She has been involved in several research and development projects with educational institutions, focusing on developing interculturally conscious educational practices. Erzsébet Csereklye has been teaching courses on multiculturalism, comparative education, intercultural practices in education, popular culture and education and social diversity in education. She is currently a visiting teaching fellow at the Karl-Franzens University, Graz, Austria. Doma Petra 2010-ben szerzett alapszakos diplomát az ELTE BTK Keleti nyelvek és kultúrák szak japán szakirányán. Minorszakként Művelődéstudományt végzett, színházi specializációval. Ezt követően 2014-ben kapta meg diplomáját a Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudomány mesterképzésén. 2015-ben Színházi rendezőasszisztens felsőfokú végzettséget szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Fő kutatási területe a XX. század eleji japán és nyugati színház közötti találkozásra terjed ki. Disszertációjában három japán színésznő (Kawakami Sadayakko, Hanako, Matsui Sumako) munkásságát vizsgálja, akik bár kortársak voltak, eltérő módon gondolkodtak a japán színház és a nők helyzetének kérdéseiről, változásairól. 25
Dúzs Miklós az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító és Óvónőképző Karának oktatója. Filozófus és neveléstudományi
szakember.
Jelenleg
a
Pécsi
Tudományegyetem
„Oktatás
és
Társadalom”
Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Filozófiai területen kutatásai a tudatfilozófia és a tudományfilozófia körében folynak. Neveléstudományi területen a kelet-ázsiai archaikus tanítás filozófiai és praktikai szerkezetét vizsgálja. Szűkebb kutatási területe ezen belül a japán kultúra. Harmincöt évig foglalkozott a japán kultúra hazai megismertetésével. Harminc évig oktatott Aikidót és az Aikidó Szövetség titkáraként iskolahálózatot tartott fenn. A Japán Kulturális és Oktatási alapítvány elnökeként a japán íjászatot népszerűsítette és elindította a hazai Urasenke iskola teaszertartás tanítását. Tusfestészetet tanított. dr. Endrődy-Nagy Orsolya, PhD, egyetemi adjunktus az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar Neveléstudományi tanszékén. PhD fokozatát és MA tanulmányait neveléstudományból szerezte, BA tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, valamint művelődésszervezőként, valamennyit az ELTÉ-n. 2000-2005-ig Japánban élt, az Oszakai Egyetemen tanult, a Magyar Rádió tudósítójaként és pedagógusként tevékenykedett egy nemzetközi óvodában. 2006-2008-ig az Óvodai élet és az Új katedra főszerkesztője, 2016-ban az International Journal of Image: Volume 7 és az International Journal of Visual Design: Volume 10 társszerkesztője volt, 2017-ben a Gyermeknevelés folyóirat szerkesztője, valamint a HERA Évkönyv V. szerkesztője. Fő díjai: Köztársasági ösztöndíj 1997, ELTE Doktori ösztöndíjak 2010-2013, Hungarian Initiatives Foundation, Egyesült Államok, 2014, ELTE Rektori Kiválósági ösztöndíj, 2016, Új Nemzeti Kiválósági Pályázat, Posztdoktor I. Fiatal kutató ösztöndíja, 2017. Első monográfiája 2015ben jelent meg az Eötvös Kiadónál, A reneszánsz gyermekképe – ikonográfiai elemzés címmel. Legutóbb pedig az Images and Iconography – in Cross-Cultural Context című könyvfejezetet publikálta, a Peter Lang kiadónál a japán ukiyo-e vizuális dokumentumok gyermekképéről. Eddig több mint 100 könyvfejezet és cikk szerzője magyar és angol nyelven. Kutatási területe az ikonográfia, gyermekkorkutatás és az interkulturális összehasonlító elemzés. dr. Endrődy-Nagy, Orsolya, PhD, is an Associate Professor at Eötvös Loránd University, Budapest, Hungary at the Department of Education/ Faculty of Primary and Pre-school Education. Holding a PhD in Education, MA in Education, BA in Teaching of Hungarian Language and Cultural Management, having obtained these degrees at ELTE. In 2016 she became Associate Editor of International Journal of Image: Volume 7 and The International Journal of Visual Design: Volume 10. Won the Hungarian State Scholarship (1997) and Doctoral Scholarships of ELTE University (2010-2013), HIF (USA) Fellowship (2014), Scholarship of the President of Eötvös University (2016), the New National Excellence Program of the Ministry of Human Capacities, Postdoctoral Fellowship (2017). Her first monography was published in 2015 by Eötvös Publishing, titled "Conceptions of Childhood in the Renaissance - an Iconographic Analysis". Her research areas are: iconography, childhood studies and cross-cultural comparative analysis. She has published over 100 scientific papers and book chapters in Hungarian and English. 26
Fekete Réka a Debreceni Egyetemen végzett, jelenleg Békéscsabán angol tanár. 2004-2005 során a japán Yamasa Intézet ösztöndíjasa volt Okazakiban, majd 2013 és 2015 között a japán kormány tanári és tanítói ösztöndíjasaként az Iwate Egyetemen kutatott és tanult Moriokában. Az Iwate Egyetemen tanító James M. Hall professzorral társszerzője a 2015-ben angol nyelven megjelent Az alsó középiskolában használt angol tankönyvek szerepe a kommunikatív nyelvoktatásban két Sunshine-ból tanító alsó középiskolai tanár esettanulmánya alapján című tanulmánynak. Fekete Réka, graduate of the University of Debrecen, is an English teacher in Békéscsaba, Hungary. Recipient of the scholarship of the Yamasa Institute, (2004-2005, Okazaki, Japan) and the MEXT Teacher Training Scholarship (2013-2015, Iwate University, Morioka, Japan). With Professor James M. Hall of Iwate University, co-author of the study The Role of Junior High School English Textbooks in Communicative Language Teaching Based on a Case Study of Two Junior High School Teachers Teaching Sunshine (2015). Gilicze Zsanett az ELTE Tanító- és Óvóképző kar harmadéves tanítószakos hallgatója. 2017-től kezdve nemzeti felsőoktatási ösztöndíjban részesül. Tanulmányait kiválóan végzi, emellett demonstrátor a Neveléstudományi Tanszéken, hallgatóként számos feladatot végez. Részt vesz különböző szakmai rendezvények szervezésében, például az Együttélés, együttműködés konferencián, vagy a Kutatók Éjszakáján. A multikulturalitás jegyében Japán napokat szervezett az egyetemi projekthét keretében, melyen számos program keretében ismerhették meg az érdeklődők a japán kultúrát. Emellett kapcsolatba került a japán gasztronómiával munkája során a Komachi Bisztróban, ahol tradicionális japán ételeket szolgálnak fel. Endrődy-Nagy Orsolya tutorálásával a zsidó nevelés és oktatás, illetve az állami oktatás kapcsolatáról kutatást végez a kar kutatói ösztöndíjának támogatásával. dr. Gordon Győri János, PhD az 1990-es évek közepe óta foglalkozik egyéb neveléstudományi témák mellett a kelet-ázsiai és azon belül a japán pedagógia témakörével, valamint a tehetséges tanulók pedagógiájának kérdéseivel is. Mindkét témában extenzív kutató és publikációs tevékenységet folytat. A tehetséges tanulók fejlesztőprogramjainak nemzetközileg is elismert szakembere, többek között annak a kutatásának is köszönhetően, amelyben több tucat hazai és nemzetközi munkatársa segítségével 21 ország 33 jó gyakorlatát tárta fel az iskolai és az iskolán kívüli tehetséggondozás terén, majd mutatta be ezeket három általa szerkesztett és jelentős részeiben általa is írt kötetben angol és magyar nyelven, mások mellett szingapúri, dél-koreai, kínai, indiai, kazahsztáni jó gyakorlatokat is bemutatva. Dr. habil. János Győri Ph.D. is an associate professor at the Institute of Intercultural Psychology and Education of Loránd Eötvös University, Budapest, while he has also been teaching at secondary schools for more than thirty years. Dr. Győri’s fields of study include the in-depth exploration into the cognitive development and further development of gifted children, analyses of the social components of talent 27
actualisation, comparative and cultural aspects of education, theoretical and practical issues of teacher training, the teaching profession and career, as well as pedagogical action research methods, and the theoretical and practical questions of the methodology of teaching literature. In addition to being the author of more than 200 publications and conference presentations, in recent years Dr. Győri has also edited and published three volumes on best practices in gifted education with 33 examples from 21 countries all over the world. Hársvölgyi Virág művészettörténész, művészettörténet szakos tanár, múzeumpedagógus. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi, valamint Pedagógiai és Pszichológiai Karán végezte. Végzős művészettörténészként 2008-ban megkapta a Szilárdfy- jutalomdíjat keresztény ikonográfia témakörben írt szakdolgozatáért. 2009 óta munkatársa a budapesti Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak, ahol a koreai gyűjtemény kurátoraként és múzeumpedagógusként dolgozik. Szerzője és szerkesztője a múzeum ázsiai kultúrákat fiataloknak bemutató múzeumpedagógiai kiskönyvtár sorozatának, valamint számos egyéb, időszaki kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai kiadványnak és kiállítási katalógustanulmánynak. 2016 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának Neveléstudományi Doktori Iskolájában az Elméleti – Történeti Pedagógia Program hallgatója. Kutatási témája a távol-keleti játékszertörténet és gyermeki életmódtörténet. dr. Hidasi Judit habilitált egyetemi tanár, a BGE nyelvészet és kommunikáció professzora, japanológus, a távol-keleti tanulmányok és menedzsment kutatója és oktatója. 2001-2006 között a Kanda Idegen Nyelvek Egyetemén, továbbá a Waseda és a Shirayuri egyetemeken oktatott Japánban. Számos könyv, tananyag és tanulmány szerzője magyar és idegen nyelveken az alkalmazott nyelvészet, interkulturális menedzsment és nemzetközi
kommunikáció,
valamint
japanológia
témakörében.
Több
szakmai
–
nyelvészeti,
kommunikációtudományi és társadalomtudományi - szervezet tagja idehaza és külföldön egyaránt. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári karának vendégtanára, valamint a japáni Josai International University külsős vendégprofesszora. Kaba Ariel az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Interkulturális nyelvészet programjának másodéves hallgatója. Felsőfokú tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem japán szakán végezte (BA/MA). Kutatási témája a kiterjesztett kommunikáció és a kommunikáció attribútumainak vizsgálata a populáris kultúra produktumain keresztül, különféle médiumokon (videójáték, manga, anime, film, sorozat, zene, etc.) és nyelveken (koreai, japán, német, angol, magyar). Kutatásának célkitűzése, hogy egy új, széles körben hasznosítható paradigmát nyújtson a kommunikációtan és a nyelvtudomány számára; olyat, amely képes értelmezni a kommunikáció egészét, és adekvát magyarázatot nyújt korunk (kommunikáció-)kihívásaira — legyen szó a tudományról, az oktatásról vagy akár a mindennapokról.
28
Kruzslicz Tamás magyar mint idegen nyelv tanár, az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktor Iskola Alkalmazott nyelvészeti program magyar mint idegen nyelvi alprogramjának doktori hallgatója. Kutatási témája a szövegalkotás és grammatikatanítás összefüggéseinek vizsgálata a magyar mint idegen nyelv tanításban, illetve a digitális kommunikáció és az anyanyelv-pedagógia kapcsolata. 2010-ben, majd 2012-ben egy-egy ösztöndíjas félévet töltött a berlini Humboldt Egyetem magyar tanszékén. 2013 óta óraadó nyelvtanár az ELTE Magyar mint Idegen Nyelv Tanszékén, ahol IKT eszközök a magyar mint idegen nyelv tanításában címmel szemináriumot is tartott, illetve óraadó lektor a Burgenlandi Főiskolán az ausztriai Eisenstadtban. Mitsui Sakura Ildikó, orientalista (japán) szakos bölcsész és japán szakos tanár. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi, valamint Pedagógiai és Pszichológiai Karán végezte. 20032004-ben a Waseda Egyetemen tanult, MEXT ösztöndíjasként. Kint a japán-külföldi vegyes házasságból született gyerekek és fiatalok neveltetésével foglalkozott. 2016 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító és Óvóképző Karának óvodapedagógus hallgatója. Az origamit, papírhajtogatást gyermekkorában Édesapjától tanulta, majd segített különböző rendezvényeken,
gyereknapokon
a foglalkozások
lebonyolításában. Testvérével tinédzser kora óta - majd egyedül - tart origami foglalkozásokat. dr. Pataky Gabriella PhD (Vizuális- és környezetkultúra szakos tanár/Magyar Iparművészeti Egyetem, design oktatás témájú doktori értekezés az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában) művészetpedagógus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar Vizuális Nevelési Tanszékének oktatója, elsősorban a 3-12 éves korú gyerekek vizuális képességeinek kutatásával, alternatív pedagógiával, oktatásinevelési terek esztétikájával, interaktív oktatási segédeszközök fejlesztésével foglalkozik. Számos hazai és nemzetközi cikke, óvópedagógus és tanítóképzős hallgatók számára készült jegyzete jelent meg. Az InSEA Művészeti nevelők világtanácsának európai képviselője, az ENViL nemzetközi kutatócsoport vezetőségi tagja. Pataky Gabriella, PhD is holder of a degree from the Moholy-Nagy University of Arts and Design as a teacher with textile specialization in Visual Arts and Design, and a PhD degree from ELTE University, Graduate School in Educational Research with the dissertation entitled “Object making and design in the visual education of children aged 6-12 in the light of a diagnostic survey”. Senior Assistant Professor at Eötvös Loránd University, Faculty of Primary and Pre-School Education, Department of Visual Education and at Moholy-Nagy University of Arts and Design in Budapest. Her main research fields are visual culture, visual literacy, alternative methods and contemporary art in visual education, multicultural education, transdisciplinary art education, built environment, development of plastic skills. She is one of the European world councilors at the InSEA World Council and one of the board members of the European Network for Visual Literacy (ENViL).
29
Sato-Stumpf Enikő 2011-ben diplomázott az ELTE német, illetve japán szakán. Már egyetemistaként tolmácsként dolgozott egy japán cég hazai üzemében, majd abszolválás után több évig élt Japánban, ahol többek között angolt tanított egy árnyékoktatási intézményben. Ezáltal nem csupán aktív részesévé vált a japán társadalomnak, de testközelből is kapcsolatba került a japán oktatási rendszerrel. 2015 óta a Japán Alapítvány Budapesti Irodája munkatársaként dolgozik, és elsősorban kulturális, valamint előadóművészeti programok szervezésével foglalkozik. Szívügye továbbá, hogy a japán kultúrát népszerűsítő rendezvények ne csak a felnőtt közönséget célozzák, hanem gyermekközpontú programok is létrejöjjenek. Schmitt Csilla szakterülete a japán öltözködés története és az antik gyermekkimonók szimbolizmusa. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett mester szakon, diplomamunkája A kimonók világa – A gyermekkimonók sajátosságai címmel íródott. Jelenleg posztgraduális kutatást folytat a non-verbális kommunikáció eszközeiről az Edo- és Meidzsi-kori gyermekkimonókon. Egy projekt, melynek kapcsán sokszor fordul meg Japánban és az Egyesült Államokban is, hogy megtekintse és katalogizálja a gyűjtőknél, kereskedőknél és múzeumban fellelhető kimonókat. 2009-ben alapította meg szülővárosában a Magyar-Japán Baráti Társaság szombathelyi szervezetét, melynek ma is elnöke. Fő műve: Szemamori és kissómonjó – Szimbólumok a gyermekkimonókon, in: Kortárs Japanológia I., L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2015 (pp. 345369) Csilla Schmitt specializes in the history of Japanese clothing and symbolism of historic children kimonos. She graduated from Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary, Budapest with her Master Thesis “The World of Kimonos – Particularities of Children Kimonos”. Currently she is engaged in postgraduate research about non-verbal communication on children kimonos of the Edo and Meiji periods. A project that frequently brings her to Japan as well as the United States in order to sight and catalogue kimonos of collectors, merchants, and museums. In 2009 Mrs. Schmitt founded the local arm of the Hungarian-Japanese Friendship Association in her hometown Szombathely, which she continues to lead as its President. Main publication: Szemamori és kissómonjó – Szimbólumok a gyermekkimonókon, in: Kortárs Japanológia I., L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2015 (pp. 345-369) Sitkei Dóra japán egyetemi bölcsész tanulmányai alatt (KRE) egy évet tanult a japán Chiba Egyetemen a japán állam oktatási minisztériumának ösztöndíjával (Monbusho). Később elvégezte az ELTE Koreai BA szakot MID minorral, majd Hungarológia MA-n abszolvált, jelenleg az Alkalmazott nyelvészeti doktori programban másodéves doktorandusz MID szakirányon. ÚNKP ösztöndíjasként a doktori programban korábban magyarul tanuló koreai és lengyel hallgatók magyar köztesnyelvi megnyilatkozásaival foglalkozott különböző beszédaktusokban. Doktori kutatásában a köztesnyelvi produktumokban megjelenő udvariassági jellemzők megismerésével foglalkozik. 30
dr. Somodi Júlia, PhD, egyetemi adjunktus. A Károli Gáspár Református Egyetem Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete Japanológia Tanszékének oktatója. Főbb oktatott tárgyak: BA képzés: Szövegolvasás, Fordítási gyakorlatok, Általános fordítástechnika, MA képzés: Grammatikai ismeretek. PhD fokozatát 2015ben
szerezte
az
ELTE
Nyelvtudományi
Doktori
Iskolájának
Fordítástudományi
Programján.
Disszertációjának címe: Megszólítások pragmatikája japán-magyar összevetésben: a japán apellatív megszólítások fordításának vizsgálata magyar filmszövegekben. 2013-2014 között a tokiói Bunkyo Gakuin University vendégkutatója. Kutatási területe: fordítástudomány, pragmatika, alkalmazott nyelvészet, japanológia. Júlia Somodi PhD, Assistant Professor at Károli Gáspár University of The Reformed Church in Hungary, Institute of Oriental Languages and Cultures, Department of Japanology. Main subjects taught: Translation Practice, Reading Practice, Japanese Grammar. The title of her doctoral thesis defended in 2015 is: "Pragmatics of Address Terms in Japanese-Hungarian Translations. The Investigation of Japanese Appellative Forms of Address in Hungarian Film Dialogue Texts." Main speciality fields: Translation Studies, Pragmatics, Applied Linguistics, Japanology. 2013-2014: Visiting Researcher at Bunkyo Gakuin University, Tokyo. dr. Takó Ferenc 1988-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK Keleti nyelvek és kultúrák alapszak Japán szakirányán kezdte meg 2007-ben. 2010-től a Filozófia mesterképzés hallgatója, 2013-tól a Nyelvtudományi Doktori Iskola Japán filológia programján, illetve a Filozófiatudományi Doktori Iskola Morál- és politikai filozófia programján folytat doktori tanulmányokat. Az utóbbi képzésben 2017-ben doktorált summa cum laude minősítéssel, disszertációjában Max Weber Kína-tanulmányával foglalkozott. Kutatásai középpontjában bölcseleti-filozófiai irányzatok más kultúrkör általi befogadása, így a konfuciánus bölcselet európai recepciótörténete, illetve a nyugati filozófia japán recepciója áll. Írásai többek közt a Magyar Filozófiai Szemle, a Szociológiai Szemle, a BUKSZ és a Holmi hasábjain, illetve konferenciakötetekben jelentek meg. Tóth-Vásárhelyi Réka 1975-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányai elvégzése után Cambridgeben szerzett szakmai gyakorlatot a Morley Általános Iskolában, majd az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai karral párhuzamosan az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán a rajztanári szakot is elvégezte. 2002-ben elnyerte a Monbusho japán állami ösztöndíjat és a Kobe Egyetemen a japán művészeti nevelést kutatta, illetve Jun Tsukawaki szobrászművész mellett, a gyakorlati szobrászat órákon készítette el első faszobrait. Hazatérése után a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rajztanári textiltervezési szak MA fokozatát szerezte meg, majd Linz-ben a Kunstuniversitat-en kezdte meg PhD munkáját. 2009-ben „A csodálatos fababa” című kétnyelvű mesekönyvének sikerén felbuzdulva kezdte el a japán fababák, a kokeshik készítését. Ma már, több mint 5000 kokeshi elkészítése után, számos japán díj tulajdonosa. A legrangosabb japán kokeshi versenyen 2015-ben első külföldiként lett díjazott, majd 2016-ban a Sosaku kokeshik fődíját, a Japán Gazdasági, 31
Kereskedelmi és Iparügyi Miniszter díját vehette át. Munkáit, kiállításait a világ számos országában ismerik és keresik. A kokeshi babák kultúrtörténetéről rendszeresen tart előadásokat, illetve folyamatos kutatómunkát végez. Uchikawa Kazumi, doktorandusz, az Oszakai Idegennyelvi Egyetemen (a mai Oszakai Egyetemen) magyar szakon diplomázott. 2006 óta folyamatosan az ELTE Japán Tanszéken dolgozik anyanyelvi lektorként. Párhuzamosan gyermekirodalommal is foglalkozik, és eddig hét magyar könyv jelent meg Japánban az ő fordításával (Labdarózsa, A szitakötők szigetén, Bertalan és Barnabás, A nagyhatalmú sündisznócska, Mazsola (két kötetben), Mit keresett Jakab az ágy alatt?). Az ELTE Magyar nyelv és irodalom, Összehasonlító irodalom-
és
kultúratudomány
mesterképzésen
végzett,
a
szakdolgozat
témája
Magyarországi
gyermekirodalom a 20. században - a korabeli japán gyermekirodalom tükrében – volt. Jelenleg az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola, Japán filológia Doktori Program doktorandusza. dr. Umemura Yuko történész. ELTE BTK Történelem szakán doktorált 2004-ben. 1999-től az ELTE Japán Tanszék (Department of Japanese Studies) óraadója, tudományos munkatársa, majd 2006-tól adjunktusa. Több szakmai könyv szerzője, szerkesztője és fordítója, rendszeresen részt vesz a szakmai konferenciákon. A tudományos tevékenysége mellett a magyar- és japán sajtóban gyakran közöl cikkeket. Fő szakterülete a japán-magyar kapcsolatok története, kulturális kapcsolatok összefüggései. A japán szakon az alapképzésben japán országismeretet és japán irodalomtörténetet, a mester- és doktori képzésben pedig japán-magyar kapcsolatok történetét és szakszövegelemzést tanít. 2012-13-ig a Japán Alapítvány kutatói ösztöndíjasaként (Research Fellow) a Tokyo Gaikokugo Daigaku egyetemen (Tokyo University of Foreign Studies) kutatott. 2015-ben ELTE BTK-n habilitált történettudományból. 1993-1995 között diplomataként szolgált a budapesti Japán Nagykövetség politikai szekciójában. Azóta a Japán külügyminisztérium hivatalos tolmácsaként számos államközi találkozó részvevője.
32
dr. Vihar Judit műfordító, irodalomtörténész, haikuköltő 1975 óta az ELTE-n, 1996 óta a Károli egyetemen is tanít. A Japán Stúdiumok Alapítvány és 2001 óta a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke. A Magyar Műfordítók Egyesületének alelnöke, a Hani Alapítvány kuratóriumának tagja. Emellett 2006 óta a World Haiku Association Magyar szekció vezetője, 2005 óta pedig tagja az Akutagawa Society-nek. 2002-ben a World Haiku Conference angol nyelvű haiku versenyén Japánban I. helyezést nyert. Erről az utazásról a japán NHK filmet forgatott, melyet az egész világon bemutattak. 2000-ben elnyerte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pro Universitate nevű kitüntetését. 2001-ben a World Haiku Review esszéversenyén I. helyezést ért el. A World Haiku Festival angol nyelvű haikuversenyén Japánban (Akita) I. díjat kapott 2002ben. 2009-ben elnyerte a Felkelő Nap Rendje az Arany Sugarakkal és a Nyakszalaggal elnevezésű kitüntetést. 2010-ben Pécsett megrendezte a World Haiku Festival Pécs nevű rendezvényt. A 2015-ben megjelent Japánmagyar nagyszótár kiadója és egyik szerkesztője, amelyért a szerkesztőbizottságot a japán külügyminiszter kitüntette. Jelentősebb munkái: A japán irodalom rövid története, 1994.; The Spirit of haiku, 1996; Macuo Basó: Legszebb haikui. 1996.; Momotaro, a barackfiú. Japán népmesék kétnyelvű kiadásban. 2001.; A nyolcfejű sárkány. Japán népmesék és mondák kétnyelvű kiadásban. 2003.; Nemecsek a Vihar kapujában (japán nyelven). In: Hangarí – Jóroppa no hószeki. 2009.; Ezer magyar haiku, 2010.; A magyar haiku története. A Hungarian Haiku History. ハンガリー俳句略史.In: World Haiku 2013 No.9. 世界俳句 2013.; „Ezer alakban…” A Gendzsi monogatari és megjelenési formái a világirodalomban. 2015.; A japán Gendzsi magyar unokája. 2015. Többek között lefordította Óe Kenzaburó Nobel-díjas regényét, a Futball-lázadást (Mannan gannen no futtobóru), Macuo Basó verses útinaplóját, az Észak ösvényein (Oku no hosomichi) című művet. Csikamacu Monzaemon: Kettős szerelmi öngyilkosság Amidzsima szigetén. Nacume Szószeki: A kölyök (Boccsan), Biciklinapló (Dzsitensa nikki). Akutagava: Mandarinok (Mikan), Pokoli borzalom (Dzsigokuhen), Bozótmélyben (Jabu no naka), A lóláb (Uma no ashi) és más novellák. Kavabata Jaszunari: Az izui táncosnő (Izu no odoriko), Csipkerózsikák (Nemureru bidzso)
33
A konferencia támogatói:
AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT
SUPPORTED THROUGH THE NEW NATIONAL EXCELLENCE PROGRAM OF THE MINISTRY OF HUMAN CAPACITIES
34
Report "Absztraktkötet és program Gyermekkép és oktatás Japánban konferencia"